Ezt nézem, ezt olvasom

Év végén az egyik barátom megosztotta velem Barack Obama “év kedvencei” listáját. Ezen a listán a volt amerikai elnök a kedvenc olvasmányait, a kedvenc filmjeit és zenéit gyűjti össze – számára ez egy régóta tartó év végi hagyomány.

Múlt héten újra ráakadtam erre a listára (igazából Harari kedvenc olvasmányait kerestem, de Obama kedvenceit találtam helyettük), és eszembe jutott, hogy valóban, mennyivel tisztább képet ad az, ha nemcsak az olvasmányokat, de a filmeket, sorozatokat is számba vesszük, amikor egy év legemlékezetesebb “inputjairól” beszélünk!

Ennek szellemében regisztráltam Snitten. A Snitt.hu a Moly.hu könyves közösségi oldal filmes-sorozatos testvére. Egyelőre összegyűjtöttem a 2019-es film- és sorozat emlékeimet (amennyire Petivel rekonstruálni tudtuk az eseményeket), feljegyeztem néhány idézetet, és lehet, hogy valamilyen formában elkezdem gyűjteni a jelentősebb podcast, Youtube videó és TED élményeimet is (ez még formálódik).

Itt követhetitek az olvasmánylistámat:

BAFA714F-079B-4A2D-A8E2-8E94F5009D00

https://moly.hu/tagok/nagytimi85/olvasasok?year=2019

És itt a filmes és sorozatos listát:

9C5F1017-D6F7-46E9-8F91-925D92BF50CA

https://snitt.hu/tagok/nagytimi85/filmnezesek

Reklámok

Hat kontinens, hat könyv kihívás

Indítottam egy olvasós kihívást Molyon! A saját ízlésemhez szabva, de úgy látom, másokéhoz is, mert már majdnem százan jelentkeztek.

moly

Van kedvetek csatlakozni?

A kihívás: https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv

És a TED beszéd, ami ihlette:

Ha csak színes olvasmányötleteket szeretnétek vadászni (vagy akár ajánlani!), a nagyszerű molyok már akcióba is léptek és elkezdték feltölteni a kihívás polcát.

BF388691-61E2-4C71-8B97-9AEE25BEBA7C

A polcot itt találjátok: https://moly.hu/polcok/hat-kontinens-kihivas

Jó böngészést! ;)

Az első és második tetkóm

Ma készül egy új tetoválásom!

Nemrég Molyon megosztottam az első tetoválásom kapcsán, amit ma elhozok nektek is. (Aztán eskü most már írok ide is egyenesen. ‘:D)

Nagyjából két, két és fél éve elkezdődött egy nagyon klassz spirituális időszak az életemben, amikor hosszú idő nagyon sok fejlődési igyekezete ért be egyszerre. (És az sem volt hátrány, hogy a depressziómra és a szorongásomra a kognitív terápia mellé még gyógyszeres terápiát is kaptam…) Mindig nagy szívfájdalmam volt az, hogy nem volt bennem egy csepp spirituális hajlam sem, pedig sok ramaty dolgon átmentem, veszteségen, gyászon, traumán, depresszión, válságidőszakokon, amikor azért csak jó lett volna a spiritualitásnak az a védőhálója az életemben… Aztán egyszer csak valahogy elkezdtek összeállni a dolgok.

Bármit mondok, hogy “ezzel kezdődött”, valószínűleg hazudok, mert ahogy mondtam, ez egy régóta érlelődő folyamat volt, de ha rá kell bökni egy pontra, akkor mondjuk azt, hogy Julia Cameron: A művész útjakönyvének azzal a fejezetével kezdődött, ahol a szerző elmondta a saját definícióját Istenről, és azt a házi feladatot adta, hogy definiáljuk magunknak újra Istent. Hogyan tudnánk elképzelni Istent úgy, mint egy támogató, pozitív erőt az életünkben? — Spoiler: nem fejtettem meg Istent. :D De a következő hetekben tucatnyi naplóoldalt írtam tele a kérdésen töprengve, és órákat töltöttem a buszablakon kifelé bámulva és merengve, hogy hogyan tudnám leírni a világ természetét. *sooooooo deeeeeeep* Végül elért a felismerés, hogy vannak alternatív spirituális utak is a világban (no shit Sherlock), és szenvedélyesen belevetettem magam, hogy összepatchworköljek magamnak egy spirituális utat.

