Mostanság láttam, hallgattam, olvastam — 2019 június

Mariann könyves blogjának havonta visszatérő rovata megihletett, és ugyan nekem nincs akkor étvagyam a könyvek terén, azért arra gondoltam, csak összegyűjtöm, mit olvastam, néztem, hallgattam az elmúlt hónapban.

Könyvek, amiket kiolvastam:

Könyvek, amiket elkezdtem, de félbemaradtam / folyamatban vagyok velük:

 

View this post on Instagram

🇬🇧 I knew I want to read this book when I first saw the title. I had no idea what is it about but I knew it is for me. Now it came to me through a borrowing chain (I was waiting a month to get a word from the original owner that it is okay to pass it forward to me 😅). 💚🌱 @arundhati_roy_official_ig #thegodofsmallthings 🇭🇺 Már akkor tudtam, hogy el akarom olvasni ezt a könyvet, amikor még csak a címét láttam és semmi mást róla. Most “utazó könyvként” elérkezett hozzám. 💚🌱 (És két kihívásra is be tudom húzni Molyon: női író, és még nem volt ázsiai jelöltem a saját Hat könyv, hat kontinens kihívásomhoz. 😅😉) #ArundhatiRoy #AzApróDolgokIstene

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Ami a sorozatokat illeti, Petivel megnéztük az HBO Chernobyl sorozatát, John Oliver heti politikai humor műsorát folyamatosan követjük, és elkezdtem nézni A szolgálólány meséjének friss, harmadik évadát is.

Ezen kívül, bár a nyári Vipassana elvonulásra sajnos nem fogadták be a jelentkezésemet, a Vipassana meditációról szóló filmre viszont végre sort kerítettem.

Júniusban jelent meg Elizabeth Gilbert új könyve, a City of Girls, ezt promózva a könyv születésének egyik kulcseleméről, a gyász és a kreativitás kapcsolatáról is nagyon sokat beszél a könyvturnéján. Ezért őt is igyekeztem elcsípni itt-ott, például Oprah podcastjában vagy Marie Forleo Youtube csatornáján.

A számomra kedves Youtube-páros, Conor McMillen és Brittany Tailor babája megszületett május végén (pont a nagymamám születésnapján), így az ő csatornáikon (az alternatív/autentikus kapcsolatokkal foglalkozón és az életmódos/családi csatornájukon egyaránt) elsősorban babás-életmódos videókat néztem.

Youtube-on ezen kívül leginkább az As/Is életmód csatorna, a What If szórakoztató-ismeretterjesztő csatorna és Trevor Noah (Comedy Central) frisseit követtem, valamint Boho Berry is visszatért! Ó és elkezdett foglalkoztatni az IFS (Internal Family Systems) terápia, ezért néztem néhány riportot Dick Schwartz-cal a téma kapcsán.

A podcastok sorában elkezdtem még hallgatni Bill Nye Science Rules! podcastját, de (részben Bill stílusa miatt, amit néha jobb csak apró részletekben fogyasztani, nekem legalábbis) csak lassacskán haladok vele.

A blogok most kicsit háttérbe szorultak nálam, de azért Austin Kleon blogján a fél szememet rajta tartom.

Nos, nagyjából ezeket fogyasztottam júniusban.

Nektek mi volt a kedvenc olvasmányotok, csatornátok, vagy egyéb szellemi táplálékforrásotok az elmúlt hónapban?

Reklámok

Ahogy a dolgok vannak 1. rész

Ati barátomtól kaptam kölcsön két Láma Ole könyvet: az Első lépés a gyémánt úton és az Ahogy a dolgok vannak címűt, miután a meditációról beszélgettünk. Az első könyv inkább egy útinapló Ole és Hannah Nydahl tibeti kalandjairól akkor, amikor még nem a buddhizmus beavatott nyugati képviselői voltak, csak egyszerű hátizsákos drogcsempész hippik, akik épp csak ismerkedtek a keleti kultúrával — a második viszont a buddhizmus tanításairól szól.

View this post on Instagram

🇬🇧 What is more fitting for Lent than learning about buddhism and visiting shaman rituals?! 😅 (I’m a pagan Christian, remember. 😅) Also the effect of week-long sleep and the spring sun seems working, I woke up at 5:30am and this day had a pretty productive start. 🇭🇺 Nagyböjtre: buddhista olvasmányok és táltosdobos élmények. 😅 (Ne feledjük: pogányként vagy pogány keresztényként azonosítom magam. 😅) Végre az átkómázott hét és a tavaszi napfény is kezdi meghozni a hatását: 5:30-kor ébredtem ma, és elég produktívan indult ez a nap! Töltöttem fel videót Patreonra (patreon.com/nagytimi85), és a Kincsesfüzetre is szeretnék írni még ma. Szombaaaaaaaaht! 📚☕️

