Ismét jelentkezik a Hegedüs Reni grafológussal közös rovatunk, hosszú kihagyás után (amit roppantul röstellek – egy kicsit a fejemre nőttek a dolgok).

Az ötletelésünket az eheti cikkhez Ditta barátnőm kérdése indította el, aki a Pető Intézet diákjaként afelől érdeklődött, vajon elemezhető-e egy sérült ember kézírása. Ezért hosszasan beszélgettünk arról, mit és hogyan vizsgál egy grafológus, milyen információkra van szüksége az írás körülményeivel és az alannyal kapcsolatban, valamint hogy kinek az írása elemezhető és kié nem.

Amit a grafológusnak tudnia kell

A grafológus egy kicsit olyan, mint egy orvos: őszintének kell lennünk vele és nem szabad eltitkolnunk előle semmit, mert ellenkező esetben nem várhatjuk, hogy pontos lesz a “diagnózisa”. Egy másik hasonlóság a grafológusok és az orvosok között, hogy a grafológus úgy végzi a vizsgálatát, úgy tárja fel az írásképben rejlő információkat, hogy az írásmintát az írásstandardhez hasonlítja (ahhoz az általános írásképhez, amit az iskolában tanulunk), és a standardtől való eltéréseket figyeli. Hiszen, akárcsak egy vérképben vagy röntgenfilmen, minden, ami eltérő, az egyedi információkat hordoz.

Ezért a grafológusnak fontos tudni, hogy mi befolyásolja az írásunkat, de fontos az is, hogy az írást befolyásoló, zavaró tényezőket a lehetőségek szerint csökkentsük, amikor írásmintát adunk. (Ígérem, hogy ez az utolsó orvosos hasonlatom – de meg kell említenem a nagypapámat, aki egyszer egy nagy bögre, sziruposan cukros tejeskávé elfogyasztása után indult el vérvételre, ami alapján természetesen cukorbetegséggel diagnosztizálták… Nos, ezért fontos, hogy egy vizsgálat előtt lehetőleg kizárjuk az eredményt befolyásoló körülményeket.)

Az írás körülményei

Mind fizikai, mind lelki szempontból érdemes ügyelni rá, hogy az írásmintát minél kevesebb zavaró tényező mellett vessük papírra, hogy az írásunkban ne a pillanatnyi problémák domináljanak. Ezért a mintául szolgáló, legalább 10-12 soros, golyóstollal A4-es fehér lapra írt fiktív levelet érdemes stabil írófelületen rögzíteni, természetes fényben vagy jó megvilágítással, pihent kézzel (nem fizikai munka után, és nem is például a zimankós hidegről beesve, elgémberedett ujjakkal). Hasonlóan fontos, hogy nyugodt körülmények között írjunk – kivéve, ha a teszt kifejezett célja a stresszhelyzetekre való reakciók vizsgálata. Ekkor a grafológus maga is előidézhet mesterséges stresszhelyzetet (például diktálással), de ez csak speciális esetekben fordul elő – például munkaalkalmassági vizsgálaton.

Az alany

A vizsgálat alanyáról is szükséges néhány dolgot tudnia a grafológusnak, hogy megfelelően tudja értelmezni az írásban látott jeleket. Ezek jellemzően olyan tulajdonságok, amik nem derülnek ki egyértelműen az írásból.

Ilyen például az alany…
… neme – hiszen bár vannak férfias és nőies írások, de ahogy egy kapcsolatban sem biztos, hogy a “férfi viseli a nadrágot”, ugyanúgy egy férfias írás is tartozhat egy nőhöz és fordítva (ami már önmagában fontos információkat hordoz).
… életkora – hiszen az írásból az érettség olvasható ki, ami gyakran jócskán eltér az életkortól.
… foglalkozása és iskolai végzettsége – hiszen az írásból fény derül az indíttatásokra és képességekre, de egyáltalán nem biztos, hogy a kézírás tulajdonosa ezeknek megfelelően tanult tovább vagy helyezkedett el a munkaerő piacon, ahogy az sem, hogy a végzettségének megfelelő munkát végez.
… melyik országban tanult meg írni – hiszen a grafológus elsősorban a tanult standardtől való eltéréseket vizsgálja, a standard pedig országonként, sőt országon belül időben és területenként is változhat.
… visel-e szemüveget.
… jobb vagy balkezes-e.

