Benny Lewis: 5 tipp, hogyan ne légy szégyenlős

Ahogy olvasom a blogját és követem a kalandjait, még mindig hihetetlen a számomra, hogy ismerem ezt a fickót: Benny Lewist, a nyelvhackert, a National Geographic szerint a 2013-as év utazóját, és még sok egyéb izgalmas cím birtokosát, összességében egy hihetetlen, egyedi, őrült figurát. Rendben van, elismerem, Bennyt természetéből fakadóan nem olyan nehéz ismerni – de akkor is. Egyébként nekem akkor volt szerencsém megismerni őt, amikor Magyarországra érkezett, hogy magyart is felvegye azon nyelvek listájára, amiket három hónap alatt sajátít el társalgási szinten, és még arra is lehetőségem volt, hogy az itteni missziója végén is találkozzak vele, amikor hosszasan, tört magyarsággal és sok visszakérdezéssel, de valóban folyékonyan tudtunk beszélgetni egy zajos, nyüzsgő tarsaság közepén is.

Ami felejthetetlen Bennyben, az a kirobbanó, energikus lénye, a félemetes lazasága és közvetlensége, amivel bárkivel pillanatok alatt megtalálja a közös hangot, és megjegyzem, photobombing-ban jobb, mint Benedict Cumberbatch. Ezért amikor azt olvastam a blogján, hogy azelőtt félénk, visszahúzódó fiú volt, aki magányos sarkokban kucorogva vészelte át a társasági eseményeket és azt sem tudta, hogyan szólíthatna meg egy lányt, rögtön tudtam, hogy meg kell osztanom a módszereit, amik neki segítettek legyőzni a félénkséget.

Benny Lewis
[Benny épp csal a szóháborúban a 2010-es Ifjúsági Eszperantó Héten – saját fotó]

1. Ajánld fel a kanapédat!

Minél több idegennel kerülsz kapcsolatba, annál fesztelenebbül viselkedsz idegen társaságban. De hogyan kezdhetsz neki, ha éppen az a baj, hogy túl félénk vagy, hogy felvedd a kapcsolatot idegenekkel? Csatlakozz a coachsurfing hálózatához, és láss vendégül megbízható idegeneket az otthonodban. Ezzel amellett, hogy segítséget nyújthatsz olyanoknak, akik így pusztán az útiköltségért tudnak nyaralni, ráveszed magad, hogy könnyebben engedj közel magadhoz új embereket és könnyebben teremts velük kapcsolatot.

2. Tartsd kézben a dolgokat!

Bennynek van egy érdekes elmélete arról, miért “kötelező” egy buliban inni: azért, mert ha csak úgy üres kézzel ácsorogsz egy terem közepén, akkor elveszettnek tűntsz, míg ha egy poharat tartasz a kezedben, máris úgy tűnik, hogy megtaláltad a helyed, sőt kapcsolatot teremteni is könnyebb veled, lehet koccintani, utántölteni vagy érdeklődni az ízlésed iránt. Benny tapasztalatai szerint azonban nemcsak az ital, de bármilyen kézben tartott dolog alkalmas rá, hogy talraesettebbnek tűnj és úgy is érezd magad, elfoglald magad vagy könnyebben teremts kapcsolatot, indítsd el egy beszélgetést. A legkézenfekvőbb egy fényképezőgép, de Benny osztogatott már füldugókat fesztiválon és bérelt tandem biciklit is azért, hogy bárkinek fel tudjon ajánlani egy fuvart haza. (Amikor én voltam vele egy buliban, akkor egy kicsi, zöld posztóból készült koboldkalap volt a kezében, amit mindig vigyorogva a fejére kanyarított, ha meglátott egy fényképezőt.)

