Blogger házi – így változott meg az életem, mióta blogot írok

Hogyan változott meg az életed, mióta blogot írsz? – Ezt a kérdést megint csak Suz’n tette fel a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében a Facebookon, és amikor elkezdtem gondolkodni a válaszon, hamar rájöttem, hogy ez talán az egyik legbonyolultabb kérdés, amivel mostanság szembesülnöm kellett.

A Kincsesfüzet története ugyanis egyben a gyászmunkám története is.

Rengeteg szál vezetett el odáig, hogy elkezdtem blogolni itt, a Kincsesfüzeten, és nem kevés jelentősége volt benne annak, hogy az írás már gyerekkorom óta az álmom, vágyam, szenvedélyem, ahogy annak sem, amint már írtam, hogy Szalay Ádám Sikerkód tanfolyama erőteljesen irányba állított és segített visszanyerni a hitemet, hogy lehetek sikeres íróként is. Ezek talán sokkal egyértelműbb, egzaktabb előzményei, okai voltak annak, hogy megszületett a blogom, mint azok az élmények és felismerések, amik a gyászomból születtek. (Vagy csak azokkal nehezebb szembenézni, ezért nem kerültek még fel eddig arra a hivatalos listára, ami a blogom megszületését indukálta.)

Akárhogy is, a Kincsesfüzet alig több mint fél évvel édesanyám halála után született meg, és a bloggerként eltöltött időszakomat, a bloggerként megélt változásokat lehetetlen nem úgy vizsgálni, mint a gyászidőszakomban történt változásokat.

Mi motivált a gyászban arra, hogy blogolni kezdjek?

  • Édesanyám is mindig író akart lenni, de nyugdíjas korára tartogatta ezt az álmát – csakhogy a nyugdíjas évei sosem jöttek el. Ez ráébresztett, hogy nem halogathatom az álmaimat, hanem bele kell vágnom, ott, ahol vagyok, úgy, ahogy épp tudok.
  • Rádöbbentem, mennyire az ő árnyékában éltem mindig, és szembesültem vele, hogy ki kell lépnem ebből az árnyékból. El kell hinnem azt, hogy bár nagyszerű asszony volt, de egyszerűen máshogy volt nagyszerű, mint én. Nem mérhetem minden eredményemet, minden célomat, álmomat és tehetségemet hozzá, és nem hihetem azt, hogy ha neki nem sikerült, akkor nekem sem fog, hiszen ő olyan nagyszerű volt.
  • Megtapasztaltam, hogy ha nem is mindig, minden percben és minden helyzetben, de nagyon sokszor lehetőségem van dönteni arról, hogy boldognak akarom-e érezni magam, hogy az örömöt, a hálát, a reménykedést választom-e az elkeseredéssel szemben – és elköteleztem magam, hogy amikor csak tudom, az előbbieket választom.

Blogolás

Miben változtam az elmúlt években?

  • Megtaláltam a saját utamat az írásban, és elkezdtem dolgozni azért az álomért, amit régóta csak tologattam és halogattam.
  • Íróként (bloggerként) kezdtem gondolni magamra, és egyre bátrabban prezentálom magam így, az interneten és személyesen egyaránt.
  • Sokkal tudatosabban foglalkoztam önmagam fejlesztésével.
  • Rengeteget tanultam és tapasztaltam a háláról.
  • Összeszedettebb lettem, és a dolgaim sokkal inkább egy irányba mutatnak: több helyen vagyok jelen az interneten és több mindennel foglalkozok, de van egy vezérfonal, amihez mindent igazítok.
  • Ugyanakkor bátrabban vagyok szétszórt, bátrabban kapok bele dolgokba, megengedőbb vagyok magammal szemben, ha a szeszélyeimről van szó, mert tudom, hogy abból is profitálni fogok, ami csak két hétig érdekel.
  • Éberebb lettem a személyes történeteimre, arra, hogy milyen fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni a saját megpróbáltatásaink tanulságát.
  • Megváltozott a viszonyom a boldogsággal is. Már tudom, hogy a boldogság nem valami véletlen dolog, ebből következően pedig nem kell bocsánatkérően rejtegetnem, hanem tudom, hogy munka és odafigyelés eredménye, amit jogom és kötelességem is olyan teljesen megélni, ahogy csak tudom.
  • Megváltozott a viszonyom a kudarcaimmal és a nehéz időszakaimmal is. Elnézőbb és türelmesebb vagyok magammal szemben, lejjebb adtam a maximalizmusomból, már tudom, hogy egy kudarctól nem ér véget a világ, a nehézségek pedig más perspektívába kerültek.

