Egyszerű kevert diós süti

A telkünkkel örököltünk egy jól termő diófát is, amit még Peti nagypapája ültetett. Kellett pár év, mire felébresztettem magamban a nagymamám szellemét és becsületesen beépítettem a rutinomba a diópucolást is, de lassan kezdem behozni a lemaradásaimat — még nem értem ugyan a 2019-es termés pucolásának végére. ‘:D De van most bőven finom dióm, úgyhogy felkerültek a menüre a diós sütik.

Fotó: Nordwood ThemesStockSnap

Megosztom a go-to, pikk-pakk kevert diós receptemet a Femina.hu receptje alapján.

Hozzávalók

Száraz hozzávalók:

  • 1 bögre dió
  • 1 bögre liszt
  • 1 csg sütőpor
  • 1 tk reszelt citromhéj
  • 1 csipet só

Nedves hozzávalók:

  • 2 db tojás
  • 0,75 bögre (barna) cukor
  • 1 csg vaníliás cukor
  • 0,75 bögre tej
  • 0,25 bögre olaj

Elkészítés

Száraz hozzávalók összeállítása:

A diót ledaráljuk, vagy durvára aprítjuk, vagy vegyesen. A diót egy külön tálban összekeverjük a többi száraz hozzávalóval: a liszttel, a sütőporral, a sóval és a reszelt citromhéjjal.

(Az eredeti recept fahéjat ajánl, amit én citromhéjra cseréltem, mert nálam az a kötelező partnere a diónak.)

Nedves hozzávalók összeállítása:

Egy másik tálban habosra keverjük a cukrot és a vaníliás cukrot a tojásokkal, majd hozzákeverjük a többi nedves hozzávalót: a tejet és az olajat.

Elkészítés:

A sütőt 180-200 fokra előmelegítjük, a tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 25-30 perc alatt készre sütjük. A végén érdemes tűpróbát végezni, ha már nem ragad a belseje, akkor készt.

Finom, könnyű, omlós sütemény, én magában vagy lekvárral fogyasztom, Peti Nutellával tálalja.

Kímélő édesburgonya krémleves, ahogy én készítem

Az idei évem egyik legnagyobb slágere az édesburgonya volt — most termesztettem először! Na, nem nagy tudomány egyébként: az edesburgonya.bio oldalról megrendeltem a palántákat, azokat házhoz hozta nekem a Magyar Posta, elültettem őket a honlap útmutatása szerint, és voilá, termett az édesburgonyám! Jópofa növény egyébként, mert nemcsak a gumója ehető, hanem a levele is fogyasztható. (Abból is van néhány zacskó a fagyasztómban.)

A legnagyobb slágerételem belőle pedig jelenleg az édesburgonya krémleves. Mmmm. Mmmmmmmmm.

A Street Kitchen Tavaszi édesburgonya krémleves receptje alapján készítem, de alig van olyan recept, amit Peti gyomra miatt nem kell átvariálnom (ha valami úgy kezdődik, hogy hagyma, fokhagyma, bors, akkor már kezdődik is a csere-bere, mert ezek nagy mumusok nálunk), így arra gondoltam, megosztom, én hogy készítem.

Fotó Foodie GirlStockSnap

Kímélő édesburgonya krémleves

Hozzávalók:

  • 500 g édesburgonya
  • 2 szál répa
  • fél fej vörös- vagy lilahagyma
  • 2 ek vaj
  • 800 ml víz
  • 1 leveskocka
  • 1 tk só
  • 1 tk szegfűbors
  • 1 kis tejföl

Elkészítés:

A zöldségeket megpucoljuk, felkockázzuk.

(Megjegyzés: a répák helyett van, hogy mondjuk a fagyasztott zöldségmixes zacskó alján törvényszerűen megmaradó karfiolokat rejtem el a levesben, vagy ma például a karácsonyról megmaradt krumplit használtam fel. Csak lazán, krémleves, nem árt neki.)

A hagymát megfuttatjuk a vajon, majd hozzáadjuk a zöldségeket, kicsit pároljuk. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a leveskockát és a fűszereket. 20 percig főzzük, ezután mehet bele a tejföl. Még kb. 10 percig főzzük, vagy ameddig a zöldségek igénylik, legyen minden puha.

