Dizájnváltás a Kincsesfüzeten

Remélem, nem ért senkit megrázkódtatásként, hogy a Kincsesfüzet.hu hirtelen megjelenést váltott.

A múlt héten megosztottam az 5 kedvenc blogomat, és ahogy ezeket az oldalakat böngésztem, rájöttem, hogy nagyjából összhangban van a stílusuk, és ezek az összecsengő világos, letisztult stílusok igazán üdítően hatottak rám.

Indulása óta a Kincsesfüzet a “papirusz” (“füzet”) stílussal futott, de egy ideje érlelődött bennem a stílusváltás gondolata. Most a kedvenc blogjaim megadták a végső lökést.

Ilyen volt a Kincsesfüzet:

KF before

És ilyen lett:

KF after

Ezzel együtt a Kincsesfüzet Facebook oldala is témát váltott, ha nem is minimalista, de vidám tavaszi hangulatra.

Dolgozom egy sokkal nagyobb volumenű változtatáson is, ami a tartalom elrendezését illeti, de azt lehet, hogy még egy jó ideig nem fogjátok látni – sokkal nagyobb munka, mint egy sablonváltás. 🙂

Nektek hogy tetszik az új kinézet?

Reklámok

Kincsesfüzet Hírlevél indul – ajándék ebookkal!

Hamarosan útjára indítom a Kincsesfüzet blog rendszeres Hírlevelét, amiben a bloggal kapcsolatos újdonságokról értesülhettek.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon izgulok! 🙂

És ha már ezt az új kalandot az új tanév és az új évszak kezdetére sikerült időzítenem, készítettem egy kis őszi ebookot is, amiben arról írtam, hogyan lehet felturbózni az őszt, hogy a nyári lazítás után ne nyársirató szomorkodás, hanem aktív, hasznos és izgalmas időszak legyen.

Aki most feliratkozik, az ajándékba megkapja a Hurrá, itt az ősz! ebookot is!

Hurrá, itt az ősz!


IRATKOZZ FEL A HÍRLEVÉLRE!


(Ha valami probléma adódik, a timi.kincsesfuzet(kukac)gmail.com címen elérhető vagyok! :))

Blogszülinapi nyertesek

Mindenek előtt ne haragudjatok, hogy mostanáig várattalak titeket a sorsolással – nem a kedélyeket akartam borzolni, csak a tegnap estém hosszúra nyúlt, vele együtt pedig a ma reggelem is, így a blogszülinapi nyertesek sorsolása mostanáig tolódott.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a kedves leveleket, nagyon sok örömet okoztatok ebben az elmúlt időszakban! Igyekszem továbbra is az örömötökre írni, és remélem, még sokáig maradtok az én kedves kis olvasóim. ♥

A blogszülinapi játék három nyertese pedig, akiknek hamarosan elküldöm az ajándékcsomagokat: Darinka, Margit és Ági – őket e-mailben már értesítettem is. 

  

Ne csüggedjen az sem, aki most nem részesült a kincsekből. Ahogy e-mailben ígértem néhány lelkes érdeklődőnek, készíteni fogok haul különkiadást a csomagok tartalmáról, és mivel nagyon jó érzés volt várni arra, hogy megajándékozhassalak titeket (még mindig az – alig várom, hogy postára adhassam a csomagokat!), ahogy a kereteim engedik, igyekezni fogok máskor is giveaway játékokkal jelentkezni. 

Blogszülinapi giveaway – utolsó lehetőség!

Baráti emlékeztető: már csak holnap (szombat) éjfélig lehet nevezni a Kincsesfüzet blogszülinapi játékába. 

A feladat röviden: írj egy levelet a timi.kincsesfuzet(kukac)gmail.com címre arról, hogy miért szereted olvasni a blogom! Bővebben itt olvashatjátok a játék kiírását

Az ajándékaim már így is biztos, hogy nem fognak gazdátlanul maradni, mert nagyon sok szívmelengető, kedves levelet kaptam – köszönöm! 

Aki nem szeretne kimaradni a mókából, írjon gyorsan! 😉 

  
(A fenti kincseket és még néhány apró meglepetést osztok el a szerencsés nyertesek között.)

Blogszülinapi giveaway

Kedves kis olvasóim, ahogy beharangoztam már, a blog idei, harmadik születésnapjára egy kis ajándékozással készülök. Nem ér túl messze a takaróm, de összesen közel 10.000 ft értékben összeállítottam néhány ajándékcsomagot, amit szeretnék szétosztani köztetek. (Az ajándékcsomagok tartalma egyelőre maradjon titok, de nem akarok csőbehúzni senkit: mivel az olvasóim többsége lány-asszony-hölgy, ezért főleg lányos ajándékcsomagok várhatók. :))

  