3. Beszélj, mielőtt gondolkodsz!

A “gondolkodj, mielőtt beszélsz” remek tanács, de nem a félénkséggel küzdők számára, mert aki egyébként is nehezen szánja rá magát egy társalgás elindítására, az a legmegfelelőbb üdvözlésen és bemutatkozáson gondolkodva könnyen ott találhatja magát, hogy a lehetőség a kapcsolatteremtésre úgy, ahogy jött, el is illant. Jó hír azoban, hogy a túlkomplikálás felesleges – tökéletesen felépített párbeszédek csak a könyvekben és a filmekben vannak, a valóságban semmilyen tragédiát nem okoz, ha bemutatkozáskor összeakad a nyelved vagy véletlenül valami butaságot mondasz. Csak dobd be magad a társalgásba és szólalj meg, mielőtt elkezdenél azon gondolkodni, mit is akarsz mondani tulajdonképpen.

4. Légy csodabogár a csodabogarakkal!

Ha van olyan hobbid, szenvedélyed, különleges érdeklődésed, amit nem szívesen dobsz be egy átlagos társalgásba, mert félsz, hogy csodabogárnak tartanak majd és elriasztod az embereket, akkor a legjobb, ha elkezdesz kutatni az interneten olyan események, összejövetelek vagy konferenciák után, amik az érdeklődési körödbe vágnak. Így hasonszőrűek között lehetsz, könnyebben nyithatod meg magad, könnyebben találsz beszélgetési témát, és jó élmények érnek majd, meg lubickolhatsz és villoghatsz abban a témában, ami igazán közel áll hozzád.

5. Igyekezz hibázni!

Ha az tart vissza az ismerkedéstől, hogy rosszul is elsülhet, hogy negatív visszajelzést kaphatsz, hogy hibázhatsz, hogy kellemetlen vagy bántó társalgásban lesz részed, a rossz és a jó hír is egyben: valóban így lesz. Ugyanúgy, ahogy egy kisgyerek sem tud orra esés és fenékre ülés nélkül megtanulni járni és szaladni, ugyanúgy jó kapcsolatokat sem lehet úgy teremteni, hogy nem lesznek közben félresikerült élményeid. A lényeg, hogy próbálkozz, és ne bátortalaníts el vagy minősítsd le magad azzal, hogy a sikert célzod meg: célozd meg a sikertelenséget, célozd meg azt, hogy lefolytatsz le minél több esetlen, balul sikerült csevejt, mert mindegyikkel egyre jobban fejlődsz és egyre több esélyt kapsz arra, hogy megtaláld a megfelelő társaságot.

(Forrás: Benny Lewis – 5 crazy ways to get over shyness immediately, no drink/drugs required)

Ti hogyan találjátok meg a helyeteket idegen társaságban?

Kérni, kérni, kérni!

A hétvégén újra forgatni kezdtem az egyik kedvenc olvasmányomat, A siker alapelveit Jack Canfieldtől. (Egyébként érdemes lehet követni engem a Molyon is, mert oda idézet vagy karc formájában felkerül olyasmi is, amiből csak később vagy egyáltalán nem lesz cikk.)

A kérés fontosságának Jack Canfield több pontot is szentel a siker 64 alapelvéből, például 17. alapelv – Kérni! Kérni! Kérni!, 18. alapelv – Utasítsuk el az elutasítást! A sikeres kérés szabályai sokban hasonlítanak a sikeres kívánság szabályaihoz – csak a kérést nem az Univerzumhoz vagy Istenhez intézzük.

A sikeres kérés szabályai

  1. Úgy kérjünk, mintha biztosan tudnánk, hogy megkapjuk, amit szeretnénk!
  2. Higgyük el, hogy lehetséges!
  3. Olyantól kérjünk, akinek módjában áll megadni, amire vágyunk!
  4. Beszéljünk nyíltan és világosan!
  5. Ismételjük el többször is a kérésünket!

A kérés gyakran olyasmi, ami kívül esik a komfortzónánkon, éppen ezért olyan nehéz. Az alábbi gyakorlat segíthet legyőzni a félelmünket attól, hogy kérjünk.