Minden hónap első bejegyzése 2014

Megkezdve az év végi összefoglalók (várhatóan nem túl hosszú) sorát itt a blogon, kikerestem minden hónap első bejegyzését. (Ez egy meme, én is máshol találtam az ötletet, ha tetszik, vigyétek nyugotan és gyűjtsétek össze ti is, nálatok mivel indult egy-egy hónap a blogon.)

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0805.jpg

Január: Cselezd ki a rossz szokásokat! – Gretchen Rubin néhány tippjét hoztam el arról, hogy hogyan lehet magunkat kicselezve könnyebbé tenni, hogy felhagyjunk a rossz szokásokkal.

Február: Pityergős reklám – Megosztottam a Budweiser pityergős lovacskás reklámját

Március: Hálás hétfő #85 – Hálás voltam Ditta barátnőm egészségéért és az új munkahelyemért is (ez volt az első munkanapom az új helyen), és még néhány világi apróságért.

Április: Tudtátok, hogy…? – A grafológiáról – Bemutattam nektek a grafológusomat, beavattalak titeket néhány izgalmas ténybe a grafológiával kapcsolatban, és beharangoztam a készülő grafológia rovatunkat.

Május: Mormon péntek – Elesni és felállni – Dieter F. Uchtdorf gondolatait osztottam meg a kudarcról és a kudarcokból való felállásról.

Június: Grafológia rovat – Kérdezd a grafológust! – A grafológia rovaton belül arra bíztattalak titeket, hogy kérdezzetek bátran a grafológusomtól, Hegedüs Renitől.

Július: Kedvenc holmik – Egy gyűrű mind fölött – Ebben a cikkemben a jegygyűrűinkről írtam egy keveset.

Augusztus: Isten arcai – George R. R. Martin nagysikerű regényének hét istene nyomán az istenképről elmélkedtem.

Szeptember: Hálás hétfő #112 – Hálás voltam Petiért, Dióért, a finom ételekért, a meleg ruháért és más dolgokért.

Október: Boldogságterv #4 – Október: Ora et labora – Az októberi boldogságtervem beharangozójában arról írtam, hogy kalkuttai Teréz anya, és Marla Cilley, a Fly Lady szerint is mennyire jól megfér egymás mellett a munka és az imádság.

November: Oriflame #15 – Kedvencek – Megosztottam néhány kedvenc Oriflame termékemet az aktuális katalógusból

December: Hálás hétfő #125 és szolgálati közlemény – Mindenek előtt hálás voltam azért, hogy Tisza Gabi interjút készített velem a Női Erő-Tér 2015-ös projektjéhez, meg persze a sikeres NaNoWriMo teljesítésért és még rengeteg dologért.

Hálás hétfő #125 és szolgálati közlemény

Ezen a hétfőn különösen sok dolog van, amiért hálát adhatok, de mindenek előtt egy szolgálati közleménnyel kezdeném.

Még novemberben, amikor nyakig voltam a NaNoWriMóban, megkeresett Tisza Gabi, a Női Erő-Tér személyi és életvezetési tanácsadója, hogy felkérjen egy decemberben induló, egész éven átívelő programban való részvételre, méghozzá azzal, hogy a decemberi témához kapcsolódóan a rendelkezésére álljak egy interjú erejéig az álmokról, célokról és úgy általában az ünnepről beszélgetve. Nagyon izgatott lettem a felkérés miatt, és még mindig nagyon jólesik, hogy méltónak érezte a munkámat arra, hogy más nőket motiváljon vele. Úgyhogy nemcsak hogy szívesen álltam a rendelkezésére, de nem is fukarkodtam a szavakkal (khm, azt hiszem, egy kicsit elszaladt velem a ló…). Meséltem a Kincsesfüzetről és az írásról általában, arról, hogy mit jelent nekem a siker és miért nem fontos, hogy a társadalmi sablon mércék szerint legyek sikeresnek mondható, meséltem anyukám elvesztéséről és arról, hogy mit tanított nekem mindez, és persze az ünnepekről és az ünnepvárásról, Petiről, Dióról, az új otthonunkról, meg még nagyon sok mindenről. (Igen, mondom, hogy elszaladt velem a ló.)