Ami a tetoválásokat illeti, sokáig úgy voltam vele, hogy… meh? Nem voltam ellene a tetoválásoknak, csak egyszerűen nem láttam magamban, hogy megbánás nélkül elköteleződök egy életre szóló testmódosítás mellett. De ahogy teljesen bezizzentett a frissen indult spirituális kalandom, egyszer csak éreztem, hogy megveszek egy tetoválásért. Oké, vagyok, aki vagyok, szóval adtam azért magamnak egy fél évet, ami alatt hónapokig úgy jártam dolgozni, hogy szemceruzával rajzolgattam magamra jeleket, hogy szokjam az érzést, hogy valami van a testemen. De alig bírtam visszatartani magam, és hatalmas élmény volt, amikor végre megcsináltattam a tetkót a kezemre. :)

Ami a mintát illeti, a mögötte lévő jelentés nagyban támaszkodik a Yotengrit könyvben leírt szemléletre és teremtésmítoszra, de nagyon sok egyéb is van mögötte. (Mondom, patchwork. :))

Amit ábrázol (lentről felfelé):
– a föld asztrológiai szimbóluma, egyben a női energiák
– a nap asztrológiai szimbóluma, egyben a férfi energiák
– az univerzum és a sosem szűnő változás

(Az egyik munkatársam mindig siet megjegyezni, hogy szerinte az nem a föld asztrológiai szimbóluma, hanem a kopt kereszténység jele — a válaszom: ez egy kereszt egy körben. Meg egy pötty egy körben, meg egy csigavonal. Kevés egyszerűbb szimbólum van, és napestig sorolhatnánk, hogy miket jelentettek az emberiség történetének folyamán. Azt jelenti, amit nekem jelent, oké?! :D)

Ééés azért is csaptam le most ekkora lelkesedéssel erre a kihívásra, mert megvan az időpontom a következő tetoválásra, amikor is egy Hugrabug borz kerül a másik kézfejemre. Ömm, nagyjából egy Hugrabug borz. Oké, egy mandalás borz. Egy mandalás állatka, ami részben azért borz, mert Hugrabug. :D Yeey azt is alig várom! És már egy harmadik ötletem is van… Valaki fogjon vissza plíz. :D

Kapcsolódó könyvek: J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve · Julia Cameron: A művész útja · Máté Imre: Yotengrit 1.

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1249121

Egyéb híreink: tegnap tartottam egy szavazást Instagramon, és úgy tűnik, hamarosan belevágok a Youtube bizniszbe!

BE835556-1DF2-47AC-BA5B-03FA4C63CE2C.jpeg

(Na jó, igazából a Patreon oldalamon már osztottam meg dumcsis videókat… és nem hiszem, hogy sokkal rendezettebb lesz a töltőtollas videóm sem. Készüljetek fel a csapongó és vágatlan Timire. ‘:D)

Megrázó élmény: az eltelt három év

Ma reggel megrázó élményem volt.

(Az alábbi gondolatokat Molyon osztottam meg a naplóíró kihívás keretein belül, de arra gondoltam, itt is jó helyük lenne. ♥ )

Ma reggel volt egy megrázó élményem.