Hogyan győzzük meg magunkat, hogy érdemes kérni?

Írjunk listát a vágyainkról, amiknek nem merünk hangot adni, a dolgokról, amiket nem merünk kérni. Minden tételnél tegyük fel a következő kérdéseket:

  1. Mit szeretnék kérni?
  2. Mi tart vissza, mitől félek?
  3. Milyen árat fizetek azért, hogy nem merek kérni?
  4. Milyen előnyökkel járna, ha teljesülne a kérésem?

Ti mertek kérni?

Gondolat-nagytakarítás – Akarom, nem akarom

Először Bakos Kornél villámolvasás tanfolyamán, majd agykontroll tanfolyamon tanultam a gondolat-nagytakarítás módszeréről. A dolog lényege az, hogy fésüljük át és figyeljük tudatosan gondolatainkat, szavainkat, majd kitartóan gyomláljuk ki közülük azokat, amelyek gátolnak, mérgeznek, hátráltatnak, lehúznak, megkeserítenek minket.

Talán úgy tűnik, hogy ez csak fölösleges játék a megfogalmazással, pepecselés a szavakkal, de én úgy tapasztaltam, néha nem is tudjuk, mennyire mérgez minket egy gondolat, egészen addig, míg figyelmet nem fordítunk rá, hogy átformáljuk.

Lássunk két jellegzetes példát, amiken talán sikerül megmutatnom, hogy mennyire nem mindegy és valójában mennyire nem könnyű ez az apró átfogalmazás, mégis mennyire fontos.

Ez a két mérgező mondat és gondolat pedig a “kell” és a “nem tudom”.

Kell vagy akarom?

Túl sokszor érezzük azt, hogy valamit kell, muszáj, nincs más választásunk, mint megtenni. Pedig ha utánagondolunk, az esetek szinte száz százalékában van másik választásunk – csak nagyon könnyű dönteni az egyik és a másik lehetőség között, nagyon könnyű dönteni arról, hogy mit akarunk. Épp ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy mi döntöttünk, és valójában pontosan azt csináljuk, amit akarunk. Kézenfekvőbb a körülmények áldozatának beállítani magunkat és panaszkodni. Pedig amint felhagyunk a panaszkodással, rögtön könnyebbé válik a teher, amit cipelünk. Mert az út, akármennyire is magunk választottuk, néha bizony göröngyös, sáros, iszapos, sziklás, meredek, cudar. De segít menni rajta előre, ha észben tartjuk, hogy mi választottuk, méghozzá azért, mert pontosan tudjuk, hová akarunk eljutni rajta.

Például.
Nem kell bemennem hétfőnként dolgozni. Be akarok menni hétfőnként dolgozni, mert szeretem, ha van pénzem megvenni dolgokat, amik kényelmesebbé teszik az életemet, és szívesebben választom ezt ahelyett, hogy mondjuk fognám a pereputtyomat és egy busszal nekiindulnék a világnak, hogy utcazenészként éljek.
Nem kell letennem a vizsgáimat. Le akarom tenni a vizsgáimat, hogy diplomát szerezzek.
Nem kell elmosogatnom este. El akarok mosogatni, mert jobban szeretek tiszta tányérból enni, és azt is szeretem, ha nem nől a fejemre a dolog, nem büdösödik a konyha és nem kell egy órán át a mosogató mellett állnom, hogy mindennel meglegyek.

Sorolhatnám még – de inkább soroljátok fel ti magatoknak, mi az, amiről eddig úgy éreztétek, kell, pedig valójában ti akarjátok!

Ha egy pontnál elértek oda, hogy nem kell, hanem akarom azért mert… mert… ömm…, és sehogy sem juttok dűlőre, akárhogy gondolkodtok is, akkor ideje elkezdeni megvizsgálni az alternatívákat.

Nem tudom vagy nem akarom?

