Zaklatás: nem a te hibád

Kedves olvasóim, előre szólok, hogy előfordulhat, hogy ez a cikk nem a szokásos barátságos, optimista hangvételű írás lesz, még az is megeshet, hogy felzaklató tartalomnak bizonyul majd, ezért csak saját felelősségre olvassátok!

A helyzet az, hogy egy friss élményemről szeretnék írni nektek. Tegnap ugyanis zaklatás áldozata lettem a munkahelyemen. Kedves lányok, hölgyek, asszonyok, ti tudni fogjátok, miről beszélek: arról a fajta zaklatásról, amiről nem is szabad kimondani, hogy zaklatás volt, és főleg nem szabad teljesen elhárítani magunkról a felelősséget, hiszen “biztosan félreérthetően viselkedtél”, és “nem is volt az olyan nagy dolog, csak egy kis kínos félreértés [amit egyébként is te okoztál]”, “meg aztán valld be, hogy egy kicsit azért jól is esett”. Amiről az ember lányának eleve humorral kell beszélnie, hiszen drámakirálynővé válna, ha komolyra venné a figurát.

Ismét el kell mondanom, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen remek férjem van, mert vele őszintén, nyíltan, komolyan és drámaian beszélhettem arról, amiről bárki mással csak humorosan illik, és ez a beszélgetés már önmagában sokat segített abban, hogy feldolgozzam a szituációt. Beszéltünk arról is, miért élik meg a különböző emberek a hasonló helyzeteket egészen másként, elsősorban hogy nagy általánosságban miért él meg egy nő egy ilyen helyzetet sokkal nehezebben, mint egy férfi.

De ami miatt úgy döntöttem, hogy ide, a Kincsesfüzetre is elhozom ezt az élményt, az az, hogy elmélkedjek rajta, miért éli meg egy olyan feketepont-gyűjtögető, alapvetően naiv, nyílt és odaadó ember, mint én, kifejezetten rosszul, ha visszaélnek a nyíltságával.

Nemcsak a szexuális zaklatás terén, de az élet minden területén előfordul, hogy az udvariasságot, kedvességet, segítőkészséget felhívásnak veszik keringőre. Sajnos nem először van szerencsém (szerencsétlenségem) a szituációhoz, hogy az emberek felé mutatott nyíltságomat, bizalmamat, azt, hogy nem veszem magam körbe falakkal, úgy értelmezik, hogy nincsenek is határaim. Ez megtörtént már szexuális töltettel, egyszerű verbális zaklatással, a munkámmal vagy az időmmel való visszaéléssel, számos formában, megszámlálhatatlan alkalommal, egészen fiatal korom óta. Egy hozzám hasonlóan békeszerető ember egyébként is nagyon nehezen hátrál ki egy ilyen szituációból, mert még védekezés közben is sokkal jobban figyel arra, hogy igyekezzen nem kárt okozni, mint arra, hogy igyekezzen nem kárt szenvedni. Emellé társul még a feketepont-gyűjtögető hajlamom, ami pedig tökéletes áldozatává tesz azoknak a szuggesszióknak, hogy magamban keressem a hibát ahelyett, hogy a sarkamra állva, magamba vetett bizalommal, hittel, öntudattal kimondanám, hogy nem vagyok hibáztatható azért, ami velem történt.

Ezért, elsősorban magamnak és a hozzám hasonló szindrómában szenvedőknek leírnám ide örök emlékeztetőül:

  • A jóindulatod jóindulat, a kedvességed kedvesség, a nyíltságod nyíltság, a bizalmad bizalom, az emberekbe vetett hited hit. Nem jellemhiba, nem provokáció, és nem felhívás keringőre. Ha valaki szánt szándékkal vagy akaratlanul félreértelmezi, az nem a te hibád.
  • Bármikor léphetsz hátra egy lépést. Attól még jóindulatú, kedves, nyílt, bizalommal és hittel teli ember maradsz, ha nem reagálsz kedvesen valamire, ami nem érint kedvesen. Nem vagy köteles eltűrni semmit.
  • B-á-r-m-i-k-o-r léphetsz hátra egy lépést. Ha egy karakánabb, nagyszájúbb, hirtelen természetűbb ember már hamarabb kapcsolt volna és hamarabb kihátrált volna a szituációból (vagy arccal előre kiverekedte volna magát belőle), te akkor is megteheted később. Továbbra sem vagy köteles eltűrni semmit.
  • Attól még, hogy más frappánsabban, talpraesettebben, csípősebben tudná helyre tenni a szituációt, még neked is jogod van megtenni. A dadogva kinyögött n-nem is nem.
  • Attól, hogy neked kínosabb, még nem te vagy a hibás.
  • Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. Nem a te hibád volt, ezért nem is neked kell változnod. Nem vagy gyenge, nem vagy tehetetlen, nem vagy köpönyegforgató, csélcsap, céda vagy dilinyós. A világnak több jóindulatra, kedvességre, nyíltságra, bizalomra és hitre lenne szüksége, nem kevesebbre, ezért nem neked kell változtatnod.