Felkeltem reggel (khm, ha fél 11 még reggel… mondom, picit magas az alvásigényem), bedobtam egy adag mosást, megreggeliztem (nommnommnomm, finom csírás vajas pirítós teával), mellé megnéztem Conor McMillen új youtube csatornájának intróját (nagyon szeretem a gondolatait az egészséges férfiképről), aztán megírtam a reggeli oldalaimat. Gondolkodtam, hogy milyen kreatív projekttel folytassam a napot (végül Láma Ole könyvének kijegyzetelése mellett döntöttem), de mielőtt bárminek nekiálltam volna, még felnyaláboltam a szárítót meg a tiszta ruhát, és kicuccoltam a teraszra, hogy kiteregessek. Megörültem, hogy ilyen gyönyörű idő van, süt a nap, virágoznak a fák, az ágyásaimban már dolgoznak a magocskák, a ruháim pedig pillanatok alatt meg fognak száradni ilyen szép időben.

És akkor rámzuhant a felismerés, hogy hogy nézett ki az életem három éve. Amikor pont ebben a koratavaszi időszakban munka nélkül voltam itthon, olyan mélyen depressziósan, hogy a napjaim legnagyobb kihívása (és legnagyobb eredménye) az volt, hogy a pánikroham határán rávegyem magam arra, hogy arra az öt percre elhagyjam a házat, amíg kiteregetem a ruhákat a teraszon. Azok a napok, amikor volt erőm és hajlandóságom elhúzni a függönyt, hogy bejusson a napfény a házba, már jónak számítottak.

Nem mintha most minden virágos és madárcsicsergős lenne. Még mindig vannak nehéz napok vagy hetek, ez az elmúlt néhány például meglehetősen az volt. (Na jó, közepesen.) Egy éve ilyenkor szorongásos rohammal küldtek haza a munkahelyemről és csak gyógyszeres segítséggel tudtam folytatni a dolgaimat. Két éve ilyenkor kezdtem terápiára járni, mert a kétségbeesésnek abban a gödrében találtam magam, hogy egyedül nem fogok tudni kievickélni a bajból. Ezek körbe-körbe járó dolgok. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még nehéz idők.

De ez az elmúlt három év! Amennyit tanultam magamról, amennyit tapasztaltam, amennyit haladtam, amennyit tettem! Ma úgy zuhant rám ez a kontraszt, hogy lélegezni is alig tudtam egy pillanatig. Aztán pedig… csak élveztem tovább a tavaszi levegőt, elképedve tőle, hogy mennyi hely van neki, meg a napfénynek, meg a virágoknak a belső teremben. :)

Itt osztottam meg eredetileg ezeket a gondolatokat: https://moly.hu/karcok/1259335

És aki esetleg Conor csatornájára kíváncsi: https://youtu.be/4T1IKeihxU0

Az új az mindig jobb | New is always better

(Így jártam anyátokkal rajongók, esetleg? :))

Nem, az új nem mindig jobb. :) De néha frissítő tud lenni! Én pedig két új felülettel is frissítettem az alkotókedvemet az elmúlt időben.

Timi ☕️ Time

Láttátok az új instagram fiókomat?

@timi.tea.time néven nyitottam egy új fiókot csak a bullet journalos képeknek. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy két teljesen más szándékot próbálok benyomni egy instagram profilba (a személyes élményeimet és a naplóm iránti szeretetemet), és úgy éreztem, ezek visszafogják egymást. Másrészt pedig nagyon vonzottak azok az instagram accountok, amik egyben fotóprojektek is, ahol egy téma, egy hangulat összeköti a képeket – én is akartam egy ilyet!

A végső lökést Riccardo posztja adta meg, és belevágtam én is egy ilyen izgalmas fotóprojektbe.

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Írjunk naplót!

Ahogy írtam korábban, a télre elköteleztem magam egy molyos naplóíró kihívás mellett, amit rendületlenül írok is minden nap. A napi élményeim, az életünk morzsái, a gondolataim, dolgok, amik iránt érdeklődöm vagy amin töprengek, ilyesmik kerülnek a karcaimba.

A molyos karcaimat összegyűjtve itt találjátok.

