A villámolvasásról szóló legutóbbi cikkemet azzal az ígérettel fejeztem be legutóbb, hogy a folytatásban betekintést adok a villámolvasás technikájába, következzék hát ez most.

Emlékeztetőül elmondanám, hogy a villámolvasás akkor hasznos a számunkra, ha egy szövegből csak bizonyos részeket szeretnénk kinyerni, bizonyos információkra szeretnénk rátalálni – azaz mindig kifejezett célunk kell hogy legyen egy szöveggel.

Az első lépés tehát a felkészülés – az olvasás céljának meghatározása, és elménk előkészítése a villámolvasáshoz, hiszen sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha elménk csendes, nyugodt, nyitott, mint ha zaklatott és csapongó.

Ezután következik az olvasásra váró forrás áttekintése – ismerkedés a tartalomjegyzékkel, a fejezetcímek átolvasása, a könyv szerkezetének felmérése, ami segít majd eligazodni a könyvben, kulcsszavak keresése a szövegben, amelyek kapaszkodót adhatnak kijelölt témánkhoz. Ez a lépés az, amit egy könyvesbolt vagy egy könyvtár polcai közt állva elvégezhetünk, hogy mindössze néhány perc alatt viszonylag jelentős bizonyosságot szerezzünk, hogy a kezünkben tartott könyv tartalmaz-e a célunkat szolgáló információkat, vagy rögtön félretehetjük, hiszen felesleges is volna elmélyednünk benne.

A fotóolvasás egy kissé misztikus része a folyamatnak. Relaxált állapotban, ütemes lapozással és “lágy tekintettel” (hagyva, hogy összefolyjanak a szemünk előtt a betűk) a teljes anyagot “befényképezzük” tudattalan memóriánkba. Az agykutatás kísérletei, agyműtétek alatt végzett megfigyelések bizonyítják, hogy életünk minden pillanatának emléke, tehát a “befotózott” szöveg képe is ott él az emlékezetünkben, agyunk mérhetetlen tárolókapacitásában, még akkor is, ha nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy előhívjuk azokat. Fontos tudni, hogy a fotóolvasással végigpörgetett szöveg sem lesz szóról szóra felidézhető, de tudatalattink dolgozhat vele, és megérzésekkel, a figyelem ösztönös irányításával (ahogy mintegy véletlenül rátalál a tekintetünk egy-egy számunkra érdekes szóra, mondatra) segítségünkre lehet a szöveg feldogozásában.

A fotóolvasást követően legalább húsz percet, de akár egy napot is várhatunk, mielőtt nekilátunk dolgozni a könyvvel, szöveges forrással. Ezután következik az aktiválás, amikor céljaink ismeretében kérdéseket intézünk az olvasott anyaggal kapcsolatban tudatalattink felé, ami így működésbe léphet és segíthet minket, hogy rátaláljunk az információk halmazában arra, ami számunkra fontos.

A szuperolvasás egy szuperhős repülésének analógiája, aki magasan repül a táj fölött, néha-néha leereszkedik, hogy egy pillantást vessen a vidék részleteire, de sehol sem telepszik meg sokáig. Így futjuk át először mi is a teljes anyagot, ösztöneinkre hallgatva megállunk egy-egy résznél és beleolvasunk, de nem köteleződünk el a szöveg egy részlete iránt sem. A szuperolvasás egyébként már képessé tesz arra, hogy nagy vonalakban tájékozottnak mondhassuk magunkat egy könyv témájában, és például kompetens társalgásba bocsátkozhassunk róla.

A sebesolvasás során ismét az elejétől fogunk neki a szöveg olvasásának, de ekkor már egész alapos képünk van arról, a könyv mely részei fontosak, mely részei haszontalanok a számunkra. Ehhez igazodva változó sebességgel olvasunk, egyes részeket csak átfutunk vagy akár átugrunk, míg másokban elmerülünk, olyan mélységben, amennyire csak igényeljük.

A villámolvasás lépései összefüggnek, de nem alkotnak merev vázat, hanem a feladathoz igazodva lehet őket felhasználni. Például egy cikk vagy egyetemi jegyzet tanulmányozásakor akár el is lehet hagyni a sebesolvasást, hogy csupán a fotóolvasásra és szuperolvasásra hagyatkozva találjuk meg a fontosnak vélt részeket, egy regény esetében pedig a szuperolvasás hagyható el. Az egyes fázisok szabadon ismételhetőek is, például többször is nekivághatunk a szuperolvasásnak, ha a teljesség igénye nélkül még több érdekes információt szeretnénk kinyerni a szövegből, de a sebesolvasást is ismételhetjük, ha vázlatunkat tovább szeretnénk bővíteni értékes tartalommal.

Ha a cél a tanulás vagy a feldolgozott ismeret rögzítése valamilyen formában (például előadás vagy cikk készítése), akkor az olvasást már mindenképp érdemes jegyzeteléssel is kísérnünk. A jegyzetírást elkezdhetjük már a tartalom áttekintésekor is, főleg ha tudjuk, hogy nem lesznek nagyobb kieső részek, fejezetek, csak az egyes fejezetek tartalmát kell szűrnünk. De felesleges az egész tartalmat felvázolnunk, ha feltehetően csak néhány fejezetére lesz szükségünk, ekkor a jegyzetírás kezdetét érdemes a szuperolvasás vagy sebesolvasás szakaszaira halasztani, amikor már tudjuk, a könyv mely részeivel lesz dolgunk. A könnyebb memorizálád érdekében használjunk elmetérképes jegyzetelési formát.

Attól függően, milyen jellegű, nehézségű szöveget és milyen céllal dolgozunk fel, a villámolvasás sebessége természetesen igen változó lehet. Bakos Kornél villámolvasás tanfolyama négy-hétszeres olvasási sebességet ígér a hagyományos olvasáshoz képest.

Remélem, sikerült nagyjából érthető képet adnom a villámolvasás folyamatáról. Aki kedvet kapott hozzá, szerezze be Paul R. Scheele: Villámolvasás c. könyvét, vagy látogasson el Kornél tanfolyamára!