A “kell” édes testvére a “nem tudom”, amit szintén a kelleténél többször használunk. A “nem tudom” egy remek kifogás arra, hogy miért is nem indulunk el egy göröngyös, sáros, cudar úton arra, amerre akarunk. A “nem vagyok képes rá” a valóságban gyakran inkább csak azt jelenti, hogy “nem vagyok képes rá egyedül”, vagy “nem tudom, hogyan kell”, vagy “félek tőle” – vagy egyszerűen csak “szeretném, de annyira azért mégsem akarom“.

Ha valamivel kapcsolatban úgy érzed, hogy nem tudod megtenni, egyszerűen nem vagy képes rá, csak mondd ki, határozottan: én ezt nem akarom és nem is fogom megtenni.

Két eshetőség van.

Előfordulhat, hogy rögtön megnyugszol a gondolattól. Jé, én ezt tényleg nem akarom. Remek. Akkor már csak azt kell megfogalmaznod, mi az, amit akarsz helyette?

Én például nemrég úgy éreztem, hogy képtelen vagyok a tavaszi-nyári időszakban egyszerre végigcsinálni a zárógyakorlatomat, a diplomaírást, a diplomavédést, az államvizsgát, az esküvőszervezést, mindezt persze a munka és az írás mellett. Amellett, hogy egyébként valószínűleg képes lennék rá, inkább átfogalmaztam a dolgot. Nem akarom mindezt egyszerre végigcsinálni. Nem akarom, hogy a stressz megkeserítse az esküvőmre való készülődést, amit csak egyszer élhetek át az életben (ha minden a tervek szerint alakul persze), nem akarom, hogy mindez az egészségem és a kapcsolatom rovására menjen. Hogy mit akarok helyette? Egy évvel halasztani a diplomaírást és az államvizsgázást. Helyt akarok állni a munkában, időben megcsinálni a zárógyakorlatot az óvodában, rendszeresen írni, boldog nyüzsgéssel tölteni az esküvői készülődést, és egy évvel később átvenni a diplomámat, amire már az asszonynevem lesz nyomtatva, amire titkon mindig is vágytam, mióta elsőéves egyetemistaként megismerkedtem a kedvesemmel.

A másik lehetőség az, hogy amint kimondod, hogy “én ezt nem akarom”, rögtön kényelmetlenül kezded magad érezni. Lehet, hogy azonnal felkiált benned egy riadt hangocska: “de, de, de, dehogynem akarom!”. Az is lehet, hogy arra gondolsz: oké, én ezt nem akarom, de kell. Az utóbbi esetben már tudod, hová kell visszalapoznod. Ami az első esetet illeti, ez remek dolog – de ettől még persze nem száll fel rögtön a köd, nem világosodsz meg azonnal, hogy mi is a teendőd pontosan. Az, ami miatt úgy érezted, hogy nem vagy képes rá, továbbra is ott fog állni az utadban, de már megvan benned az erő, hogy tudd, át akarsz jutni rajta, mert abba az irányba akarsz menni, csak még nem egészen találtad ki, hogyan. Nem baj. Kezdj el dolgozni rajta. Egyedül nem fog menni? Kérj segítséget. Képzetlen vagy? Keress egy tanfolyamot. Túl drága? Készíts költségvetést, mondj le dolgokról és/vagy keress több pénzt. Félsz? Lépj túl rajta. Nem érsz rá? Szakíts időt.

A világ nem lesz illatos és rózsaszínű attól, hogy tudod, mit akarsz. Az út, ami a célodhoz vezet, nem lesz simább. De könnyebb lesz elindulni és végigmenni rajta.

Fogalmazd át!

Remélem, sikerült megmutatnom, hogy ez tulajdonképpen csak játék a szavakkal – egy nagyon komoly, és nagyon nehéz játék a szavakkal.