08DBC1F7-BCB6-4C77-AE78-CED063BD96FE

Bullet journal teadélután

És ha már új/szokatlan platformok – mindig kihívás élő szóban is megmutatnom magam, de azt hiszem, a tegnapi bullet journal teadélután a Fióknál jól sikerült. Négyen tartottunk egy-egy rövid kis előadást (Bori, Marcsi, Cili és én), utána megnézhettük-megtapogathattuk a Fiók új termékeit, köztük a Leuchtturm1917 füzetek új színeit is. Sőt, a fresh green naplókból még haza is hozhattam egyet!

Remélem, aki arra járt tegnap, jól érezte magát velünk! :)

AD350055-4AE6-4E65-82B8-B8DAE20A60AC

[ 🇬🇧 ENGLISH VERSION ]

Any How I Met Your Mother fans here?

No, I don’t agree with Barney, new isn’t always better. But in some cases, something new can be really refreshing.

Like:

  • My new bujogram account on instagram
  • My new journaling corner on Moly.hu (the Hungarian Goodreads)
  • The opportunity to talk on a bullet journal gathering

I spent this past year mostly looking back and looking inwards, with a lot of inner work and a really few outer product to present. It was well needed (it is still well needed – I don’t want to act like if just because we are heading toward the end of the year on the calendar, I can instantly close this case too :P), but lately I feel like I can produce little bits of stuff again. It feels really good, and these new platforms, these new experiments help me to look for a fresh start.

Well, my journaling pieces are in Hungarian only (however, Google is your friend, you know), but my English speaking friends are very welcome to be the part of my new adventure on my new instagram account @timi.tea.time, where I can’t just create a distraction-free place for my bullet journal pictures (while I also create a bujo-distraction-free platform on my personal account again ‘:D), but I can also start to work towards to those amazing accounts that are also photo projects themselves. I’d really like to have one of those!

8B57114D-A228-4E2B-B5BC-5D34CAA94135

Also, I got the inspiration and the final kick from the blogpost of Riccardo on The Boosted Journal blog, be sure to check him out too!

Kihívások télre | My winter challenges

A szokásos őszi kihívásom a NaNoWriMo, de aki követ ott, láthatja, hogy a szószámom valahol kétezer táján megfeneklett, és már innen az oldalsávból is lekerült a 2017-es részvételt hirdető plecsni.

Nem történt semmi különös, egyszerűen csak nem akart beindulni ez az idei nanó, és úgy éreztem, hogy ha be is tudnám rugdosni magam a kihívásba, azt idén inkább a bűntudat vezetné. Úgyhogy inkább elengedtem.

Na de mi van helyette, és került még a látóterembe a következő hónapokra?

CD33A0B9-E834-49C4-8997-8CA1B6225875

A művész útja

Julia Cameron: A művész útja c. könyve még augusztusban került hozzám. Tulajdonképpen nem is annyira könyv (olvasmány), mint egy egyéni kurzus tananyaga és feladatsorai. Az elkötelezettségem a hónapok során, khm, hullámzó volt, pedig aha-pillanatokban és eredményekben egyaránt bővelkedett a kurzus.

Annak, hogy a NaNoWriMót elengedtem, az egyik indikátora az volt, hogy szeretnék újra elköteleződni a kurzus mellett. Ezen a héten és talán a jövő héten igyekszem felzárkózni, majd folytatni tovább, és ha nem is 12 hét alatt, de a lehető legtöbbet kihozva belőle befejezni ezt a 12 hetes kurzust.

(Még töprengek rajta, hogyan tudnám elhozni az élményeimet, minden esetre a kurzus része, hogy heti “kalendáriumot” vezetek a tapasztalataimról és gondolataimról, hogy összefoglalva vagy több részletben, de ezek alapján biztosan vissza fogok tudni tekinteni a teljes folyamatra.)

Naplóírás télen

Télire benevezek egy naplóíró kihívásba Molyon.