A post shared by Timi ☕️ Time (@timi.tea.time) on

Nagyon a szívemhez szólt az, ahogy Láma Ole leírta, hogy miért is van olyan jó helyen nyugati kezekben a buddhizmus, például mert:

  • a kritikus nyugati gondolkodás alapjain tisztán és gyakorlatiasan tud szárba szökkenni a buddhista gondolatvilág
  • a friss nyugati szemek el tudják választani a fölösleges szertartásosságot az alapoktól, és modern köntöst adni a buddhizmusnak
  • a fejlett országokban elmosódnak a határok a szerzetesek, jógik és világi gyakorlók között (hiszen, ahogy írja, a világi gyakorlók kénytelenek voltak a létfenntartás mögé soroni minden lelki fejlődést, a szerzetesek kénytelenek voltak cölibátussal és elvonulással óvni magukat attól, hogy a világi élet feleméssze a lelki életre szánt tartalékaikat, a jógik pedig csodabogárként kénytelenek voltak kitűnni a sorból, hogy így szerezzenek maguknak anyagi támogatást — egy jóléti társadalomban viszont nem kell efféle szélsőségekre ragadtatnunk magunkat), így nyugaton többen és mélyebben élhetnek jelentőségteljes életet anélkül, hogy elszakadnának a hétköznapoktól
  • nagyon sok lehetőségünk van rá, hogy ott lépjünk rá az előre mutató lelki ösvényre, ahol nekünk a legjobb — tanítókból és forrásokból nem szenvedünk hiányt, és sokkal egyszerűbb és hatékonyabb új fejlődni, hogy három nap zarándokút helyett egy könyvesboltnyira, sőt egy kattintásra van tőlünk a számunkra leginkább testhezálló tanítás
  • az, hogy szenvedéstől mentesen éljük az életünket, a jóléti társadalmakban sokunk számára nem életcél, hanem alapelvárás — így megadatik az a spirituális luxus, hogy az életcélunkat gyakran a “boldoguláson túli boldogságban” és mások életének támogatásában tudjuk meghatározni

Nagyon sok hasznos és értékes gondolatot találtam ebben a könyvben, és hogy ne csússzon ki a téma a kezeim közül, megpróbálom néhány egyszerű felsorolásba gyűjteni azokat az alapgondolatokat, amik szeretném, ha velem maradnának akkor is, amikor végre visszaszolgáltatom Atinak a könyvet. :) (Ez nem lesz nehéz, hiszen Láma Ole is felsorolásokban építette fel a könyvet — én csak kicsipegetem ezeket. :))

Kis út, nagy út, nagyon nagy út 

A buddhizmus három útja:

  • A kis út — a mindennapi szenvedéstől való megszabadulás útja
  • A nagy út — az együttérzés útja, ami túlmutat a saját szenvedésünkön
  • A gyémánt út — a buddhaként járt út

Ezek egymásra épülő dolgok, és a kulcs az, hogy mekkora távolságot tudunk vonni az élményeinktől. Talán azért is érzem azt, hogy telibe talált engem ez a könyv, mert pontosan ez az, amin a szorongással kapcsolatban évek óta tudatosan (és szakértő segítséggel) dolgozom, és amiben annyira kézzel foghatóak az eredményeim: minél inkább hagyom, hogy az élményeim, a rossz érzéseim, a negatív gondolati spiráljaim beszippantsanak, annál inkább maga alá temet az élet — de minél többet gyakorlom azt, hogy távolságot tartsak a saját gondolataimtól, minél jobban megy az, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gondolataim és az érzéseim jönnek-mennek, de nem határoznak meg engem, minél gyakrabban tudok venni egy mély levegőt, hátrébb lépni és egy kis távolságból figyelni az életemet, annál jobban mennek a dolgaim.

Erről szól tehát a dolog:

  • Felismerjük, hogy a gondolataink és érzelmeink múlandóak, jönnek-mennek, és gyakoroljuk, hogy ne hagyjuk magunkat általuk rángatni ide-oda
  • Felismerjük, hogy más emberek is ugyanúgy a saját gondolataik és érzelmeik csapdájában lehetnek, mint mi, ezért elkezdünk türelmet és együttérzést gyakorolni az irányukba
  • Felismerjük, hogy mind egy összefüggő rendszer részei vagyunk, ahol minden tapasztalat egy ok-okozati lánc része (karma), ezért elkezdünk azon igyekezni, hogy jó ok-okozati láncokat indítsunk el vagy ilyenekbe csatlakozzunk be (avagy ne pofonért álljunk sorba, hanem inkább ölelésért)
  • És minél több jó élmény ér minket, annál szabadabban, bizakodóbban és örömtelibben tudunk élni

Mindegyik úthoz tartozik néhány “okos lista”. A kis út listái leginkább zavaró érzelmekről és kerülendő dolgokról szólnak, a nagy út tuti tippjei a szeretet formáiról, a gyémánt út pedig már a buddha-lét hogyanjával és mikéntjével foglalkozik.

