{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – 3 kívánság

Kívánj hármat! – Ez volt az eheti VKP kihívás témája.

Vigyázz! Kész! Posztolj!

Ami végső soron… egy nagyon nehéz feladat.

Mert mégis ki az, aki villanysütőre pazarolja a kívánságát, ha világbékét is kérhet az aranyhaltól vagy a dzsinntől? De mégis ki az, aki ilyen olcsón elintézi a kérdést, hogy csuklóból világbékét kér, ahelyett, hogy igazán átgondolná a kérdést?

A három kívánságban tehát az a trükkös, hogy eldöntsük, milyen szempontból is akarunk kérni. Megpróbálunk választ adni arra a filozofikus kérdésre, hogy mi lenne az a három (nem több, nem kevesebb) dolog, ami a legtöbbet adná az emberiségnek? Vagy feltesszük ugyanezt a filozofikus kérdést saját magunkra, esetleg a szűk családunkra vonatkozóan? Vagy megpróbáljuk megcélozni az álmainkat, aminek még gyakorlati haszna is lehet, ha aztán elgondolkodunk, hogyan élhetnénk meg ezeket az álmokat a hétköznapokban? Esetleg teljesen reális kéréseket írunk fel?

Hogyan kívánjunk hármat? De ami ennél fontosabb: hogyan kívánjak én, itt és most hármat az elképzelt aranyhalamtól?

Nos, ha nem lövöm le a kérdést azzal, hogy világbékét, általános jólétet és örök életet szeretnék mindenkinek a világon, de nem is ragadok le a villanysütő, ebédlőasztal, kanapé triumvirátusnál, az, amit az aranyhaltól kérek, a következő:

  1. Hogy még nagyon sokáig itt legyünk egymásnak a férjemmel, épségben és egészségben. (Időkorlátot azért nem mondok, mert az örök életet kicsit erősnek érzem, lejjebb célozni pedig nem akarok. :))
  2. Egy kellemes kis örökjáradékot, hogy soha ne kelljen aggódnunk az anyagiak miatt (és igen, ha egy mód van rá, megdolgozni se kelljen érte :)).
  3. Hogy soha ne kelljen háborút vagy más katasztrófát átélnünk.

Azt hiszem, ez a három dolog elegendő lenne – ha tudnám, hogy békében és biztonságban élhetünk együtt még hosszú-hosszú ideig, semmi más miatt nem aggódnék, és nem kételkednék, hogy minden más elrendeződik.

Mi lenne a ti három kívánságotok?

Hírdetés

Kérni, kérni, kérni!

A hétvégén újra forgatni kezdtem az egyik kedvenc olvasmányomat, A siker alapelveit Jack Canfieldtől. (Egyébként érdemes lehet követni engem a Molyon is, mert oda idézet vagy karc formájában felkerül olyasmi is, amiből csak később vagy egyáltalán nem lesz cikk.)

A kérés fontosságának Jack Canfield több pontot is szentel a siker 64 alapelvéből, például 17. alapelv – Kérni! Kérni! Kérni!, 18. alapelv – Utasítsuk el az elutasítást! A sikeres kérés szabályai sokban hasonlítanak a sikeres kívánság szabályaihoz – csak a kérést nem az Univerzumhoz vagy Istenhez intézzük.

A sikeres kérés szabályai

  1. Úgy kérjünk, mintha biztosan tudnánk, hogy megkapjuk, amit szeretnénk!
  2. Higgyük el, hogy lehetséges!
  3. Olyantól kérjünk, akinek módjában áll megadni, amire vágyunk!
  4. Beszéljünk nyíltan és világosan!
  5. Ismételjük el többször is a kérésünket!

A kérés gyakran olyasmi, ami kívül esik a komfortzónánkon, éppen ezért olyan nehéz. Az alábbi gyakorlat segíthet legyőzni a félelmünket attól, hogy kérjünk.

Hogyan győzzük meg magunkat, hogy érdemes kérni?

Írjunk listát a vágyainkról, amiknek nem merünk hangot adni, a dolgokról, amiket nem merünk kérni. Minden tételnél tegyük fel a következő kérdéseket:

  1. Mit szeretnék kérni?
  2. Mi tart vissza, mitől félek?
  3. Milyen árat fizetek azért, hogy nem merek kérni?
  4. Milyen előnyökkel járna, ha teljesülne a kérésem?