A szabályok Molyon megtekinthetők, de a lényeg, hogy ezen a télen (novembertől februárig) minden nap, de legalább 40 alkalommal osszunk meg egy legalább tízmondatos naplóbejegyzést a Moly adott zónájában.

Egyébként is fontolgattam egy naplóíró kihívást, hogy a bullet journalomba írt napi egy-egy soron felül is visszarázódjak a mindennapos naplóírásba, és egyébként is, digitálisan máshogy írok, mint papíron. Így pont jókor jött, hogy a tegnapi molytalin, amin jártam, megemlítették ezt a lehetőséget.

Azok kedvéért, akik nem követnek Molyon, valamilyen formában (pl. időközösen összesítve) megosztom majd a bejegyzéseimet itt is.

Lunar Abundance

Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.

Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

Ma van újhold, így most kezdem az első holdciklusomat az első személyes törekvésemmel.

Ez egyben azt is jelenti, hogy még nem tudom, mennyire válik majd be ez a módszer, de nem zárom ki, hogy a jövőben, ha az első néhány holdciklus alkalmával hasznosnak találom ezt a módszert, valamilyen módon behozzam ide a blogra is. (Nem titkoltan a holdciklusonkénti új téma gondolatától elfogott az édes nosztalgia a Boldogságterv havi témái iránt.)

Nálam ezek a most futó, illetve hamarosan induló kihívások. Ti mivel töltitek az őszt és a telet?

ENGLISH VERSION

My usual challenge for Autumn is NaNoWriMo, but this year I felt like… nope. Just no.

Of course community is still amazing and I could still bully/motivate myself into it, but I feel like it would be fueled by shame and guilt, so I decided just… not to.

It doesn’t mean that I have left nothing on my mind – I have projects for both this end of autumn and for winter too.

15E6449E-67C8-4559-9F81-7D1B884728C4

The Artist’s Way

I started to read Julia Cameron’s book and do the 12 weeks course it contains in August. I was really passionate for it, but although I saw the results and experienced the aha-moments, I somehow got lazy with it.

So instead of pushing through NaNoWriMo, I decided to renew my commitment to The Artist’s Way course.

Not sure yet how, but I want to share my experiences too. I have them written in my journal week by week, as the book suggests, so I have the material, I just have to figure out how to share it here.

Winter Journaling

Although I write at least one line or two every day in my bullet journal, and I am diligent in the morning pages routine in The Artist’s Way, I fell behind with digital journaling lately. And since I write differently on paper (even on loose-leaf paper and in a notebook) and on digital platforms, I considered to jump into some daily journaling challenge.

And of course I found a great opportunity. :)

It would be Hungarian only tho – I’ll share daily journal entries on Moly.hu (“the Hungarian Goodreads”).

Lunar Abundance

I miss a balanced, calm and gentle but still motivating pace in my life, so when I came across the Lunar Abundance Practice by Ezzie Spencer, I decided to give it a go.

View this post on Instagram

#PlanWithMeChallenge : bad habits 🇬🇧 I thought I’m done with my maximalism years ago, but one of my worst habits is still to rush myself, to demand more, not to accept the process, not to accept that I’m a work in progress, to demand to see the finish line. As I recently shared, I give a shot to this #lunarabundance practice by @ezziespencer, focusing on the moon, and practicing the ebb and flow, the balance of being and doing within a cycle. Also, I copied the 2018 lunar calendar into my journal (printable on Ezzie’s site) and I played around a bit with decoration. (I was also inspired by @boho.berry ’s lunar calendar decoration.) 🇭🇺 Azt hittem, a maximalizmusommal évekkel ezelőtt leszámoltam, de azért még vannak maradékai. Továbbra is rossz szokásom az “ottvagyunkmár?!” hozzáállás, hogy nem tudom élvezni az utat, hogy nem tudom megengedni magamnak, hogy félkész legyek, hogy “úton” legyek. Úgyhogy az új kihívás: fél szememmel a holdon, elfogadni az ár-apályokat, és keresni az egyensúlyt a “haladok” és a “csak úgy vagyok” ciklikusságában. Ugyanitt: Ezzie nyomtatható naptárából kimásoltam a 2018-as holdciklusokat, és még dekorálgattam is egy kicsit. 😊🌘

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

This method suggests to set a feeling-based intention at every new moon (it’s today!), and follow it through a moon cycle, balancing “doing” and “being” periods as the moon changes.