Le a szenvedéssel!

Láma Ole szerint Buddha szerint minden szenvedést a nem tudás okoz: az, hogy mindannyian önálló kis univezrumoknak hisszük magunkat, és nem ismerjük fel azt, hogy valójában mind egy hatalmas univerzum vagy akár multiverzum szerves részei vagyunk, és az élményeink elválaszthatatlanok attól, ami körülöttünk történik és előttünk történt.

(A tisztán látás kedvéért: én magam például a reinkarnációban nem hiszek, azt viszont senki sem tagadhatja, hogy az életünket meghatározzák nemcsak a saját múltbéli cselekedeteink vagy döntéseink, de olyan emberek cselekedetei és döntései is, akik réges régen előttem éltek — szóval ha a lélek fogalmának boncolgatásától most eltekintünk… és én most eltekintenék —, akkor szerintem egyet tudunk érteni a buddhistákkal abban, hogy az élményeink ok-okozatai messssssze a születésünk előttre nyúlnak vissza.)

Ez a fajta nem tudás, ez a fajta izoláltság érzés hat egymással összefüggő olyan zavaró érzelemhez vezet, amik nagyban meg tudják nehezíteni az életünket:

  • a kötődéshez és a belőle fakadó kapzsisághoz (mert görcsösen kapaszkodunk abba, amit szeretünk)
  • az ellenszenvhez és a belőle fakadó irigységhez (mert minden áron távol akarjuk tartani magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki kellemetlennek ígérkezik — sőt még azt is nehezen viseljük, ha valakinek, aki ellenszenves nekünk, úgy látjuk, hogy több jut a jóból)
  • a nem tudásunk (az izoláltságunk érzése) pedig kizáró büszkeséghez vezet (azaz mindig az a célunk, hogy jobbak, szebbek, többek, nagyobbak, erősebbek, sikeresebbek legyünk másoknál)

Ezeket a zavaró érzelmeket aztán persze tettekre is váltjuk, mert ilyen az emberi természet — a tetteinkkel pedig “rossz karmát” teremtünk, rossz élményeknek ágyazunk meg az életünkben.

Ártó cselekedetekként ezeket nevezik meg:

  • ölés
  • lopás
  • szexuális ártás
  • hazugság
  • rágalmazás
  • jelentőség nélküli beszéd
  • nyers és bántó beszéd
  • irigység
  • rosszakarat
  • téves nézetek terjesztése

És mi a módja annak, hogy távol tartsuk magunkat a zavaró érzelmektől és az ártó cselekedetektől? — “Egyszerű.” Elméletben persze. Gyakorlatban… nos, higgyetek nekem, aki évek óta a fizetése 10%-át terápiára költi, a gyakorlatban ez türelmes gyakorlás kérdése. Hossssssszas, türeeeeeelmes gyakorláááás kérdése.

Az “egyszerű” gyakorlatok pedig a következők:

  • Tudatosítjuk magunkban ok-okozat törvényét, tehát hogy az élményeink sosem izoláltak, mások élményei sem izoláltak, mind össze vagyunk kötve ebben az utazásban.
  • Meditálunk. Meditálunk, meditálunk, meditálunk, mert ezáltal egyre nagyobb gyakorlatot szerezhetünk abban, hogy távolságot vonjunk magunk és a zavaró érzelmek között, és egy mély lélegzettel hátrább tudunk lépni tőlük, mielőtt a saját magunk és mások életét megkeserítő ártó cselekedetek lesznek belőlük.

Ömm, na jól van, úgy ítelem meg, hogy ez a bejegyzés már így is elég hosszúra nyúlt, és van benne máris bőven elmélkedni való, ezért inkább szétosztom a jegyzeteket egy sorozatra.

Jó sok hasznos olvasmányom volt az elmúlt egy vagy két, amikről nem írtam, majd igyekszem hozni okosságokat azokból is, de addig is, aki kíváncsi rá, mit olvasok éppen, az követhet Molyon: https://moly.hu/tagok/nagytimi85

Aki napi szinten szeretne hallani felőlem, annak ott az instagram: http://instagram.com/nagytimi85 és http://instagram.com/timi.tea.time

Aki pedig szeretne anyagilag is támogatni, annak irány a Patreon: http://patreon.com/nagytimi85

Félbemaradt könyvsorozatok – Olvasmányajánló önmagamnak (is)

Múlt hónapban arról írtam, hogy hosszú évek után végére jártam egy régi “tartozásomnak”, és elolvastam Isaac Asimov Alapítvány-sorozatát. Most pedig, hogy a Trónok harca sorozat nemrég befejeződött friss évada ismét meghozta hozzá a kedvem, egy másik félbemaradt könyvsorozatom, A tűz és jég dala is ismét a kezembe került.