Kezdd el játszani. Vedd észre, vagy gondold át és keresd szánt szándékkal, hogy milyen dolgokra mondod azt, hogy “kell” vagy “nem tudom”, és mondd ki helyettük, hogy “akarom” vagy “nem akarom”. Ha kell, mondd ki sokszor egymás után, egészen addig, míg legalább közel annyira bizonyos leszel abban, amit mondasz, mint amennyire bizonyosan érezted, hogy úgy mész hétfőnként dolgozni, mint akinek pisztolyt fognak a tarkójához, vagy hogyha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád letenni a nyelvvizsgát.

Nos?

Mi az, amiről azt hitted, kell, de rájöttél, hogy akarod?
Mi az, amiről azt hitted, nem tudod, de rájöttél, hogy nem akarod? Mit akarsz helyette?
Ha mégis akarod, mi áll az utadban, és hogyan foghatnál neki, hogy legyőzd az akadályt?

Spórolj befőttes üveggel!

Mostanság egyre inkább kezdek úgy tekinteni a befőttes üvegekre, mint az anyagi biztonság fontos pilléreire.

A befőttes üvegben elhelyezett pénz kézzel fogható, jól kontrollálható, motiváló módja a spórolásnak. Fontos alapelv, hogy az üvegben elhelyezett pénz szent és sérthetetlen, kivéve persze, ha arra költjük el, amire félretettük.

Mielőtt elkezdeném felsorolni az innen-onnan gyűjtött tippjeimet, hogy hogyan lehet pénzt spórolni a befőttes üveges gyűjtésekkel, szeretnék ide idézni egy gondolatot, amit a rádióban hallottam egy pénzügyi szakértőtől. Kicsit kemények a szavai, de igaznak tartom őket, remélem, senki nem bántódik meg miattuk. A hölgynek, aki az előtakarékosság fontosságáról beszélt a műsorban, azt a vádat szegezték, hogy ő könnyen beszél, de a magyarok többsége olyan nehéz anyagi körülmények között él, hogy nem tud félretenni. Erre a hölgy a következő választ adta: tegye fel magának mindenki a kérdést, hogy ha ma azt mondanák neki, hogy holnaptól ötezer forinttal kevesebb fizetést kap havonta, akkor holnaptól nem kelne fel reggelente és nem menne be dolgozni? Mert ha a válasz az, hogy de, akkor is bemenne dolgozni, akkor a helyzet az, hogy félre tud tenni ötezer forintot havonta.

Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert amikor ott van a konyhaszekrényünk tetején egy befőttes üveg a spórolt pénzünkkel, akkor nagy a kísértés, hogy belenyúljunk, ha egy kicsit nagyobbra rúgott a villanyszámla vagy kilyukadt a téli csizmánk. De ha ellenállunk ennek a kísértésnek, és úgy tekintünk arra a pénzre, mintha nem is volna, mintha levonták volna a fizetésünkből és nem férhetnénk hozzá mindaddig, amíg a kijelölt célt el nem értük, akkor sikeresen tudunk takarékoskodni ezzel a módszerrel.

Néhány tipp, hogy hogyan spórolhatsz a csodálatos befőttes üvegek segítségével:

  • Jutalom-kassza – Sikerkód tanfolyamon hallottam erről a fajta gyűjtögetésről. Ha sikerült valamivel spórolnod, lemondtál valamiről (például a reggeli kávéról, vagy sétáltál buszozás helyett), vagy ügyesen költöttél (például akciósan vásároltál, kuponokat váltottál be), vagy plusz pénzhez jutottál (találtad, nyerted, eladtál valamit), akkor arányosan helyezz el egy kis pénzt a jutalom-kasszádban. Ez lehet akár öt forint, ha lemondtál egy szelet csokoládéról, vagy tízezer, ha szemfüles voltál és féláron vettél meg egy mosógépet. A jutalom-kasszád tartalmával lehet konkrét célod is (például gyűjthetsz utazásra, egy drágább holmira, vagy bármire), de használhatod arra is, hogy bizonyos időközönként (szabályos időközökben, vagy alkalomszerűen, amikor megérdemled a jutalmat) kiüríted a tartalmát és elköltöd arra, hogy megjutalmazd magad valamivel.
  • Aprópénzes kassza – Hetente egy vagy két alkalommal ürítsd ki a pénztárcád aprópénzes rekeszét, és tedd félre az érméket egy befőttes üvegben. A jutalom-kasszához hasonlóan gyűjtheted egy cél érdekében, vagy felhasználhatod luxus-alapnak, hogy néha kényeztethesd magad egy kicsit. A rádióban hallottam először ezt az ötletet egy interaktív műsorban, az ottani hallgató például egész éven át nem nyúl az aprópénzes kasszájához, és karácsony előtt ebből vásárolja meg az ajándékokat a családja számára.
  • Szerelem-kassza – Ezen a blogon olvastam ezt a jópofa ötletet. Házasságkötésetek után minden alkalommal, amikor szerelmeskedtek, helyezzetek el kétszáz forintot egy kasszában, és az ötvenedik házassági évfordulótokon utazzatok el belőle egy álom-utazásra! De szánhatod ezt a kasszát arra is, hogy amikor a szerelmetek gyümölcse nagykorúvá válik, vagy elköltözik otthonról, vagy házasságot köt, esetleg unokával ajándékoz meg, akkor átadd neki a kassza tartalmát (vagy a ráeső hányadot, ha több manód is van).
  • Kihívás-kassza – Csatlakozz Via heti kihívásaihoz, akitől olvasói minden héten kapnak valamilyen izgalmas feladatot, ami kimozdít kicsit a komfortzónából, és ezzel együtt minden héten 200 ft-ot helyeznek el egy perselybe, amit öt-hat hét gyűjtögetés után, Via ötletei alapján elköltenek valamire. Mióta én csatlakoztam az olvasói táborához, költöttünk például egy csinos bugyira, hobbiboltra, ajándékra, adományra.

Itt elsősorban mókásabb és kötetlenebb gyűjtögetési módokat soroltam fel, de természetesen a befőttes üveg ugyanúgy jó komoly előtakarékosságra is. Jelölj ki egy célt, egy határidőt és egy végösszeget, amit a határidőig össze kell gyűjtened, hogy hozzásegítsen a célod teljesítéséhez, a vágyott dolog megszerzéséhez. Oszd el a célösszeget a határidőig hátralévő hónapok számával, és minden hónap elején, rögtön miután megkaptad a fizetésedet, helyezd el a havi összeget a kasszádban. Emlékezz rá, hogy a kassza tartalma innentől érinthetetlen és megbonthatatlan, ugyanúgy hozzáférhetetlen a számodra, mint a fizetésedből levont adók és járulékok (azokat sem tudod visszakunyerálni, ha meg kell javítani a mosógépet, igaz?), egészen addig, míg el nem érted a kitűzött határidőt, amikor a cél érdekében felbonthatod a perselyt.

Mit súg a fülbevaló?

Érdekes, hogy pont ma tettem fel a cikkemet komfortzónáról, arról, hogy mit hiszünk a korlátainkról, mit hiszünk arról, hogy valami lehetetlen. Aztán a fésülködő asztalkámon a kezembe került egy bizonyos pár fülbevaló. Egy picike üveg szett, ma már általában hangsúlyosabb, színesebb függőket hordok, ez a kis pár fülbevaló mégis valamiképp a szabadságot szimbolizálja nekem, és egyben emlékeztet arra, hogy nagyon nagy különbség van aközött, amit nem lehet, és aközött, amiről azt hisszük, nem lehet.

Gyerekkoromban kaptam egy helyes kis lant alakú arany fülbevalót a nagynénémtől. Az volt az első és egyetlen fülbevalóm húsz éves koromig. Ugyanis volt egy pici hibája: mindig kikapcsolódott, ezért a szüleim elvittek egy ékszerészhez, aki meghegesztette a fülbevalót. Így az ugyan nem esett ki a fülemből – de akarva sem lehetett kikapcsolni.