Of course since this is my first new moon intention, I have no idea how it will work out, but if it will find its way in my life, I will try to incorporate my monthly intentions here on the blog too.

These are the challenges I am looking forward to this winter. What are you up to?

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ha nyernék a lottón…

Nemrég a blogján Via megosztott néhány olyan szólást, amivel az emberek tudat alatt szabotálják magukat, vagy egymást (például “járt utat járatlanért…”). A kommentek közt én az életkorhoz kötődő szabotázsokat osztottam meg, mint például azt a vicceskedő felkiáltást, amivel idősebb urak szoktak szórakoztatni: higgyen nekem, aranyoskám, soha ne akarjon megöregedni! Amire az én félig vicces, félig komoly válaszom (annál is inkább, mert anyukám korai halála miatt meglehetősen személyesen érint a dolog) az szokott lenni, hogy “márpedig pontosan ezt terveztem”.

Hasonló szabotázsmondat lehet a “ha nyugdíjas lennék” is, és édestestvére, a “ha nyernék a lottón”, és ezzel meg is érkeztünk a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} blogger kihívás eheti témájához.

20140713-222359-80639771.jpg

De miért is annyira közeli rokonok ezek a kifejezések? Azért, mert olyan álmokat bújtatunk mögéjük, amikre a jelenben vágyunk, de úgy érezzük, a jelenlegi körülményeink között esély sem volna rá, hogy teljesüljenek. A “ha nyugdíjas lennék” falai mögé soroljuk azokat az álmokat, amikre, úgy érezzük, nem jut időnk egészen addig, amígy teljes egészében fel nem szabadítjuk magunkat a heti 40(+) munkaóra alól. A “ha nyernék a lottón” mögé pedig azokat az álmokat temetjük, amikhez megítélésünk szerint esélytelen, hogy meglegyenek az anyagi forrásaink.

Ezek az ábrándok hasznosak, ha arra használjuk őket, hogy a (vélt vagy valós) korlátainktól elszakadva felderítsük, mire vágyunk valójában, mi hajt minket, mi az igazi célunk az életben. (Hogy mást ne mondjak, pontosan így született meg annak idején a Kincsesfüzet.) De ugyanilyen veszélyesek, ha aztán arra használjuk őket, hogy esélytelennek bélyegezzük és örökre elhalasszuk ezeket az álmainkat ahelyett, hogy megvizsgálnánk, mit tehetünk értük most, a jelen körülményeink között, a mostani eszközeinkkel, erőforrásainkkal, tudásunkkal, és hogyan indulhatunk el az irányukba most azonnal.

Ha bármit megtehetnék, mert sem az idő, sem a pénz nem jelentene számomra akadályt, én tanfolyamról tanfolyamra járnék, és írnék. Jelenleg a főiskola mellett az interneten igyekszem előadásokat hallgatni és képezni magam, folyamatosan tanulni és fejlődni, és természetesen írok.

Ti mihez kezdenétek az időtökkel és pénzetekkel, ha mindegyik korlátlanul rendelkezésre állna, akárcsak egy elképzelt lottóötös nyertesnek? És hogyan tudnátok elindulni ebbe az irányba most azonnal, lottóötös nélkül?

(Kihasználnám egyébként az alkalmat, hogy emlékeztesselek rá titeket, hogy a Molyos célteljesítő kihívásom még mindig fut, ami ugyanezzel a szellemiséggel indult: válassz egy célt, mindegy, mi az, és indulj el az irányába most azonnal, egy apró lépéssel – történetesen, egy könyv elolvasásával.)