Az interjút teljes hosszában itt olvashatjátok a Női Erő-Tér oldalán: Interjú #1 – December

IMG_0773.PNG

És akkor jöhet a többi dolog, amiért hálás vagyok:

♥ azért, hogy sikeresen zártam a NaNoWriMót ♥ az idei különösen csinos nyertes bannerekért és oklevélért – ezt most már tényleg muszáj lesz bekereteznem és kiszögelnem valahová! (egy bannert pedig hamarosan feldobok ide a blogra az oldalsávba, a tavalyi testvérkéje mellé, de még nem jutottam annyi lélegzethez) ♥ az új munkamódszerért, amit novemberben ötlöttem ki és most, decemberben tesztelem ♥ az arcmasszázs videóért, amit Via osztott meg a blogján – szinte minden nap ezzel kényeztetem magam, mióta láttam a videót, és Peti már megjegyezte, hogy kisimultabbnak tűnök ♥ a fűtésrendszerünkért – mmm, nagyon kényelmes! ♥ azért, hogy Petivel minden ennyire mókás, hogy mindig tudunk együtt nevetni és bolondozni, és hogy olyan sokat beszélgetünk egymással ♥ a jó öreg csizmámért, ami még mindig megbízhatóan védi a lábamat és ami nagyon jól mutat szoknyával ♥ a vidám színekért ♥ azért, hogy olyan jól kijövök a fuvarosainkkal ♥ az Oriflame karácsonyi rendelésekért ♥ a házi kenyérért ♥ a kiscicáért, aki beköltözött az anyósomékhoz, és az anyósomékért, akik befogadták a kiscicát (a neve egyelőre Cica :)) ♥ az esőért – igen, hideg, lehangoló, gányos decemberi eső, de van egy kifejezés azokra az emberekre, akiket megnyugtat az eső (mivel nem emlékszem a kifejezésre, én esőfileknek hívom őket), és én is pontosan ebbe a kategóriába tartozom ♥ a pink esernyőmért ♥ a bolyhos szőnyegért, amin olyan jó Dióval hemperegni ♥ a baklaváért ♥ a forró csokiért ♥ azért, hogy úgy-ahogy belaktam már a konyhaszekrényeket ♥ hogy két orchideám is veszettül bújni kezdett az új helyén ♥ a karácsonyi, de nem fűszeres és nem nehéz illatú illatgyertyámért (bogyós gyümölcs illata van) ♥ az olyan pillanatokért, amikor Dió a fürdőköpenyem szélére kucorodva, a fejével a könyökem hajlatába fészkelve elalszik mellettem ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Itt a szeptember: búcsú és újrakezdés a blogon – Boldogságterv #1

Holnap kezdetét veszi a szeptember. Új hónap, új évszak, új iskolaév, új szemeszter (remélem, egy jó időre az utolsó), új félév a kapcsolatunkban (az utolsó egyjegyű év vége felé tartunk – márciusban lesz tíz éve, hogy együtt vagyunk), és egyéb új-ságok is várnak ránk.

Tudom, hogy van, akit melankóliával töltenek el az első csípős reggelek és az útnak induló fecskék, de engem most az új időszak inkább feltölt és lelkesít. Ezért arra gondoltam, ez pont megfelő időszak lenne, hogy a blogolásban is változásokat vezessek be.

Újraindul a boldogságterv!

A tavalyi boldogságtervem nemcsak a blogon volt népszerű rovat, de az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam rajta, mennyi mindent köszönhetek a boldogságtervem havi témáinak, mennyit változtam, fejlődtem a hatásukra. Ezért, bár a boldogságterv az egyik legmacerásabb, legmelósabb vállalkozásom volt a blog történetében, mégis arra jutottam, hogy nem halogatom tovább, engedek a hívásnak és nekifogok újra!