Ti mertek kérni?

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

Kérj és megadatik – Az imáról

Emlékszem, nem sokkal az agykontroll tanfolyamom után beszélgettem egy nagyon kedves munkatársammal a tanfolyamon tanultakról, és meséltem neki a kívánságok erejéről. Ő hívő keresztény, így mondta, hogy ő inkább Istenhez szokott imádkozni. Hosszas beszélgetésünk végén arra jutottunk, hogy ha kihagyjuk a vallásvitát a dologból, és nem kezdünk el marakodni, hogy ki milyen, egyik oldalról sem igazán bizonyított vagy cáfolt elméletekkel (a vonzás törvénye, a gondolatok teremtő ereje, Isten kegyelme, stb.) próbálja kitölteni a hézagokat és megfejteni a dolog pontos működési hátterét, a dolog attól még ugyanaz: kérj és megadatik, egészen pontosan kérj, és hidd is el, hogy a kérésed célba ért és választ fogsz kapni rá, és akkor megadatik. (Olvastam egyszer egy gúnyos véleményt arról, hogy baromság ez az egész, este lefekvés előtt kértem, hogy mire felkelek, a tárcám legyen tele tízezresekkel, és nem lett. – Tedd a szíved a kezedre, barátom, tényleg hittél benne, hogy így lesz? Ugye, hogy nem.)

A vallásos munkatársam akkoriban leginkább azért imádkozott, hogy a közelgő átszervezések után is legyen munkája. Nagyon hosszan beszélgettünk a kérésről és az imáról, a hitről, hogy a kéréseink meghallgattatnak, és elmondta, hogy ő hisz benne, hogy Isten meghallgatja az imáit, én pedig azt, hogy ha hittel kért, akkor szerintem teljesen mindegy, kihez címezte vagy hogy én személy szerint hiszek-e abban, akinek címezte, szerintem is teljesülni fog a kérése. Egy órán belül megcsörrent a telefonja és felajánlottak neki egy állást egy másik osztályon.

Mostanában eléggé leszoktam a meditálásról, így a kérésekkel is hadilábon állok, mert meditáció közben szoktam megfogalmazni azokat. Egy hívő barátom tanácsát kértem, majd kibújt belőlem a kisördög és rögtön le is csaptam a hitvita lehetőségére, hogy a válaszában rejlő segítség helyett azon rágódjak, hol támadható az álláspontja.

Ha őszinte akarok lenni, az imádsággal azért is állok hadilábon (ahogy a vallással általában), mert bár vallásos oktatást kaptam, de vallásos nevelést nem, és így soha nem volt részem semmilyen vallásos élményben. Az ima számomra sosem volt más, mint egy reggel, este és étkezés előtt kötelezően elmormolt versike, nem pedig Istennel való kommunikáció, aminek a vallásos ismerőseim szerint állítólag lennie kell.

Mivel a meditációból is kikoptam mostanság, ezért arra gondoltam, csak úgy mókából feladom a hitvitámat, és teszek egy próbát az imádsággal, nem úgy, ahogy ismerem, hanem ahogy a hívő barátaim elbeszélései utalnak rá, és ahogy már nem is áll olyan távol attól a kívánság-gyakorlattól, amiben én is hinni tudok.

Mivel tudom, hogy mormon barátaim kifejezetten baráti kapcsolatot ápolnak Istennel, kíváncsiságból rákerestem az interneten, mi náluk az ima fogalma, milyen az ima formája.

Hogyan imádkozzunk a mormonok szerint:

  1. Szólítsuk meg Istent!
  2. Mondjunk köszönetet azért, amit eddig kaptunk!
  3. Mondjuk el a kérésünket, vagy kérdésünket, amivel hozzá fordulunk!
  4. Zárjuk az imát Jézus Krisztus nevében, és az “ámen” (“úgy legyen”) kifejezéssel, amely kifejezi, hogy valóban egyetértünk az ima tartalmával, komolyan gondoljuk azt.