Merítés és mormon péntek – Hány felesége van egy mormonnak?

A Merítés augusztusi számába is bekerültem a Molyon! Ezúttal a vallásos rovatba válogattak be, méghozzá egy vitaindító kérdéssel és egy optimista Biblia-idézettel.

Érdekes, hogy amikor a rovat szerkesztője még a megjelenés előtt írta, hogy két tartalmamat is beválogatta, azt hittem, az a könyvkritikám (vagy mondjuk inkább úgy, hogy fülszövegkritikám) is ezek között van, amit a mormon egyházzal kapcsolatban írtam. Erről viszont eszembe jutott, hogy ejtsünk pár szót itt a mormon péntek rovatban a mormon életformát övező félreértésekről.

Amikor először meséltem a barátaimnak arról, hogy mennyire tetszik az ingyenes angolórákat tartó mormon fiúk pozitív kisugárzása, az egyik csípős megjegyzés, amit válaszul kaptam, ez volt: persze, hogy pozitívak – nyaralnak itt pár évet, aztán várja őket otthon a hat feleségük!

Nem csoda, hogy a mormonokról az ember első gondolata a többnejűség, hiszen a mormon egyház története így kezdődött. Azonban a 19. század végén (politikai okokból, hogy Utah is felvételt nyerhessen az Egyesült Államok soraiba), megszületett a többnejűség gyakorlatát tiltó egyházi határozat, amit az egyházon belüli forrongások és leszakadások követtek. Ma is vannak többnejűséget gyakorló mormon felekezetek, ahogy a kereszténységnek is vannak oldalhajtásai, amik elsodródtak az anyaszentegyháztól, de a hivatalos mormon egyházban (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában) már csak annyira gyakorlat a többnejűség, mint a mai katolikusok életében a boszorkányégetés.

Aki kíváncsi arra, milyen egy mai mormon élete az egyházban, az a szektákról szóló filmek és regények helyett lapozza fel inkább valamelyik mormon mami blogot (Naomi Davist és Stephanie Nielsont már többször ajánlottam itt a blogon, de a MormonBlogs.org-on böngészhettek más mormon bloggerek oldalai és tematikusan válogatott cikkei között is).

Zárásul pedig elhozom ide a kritikámat, ha már a Merítésbe mégsem került bele.

Carolyn Jessop – Laura Palmer: Menekülés című könyvét A Mormon Könyvéhez címkék alapján kapcsolódó könyvként találtam meg, és akaratlanul is rákattintottam, beleolvastam a fülszövegbe és az értékelésekbe.

A fülszövegben Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza szerepel, és a borítóra is az egyház ikonikus Salt Lake templomának képét szerkesztették. Ezen azért botránkoztam meg, mert a könyv a fülszöveg szerint egy napjainkban játszódó dokumentumregény, egy asszony igaz története, aki a poligámiából menekült el a gyermekeivel – márpedig az egyházban az 1800-as évek vége óta tiltott egyebek közt a poligámia is, emellett pedig még a keresztény források is elismerik, hogy a (hivatalos egyházhoz, nem pedig a leszakadt felekezetekhez) tartozó mormonok példás keresztényi életet élnek, még ha arról folyhat is a vita, hogy teológiai szempontból keresztények-e vagy sem.

Úgyhogy megnéztem az eredeti borítót és fülszöveget (Carolyn Jessop – Laura Palmer: Escape), szintén itt a Molyon, ami már rögtön mást mutat: Fundamentalist Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints, azaz az Utolsó Napok Szentjeinek Fundamentalista Jézus Krisztus Egyháza szerepel benne, ami száz éve vált ki az egyházból, és a hasonló névválasztás ellenére az évtizedek elég messze sodorták őket egymástól – nagyjából mint Gizikét a gőzekétől…

A könyvet ugyan nem olvastam, de a borítóválasztás alapján tartok tőle, hogy nem egy egyszavas elgépelésről van szó a fülszövegben, hanem egy durva koncepcionális hibáról a magyar fordításban… Csak hát ez azért olyan, mint egy szakadár világvége szektáról szóló könyvre rányomtatni a pápa arcképét és úgy eladni, mint egy menekülés történetét a katolikus egyház fogságából… Csorbítja kicsit a hitelességet.