Nem egészen követem majd Gretchen Rubin nyomdokait, aki havi témák és havi fogadalmak mentén fejlődött a saját boldogságtervében, hiszen úgy figyeltem meg magamon, hogy a havi fogadalmaimat néha csak kiizzadtam a hónap elején, hogy mégis szerepeljen valami a tervben, de a valódi kincsekre, az igazi értékekre a hónap során, tapasztalatok és tanulságok formájában bukkantam. Ezért én csak havi témákat jelök ki, amiket a figyelmem középpontjába helyezek, ha pedig a hónap során valamilyen fogadalmam születik, arról (és annak betartásáról, gyakorlati próbájáról) ugyanúgy beszámolok majd, mint a megfogalmazott tanulságokról, megélt tapasztalatokról és a fellelt tudásanyagokról is.

Ha van kedvetek, a kommentekben segíthettek ötletelni, milyen témákat helyezzek fókuszba az elkövetkező hónapokban!

Az eddigi témák ezek voltak:
2013. január: És lőn rend (cikkek itt és itt)
2013. február: Légy szerelmes! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. március: Lendülj munkába! (cikkek itt, itt és itt)
2013. április: Ragyogj! (cikkek itt, itt és itt)
2013. május: Ápold a kapcsolatokat! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. június: Fő az egészség! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. szeptember: Kezdés és újrakezdés (cikkek itt, itt és itt)

Bezár a Kincses Timi :) blog

Aki követi, már észrevehette, hogy régóta nem tettem fel bejegyzést a másik blogomra, amit azért indítottam, hogy megosszam azokat a falatnyi személyes gondolataimat, élményeimet, amik szeretném ha fennmaradnának, de nem akartam szétzilálni a Kincsesfüzetet ezekkel a mindennapi morzsákkal. Azonban úgy fest, mégsincs energiám két blogot is vezetni párhuzamosan, a Kincsesfüzetet viszont mindenképp szeretném fenntartani és előrevinni. A férjem is ezzel vigasztalt: nem baj, kicsim, egy embernek egy blog elég. Úgyhogy a Kincsesfüzet marad, a Kincses Timi :) búcsúzik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna továbbra is igényem rá, hogy a nagy ívű gondolatmeneteim mellett a hétköznapom morzsáit is megosszam és megőrizzem, ezért azon leszek, hogy ezt valamilyen formában áttereljem ide a Kincsesfüzetre.

A szeptember témája: Hagyj nyomot!

A fentiek szellemében az újraindult boldogságtervem első havi témájának azt az igényt jelölöm ki, hogy nyomot hagyjak magam után. Igyekszem majd ezen a téren elmélkedni, fejlődni, kísérletezni és ötletelni, és szívesen fogadok tippeket, véleményeket, gondolatokat is. Azon leszek, hogy hetente hozzak új bejegyzést a rovat keretében, de ez majd még elválik.

Addig is energikus, újdonságokban gazdag, szép szeptembert kívánok mindenkinek!

Kiemelt lettem a Molyon

“A Merítés célja, hogy bemutassa a Moly legjavát: minden számban igyekszünk az elmúlt hónap friss tartalmaiból kiemelni a legizgalmasabbakat, legértékesebbeket. (…) A Merítést mindig megtalálod a főoldali menüben valamint ezen a linken: http://moly.hu/merites – felül mindig a legfrissebb szám látható, de lejjebb görgetve a korábbiakat is elérheted.”

– írja a Moly.hu súgója.

Már több mint egy éve vagyok Moly tag (még plecsnim is van róla :)). Az oldalt elsősorban saját célomra használom, hogy praktikusan gyűjtsem és tároljam az idézeteimet, bár mostanában egyre lelkesebben vetettem bele magam a Moly tartalmainak javításába is, ami egy mindig elkélő önkéntes munka, hiszen a Moly adatbázisát a tagok töltik fel.

A héten pedig az az öröm ért, hogy bekerültem a júniusi merítésbe, a hónap friss tartalmainak válogatásába, a Bulvár – molyok szerint a világ rovatba.