Nem feltétlen akarja mindenki Istenhez címezni a kéréseit, kérdéseit, de úgy gondolom, a fenti forma bárkinek hasznos mankó lehet. Az ima ilyen formában valóban egy praktikus, személyes monológ: szólítsuk meg azt, akihez vagy amihez szavainkat címezzük és akitől vagy amitől válaszokat vagy segítséget várunk (legyen az a Jóisten, az Univerzum, az égi szellemek, őseink lelke, belső istenségünk, a tudatalattink, stb.), adjunk hálát (ami pozitív gondolatokat ébreszt és erős alapot ad szavainknak), fogalmazzuk meg, mit várunk, mint akarunk, és zárjuk gondolatainkat azzal a hittel, hogy szavaink célba értek és a hatásuk nem marad el.

Ami pedig a választ illeti… Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek c. könyve szerint, amit nemrég olvastam, az ima és a meditáció közötti alapvető különbség, hogy az imában megkérdezzük Istent, a meditációban pedig meghallgatjuk a válaszát. Kérésünkre, kérdésünkre a válasz érkezhet eseményként, lehetőségként, vagy ötletként, sugallatként, ami elcsendesedés közben, vagy teljesen váratlan időpontban (például mosogatás vagy kertészkedés közben) ér minket.

Te milyen formában fogalmazod meg kéréseid a felsőbb erő vagy erők felé?

A sikeres kívánság

Az agykontroll elvei szerint a sikeres kívánságnak három alapszabálya van: vágyj rá, higyj benne és várd el! – Tudd, hogy mit akarsz és fűtsön iránta valódi belső szenvedély, igazi vágyakozás. Hidd el, hogy a vágyad teljesülni fog, nem számít, milyen úton-módon, de a kívánságod tárgya eljut hozzád. És ezt várd is el, légy felkészült az érkezésére, készítsd elő az életedet és a dolgaidat úgy, hogy gond nélkül fogadni tudd, amikor megérkezik.

Rhonda Byrne megfogalmazása szerint úgy rendelj az Univerzumtól, ahogy egy webáruházból is rendelsz. Miután elküldted a rendelést, nincs már felőle semmi kétséged, hogy a várt dolog záros határidőn belül meg fog érkezni hozzád. Nem érdekel, pontosan milyen úton, nem akarod tudni, hogy ki és milyen módon dolgozik azon, hogy eljusson hozzád, de attól még, hogy nem látod, ahogy a futárszolgálat dolgozói éppen pakolják egyik autóból a másikba a csomagot, még biztosan tudod, hogy úton van. Nem mondod azt, hogy majd csinálok neki helyet, ha megérkezett, mert akkor a biztos, ha már a kezemben van, hanem mindent előkészítesz, hogy amikor megérkezik a várt küldemény, rögtön elhelyezhesd az életedben. Bekapcsolva hagyod a telefonod, füleled a csengőt, hogy ha megkapod a jelet, lépni tudj. Nem képzeled azt, hogy nem kell kimásznod a karosszékedből és egyszer csak ott terem majd melletted a szobádban, hanem akár a postáig is hajlandó vagy elmenni érte.

Megfogalmazod a kívánságod és leadod a megrendelést. Vágysz rá és izgalommal várod, hogy megérkezzen. Hiszel benne és biztosan tudod, hogy úton van feléd. Elvárod az érkezését, felkészülsz rá, és figyeled a jeleket. Végül pedig megkapod, amit kívántál.

Te tudsz így gondolni a kívánságaidra?

Akarom-gyakorlat

Már írtam róla, hogy az “akarom” szó használata milyen fontos lehet a számunkra.

Úgyszintén Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra című könyvében olvastam a következő egyszerű gyakorlatot, ami megdöbbentő hatással volt rám.

Ahogy már volt róla szó, a “szeretném” és az “akarom” között az a különbség, hogy míg a “szeretném” érzése magában foglalja azt is, hogy azt sem bánom, ha másképp alakul, addig az “akarom” eltökéltséget és kifejezett döntést hordoz magában.

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk, vajon mennyire vagyunk képesek akarni, mennyire vagyunk képesek határozott döntéseket hozni, vagy mennyire engedjük át életünk irányítását másoknak azzal, hogy “szeretném, de ha te nem akarod, azt sem bánom”, néhány napig gyakoroljuk a következőt: minden helyzetben, amikor döntési szituációba kerülünk, legyen az bármilyen apró, ragadjuk magunkhoz a döntést, és válasszunk az első gondolatunk alapján.

