Hónap kedvencei #8 – Horgolás, bezzegelés és lányos anyukák

És végre valahára, ezúttal nem maradok adós a hónap kedvenceivel. Horgolás, bezzegelés és lányos anyukák – ezek a bejegyzések voltak a kedvenceim szeptemberben.

A hónap kedvencei – Szeptember

Daily Dorothy – Csináld magad! Horgolt kosár

Dóri ezúttal is megnyert magának egy egyszerű kis témával, a horgolt kosárkája pedig visszahozta a kézimunkás kedvemet. Ugyan egyelőre csak egy bögremelegítőig jutottam (amivel annyira nem vagyok elégedett, hogy nem is mutogatom :P), de hosszú még az ősz és a tél, a kosárka pedig mindig elkél a háztartásban. :)


Mi ez? A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Love Taza – E and Me

Naomi arról osztott meg bájos képeket, hogyan öltözött össze ő és óvodáskorú kislánya, Eleanor – a bejegyzésben azonban valami (számomra) sokkal érdekesebb dologról írt. Megosztotta ugyanis a gondolatait ezzel a ritka eseménnyel kapcsolatban (azzal, hogy Eleanornak kedve támadt szoknyát venni, holott leginkább slamposan és fiúsan szeret öltözni), és hogy lányos anyukaként mennyit tanul önmagáról, amikor nagy önuralmába kerül nem kritizálni, sőt, támogatni a kislányát abban, hogy úgy legyen lányos, ahogy Eleanornak jólesik, nem pedig úgy, ahogy Naominak a legjobban tetszik.

Eszter’s offtopic – Fals jólmegmondás: az igazi nőnek nincs műkörme, régen a házasságok az égben köttettek, a gyerek meg a szabadban játszott!

Eszter ebben a bejegyzésben egy olyan témáról írt, ami engem is sokszor piszkál (és van is egy millió éve halogatott bejegyzésem talonban a témáról – ami, gondolom, nem fog már elkészülni ennyi idő után), ez pedig a bezzegelés témája. A bezzeg az én időmben az egyik legtipikusabb példája annak, amikor valamit (vagy valakit) lesöprünk és értéktelennek minősítünk – csak azért, mert más, mint ahogy megszoktuk, ahogy mi képzelnénk vagy ahogy nekünk tetszenek.

(A téma egyébként nagyon kellemesen rezonált bennem Taza gondolataival arról, hogy hagynia kell a kislányát a saját módján önmagának lenni – hiszen attól még, hogy nem úgy lányos, ahogy szerinte lányos egy lány, hogy nem pont olyan, ahogy ő elképzelte, hogy milyen lesz, amikor majd kislánya lesz, attól még ugyanúgy értékes és csodálatos. Sőt, épp attól olyan értéks és csodálatos.)

Olvassátok őket szeretettel, és ha van kedvetek, osszátok meg velem a ti kedvenceiteket az elmúlt időszakból!

Meska bolt ajánló – Vidámság az őszben

Tavaly ilyenkortájt írtam egy cikket arról, hogy miért jó, hogy a tél a kézimunkázás időszaka. Mostanában egy kicsit elszakadtam a kreatív hobbiktól, a kézzel alkotástól, bár régebben nagyok sokat ügyeskedtem, sok technikát kipróbáltam – és természetesen sok terepen bizonyultam ügyetlen amatőrnek.

Annál jobban csodálom Ditta barátnőmet, aki szépséges dolgokat alkot süthető gyurmából, ráadásul az alkotásaiból süt a vidámság, ami a léleknek is jót tesz az őszi-téli borongásban.

Itt találjátok az alkotásait:

AELDONA KÉZMŰVES BOLTJA

20131017-193513.jpg

Kézimunka – a mi meditációnk

Ma havas tájra ébredtem – ezzel immár hivatalosan is beköszöntött a tél. Itt a rövid nappalok, a hosszú esték, a sötétség, a zárt szobák melege, a kandallók és gyertyák időszaka. És a kézimunkázásé.

Eleink idejében, a paraszti gazdaságokban ez az időszak szolgált arra, hogy a betakarított alapanyagokat, gyapjút, kendert, fát feldolgozzák, és elkészítsék a ruhaneműt, eszközöket és használati tárgyakat a következő időszakra.

És persze amíg a földek pihentek, addig az emberek is pihentek. A kézimunka nem más, mint a meditáció, az elmerülés egy fajtája. Lehetőséget ad rá, hogy megéljük az alkotás örömét, és a monoton tevékenységben elmerülve az elménk egy kis megnyugvást, a lelkünk szabadságot kapjon.

A keleti meditációs technikákkal talán nehezen boldogulunk, hiszen nem része a kultúránknak, nem hordozzuk kollektív tudattalanunkban a technikáját. Ellenben a kézimunkázás, a kézzel alkotás az elmerülésnek egy olyan fajtája, amihez évszázadok vagy -ezredek óta közünk van, ami bennünk él, még ha nem is fedeztük még fel magunkban.

Ki-ki tapasztalata és érdeklődése szerint nyúljon a télen valamilyen kézimunkához, legyen az kötés, horgolás, hímzés, szövés, faragás, ragasztás, dekorálás, gyöngyfűzés, vagy bármi egyéb. Készülhet karácsonyi ajándéknak, a lakás vagy önmagunk díszére, vagy pusztán az alkotás öröméért.

Ragadjuk meg ezt a lehetőséget, és fedezzük fel a régiek bölcsességét, a mi természetes utunkat az elmerülésre.