20140809-030347-11027514.jpg

A megtiszteltetés az Álomból cél kihívásom miatt ért, amit év végéig tűztem ki mindenki számára, aki egy könyv elolvasásával közelebb szeretne lépni az álmaihoz. (Továbbra is bárki csatlakozhat! :)) A kihívásról itt is írtam a Kincsesfüzeten.

Blogszülinap – 2 éves a Kincsesfüzet

Ismét elérkezett egy évforduló: ma két éves a Kincsesfüzet blog. (Boldog születésnapot, kicsi! :))

Egy évvel ezelőtt, a Kincsesfüzet első születésnapjára írt cikkemben olvashattatok róla, milyen csinos statisztikákkal büszkélkedhetek. A Kincsesfüzet első éve a nyüzsgésről és a növekedésről szólt. Az elmúlt egy évem tele volt eseménnyel és változással (néha csak kapkodom a fejem és alig akarom elhinni, mennyi minden történik körülöttem), a blog életében viszont ez az év a stagnálás és a vissza-visszaesés időszaka volt. Őszintén szólva, néhányszor megfordult a fejemben, hogy talán itt volna az ideje, hogy – forradalmi ötletek és látványos eredmények híján – felhagyjak a dologgal.

De ilyenkor blogger idolom, Via szavai jutnak az eszembe: mindenkinél eljön az a pont, amikor úgy érzi, talán jobb lenne kiszállni. Aki ennek ellenére is folytatja, az lesz az a “piszok mázlista” a végén, akinek “bezzeg összejött”, mert “szerencséje volt”. Ezért addig is, amíg be nem indul újra a pezsgés, egyszerűen csak csendes hálával gondolok erre az időszakra (az esőre a szivárvány előtt), hogy utólag elmondhassam: ez volt az az különleges időszak, amikor csatlakoztam a piszok mázlisták klubjához.

Úgyhogy ne aggódjatok – én még maradok. :) Remélem, maradtok ti is.

Továbbra is követhettek az alábbi platformokon:

Blog: kincsesfuzet.hu (kincsesfuzet.wordpress.com)
Instagram: @timi_kincsesfuzet
Tumblr: kincsesfuzet.tumblr.com
Facebook: facebook.com/kincsesfuzet
Twitter: @nagytimi85
Moly: @nagytimi85
Pinterest: pinterest.com/nagytimi85

Ha szeretnétek valami apróságot adni blogszülinapi ajándékként, meséljetek valakinek a blogomról, küldjétek el a linkjét e-mailben, vagy osszátok meg Facebookon! :)

Kincses Timi :) – A másik blog, avagy személyes feljegyzéseim a világnak

Már biztosan észrevettétek, mennyire bolygat mostanában a naplóírás, a személyes feljegyzések készítésének témája, hiszen több cikket is írtam róla.

Stephanie Nielson, aki blogjával (ami a nagymamáknak és nagynéniknek szóló online családi jelentés akart lenni, majd hatalmas tömegeket inspiráló személyes eposszá vált) a legjobb példa rá, hogy érdemes személyes naplót vezetni, mert soha nem tudhatjuk, mi lesz az a bizonyos nyom, amit érdemes volt magunk után hagyni, az a jel, amit az univerzumba küldtünk – csak hogy kedvenc Steve Jobsom szavaival éljek. (“I want to put a ding in the universe!”) Tehát, mint tudjátok, nagyon motiváltnak éreztem magam, hogy hagyjak magam után személyes feljegyzéseket – de nagyon nehezen találtam meg a formát és a hangot.

Stephanie Nielsontól kaptam azt a tanácsot is, hogy mindenki szabadon kísérletezzen és keresgéljen, amíg meg nem találja azt a módot, ami számára a legmegfelelőbb. Hogy ez egy vonalas füzet, egy álomszép bőrkötéses napló, egy fotóalbum, aminek a margójára megjegyzéseket vezet, egy scrapbook, egy dokumentum a számítógépünkön, egy blog, egy videócsatorna, vagy bármi más módja annak, hogy nyomot hagyjunk a gondolatainkról, érzéseinkről és az életünk eseményeiről, az teljesen mindegy – a lényeg, hogy a forma motiváljon minket arra, hogy szívesen megtartsuk ezt a szokást.