Amikor első alkalommal próbáltam ki ezt a gyakorlatot, nagyon meglepett, hogy mennyire nehezemre esik dönteni akár olyan apróságokban is, hogy kancsóban vagy bögrében kérem-e a teát, vagy hogy most szeretnék-e vacsorázni vagy fél órával később? Mellbevágó az, amikor az ember azt hiszi, hogy nagyjából azért képes navigálni az életét, és aztán rájön, hogy hogyan is várhatna el magától bármi ilyesmit, ha még a legapróbb dolgokban sem képes határozott lenni? Nem beszélve arról, hogy akire rápakoljuk a döntéseinket, szintén nem biztos, hogy szeretne még a mi apró-cseprő dolgainkkal is foglalkozni ahelyett, hogy a saját életét kormányozná, a saját céljain dolgozna.

Hosszú távú életstratégiának persze korántsem megfelelő az, hogy mindenben döntsünk mi, és mindenben döntsünk az első ötlet alapján. De ahhoz, hogy megtapasztaljuk az érzést, milyen is az, amikor nálunk van a kormány és minden arra megy, amerre mi akarjuk, hogy milyen érzés az, amikor képesek vagyunk dönteni, pontosan megfogalmazni az akaratunkat, célunkat, és rávenni a világot arra, hogy teljesítse azokat nekünk, remek ez a kis próba.

Tehát a következő néhány napban bármilyen kérdés felmerül, dönts. Pár napra száműzd a szótáradból a “nem tudom”, a “nekem mindegy”, a “te mit gondolsz?” és az ehhez hasonló fordulatokat.

Dönts. Dönts azonnal, válaszd az első gondolatodat. És élvezd, ahogy a világ teljesíti az akaratodat.

A bűvös szó

Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra – A női időgazdálkodás c. könyvében olvastam először a következő gondolatot is.

A “szeretném” egy kedves, lágy szó, amivel óvatosan kifejezzük vágyunkat, beleértve azt is, hogy “ha teljesül, jó – ha nem teljesül, úgy is jó”.

Kevésbé udvarias és finom, de hatékonyabb, ha elkezdjük helyette azt mondani: “akarom” vagy “fogom”, mert ezek a kifejezések magukban foglalják az eltökéltségünket és elkötelezettségünket. Ahogy a “szeretném” “akarommá” válik, úgy válik céllá a vágyakozás.

Wishing stars – kívánság csillagok

Mindig jópofának tartottam ezeket az egyszerű kis origami csillagokat, de nem igazán tudtam, mihez kezdhetnék velük.

Google barátomat böngészgetve aztán egyik nap megakadt rajta a szemem, hogy wishing star, azaz kívánság csillag néven is szerepelnek, ami jó ötletet adott. Mostantól nem egyszerűen lopom az időmet azzal, hogy csillagocskák tömegét hajtogatom, hanem valahányszor hajtogatok és egy üvegbe dobok egy ilyen kis csillagot a többi barátja mellé, kívánok valamit. Majd akárhányszor ránézek a csillagokkal telt mutatós üvegcsékre, poharakra, eszembe jut, hogy mennyi mindent várok és remélek még az élettől.

Bővebben…

Kívánj egyet!

Via csillagnézős heti kihívása eszembe juttatta ezt a kedves szokást: ha látsz egy hullócsillagot, kívánj egyet. Nem tudom, lehet-e elég idős hozzá az ember, hogy már ne dobbanjon meg a szíve egy hullócsillag láttán és ne gondoljon azonnal nagyon erősen valamire, amire úgy vágyik.

De miért pont a csillaghullás? Miért kellene ilyen sokáig várni arra, hogy felcsillanjon egy egyezményes jel, amivel úgy érezzük, az Univerzum megadja az engedélyt számunkra, hogy kívánjunk?

Válasszunk egy saját jelet és gondolatban kössünk alkut az Univerzummal: ha felvillantja nekünk ezt a jelet, megkaptuk a lehetőséget, hogy a lelkünket átitató hittel és izgalommal kívánjunk valamit.

Ez a jel lehet:
– a fény csillanása egy felületen
– ha meglátunk egy bizonyos színt
– egy kisgyermek mosolya
– a madárcsicsergés
– a nevetés hangja
– egy érintés
– az eső hangja
– ha meglátunk egy falevelet
– ha látunk egy madarat repülni
… vagy bármi más.

Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy gyakrabban éljük át a kívánságnak azt a csodáját, amit a hullócsillagokhoz kötünk, és adjunk lehetőséget az Univerzumnak, hogy ránk kacsintson! :)