Emlékszem, hogy a Savaria Karnevál forgatagában sétáltunk az udvarlómmal – aki azóta a vőlegényem lett -, és sóhajtozva csodáltam a szebbnél szebb üveg fülbevalókat. “Válassz egyet, és megveszem neked!” – “Áh!” – csak legyintettem. “Nem lehet kivenni a fülbevalómat. Nem tudom lecserélni.” – Ő furcsállva nézett rám, mint aki nem is érti. – “Olyan nincs, hogy nem lehet.” Megvette nekem a fülbevalót a hozzá tartozó medállal, és még a következő héten elvitt egy ékszerészhez, aki néhány pillanat alatt, ingyen megszabadított a lantos fülbevalómtól, ami óvodás korom óta a testem része volt.

Utólag nézve már én is elképedek rajta, hogy nemcsak hogy nem akartam lecserélni a fülbevalót, mert féltem, hogy a nagynéném szomorú lesz és a szüleim szóváteszik, hogy eldobok egy aranyékszert, de valójában nem hittem, hogy lehetséges. Furcsa dolog az, hogy milyen erősen tudunk hinni abban, hogy valami nem lehetséges.

Vajon te is szentül hiszel olyan toronymagasnak hitt korlátokban, amik egy pillanat alatt átléphetők volnának?

A komfortzóna – lépd át a határaidat!

Ha személyiségfejlődésről beszélünk, nagyon fontos megismerkednünk a komfortzónánkkal, megtudni, mi fán terem és merre találjuk, ezért arra gondoltam, egy kicsit körbejárom a témát.

Mi is az a komfortzóna?

A komfortzóna azon viselkedésminták összessége, amelyek között az egyén szorongás-mentesen tud mozogni és anélkül tudja megválasztani cselekvéseit, hogy kockázatot vállalna. (Wikipédia)

A komfortzónánk vagy kényelmi zónánk tehát az a kényelmes, jól bevált mód, ahogy eddig is éltük az életünket, ahol a tudatalattink biztonságban érzi magát, mert az ösztöneink tudják, hogy ha eddig nem ért baj, ezután sem fog. Csakhogy tudatos részünk nem mindig elégszik meg ezzel, változtatni akar, fejlődni akar, előbbre akar lépni, olyan dolgokat akar elérni, amit eddig nem. Ez néha bizony kellemetlenséggel jár (kérni kell, kockáztatni kell, merésznek kell lenni, kísérletezni kell, ismeretlen helyzetekbe kerülni), ami ellen a tudatalattink riadtan tiltakozik. Miért kérnél fizetésemelést? Eddig sem kértél, és még megvan az állásod, hát csak maradj a fenekeden és hallgass! Miért hordanál rövid szoknyát? Eddig nem erőszakoltak meg az utcán, úgyhogy ezután se kockáztass!

A tudatalattink nem számol azzal, hogy mit nyerhetünk a kockáztatással, a tudatunk viszont igen. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk a komfortzónánk létével és felismerjük, amikor működésbe lép, mert úgy könnyebb lesz legyőzni azokat a hatásokat, amikkel a komfortzónába visszavágyó tudatalattink hátráltat minket. Nem szabad persze rá (magunkra) haragudni ezért: puszta jóindulatból működik ez az ösztön, amely biztonságban akar tudni minket. Mi viszont ne feledkezzünk el arról: ha mindent ugyanúgy teszünk, mint eddig, akkor minden ugyanúgy fog működni, ahogyan eddig. Nem ezt akarjuk? Gazdagabbak akarunk lenni? Sikeresebbek akarunk lenni? Csinosabbak akarunk lenni? Változtatni akarunk? – Akkor bizony ki kell lépnünk a komfortzónánkból.

Bővebben…