Kiemelt lettem a Molyon

“A Merítés célja, hogy bemutassa a Moly legjavát: minden számban igyekszünk az elmúlt hónap friss tartalmaiból kiemelni a legizgalmasabbakat, legértékesebbeket. (…) A Merítést mindig megtalálod a főoldali menüben valamint ezen a linken: http://moly.hu/merites – felül mindig a legfrissebb szám látható, de lejjebb görgetve a korábbiakat is elérheted.”

– írja a Moly.hu súgója.

Már több mint egy éve vagyok Moly tag (még plecsnim is van róla :)). Az oldalt elsősorban saját célomra használom, hogy praktikusan gyűjtsem és tároljam az idézeteimet, bár mostanában egyre lelkesebben vetettem bele magam a Moly tartalmainak javításába is, ami egy mindig elkélő önkéntes munka, hiszen a Moly adatbázisát a tagok töltik fel.

A héten pedig az az öröm ért, hogy bekerültem a júniusi merítésbe, a hónap friss tartalmainak válogatásába, a Bulvár – molyok szerint a világ rovatba.

20140809-030347-11027514.jpg

A megtiszteltetés az Álomból cél kihívásom miatt ért, amit év végéig tűztem ki mindenki számára, aki egy könyv elolvasásával közelebb szeretne lépni az álmaihoz. (Továbbra is bárki csatlakozhat! :)) A kihívásról itt is írtam a Kincsesfüzeten.

Álomból cél – Olvasós kihívás a Molyon

Nemrég elkezdtem ismerkedni a kihívásokkal a Molyon, amik – könyves oldal lévén – olvasásra buzdítanak. Miután egyet-kettőt én is teljesítettem, arra gondoltam, én is létrehozok egy kihívást – méghozzá olyat, ami dupla kihívást jelent: egyszerre buzdít olvasásra, és arra, hogy közelebb kerülj a célodhoz!

Kedvenc sikergurum, Jack Canfield szerint a cél nem más, mint egy álom – határidővel és teendőlistával. Abban nem tudok segíteni, hogyan fogalmazd meg reális célként az álmodat, de ha már sikerült körvonalaznod, akkor (reményeim szerint) segíthetek egy kicsit közelebb jutni hozzá azzal, hogy adok hozzá egy konkrét feladatot egy fix határidővel.

Mindenekelőtt tedd fel magadnak a kérdést: mi az álmom? Ez lehet Az Álom (az életre szóló nagy kaland), de lehet egy kisebb álom is, én nem ítélkezem. :) Majd keress egy könyvet, ami közelebb visz az álmodhoz, akár közvetlenül (például ha egy világkörüli útra vágysz, egy világjáró útikalauz, de egy pénzügyi kézikönyv is jól jöhet), akár közvetve (mert mondjuk zongorázni valószínűleg nem fogsz tudni megtanulni egy könyvből, de fenntarthatja a lelkesedést, ha zongoraművészekről olvasol).

Amit a teljesítéshez tenned kell:
– Hozzászólásban írd meg, mi az álmod és melyik könyvet választottad hozzá!
– Ugyanebben a hozzászólásban küldd el az olvasás linkjét!
– Tedd fel a polcra, hadd csemegézzenek belőle a többiek!

2014. augusztus 1. utáni olvasásokat várok, de friss olvasási linkkel újraolvasások is jöhetnek!

A kihívásra itt tudtok jelentkezni, ha felkeltettem az érdeklődéseteket! Gyertek, olvassunk együtt! ;)