Cserébe viszont én is kérek tőletek valamit. Ahogy tudjátok, nemrég nekem is megnyílt a levelesládám az olvasóim felé, és szeretném, ha még többen élnétek a lehetőséggel. “Boldog születésnapot Kincsesfüzet” tárggyal írjatok nekem egy levelet a timi.kincsesfuzet(kukac)gmail.com címre, amiben néhány sorban (vagy amilyen hosszan csak szeretnétek) leírjátok, hogy miért szeretitek a blogot. Ha van valami, amiért rendszeresen visszatértek, ha van egy kedvenc témátok vagy rovatotok, ha valamit kifejezetten kedveltek abban, ahogy vagy amiről írok, vagy ha sikerült valaha is bármilyen apró kérdésben a segítségetekre lennem, arról tudni szeretnék. 🙂 

Az ajándékokat a levélírók közt sorsolom ki. A beküldés a mai nappal indul, és (legalábbis a játékban való részvétel – leveleket persze azután is szívesen fogadok :)) a Kincsesfüzet születésnapján, 2015. július 18-án éjfélkor zárul. Egy e-mail címről csak egy nevezés érvényes, a levelek hossza nem befolyásoló tényező, a tartalma  annyiban igen, hogy míg építő kritikát fogadok a pozitív visszajelzések mellé, a negatív, bántó tartalmú trollkodások nem játszanak. (Akinek gondjai vannak ezzel, annak ajánlom a kritika-szendvicset. ;))

Izgatottan várom a leveleiteket! 🙂

EDIT: A JÁTÉK LEZÁRULT, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A RÉSZVÉTELT!

A hónap kedvencei #4 – és egyéb bejelenteni valók

Az elmúlt hónapban valahogy állandóan zsongott a fejem, így még a szokásosnál is keveset böngésztem a blogok közt. (Újra visszadobtam viszont magam a könyvolvasásba, de ez más tészta.) Úgyhogy ezúttal nem is tudom, mi rövidebb  az ajánlott bejegyzések listája vagy a cikkek, amiket hozok, de remélem, azért átkíváncsiskodtok az ajánlott blogokra. 🙂


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Daily Dorothy: A 2 és 5 perces szabályok 

Dóri egy friss bejegyzésében két olyan nagyon egyszerű és nagyon időtakarékos kis szabályt osztott meg, amik nagyon jól jöhetnek annak, aki úgy érzi, túl sok a feladata és kevés az ideje, semminek nem ér a végére.

Épp a múlt hétvégén beszélgettünk Ditta barátnőmmel a házimunkáról és hogy mennyire szeretem azt a Dont’t Break the Chain fogadalmamat, ami szerint minden nap 5 percet takarítok. Mert például ha valaki azt mondta volna, hogy mielőtt elindulok hozzá itthonról, még azért rakjam rendbe a hálószobát, takarítsam le az ebédlőasztalt, amit már teljesen ellepett a lom, pakoljam ki, pakoljam be és indítsam el a mosogatógépet és takarítsam le a konyhapultot, azt mondtam volna, hogy meh. Kinek fér ez bele az idejébe, amikor mindjárt indulni kell a vonatra? De azt tudtam, hogy öt percem még van – és meglepő módon a fentiek pedig mind belefértek öt percbe. 

Úgyhogy bármilyen aprónak vagy triviálisnak tűnnek ezek a kis szabályok, én azt mondom, mindenképp érdemes adni nekik egy esélyt!

NieNie Dialogues: Burn Center Visit 

Stephanie Nielson egy repülőgép baleset túlélőjeként maga is hónapokat töltött az Arizonai Égési Sérültek Központjában, ahol rengeteget dolgoztak a – fizikai és lelki – felépüléséért, most pedig túlélőként időről időre visszalátogat a központba, hogy megossza a saját tapasztalatait, élményeit, emlékeit a páciensekkel, akik ugyanazon mennek keresztül, amin ő évekkel ezelőtt.

Rövidke kis bejelentkezésében az a kérés fogott meg, hogy ha úgy érezzük, magunk alatt vagyunk, imádkozzunk a központban ápoltakért, és főleg az ott lévő égési sérült gyerekekért. Általában nem viselem jól, ha a fájdalmat és a nehézséget azzal próbálják kicsinyíteni vagy lesöpörni az asztalról, hogy “másnak rosszabb, Afrikában meg éheznek”, mert a fájdalom egy nagyon személyes élmény, nem tehető objektívvé, és nem lesz kisebb attól, ha összemérjük máséval. De Stephanie soraiból rögtön éreztem, hogy nem erről van szó: nem kéri, hogy éljük bele magunkat az égési sérültek fájdalmába vagy hogy az ő problémáik fényében próbáljuk megítélni a saját megpróbáltatásainkat – egyszerűen ennyit kér (vagy inkább javasol): imádkozzunk értük. 

Az jutott eszembe erről, amikor a mormon misszionárius fiúkat a konfliktuskezelésről kérdeztem, és ők egyszerűen azt tanácsolták, hogy ha haragszom valakire, imádkozzak érte. Az ima nem tagadja le vagy teszi semmissé a sérelmeket, viszont – már maga a tény is, hogy rászánjuk magunkat – egy sokkal pozitívabb attitűd felé terel, ami segít átlendülni a mélypontokon, sőt, egészen új nézőpontokra, ötletekre világíthat rá, puszta belső monológként is, függetlenül attól, mit hiszünk arról, ki vagy mi van “a vonal másik végén”. 