Ennek apropóján szeretnék bemutatni nektek néhány hasonló “tartozást” – azokat a könyvsorozatokat, amiknek az olvasásával félbemaradtam az évek során, de szeretném velük újra felvenni a fonalat, hiszen nem elégedetlenség vagy panasz miatt hagytam félbe az olvasásukat, így tulajdonképpen magamnak, és magammal együtt nektek is ajánlom őket.

könyvsorozatok-600

Raana Raas (Görgey Etelka): Csodaidők / Időcsodák

Ez a szívet szorongató családi történet a jövőben játszódik, de inkább társadalmi dráma, mint sci-fi. A Csodaidők sorozat egy faji-vallási előitéletektől terhes időben kirobbant háború során szétszakadt család történetét mutatja be, míg az Időcsodák a Csodaidők alternatív univerzuma, “mi lett volna, ha…?” története a szerző tollából.

Stephen King: A Setét Torony

Stephen King ebben a sorozatban a fantasy műfajban próbálja ki magát, de a sorozat hangulatát és stílusát tekintve hű marad önmagához, sok szálon futó, szövevényes, sötét történetet ismerhetünk meg, amelyben a tengelyükből kimozdult különböző világok utazói próbálják megtalálni a rejtélyes Setét Toronyot, hogy helyreállítsák a világok egyensúlyát és megakadályozzák a pusztulást.

George R.R. Martin: A tűz és jég dala

És végül persze itt van George R.R. Martin népszerű történelmi fantasy sorozata, ami a kis emberek küzdelmeitől a királyságok háborúin át az emberek egész birodalmát fenyegető misztikus erők ébredéséig nagyszabású és mégis emberarcú és olvasmányos eposzban mondja el a történetét.

Ezzel az utóbbi sorozattal egyébként nemcsak én maradtam félbe: az író is várat még magára az utolsó kötet(ek) megírásával.

Tutorial: Így rajzolj könyvespolcot!

Az elmúlt hónapban nagy népszerűségnek örvendett Instagramon a rajzolt könyvespolcom.

Bár az ötlet nem tőlem származik (referenciaként ezt a képet használtam és előtte is többször találkoztam már az ötlettel itt-ott, Instagramon, Facebookon, Pinteresten), de ilyen egyszerű és mégis látványos ötlettel régen dolgoztam, így arra gondoltam, megosztom veletek is, hogyan készül egy ilyen könyvespolc.

Könyvespolc

1. lépés: a polcok

Mivel az egész kép tulajdonképpen semmi más, mint csupa párhuzamos vonal, ezért a legkönnyebb egy négyzetrácsos vagy ponthálós papíron dolgozni, de kis odafigyeléssel sima vagy vonalas lapon is ugyanolyan jól tud működni az ötlet.

Az eredetit a bullet jouralomban készítettem (26×38 osztásos, ponthálós papíron), ezt a tutorialt egy A5-ös ponthálós papíron, amit a PrintablePaper.net-ről nyomtattam (ez 28×40-es).

v-IMG_3124

Az első lépés a polcok felrajzolása, ehhez a függőlegesen háromfelé osztottam a rendelkezésre álló teret, és párhuzamos vonalpárokkal felrajzoltam a polcokat. (Sem a 38, sem a 40 nem osztható kereken hárommal – nem gond, a maradékot meghagytam a lap tetején címsornak.)

2. lépés: az elrendezés

Hogy milyen “extrákat” szeretnél a képre, azt érdemes az elején eldönteni, sőt a rajzolást is érdemes ezekkel kezdeni, mert az álló könyvekkel egyszerűbb kitölteni a megmaradt teret. Én nem merészkedtem túl messze ezen a téren, az én extráim az álló könyvek mellett a fekvő könyvek, de aki több ambíciót érez magában, az apró tárgyakat, virágos vázát, állóórát, bögrét, parfümös üveget, plüss mackót vagy bármi mást elhelyezhet a könyvek között.

Egy A5-ös lap három polcán 8-12 osztás magas és 1-3 osztás széles könyvek kapnak kényelmesen helyet, ez polconként 10-12 könyvet jelent. Aki ennél több könyvet szeretne, az próbálkozhat 4 polccal és keskenyebb könyvekkel, vagy két egymás melletti oldallal.

3. lépés: a könyvek

És innentől következik a munka leglátványosabb, de legegyszerűbb része. A könyvek ugyanis már csupa párhuzamos vonalból állnak.

Amikor ezeket felrajzoltam, igyekeztem elképzelni, hogy hogyan fognak kinézni, ahogy a polcon sorakoznak, de alapvetően csak arra figyeltem, hogy változatos magasságban és vastagságban kövessék egymást, nem szükséges a részletekig megálmodni a “nagy képet”. A vonalakat aztán egy-egy kis ívvel kötöttem össze, hogy megadjam a könyvek formáját.

4. lépés: használatra kész

Elkészült a könyvespolc!

v-IMG_3133

Mire használhatod?