Ölelést küldök mindenkinek, aki érezte már magát hasonlóan, mint én (akár azért, mert diákként szolgai módon ő írta a fél osztály házi feladatát, mint én, akár azért, mert puszta udvariasságból sikerült belesétálnia egy szexuális zaklatásba, mint nekem), és kérek mindenkit, hogy aki azzal a szerencsés jellemmel született, hogy karakánabb módon a helyén tud kezelni egy ilyen szituációt, az a lehetőségei szerint álljon ki azok mellett, akik a konfliktuskezelés helyett más jó tulajdonságokkal megáldva születtek. Feketepont-gyűjtögető naiva társaimmal együtt hálásan köszönöm a segítségeteket – tudjátok úgyis, hogy ha alkalmunk lesz, megháláljuk!

IMG_0696.JPG

“A döntéseid a reményeidet tükrözzék, ne a félelmeidet.” (Nelson Mandela)

(És, megjegyzem, a tény, hogy ezt a bejegyzést közzéteszem és nem hagyom meg piszkozatban, már önmagában a reményeimet tükrözi a félelmeimmel szemben.)

Reklámok

Hogyan mondj hatékonyan nemet?

Nemrég egy szakmai továbbképzésen vettem részt, ahol többek között arról is tanultunk, hogyan mondjunk hatékonyan nemet.

Írtam már arról, hogy természetes emberi dolog, hogy az elutasítást személyes tragédiaként, a személyünk elleni támadásként fogjuk fel. Ez ellen azonban nemcsak akkor tehetünk tudatosan, ha nekünk mondanak nemet, hanem akkor is, ha mi mondunk nemet, hiszen három egyszerű lépéssel emberségesebbé tehetjük az elutasítást és éreztethetjük, hogy nem személyes támadásról van szó.

Ez a három lépés pedig a következő:

  1. Mondj igent az emberre! – Fejezd ki a jóindulatodat a másik felé, ismerd el a problémáját és a nehézségeit.
  2. Mondj nemet az ügyre! – Agresszió nélkül, de határozottan mondj nemet az ügyre. Ne magyarázd túl, ne akarj kifogásokat keresni, csak röviden és tömören fejezd ki, hogy nem áll módodban teljesíteni a kérést.
  3. Kínálj alternatívát! – Ajánlj fel valamiféle segítséget. Ha te magad is tudsz segíteni, csak nem akkor, ott és úgy, ahogy kérték, akkor mondd el, hogyan tudnál segíteni. Ha nem tudsz vagy nem akarsz, segíts alternatívát keresni, például ajánlj valakit, aki tudna segíteni.

Kutyák a macskák ellen – Nevess és tanulj!

Ígérem, hogy nem leszek mókás állatos videókat árasztó blog, de amellett, hogy nagyon jókat nevettem az alábbi videón, rengeteg megosztandó gondolatom is támadt tőle. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanulhatunk abból, hogy az állatokat figyeljük.

Mit tanulhatunk a macskáktól?

Komolyan mondom, nézzétek meg azokat a macskákat! A kutyák nagyobbak és erősebbek náluk, és ami azt illeti, minden jel arra mutat, hogy jogosan akarják odébb hessegetni a macskákat. De a macskák, miután eldöntötték, hogy mi a tervük, hogy ez az ő helyük, ez nekik jár, borzasztó nehezen ingathatók meg. Nemcsak hogy nem futamodnak meg az első nehézségnél, de szinte nincs az a megfélemlítés vagy erőszak, amivel eltéríthetőek a terveiktől, és mindeközben még a sodrukból kihozni is roppant nehéz őket, hiszem szilárd meggyőződésük, hogy pontosan ott vannak, ahol lenniük kell.