Love Taza: Eleanorisms // Samsonisms 

Végül pedig egy könnyedebb téma. 

A Davis családba Karácsony táján érkezett meg a harmadik lurkó, de persze az első kettő is változatlan figyelmet kap. Naomi időről időre feljegyzi a két nagyobbik gyerek, a négy és fél éves Eleanor és a három éves Samson aranyköpéseit. A legfrissebb gyöngyszemeket gyűjti össze ez a bejegyzés. 

És mivel nálam is nemrég fordult egyet a számláló, ajánlónak elhoznám Eleanornak ezt a mondatát: “every year, i turn a different number. it’s crazy to think about.” – “Minden évben más a korom. Ez őrület.” – Bizony, kislány, ez őrület. 🙂


Nyári szünet

Van egy kis bejelenteni valóm is: tartok egy kis nyári szünetet. Na, nem kell félni, nem hagyok fel a blogolással (még csak az kéne!), viszont a boldogságterv bejegyzéseimmel az elmúlt időszakban több nyűgöm volt, mint örömem, úgyhogy adok a témának (és magamnak) egy kis pihenőt. A tervek szerint ősszel újra előveszem majd. 


Giveaway – coming soon!

Valamint közeledik a blogom szülinapja is, ezért arra gondoltam, hogy egy kis ajándékozással kötöm egybe a dolgot, és készítek egy(pár?) kis ajándékcsomagot, amit kiosztok a blogom olvasói között. Hogy mit kell tenni a játékban való részvételhez, egy külön bejegyzésben megírom hamarosan – stay tuned!

Dióhéjban #7


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Mindenekelőtt egy örömteli hír: megajándékoztam magamat (meg a blogot) még egy kis önállósággal, és most már kincsesfuzet.hu cím alatt futunk tovább.

Erről jutott eszembe a mai kérdésem:

Mi az az apró luxus, amiért hajlandó vagy fizetni a mindennapokban?

Nekem sok ilyenem van – a felnőttlétben az egyik kedvencem az, hogy (ésszel és mértékkel persze) megengedhetek magamnak rendszeres, apró luxusokat. Az is kellett ehhez, hogy változzon a hozzáállásom önmagamhoz és a pénzhez: sokáig voltam kuporgató, zsugori típus, de már megtanultam megajándékozni magam, megengedőnek lenni és megadni magamnak azt az élményt, hogy itt és most éljek át egy kis fényűzést, ahelyett, hogy forintonként próbálnék félretenni a nyugdíjas éveimre, amikor talán sokkal többet fog jelenteni az az emlék, hogy kényelmesen, jól, örömmel éltem.

Sok apróság van, amikért olykor-olykor fizetek. Egy zacskó gumicukor, egy fagylalt, csinos holmik a határidőnaplómhoz, egy ékszer, egy kényeztető kozmetikum, egy könyv, egy mozijegy, egy alkalmazás az AppStore-ból, stb. És vannak olyanok is, amikért rendszeresen fizetek egy kicsit vagy egy kis pluszt, hogy kényelmesebb legyen tőlük az életem. Például az, hogy ételfutárnál fizetünk elő az ebédre, a Spotify előfizetésem, hogy mindig hozzáférjek a zenéimhez, vagy az, amit a blogra költök – domainre, névjegykártyára. Ezek olyasmik, amik nélkül meg tudnék lenni – mégis örülök, hogy megengedem magamnak, ha megengedhetem.

Most ti jöttök!

Szolgálati közlemény: blogger találkozó Győrben

Röpke szolgálati közleményként szeretném megosztani Natalia Kubasi meghívóját egy csütörtöki blogger találkozóra Győrben, ahol kávé és kötetlen beszélgetés várható. Ha vannak köztetek győri, Győr környéki, Győrbe szívesen eljutó bloggerek, gyertek el, én ott leszek! 🙂

Meghívó: itt – Facebook esemény: itt

Szolgálati közlemény: megnyílt a levelesládám!

Többen jelezték már, hogy nem vagyok túl elérhető a bejegyzésekhez írt kommenteken kívül. A tumblr ask boxot senki nem használja igazán az olvasóim közül (én sem nagyon), a Facebook üzeneteim olvasásában nem nagyon jeleskedem (ez úton is elnézést kérek mindenkitől, aki várt már heteket arra, hogy észrevegyem az üzenetét a Facebook levelesládámban…), ezért úgy döntöttem, megnyitom az e-mail fiókomat a közönség felé, azt legalább nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy rendszeresen olvasom. 🙂 Ha valami óhajotok-sóhajotok, kérdésetek, nem publikus mondandótok van, írhattok nekem a timi.kincsesfuzet@gmail.com címre!