  • Kívánságlista: az üres könyvgerinceket feltöltheted azoknak a könyveknek a címével, amiket szeretnél beszerezni, majd beszínezheted őket, amikor végre a birtokodba kerülnek.
  • Várólista: a könyvgerincekre kerülhetnek azok a könyvek, amiket szeretnél elolvasni, és beszínezheted őket akkor, amikor elolvastad őket.
  • Olvasmánylista: a könyvgerinceket üresen is hagyhatod, hogy csak akkor kerüljön fel rájuk egy cím, amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, és a kiolvasott könyveket beszínezheted.

Én az utóbbi módon használom, bár leggyakrabban várólista vezetését láttam ezeken a könyvespolcokon. A könyvespolcodat tarthatod a naplódban, határidőnaplódban, de akár egy A4-es, A3-as vagy nagyobb plakáton a szobád falára is kiteheted.

Könyvespolc

Mennyibe kerülnének a könyvek?

Egy érdekes, és végső soron se füle, se farka dolog jutott eszembe.

Nemrég vásároltam magamnak egy Bibliát, és aztán elkezdtem számolgatni egy kicsit. Méghozzá azt, hogy mennyibe kerülnének a könyvek, ha oldalszámuk arányában annyiba kerülnének, mint a Biblia.

Ahogy mondtam, egy se füle, se farka kérdésről van szó, mivel az összevetnésnek nyilván nem sok értelme van. A Biblia az Biblia – minden idők legbiztosabb bestseller kiadványa, amit valószínűleg nem lehet olyan nagy példányszámban nyomtatni, hogy félni kelljen attól, hogy nem kel el. A fordítása, szerkesztése, gondozása, kiadása is teljesen más keretek közt folyik, és úgy általában, egészen más politika van mögötte, mint bármely más könyv mögött, így önköltséget, kiadásokat, haszonkulcsot számolni rajta elég sánta dolog.

Azt, hogy egy szent könyv ára mennyire politikai kérdés (azaz mennyire csak döntés kérdése), azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Mormon Egyház például ingyen adja a Mormon Könyvét bárkinek, aki kéri, bármely nyelven, amire le van fordítva. (Pedig itt valószínűleg már azért nagyobb a kockázat egy nagy példányszámú nyomtatásban egy kis ország nyelvén kiadott fordításban – a Mormon Könyve azért mégsem minden idők legnagyobb bestsellere.)

Az alacsony ár persze nemcsak a vallásos könyvek kiváltsága – emlékszem, hogy anyukám polcai tele voltak az Olcsó Könyvek sorozat könyveivel, amiket az adott kor áraihoz képest is fillérekért lehetett megvásárolni.

Végső soron tehát egy könyv ára annyi, amennyit a mögé helyezett politika, szándék megenged.

Ez a bejegyzés persze nem felhívás – csak egyszerű gondolatjáték azzal, hogy ha hasonló támogató politika lenne bármelyik könyv mögött, mint ami például a közel 1500 oldalas Bibliák árát 3000 forint alatt tartja, mennyibe kerülnének a könyvek?

Játszottam egy kicsit a könyvek árával – mennyibe kerülnének? 

Játsszatok velem kicsit! – Szerintetek milyen lenne az a világ, ahol (a mai fizetések és árak mellett) nehéz lenne 1000 forintnál drágább könyvet találni a könyvesboltok polcain? Vajon többet olvasnánk vagy sem? Vajon népszerűbbek, kedveltebben, népszerűbbek lennének a könyvek vagy sem?

Éhezők viadala könyvkritika és az örök szerelem anatómiája

A Valentin-nap tiszteletére, és mivel ezt a hónapot egyébként is a házasságnak szenteltem a boldogságtervem keretében, egy rendhagyó könyvkritikával készültem, ami azóta motoszkál a fejemben, hogy januárban egy szusszra kiolvastam a Hunger Games – Éhezők viadala sorozatot. A cikk első felét mindenki nyugodtan olvashatja, de a “tovább” gombra csak az kattintson, akit nem zavar, ha a sorozat végkifejletét taglalom.

“Ne azért imádkozz, hogy az legyen a társad, akit szeretsz, hanem azért, hogy szeresd a társadat.” (Spencer W. Kimball)

A napokban olvastam egy cikket, aminek hatására hosszan elmélkedtem a boldogságról: hogy mi a boldogság és mi nem az, hogy mi az, amit csak összekeverünk vele. Összetévesztjük az örömöt a boldogsággal, holott a kettő közel sem ugyanaz. Az öröm a boldogság építőköve, de önmagában csak egy pillanatnyi érzés, és ha nem dolgozunk meg azért, hogy ezt az örömöt megtartsuk, megéljük, újra és újra megteremtsük, akkor önmagában még nem tesz minket boldoggá.

A boldogság tehát egy hosszabb távú projekt: döntések, odafigyelés és munka eredménye. A boldogság: építkezés. – És a szeretet is az. A vonzalom, a szenvedély, az egymásban lelt öröm mind pillanatnyi érzések, építőkövek, de folyamatosan oda kell figyelnünk és meg kell dolgoznunk azért, hogy ezekből az építőkövekből felépítsük a szeretetet, a szerelmet.

