mormon címkéhez tartozó bejegyzések

Mormon péntek – Írj naplót! 2. rész

Kategória: Kategória nélkül by

Ahogy ígértem, további ötletekkel szeretnék szolgálni a naplóíráshoz. Ezúttal az About.com egyik cikkét hívtam segítségül.

Tippek a sikeres naplóíráshoz

  1. Légy következetes! A naplóírást könnyebben a szokásoddá teheted, ha kijelölsz egy állandó időpontot a naplód frissítésére. Ez lehet minden este lefekvés előtt, minden reggel reggeli előtt, minden nap ebéd közben, és így tovább. Ha nincs időd a napi frissítésre, heti időpontot is kijelölhetsz. Ha például a vasárnap egyébként is az elmélyülés időszaka a számodra, vezetheted a naplódat vasárnaponként, visszagondolva a hét történéseire.
  2. Légy átfogó! Naplózz mindent! Az Ensing magazin egy cikke szerint “a naplód amellett, hogy gondolataid és érzéseid gyűjteménye, életed eseményeinek feljegyzése is. A jövőbeli értelmezhetőség kedvéért úgy vezesd a naplód, hogy teljes információkat tartalmazzon a nevekről (vezeték- és keresztnév) és helyekről (ország, város, egyéb információk a tájékozódáshoz). Ne feltételezd, hogy azok az emberek és helyek, amik számodra ismerősek, a jövőbeli olvasóid számára is azonnal felismerhetőek lesznek egy becenévből vagy egy utalásból. Először nehézkesnek tűnhet rögzíteni ezeket a részleteket, de a jövőbeli olvasóid hálásak lesznek ezért az erőfeszítésért.” (Ensing, 2004 szeptember, 72. o)
  3. Légy változatos! Érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról és eseményekről is egyaránt írj.
  4. Légy szervezett! Ha egyszerre többféle naplót is vezetsz, pédául írsz személyes naplót, inspirációs naplót, fejlődési naplót, babanaplót, és emellett megőrzöd a leveleket, naptárakat és az írásaidat is, elengedhetetlen, hogy szervezett maradj!
    • Tarts mindent egy helyen!
    • Készíts katalógust a feljegyzéseidhez!
    • Jegyezd fel az egyes naplók adatait (kezdete, vége, leírása)!
    • Tárold a naplóidat egy közös dobozban, mappában vagy más rendszerezőben!
    • Rendezd időrendbe a naplóidat, és az elején helyezd el a katalógust!
  5. Tedd fel magadnak a kérdést:
    • Mire szeretnél emlékezni magadról?
    • Milyen áldások értek az életben?
    • Mit szeretnél elmondani a gyermekeidnek, az unokáidnak magadról?
  6. Használj előre gyártott oldalakat! Az eredeti cikk is ad tippeket (ezek persze angol források), de én Via nyomtatható extráit tudnám javasolni, aki rengeteg előre gyártott, nyomtatható oldalt tervezett egy személyre szabott inspirációs napló összeállításához.
  7. Ne add fel! Nem számít, hogy milyen régen írtál utoljára naplót, a lényeg, hogy vedd elő a naplód, vagy kezdj egyet (akár egy kallódó régi füzetbe vagy egy Word dokumentumba), és írj bele valamit ma!

(Forrás: Keeping a Journal – Tips For Success)

Hírdetés

Mormon péntek – Írj naplót! 1. rész

Kategória: Kategória nélkül by

Nagy hatást tett rám az, amit a naplóírás fontosságáról olvastam egy mormon kiadványban. (Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya – Kézikönyv nőknek – A rész, B rész – egyébként leginkább egy retro háziasszonyok könyvére emlékeztet, de vannak benne hasznos gondolatok, mint például ez is.)

A mormonok szerint azért fontos naplót vezetnünk, mert ahogy a Biblia is egy család történetéből, szent emberek feljegyzéseiből és leveleiből áll, ugyanígy a mi személyes feljegyzéseink, gondolataink, családunk és életünk története is hasznos forrás lehet az utódaink számára, akik tanulhatnak, gazdagodhatnak, inspirálódhatnak belőlük, ha ezzel a szándékkal írjuk őket.

Elgondolkodtam, mennyire örülnék annak, ha az anyukám, a nagymamáim vagy a dédmamáim vezettek volna ilyen személyes feljegyzéseket – különösen hogy már egyikük sincs itt, hogy beszélhessek velük, és tudom azt is, hogy amíg még itt voltak, hogy meséljenek, sosem az érdekelt jobban, hogy mit tanácsolnak ötven, hetven vagy nyolcvan éves bölcsességükkel, hanem hogy amikor fiatalok voltak, tizen- vagy huszonévesek, akkor hogyan élték meg a dolgokat.

Azon már sajnos nem lehet segíteni, hogy ők nem hagytak rám ilyen feljegyzéseket, de ha bennetek is megpendített olyan romantikus érzéseket ez a gondolat, mint bennem, akkor jusson eszetekbe, jusson eszünkbe, hogy még nem késő, hogy a mi gyermekeink, unokáink, dédunokáink forgathassanak ilyen naplókat.