Nagyon fontos még tudnia a grafológusnak azokról a rendkívüli tényezőkről, amik nagyban befolyásolhatják az írásképet. Ilyenek a krónikus betegségek és a rájuk szedett rendszeres gyógyszerek (hiszen egy vérnyomásprobléma vagy egy idegrendszert tompító gyógyszer hatással lehet az írásra), a rendszeres alkohol vagy kábítószer fogyasztás, az írásra kiható egyéb betegségek, sérülések (például kéztörés vagy krónikus fájdalom), vagy bármi más fontos tényező (mint például ha gyerekkorában átszoktatták jobbkezességre az illetőt).

Ki lehet a grafológiai elemzés alanya?

Tulajdonképpen majdnem mindenki, viszont bizonyos tényezőket mindenképp figyelembe kell venni az írásminta elemzésénél.

A legfontosabb, amit szem előtt kell tartani, hogy az alanynak legyen kialakult írásképe, amit a grafológus vizsgálni tud. Gyermekként, 6-7 éves korunkban megyünk iskolába és tanulunk meg írni, ami nem véletlen: erre az időszakra fejlődik ki ugyanis a kézfej 27 csontocskája, amelyek az apró mozgások kivitelezésében játszanak szerepet, így az írás elsajátításában is. A pici gyermekek lelkét tehát mintegy 9-10 éves korig kizárólag rajzelemzéssel vizsgálják, ezután már a kézírás is elemezhető, ami a felnőtté válás folyamataként, és azt követően is a személyiséggel együtt, illetve a különböző tényezők hatására állandóan változik.

Az értelmi fogyatékosok írása, akik nehézségeik miatt csak korlátozottan tudják elsajátítani az írásstandardet, csak speciális képzés után elemezhető, ami a megfelelő szakismeretekkel vértezi fel a grafológust. A kisgyermeki lélekhez hasonlóan itt is helyettesítő lehetőségként áll rendelkezésre a rajzelemzés.

Nem elemezhető teljes mélységében az a külföldi írás, amelynek a grafológus nem ismeri behatóan az írásstandardjét. A grafológus segítségére lehetnek a rezonometriai elemzés módszerei, amik a hagyományos grafológiai elemzéstől eltérően nem dolgoznak a standarddel, hanem az írás önmagához mért, belső viszonyait vizsgálják.

Csak részlegesen elemezhető például annak az írása is, aki egy friss sérülés miatt ideiglenesen vagy véglegesen nem tudja használni az író kezét és épp átszoktatás alatt van, aki valamilyen okból nem tudta elsajátítani az írásstandardet, vagy akit az adott pillanatban extrém tényezők zavarnak, ami lehet külső körülmény (mert például egy zötykölődő autóban, a térdére támasztott jegyzetfüzeten ír), vagy akár az alany akadályozottsága (például törött kéz, erős alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság, stb.).

Viszont teljes mértékben elemezhető minden olyan írás, bármennyire akadályozott is, amelynek tulajdonosa már megtanult együtt élni az őt akadályozó tényezőkkel, belestabilizálódott megváltozott helyzetébe és egy ennek megfelelő szilárd írásképe alakult ki. Így elemezhető az, akinek az írását krónikus betegség, állandó gyógyszer-, tartós kábítószer- vagy alkoholfogyasztás, vagy bármilyen más tartós sérülés vagy akadályozottság befolyásolja – még akkor is, ha az olyan súlyos, hogy végtagvesztés miatt az alany szájjal vagy lábbal ír.

[Ez a cikk a Hegedüs Grafológia és a Kincsesfüzet blog együttműködésében készült.]

Ne feledjétek, hogy ha bármire kíváncsiak vagytok a grafológusok munkájával kapcsolatban, kérdezzétek bátran Hegedüs Reni okleveles grafológust! Reni elérhetőségeit megtaláljátok itt.