Vonzalmat, szenvedélyt sokan ébreszthetnek bennünk, de elköteleződni olyasvalaki mellett érdemes, akivel hosszú távú (élethosszig tartó) szövetséget tudunk kötni arra, hogy együtt végezzük azt az építőmunkát, amelynek során folyamatos összefogásban dolgozunk azon, hogy a szerelem, a szeretet köztünk fennmaradjon és mindig megújuljon. Ezért is fontosabb arra törekednünk, arra figyelnünk, hogy hosszú távon szeretni tudjuk a társunkat, ahhoz kérni útmutatást, erőt, ihletet, hogy a szeretet építőmunkáját el tudjuk végezni, mint arra vágyni, hogy egy pillanatnyi szenvedélyt varázsütésre örök életűvé tudjunk tenni.

Most pedig, hogy ezt a gondolatmenetet megosztottam veletek, el is érkeztünk az Éhezők viadalához. Nem szokásom egy könyvet sem túl kritikus, túl elemző szemmel olvasni, mivel viszont az Éhezők viadala egy ifjúsági történet, és a disztópikus világ problémáin túl olyan nagyon is aktuális és korosztály-specifikus kérdésekkel foglalkozik, mint a valóságshow-kból felörő celebek élete vagy a kamaszkori szerelem, párválasztás, a szokásosnál egy kicsit élesebb szemmel figyeltem, milyen üzenetet közvetít a könyvsorozat befejezése ezekben a témákban.

Bővebben…

Kiemelt lettem a Molyon

“A Merítés célja, hogy bemutassa a Moly legjavát: minden számban igyekszünk az elmúlt hónap friss tartalmaiból kiemelni a legizgalmasabbakat, legértékesebbeket. (…) A Merítést mindig megtalálod a főoldali menüben valamint ezen a linken: http://moly.hu/merites – felül mindig a legfrissebb szám látható, de lejjebb görgetve a korábbiakat is elérheted.”

– írja a Moly.hu súgója.

Már több mint egy éve vagyok Moly tag (még plecsnim is van róla :)). Az oldalt elsősorban saját célomra használom, hogy praktikusan gyűjtsem és tároljam az idézeteimet, bár mostanában egyre lelkesebben vetettem bele magam a Moly tartalmainak javításába is, ami egy mindig elkélő önkéntes munka, hiszen a Moly adatbázisát a tagok töltik fel.

A héten pedig az az öröm ért, hogy bekerültem a júniusi merítésbe, a hónap friss tartalmainak válogatásába, a Bulvár – molyok szerint a világ rovatba.

20140809-030347-11027514.jpg

A megtiszteltetés az Álomból cél kihívásom miatt ért, amit év végéig tűztem ki mindenki számára, aki egy könyv elolvasásával közelebb szeretne lépni az álmaihoz. (Továbbra is bárki csatlakozhat! :)) A kihívásról itt is írtam a Kincsesfüzeten.

Álomból cél – Olvasós kihívás a Molyon

Nemrég elkezdtem ismerkedni a kihívásokkal a Molyon, amik – könyves oldal lévén – olvasásra buzdítanak. Miután egyet-kettőt én is teljesítettem, arra gondoltam, én is létrehozok egy kihívást – méghozzá olyat, ami dupla kihívást jelent: egyszerre buzdít olvasásra, és arra, hogy közelebb kerülj a célodhoz!

Kedvenc sikergurum, Jack Canfield szerint a cél nem más, mint egy álom – határidővel és teendőlistával. Abban nem tudok segíteni, hogyan fogalmazd meg reális célként az álmodat, de ha már sikerült körvonalaznod, akkor (reményeim szerint) segíthetek egy kicsit közelebb jutni hozzá azzal, hogy adok hozzá egy konkrét feladatot egy fix határidővel.

Mindenekelőtt tedd fel magadnak a kérdést: mi az álmom? Ez lehet Az Álom (az életre szóló nagy kaland), de lehet egy kisebb álom is, én nem ítélkezem. :) Majd keress egy könyvet, ami közelebb visz az álmodhoz, akár közvetlenül (például ha egy világkörüli útra vágysz, egy világjáró útikalauz, de egy pénzügyi kézikönyv is jól jöhet), akár közvetve (mert mondjuk zongorázni valószínűleg nem fogsz tudni megtanulni egy könyvből, de fenntarthatja a lelkesedést, ha zongoraművészekről olvasol).

Amit a teljesítéshez tenned kell:
– Hozzászólásban írd meg, mi az álmod és melyik könyvet választottad hozzá!
– Ugyanebben a hozzászólásban küldd el az olvasás linkjét!
– Tedd fel a polcra, hadd csemegézzenek belőle a többiek!