Én többféle formával is próbálkoztam az elmúlt időszakban. Az utolsó probléma, amit nem tudtam sehogy sem kiküszöbölni, az az, hogy egyszerűen nem találtam a közös hangot azokkal, akiknek ez a napló szólna. Nem tudtam közvetlenül szólni azokhoz, akik még meg sem születtek, nem tudtam, mit és hogyan mondjak el nekik. Kitartóan és becsületesen vezettem a naplómat, de éreztem, hogy ez még nem az igazi.

Aztán eszembe jutott, hogy én is indíthatnék személyes blogot, akárcsak Stephanie. Több aggodalmam is volt ezzel kapcsolatban, és amikor megosztottam az ötletet Petivel, aki minden erejével igyekszik kerülni a nyilvánosságot, még több aggály merült fel.

  • Vajon így megtalálom a hangom?
  • Nem lesz ez egy újabb füstbe ment projekt?
  • Vajon ugyanazt akarom elmondani a világnak, mint amit az utódaimnak?
  • Vajon lesz ebből konfliktusom Petivel?
  • Nem fogja elvenni az energiáimat a Kincsesfüzettől?

Petivel két hét próbaidőt adtunk a blognak, hogy eldönthessem, jól érzem-e ott magam, látom-e hasznát, nem gátolja-e a munkámat a Kincsesfüzettel, és nem bántja-e Peti érzéseit. Az új blog minden próbán átment – könnyedén megtaláltam vele a közös hangot, jól együttműködik a Kincsesfüzettel, és még a szigorú slágerbizottság (Peti) is jóváhagyta. Sőt, megláttam benne még annak a lehetőségét is, amire régóta vágyom, de a Kincsesfüzet hosszú és fajsúlyos cikkeivel nem tudtam volna megvalósítani: párhuzamosan két nyelven is blogolhatok, gyakorolva az angol tudásomat.

Ezért nincs más hátra, mint előre: mostantól a Kincsesfüzet minden igyekezetem szerint inspiráló és tartalmas cikkei mellett a legapróbb és legbugyutább hétköznapi dolgaimról is olvashattok itt:

KINCSES TIMI – SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEIM A VILÁGNAK

20140408-192011.jpg

2013 év végi összefoglaló a WordPresstől

Tegnap újabb nézettségi rekordot döntött a blog, méghozzá 741 megtekintéssel – köszönöm nektek! Ennek örömére szeretném megosztani veletek azt a kis tűzijátékos, mókás tényes összefoglalót, amit a WordPress szorgos manói készítettek nekem a 2013-as évről.

(Angol nyelvű, de azért a fontosabb infók remélem, kiolvashatók belőle.)

The Louvre Museum has 8.5 million visitors per year. This blog was viewed about 110,000 times in 2013. If it were an exhibit at the Louvre Museum, it would take about 5 days for that many people to see it.

Kattints a teljes beszámolóért!

Szia Tumblr!

Új év, egy újabb újdonság: a bejegyzéseim ezentúl a Kincsesfüzet Tumblr oldalán is automatikusan megjelennek. 125 követőm van jelenleg ott – tudom, hogy egy része egyébként is figyeli a blogot, egy része pedig nem magyar, de remélem, azért lesz olyan, akinek újdonságot jelent ez, és még több helyre eljutnak így az írásaim.

Üdvözlöm tehát a Tumblr közösséget is, sziasztok! :)

100000 ♥

A Kincsesfüzet megtekintéseinek száma az éjszaka leple alatt átlépte a 100000-et. ♥

Köszönöm, hogy itt vagytok velem – én is igyekszem mindig itt lenni veletek, ezért hoztam magamnak (és persze mindenkinek) egy kis írós motivációt.

“Ha írtál száz novellát és mind pocsék, az még nem azt jelenti, hogy elbuktál. Akkor buktál el, ha felhagysz az írással. Én közel 2000 novellát írtam, és csak úgy 300-at publikátlam, és úgy érzem, még mindig tanulok. Senki, aki kitartóan dolgozik, nem bukhat el. Talán nem lesz kiváló író, de ha kitart a kemény, szakadatlan munka régivágású erényei mellett, végül fel fog építeni valamilyen írói karriert.” (Ray Bradbury)


[Hidd el, hogy képes vagy rá, és máris félúton vagy a célhoz.]