Mi vajon így állunk ki a céljaink mellett, vagy a legelső alkalommal, amikor ránk vakkantanak, odébb somfordálunk?

Mit tanulhatunk a kutyáktól?

A legtöbb kutya, habár nem tud olyan határozottan és pofátlanul fellépni, mint a macskák, szelíden és állhatatosan visszatérnek újra és újra és újra. Ha az édesgetés nem működik, próbálkoznak hangoskodással, csellel, a szükséges mértékű erőszakkal, egészen addig, míg el nem érik a céljukat. Viszont addig is hajnaldóak átmenetileg beérni valami kevesebbel, megpihenni, és megtalálni a számításukat a második legjobb helyen is, amíg el nem jön az idő, hogy elérjék a végső célt.

Mi hajlandóak vagyunk nekifutni újra és újra és újra, keresve a különböző lehetőségeket? Figyelünk rá, hogy éljünk a második legjobb lehetőség adta előnyökkel is?

Mit tanulhatunk a végkifejletből?

Van olyan, hogy valaki győz és valaki veszít. De van olyan is, hogy ha úgy tetszik, mindenki veszít, hiszen senki nem kapta pontosan azt, amit eredetileg akart, de ha úgy tetszik, mindenki nyert. A kompromisszum, az osztozás, az alkalmazkodás arra vezethet, hogy nemcsak egy kényelmes helyünk van, de még törődő társaságunk is akad.

Mi ki tudunk lépni a fekete-fehér szituációkból, és beérni valamivel, ami nem felel meg száz százalékosan a terveknek – de lehet, hogy sokkal jobb?

Az én boldogságtervem – 2013. februári fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Itt a február, egy éves boldogságtervemben kezdődik a következő fejezet, ezt pedig a párkapcsolatomnak szentelem.

A párkapcsolati fogadalmak egy részét Gretchen Rubin könyvéből vettem át, amikről úgy éreztem, hogy találóak a mi kapcsolatunkat tekintve is, de van olyan is, amit én ötlöttem ki, mert úgy gondolom, még jobb irányba terelheti a kapcsolatunkat.

Február – légy szerelmes!

  • Zárd le a vitát! – Rossz szokásom, hogy még ha formailag le is zártunk már egy vitát, a témát tovább forgatom magamban sértetten. Nem a megadásról vagy a szőnyeg alá söprésről van szó, de semmi értelme annak, hogy egy vitát némán görgessek tovább azután, hogy már véget ért és már csak magamban teszek kárt vele.
  • Ne méricskélj! – Gretchen Rubintól származik a fogadalom. Nála “pirospontok osztogatásában” nyilvánul meg, nálam leginkább a “bezzeg-érzésben”. Bezzeg én korábban keltem, bezzeg én mosogattam, bezzeg én tanulok munka mellett, bezzeg én takarítottam a fürdőszobában. Szerintem nem kell sokat magyaráznom, miért nem épp hasznos ez a hangulat egy kapcsolatnak.
  • Csináld egyedül! – Na nem azokra a dolgokra gondolok, amiket egy kapcsolatban kettesben jobb csinálni. Sokkal inkább arra, hogy a kapcsolatunknak nagy rákfenéje volt korábban az, hogy a kedvesemet rengeteg olyan programra rángattam el csak azért, mert bátortalan voltam egyedül menni, vagy annyira nem voltam elszánt, hogy egymagam kitegyem a lábam a házból. Sokat fejlődtem már ezen a téren, de azért feljegyzem a havi fogadalmaim közé, hogy ha valamit kedvem van megtenni, azt tegyem meg, és ne támaszkodjak a kedvesemre csak azért, mert úgy kényelmesebb.
  • Adj hálát érte! – Nem mondhatom elégszer, hogy a hála milyen hasznos gyakorlat. A következő egy hónapban igyekszem minden nap hálát adni a kedvesemért és mindazért, amit az életemben jelent.
  • Adj egy csókot! – Egy sok éve tartó kapcsolatban a másik jelenléte néha már annyira természetes, hogy a hétköznapokból a praktikus dolgok gyakran kiszorítják a romantikát. Napi egy csók nem túl nagy befektetés, de megtöri kicsit a szürke rutint.
  • Randizz! – A FlyLady program heti rutinjai között szerepel a péntek esti randi is. Ezt a szokást még nem sikerült meghonosítanom az életünkben, de remélem, hogy februárban sikerülni fog.

Nektek mik a februári fogadalmaitok?