Egyenletesre turmixoljuk és nagyon örülünk neki. Én pirítóssal szoktam fogyasztani.

Közérdekű közlemény:

Az, ahogy a krémlevest készítem, mától még azt hiszem, két hétig megtekinthető lesz Twitchen: twitch.tv/nagytimi85

Még csak ismerkedek/flörtölök ezzel az új felülettel, de nemrég álmodtam is vele. Szóval nem tudom, vagy lesznek a jövőben még Twitch streamek, vagy nem. Ahogy azt megszoktuk. ‘:D

Apró barátaink télen-nyáron: a kerti madarak

Annak, hogy télen vesszük birtokba az új házunkat és telkünket, több előnye is van. Például az, hogy nem kell rögtön nekiesni a kert rendbetételének, amikor még alig jutottunk lélegzethez az építkezés körüli teendők után. Télen ugyanis nem sok dolog van a kerttel – ott van viszont egy nagyon is élvezetes (szabadon választott) feladat: a madarak etetése.

Amit persze csak elkezdeni opcionális – ha már rászánta magát az ember, ki kell tartani egész télen, mert a madarak hűségesek hozzánk, nekünk is annak kell lennünk, ha nem akarunk több bajt okozni nekik, mint amennyi segítséget adunk. Nyáron egyébként lehet madáritató és madárfürdető a madáretetőnkből (ha alkalmas rá a kiképzése), és a házilag készült madáretetők képei között böngészve arra a tippre is ráakadtam, hogy tavasszal érdemes színes és puha fonaldarabokkal felöltenünk a téli madáretetőt, mert ezeket a madarak szívesen hordják el a fészkek készítéséhez. Így lényegében egész évben támogathatjuk ezeket a kis állatokat és cserébe élvezhetjük a társaságukat.

A madáretető beüzemelése egyébként pontosan úgy történt itthon, ahogy az tőlem és a hirtelen természetemtől elvárható: amikor Petivel fürdőszoba kellékeket vásároltunk az egyik barkács áruházban, megláttam, és azonnal kellett.

Azért gyűjtöttem egy halom inspirációt Pinteresten a házi (ideiglenes és hosszabb életű) madáretetők készítéséhez is:

IMG_0694.JPG

(A forrásokat itt találjátok a DIY ötleteket gyűjtő Pinterest táblámon.)

A vásárolt madáreledeles csomag összetételét átböngészve (amiben hálóba zárt magokat, magos pogácsát, faggyúgolyót és cinkegyertyát egyaránt csomagoltak) keresgélni kezdtem az interneten, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult előállítani azokat a madárkalácskákat, amiket elhelyezhetünk a madáretetőnkben, vagy amit önmagában fellógathatunk a fákra.

A recepthez mindössze ezek a hozzávalók kellenek:
3-4 rész madáreledel keverék (magvak, szárított gyümölcsök)
1 rész zsír (ami mézzel, szirupokkal is keverhető)

Ideiglenes formákba (papírpoharakba, tejesdobozokba) vagy a kiválasztott madáretető formákba (bögre, narancshéj, tökhéj, kókuszhéj, stb.) töltjük a magvakat és ha etető nélkül szeretnénk kifüggeszteni, akkor madzagot, zsineget is bújtatunk közéjük, rájuk öntjük a megolvasztott zsírt és hűvös helyre téve hagyjuk megdermedni.

Egyébként most, hogy egy gabona nagykereskedésben dolgozom, már azt is hozzá tudom tenni javaslatként, hogy érdemes hasonló helyeken próbálkozni napraforgó és más magvak vásárlásával. Nem biztos, hogy minden hozzánk hasonló kaliberű cég foglalkozik a kis vásárlók igényeivel, de ha sikerül egy ilyen céget találni (mint egyébként a miénk is, ami ugyanolyan figyelemmel fogadja azokat, akik több kamionnyi árut vásárolnak, és azokat is, akik csak egy fél vödörnyi magot vinnének a cinkéknek vagy a kacsáknak), akkor néhány száz forintból feltankolhatunk szárnyas barátainknak egy egész szezonra való eleséggel.

Én még csak egy nagyon kezdő madászelídítő vagyok, ha vannak még javaslataitok, kérlek, osszátok meg a hozzászólásokban!