Ötletek a kézikönyvből, hogy mit írhatunk egy ilyen személyes feljegyzésbe, ami az utódaink családi “Bibliájának” része lehet, amit inspirációért, útmutatásért, válaszokért forgathatnak majd:

    1. Célok, remények és törekvések
    2. Munkahelyi élmények
    3. Problémák, és hogyan oldódtak meg
    4. Örömteli és szomorú percek családtagokkal
    5. Kapcsolatunk másokkal
    6. Legmélyebb gondolataink
    7. Események, melyek erősítették hitünket
    8. Jelentős családi események
    9. Megbirkózás csapásokkal
    10. Különleges új tudás
    11. Bizonyság
    12. Tanácsok utódainknak, akik majd olvassák írásunkat

(Forrás: Az Utolsó Napok Szentjeinek Asszonya, B rész, 19. lecke – Családunk története és élettörténetünk)

Jövő héten még több naplóírós ötlettel jövök.

Mormon péntek – 365 napos kihívás

Kategória: Kategória nélkül by

Csaknem egy éve kezdtem el több-kevesebb rendszerességgel vezetni a mormon péntek rovatot, amiben eredetileg a csütörtöki angol órákon kapott lelki üzeneteket osztottam meg, majd saját kutatásaimmal is bővítettem a rovatot.

Akiben esetleg felmerült ezalatt az egy év alatt, hogy elolvasná a Mormon könyvét (a mormon vallás egyik alapművét, amiről az egyház a köznyelvben használt nevét is kapta – az egyház hivatalos neve Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza), annak most szeretnék ajánlani egy nagyon jó lehetőséget. Az Instagramon január 1-jével indult egy kihívás, amit követve mindennapos apró, emészthető részletekben, néhány perces adagokban 365 nap alatt el lehet olvani a Mormon Könyvét. Ugyan már eltelt másfél hét, de még könnyű behozni a lemaradást.

Instagramon a @bofm365 felhasználót követhetitek, az olvasás pedig közösségi élménnyé válik azáltal, hogy a kommentekben mindenki megoszthatja a gondolatait, véleményét, a saját értelmezését vagy a kérdéseit.

A Mormon könyvéből ingyenes példány kérhető itt, de online is olvasható itt.

Mormon péntek – Hogyan vizsgálj meg egy szöveget

Kategória: Kategória nélkül by

Egy korábbi beszélgetésünkből idézek, amikor a különböző források (a Biblia és más könyvek, cikkek, tanítások, tanácsok) olvasásáról beszéltünk a mormon fiúkkal.

A beszélgetésünk arra vonatkozott, hogyan lehet megkülönböztetni egy értékes, érdemes, követendő forrást egy haszontalantól. Sajnos az ide vonatkozó Biblia-részletet nem tudom felidézni (ha valakinek eszébe jut, ossza meg), de úgy gondolom, a lényeget megragadtam, és egy használható kis útmutatót kaptam.

Mit tegyünk tehát, ha egy forrással kerülünk szembe és el akarjuk dönteni, érdemes-e foglalkoznunk vele, hinnünk benne és alkalmaznunk a tartalmát?

  1. Kérdezzük meg az eszünket! – Tekintsük át és józan észérvek mentén döntsünk róla, hogy érdemes-e rá, hogy elkezdjünk vele foglalkozni.
  2. Kérdezzük meg a szívünket! – Ismerjük meg a forrást, és kérdezzük meg a szívünket – belső hangunkat, meditációban a tudatalattinkat, imában Isten -, hogy mi a véleménye róla, és bízzunk a kapott megérzésben, sugalmazásban.
  3. Nézzük meg a gyakorlatban! – Ha az eszünk és a szívünk, a mérlegelésünk és a megérzésünk próbáját is kiállta, kezdjük el alkalmazni az életünkben, figyeljük meg a hatását, és ez alapján ítéljük meg véglegesen.

Mormon péntek – Alázat és türelem

Kategória: Kategória nélkül by

Már többször találkoztam a mormon fiúk körében az alábbi passzussal.

“És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.” (A Mormon Könyve, Ether 12:27)

Először nagyon rossz érzéseket keltett bennem ez a részlet, de még mindig vegyes érzelmekkel viszonyulok hozzá – leginkább amiatt, mert a “megalázkodás” egy elég negatív tartalmú szó. Az alázat már más tészta – gyakran hallom a tanáraim szájából is, hogy alázattal kell fordulnunk a pedagógusi hivatás felé. Alázattal, azaz nem pökhendin és kivagyin, hanem elfogadva azt, hogy nem vagyunk sem mindenhatók, sem mindentudók.