2014. augusztus 1. utáni olvasásokat várok, de friss olvasási linkkel újraolvasások is jöhetnek!

A kihívásra itt tudtok jelentkezni, ha felkeltettem az érdeklődéseteket! Gyertek, olvassunk együtt! ;)

Legyen szép és vállalható! – Népirtás a könyvespolcomon

Amikor néhány hónapja kötelességszerűen megkezdtem az idei tavaszi nagytakarítást (még mindig tart egyébként, a tavaszi fáradtsággal együtt…) és elkezdtem méregetni a könyvespolcaimat is, a férjem hozott egy szabályt: a leendő otthonunkban csak olyan könyvek lehetnek, amik jól mutatnak a polcon és a tartalmuk vállalható. Ez első hallásra nagyon szigorúnak tűnt, de ahogy elkezdtem kritikusan szemlélni a könyvespolcaim tartalmát, be kellett ismernem, hogy nemcsak olyan darabokkal van tele, amiket gyerekkorom óta nem fogtam kézbe, de olyan is akad bőven, amit még gyerekkoromban sem…

Először még így is nagyon-nagyon nehezen fogtam neki a selejtezésnek, de minden egyes darabbal, amitől megváltam, könnyebb lett. A gyerekkori könyveim egy része csak a padlásra költözött dobozokban, egy része pedig a családban keresett új gazdát. Az ifjúságom és felnőttkorom könyveinek egy részén túladtam Molyon és Rukkolán, de a nagyobbik részük a könyvtárba vándorolt.

Ahogy hónapról hónapra egyre jobban belemelegedtem ebbe a küldetésbe, két dologra derült fény:

  1. Valóban nagyon jó érzés lesz ránézni egy olyan könyvespolcra, ahol ízléses, jó állapotú könyvek sorakoznak, amik engem tükröznek, és amik mindegyike érdemes rá, hogy újraolvassam vagy jó érzéssel kölcsönadjam valakinek.
  2. Nem sok ilyen könyvem van…

Bár Peti először nem értette, miért akarom újra feltölteni a könyvespolcokat, amiket végre valahára, annyi (fizikai és lelki) fáradsággal szellősebbé tettem. De a helyzet az, hogy mindig dugig tömött könyvespolcok között éltem, és digitális világ ide vagy oda, mégsem tudom elképzelni, hogy csak néhány könyv lézengjen körülöttem. Ezért elhatároztam, hogy apránként, ahogy a pénztárcám engedi, elkezdem gyűjtögetni azokat a könyveket, amik megfelelnek az ultimátumnak: tartalmilag és esztétikailag is vállalhatóak.

A történetnek ezen a pontján eljutottam oda, hogy majdnem annyira kényelmetlen megosztanom veletek a gondolataimat, mint amikor azon töprengtem, vajon elkezdhetek-e melegjogi cikkeket írni a blogra… Ugyanis itt a következő coming out: szökőévente fizetek könyvért. Kölcsönkérek, könyvtárból kölcsönzök, letöltök – de nem vásárolok könyvet. Sajnálom, de egyszerűen nem tudok kiadni többezer forintot valamiért, amit vagy szeretni fogok, vagy nem. (Legutóbb “látatlanban” akkor vásároltam könyvet, amikor megjelent Farkas Lívia Ennél zöldebbje, akit már csak a személye miatt is támogatni akartam a jogdíjjal, de nem tudnám megmondani, mikor volt az ezt megelőző legutóbbi ilyen eset…)

A pénztárcám persze sem tömöttebb, sem könnyebben nyitható nem lett Peti aranyszabályától, így a könyvvásárlási szándékaim sem segítenek sokat a jogdíjból élőkön (tényleg, őszintén sajnálom…), ugyanis rögtön elhatároztam, hogy a használt könyvek piacán fogok keresgélni. A Rukkolával sajnos rossz tapasztalataim voltak (tudom, hogy sokaknak bejön, ezért nem is akarom elvenni senki kedvét, egyszerűen nem találtunk egymásra mi ketten, a Rukkola meg én, és az is igaz, hogy nem voltam valami kitartó), viszont a Molyos eladó könyvek között már több olyanra is akadtam, amik elfogadható áron, valóban megkímélt (értsd: tökéletes) állapotban kerültek hozzám, úgyhogy én maradok ennél. (Egyébként még egy érv, amivel mentegetem a jogdíjkerülő magatartásomat: szinte valamennyi újonnan vásárolt könyvemről elmondhatom, hogy soha nem kerültek volna hozzám, ha ilyen vagy olyan úton nem olvastam volna őket korábban, még mielőtt pénzt adtam volna ki értük – így viszont, hogy már nem zsákbamacskát vásárolok, könnyebben rászánom a pénzt, még ha csak egy használt példányra is.)

Egy kis ízelítőül csináltam egy kis válogatást a Molyon a (régi és új) kedvenc szerzeményeimből, amik kiállják a “szépség és vállalhatóság” próbáját:

20140629-124456-45896787.jpg

Ti hogyan döntitek el, mi kapjon helyet a könyvespolcotokon?

Chicklit: meseterápia nőknek

Anyukám nagy könyvmoly volt, a könyvtára még úgy is betölti a fél házat, hogy egy jó része már dobozokban van, és a legutóbbi festéskor nem került vissza a polcokra. Gyerekkorában tíz évesen iratkozott át a gyerekkönyvtárból a felnőtt részlegre, mert addigra már nem maradt semmi a gyermekirodalomban, amit még elolvashatott volna. Ha pedig visszagondolok az én gyerekkoromra, sosem ebédeltem úgy, hogy a konyhaasztalon ne lett volna az orrom előtt egy könyv, amit anyukám hagyott ott.

Ahogy az életem sok más területére, az olvasásra is anyukám árnyéka vetül. Így amikor azon kaptam magam, hogy chicklit könyveket olvasok (megtagadom a libairodalom kifejezést – a csajos könyvekig vagyok hajlandó elmenni a magyarításban), egy kicsit elszégyelltem magam: mit szólna anya?

De aztán eszembe jutott Gretchen Rubin, a kedvenc boldogságkutatóm esete a gyermekirodalommal. Gretchen a Boldogságterv és a Happier at Home c. könyveiben is leírja saját történetét arról, hogy az egyik fogadalmát követve, amely így szólt: Légy Gretchen!, azaz légy önmagad, engedett a titkos vágynak, hogy a vele szemben támasztott (vagy képzelt) elvárásokkal ellentétben belevesse magát a gyermekirodalomba, és gyerekeknek szóló regényeket olvasson. Egyébként amint megbékélt ezzel a “furcsaságával”, mintegy varázsütésre kiderült, hogy nem is egy ember van a közelében, aki ugyanezzel a titkos érdeklődéssel él, és hipp-hopp könyvklubot alakítottak.

Ez lett volna a hosszas bevezetője annak, hogy eszembe jutott, hogy ajánljam nektek egyik új szerelmemet: Milly Johnson könyveit. A szerelem egyébként azzal kezdődött, hogy könnyed, csajos olvasmányt kerestem a nászutamra, a lánybúcsús hétvégémről hazafelé tartva pedig a vonaton megláttam Rita barátnőm kezében Milly Johnson Yorkshire Puding Klubját, belelapoztam, megtetszett, kivettem a könyvtárból és magammal vittem a nászútra – olvasás közben pedig felváltva pityeregtem, dőltem a kacagástól és hibáztattam az újdonsült férjemet a férfinem összes karakterizált hibájáért.

Szóval, bár ez a férjemről nem mondható el, de nekem Milly Johnson rögtön belopta magát a szívembe. Igazi meseterápia – felnőtteknek szóló köntösben. A történeteiben megvan minden, amiért a gyermekek lelkét is mesékkel gyógyítjuk: a jó és a rossz között éles a határ, tudjuk, kik a szeretetre szánt és kik az utálatra számító karakterek, a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését. És mégis! Hiába kellemesen sematikusak a karakterek és a fordulatok, a történetei mégis élők és nyüzsgők, a stílusa csípős és olvasmányos, és valóban megmozgatja azokat az érzelmeket, amiket megcéloz – nemcsak a felszínen, de egészen mélyre hatolva. Velem legalábbis így történt.

Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki felnőttként is egy kis meseterápiára vágyik – aki nem bánja, ha végig kell mennie az érzelmek sötét bugyrain, ha tudja, hogy a végén, talán egy kiadós, taknyos bőgés után, de garantáltan megkapja a megnyugvás puha és jóleső érzését.

Az én ajánlásom (nos, ezeket a könyveket olvastam tőle eddig):

Yorkshire Puding Klub

“Három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnő egyszerre esik teherbe, miután elzarándokoltak egy ősi termékenységi szoborhoz.

A terhességgel Helen legszebb álma válik valóra, bár cseppet sem rózsás a helyzete. Nemcsak múltjának démonjaival kell megküzdenie, hanem a látszólag tökéletes házassága is épp most jut válságba.
Janey kész katasztrófaként éli meg ezt az állapotot, attól fél, örökre búcsút mondhat a karrierjének. Nem is érti, hogyan történhetett, hiszen férjével, a babavárástól teljesen felvillanyozódott George-dzsal mindig nagyon vigyáztak.
Elizabeth megnyomorított gyermekkora és érzelmi bizonytalansága miatt úgy gondolja, hogy soha nem lenne szabad gyereket vállalnia. Gyötri a kétség, hogy képes lesz-e szeretni a születendő babát.”

(Forrás: Milly Johnson – Yorkshire Puding Klub @ Moly.hu)

Tavaszi affér

“Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.
Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.
Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt.”

(Forrás: Milly Johnson – Yorkshire Puding Klub @ Moly.hu)