A Sikerkód Facebook oldalán találkoztam a minap az alábbi idézettel:

“Amikor gyomok ütik fel a fejüket a kertedben, akkor nem segít, ha azt mondogatod: nincsenek gyomok, nincsenek gyomok, nincsenek gyomok… Nem segít az sem, ha úgy teszel, mintha nem lennének ott. Nem számít, milyen erővel összpontosítasz a gyönyörű virágokra, amelyek ugyancsak a kertedben nőnek. A gyomok nem tűnnek el, csak akkor, ha leguggolsz és kihúzogatod őket. A saját életedben se használ, ha semmi mást nem teszel, csak a pozitívra fókuszálsz, a pozitívra fókuszálsz, a pozitívra fókuszálsz és közben arra vársz, hogy a problémáid eltűnjenek. Ha ott vannak a gyomok, törődnöd kell velük.” (Nick Ortner)

Ez a fajta alázat vagy “megalázkodás” lehet az, ami segít őszintén szembenézni a problémáinkkal. Azzal, hogy vannak gyengeségeink, amikkel együtt kell élnünk, és ha alázattal elfogadjuk és beismerjük őket, elkezdhetünk dolgozni rajtuk, és velük együtt vagy őket legyőzve lehetünk sikeresek, teljesek, boldogok.

És mivel nem tudtam dönteni, ezt a gondolatomat osszam-e meg vagy a pillecukros kisfilmet, amit az óra végén lelki üzenetként megtekintettünk, ezért az alázat mellé elhozom most a türelemről szóló gondolatokat is.

Miért keresünk kiskapukat?

Kategória: Kategória nélkül by

Decemberben elkezdtem a mormon misszionáriusok által tartott ingyenes angolórákra járni. A nyelvtanulás mellett azért szeretem ezeket az alkalmakat, mert nagyon érdekes a kulturájukkal, a mentalitásukkal ismerkedni. Ha a hitükkel nem is tudok azonosulni, de nagyon sokat tanulhatok abból, ahogy a világot látják.

Tegnap például felmerült egy nagyon érdekes helyzet, ami elgondolkodtatott a kiskapukkal kapcsolatban. Arról beszélgettünk, hogyan élnek a mormon misszionárius fiúk – azok a húsz év körüli fiatalok, akik két évig önkénteskednek, tanítanak és a hitüket hirdetik más országokban -, például hogyan tartják a kapcsolatot a családjukkal. A fiúk elmondták, hogy mindössze hetente egy alkalommal e-mailezhetnek a családjuknak, hétfőnként, a szabadnapjukon, hiszen a többi napon csak a missziós teendőiknek élnek. Az óra egyik hallgatója, egy hölgy rájuk csodálkozott: mégis hogyan ellenőrzi az egyház, hogy hét közben nem interneteznek? Mire a misszionárius fiú némi értetlenséggel csak annyit válaszolt: nem ellenőrzik – ez a szabály, és mi betartjuk.

Elkezdtem azon gondolkodni, vajon miért keresünk folyton kiskapukat és kibúvókat. Arra jutottam, hogy akkor tesszük ezt, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy helyes úton járunk, ha nem végezzük szívvel-lélekkel azt, amit választottunk.

Vizsgáljuk csak meg kicsit, milyen helyzetben van egy misszionárius fiú. Kamasz kora óta éveken át készül a kiküldetésére (mind lélekben, mind munkával, hogy összegyűjtse az itt tartózkodáshoz szükséges pénzt), mindent hátrahagy – családot, tanulást, karriert, szerelmet – arra a két évre, amit egészében arra szán, hogy az egyházát szolgálhassa, és amíg ezt teszi, alárendeli magát egy olyan irányításnak, amit feltétlenül tisztel, és aminek helyességében feltétlenül hisz és megbízik.

Vajon mi így érzünk jelenlegi élethelyzetünkkel kapcsolatban? Ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk? Ide készültünk, vagy csak ide sodródtunk? Értékesnek tartjuk azt, amit csinálunk? Hisszük, hogy az elvek, amik alapján a döntéseinket hozzuk, helyesek? Vagy menekülnénk, húzódoznánk, a kötelező minimumra szorítkoznánk, és keresnénk a kiskapukat, amiken keresztül ki lehet kacsintani onnan, ahol vagyunk, arra, amerre vágyunk?

Mint mondtam, a konkrét hitelveiket nem tudom, nem is szeretném befogadni. De egyszerűen üdítő látni azt, hogy ezek a nálam majd’ tíz évvel fiatalabb fiúk mennyire stabilan érzik a helyüket a világban, mennyire eltökéltek, és mennyire boldogok. Azt a belső bizonyosságot, a hitet, hogy egy felsőbb hatalom vigyáz ránk, nem lehet akarattal megszerezni. Az viszont, hogy kitűzünk-e magunk elé egy olyan célt, ami felé eltökélten el tudunk indulni, hogy odaadással dolgozunk-e a célunkért, hogy hiszünk-e abban, amit csinálunk és szívvel-lélekkel végezzük-e azt, mindez döntés kérdése, amit meg tudunk hozni a saját életünkben, hitünktől függetlenül. És az, hogy vágyunk-e a kiskapuk keresésére, egy jó visszajelzés lehet számunkra.

Te mivel szemben keresel kiskapukat?