App ajánló rosszkedv esetére – Pause & Super Better

Ahogy sajnos tapasztalhattátok a blogon, egy hosszabb kényszerű szünetre vonultam – bár a kedves gyanúsítás ellenére nem a best selleremen dolgozom épp és nem egyéb módokon váltom meg a világot, csak tengetem az egyszerű kifacsart mosogatórongy napjaimat és dolgozom rajta, hogy újra megteljek ihlettel és energiával.

Ennek szellemében pedig két hasznos alkalmazást szeretnék ma ajánlani nektek.

App ajánló rosszkedv esetére

Pause

A Pause alkalmazással először az AppSpy videójában találkoztam, ami inkább mókásan mutatja be ezt a meditációs appot. Bár az igaz, hogy magáról a működésről nem sok beszélnivaló van: egy barátságos, ötletes felület és egy egyszerű, meditatív feladat segítségével támogatja a fókuszt és az elmerülést.

A Pause app használata valóban kellemes, lazító élményt ad, bár nekem csak egyébként is nyugodt körülmények közt vált be, egy zajos, zötyögő buszon már nem bizonyult hasznos társnak.

Semmi pontrendszer, semmi XP vagy szintlépés, nincsenek különböző játékmódok és változatos beállítási lehetőségek, de a végtelenül egyszerű koncepció ellenére is azt mondhatom, hogy nem pofátlanság az érte kért 2 euró/dollár. Androidos és iOS-es telefonokra egyaránt telepíthető.

Super Better

Emlékeztek még Jane McGonigalre, akinek A játék, ami meghosszabbítja az életed c. előadását ajánlottam itt a blogon? Az előadásban említett játékhoz alkalmazás is tartozik, ez pedit a Super Better app.

Az alkalmazás – és a játék maga is – valójában csak egy keretrendszer, hiszen a játék a való világban játszódik, és minden játékos egyéni igényei, egyéni problémái adják a szabályokat.

A játék során úgy küzdesz meg meg a problémáiddal, hogy

  • szövetségeseket keresel, akik támogatnak (az alkalmazáson keresztül, de elsősorban a való életben, ahol a játék valójában játszódik),
  • power-up-okat használsz, ha extra energiára van szükséged (ilyen lehet az, hogy felfrissíted magad egy pohár vízzel, egy rövid sétával, vagy azzal, hogy keresel egy cuki kölyökállatos videót az interneten és továbbküldöd az egyik szövetségesednek),
    küldetéseket teljesítesz, amik közelebb visznek a célodhoz (ilyen lehet egy kiadós edzés, egy cikk megírása vagy az, ha tanulsz valami újat)
  • és harcolsz a rosszfiúk ellen, akik akadályoznak a céljaid elérésével (például a csábító kanapéval vagy mozgólépcsővel, vagy azzal a gonosz hanggal, ami azt mondja, nem vagy elég jó).

A power-up-ok, küldetések és a harcok a rosszfiúkkal az élet négy területén járulhatnak hozzá az ellenállóképességed javításához:

  • fizikai
  • szellemi
  • érzelmi
  • szociális

Ezek azok a területek, amik rendszeres erősítésével boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és nem utolsósorban egészségesebb és hosszabb életet élhetsz.

Mivel minden játékos számára más jelenti a fenyegető veszélyt és a győzelmet, ezért néhány beépített példa kivételével a küldetéseket, power-up-okat és rosszfiúkat is az alkalmazás használója viszi fel a játékba.

Hátránya, hogy kizárólag angol nyelvű, ami – különösen az elején, az alkalmazással való ismerkedéskor – nehézséget okozhat, és én hiányolom belőle az olyan funkciókat, mint a véletlenszerű küldetés vagy power-up választása, vagy a különböző kategóriák (fizikai, szellemi, érzelmi, szociális) szerinti csoportosítás.

Előnye, hogy ingyenes és könnyen használható, iOS és Android rendszerű telefonokra egyaránt letölthető, de böngészőből is használható, így egy pillantást mindenképp megér, ha felkeltette az érdeklődésed.

Reklámok

Videó a színfalak mögül

A bakiparádék és a behind-the-scenes videók mindig is a “power-up”-jaim közé tartoztak az élet nevű játékban, Jane McGonigal szavaival élve. Ezek után nem csoda, hogy a werkfilm stílusú videoklipeket is nagyon szeretem, és többet érnek nálam mindenféle látványos felvételnél.

A legújabb kedvencem ez a dal és videó:

De itt van még néhány a régebbiek közül is, köztük a Kelly Familyvel és lovacskás reklám zenéjével is:

Egy játék, ami meghosszabbítja az életedet

Tartozom egy vallomással. Egy gamerhez mentem feleségül, aki napi-heti szinten több olyan emberrel tartja a kapcsolatot, akit az online szerepjátékok világában ismert meg és soha nem találkozott vele élőben, mint olyannal, akivel személyesen kötött ismeretséget – de még a gyerekkora óta legjobb barátjának is gyakrabban látja az avatarját, mint az arcát. Nem mintha nem találta volna meg bennem a hozzá illő társat. Hogy mást ne mondjak, a lánybúcsúmra több olyan lányt hívtam meg, akiket az internetről ismerek, mint akit személyesen ismertem meg (viccesen úgy szoktam kategorizálni őket, hogy vannak a három dimenziós barátaim, és vannak azok, akiket egy százszor száz pixeles profilképként ismerek), és nem is egy olyan volt köztük, akivel az volt a második személyes találkozásom, habár évek óta ismerem őket.

Amikor Jane McGonigal játékfejlesztő beszédében kijelentette, hogy ez nem gond, rögtön tudtam, hogy meg fogom kedvelni – de végül az alábbi TED beszéde sokkal többet adott nekem, mint vártam. Amikor elérzékenyülve felálltam a képernyő mellől a beszéd meghallgatása után, az első dolgom volt, hogy lábujjhegyre állva nyújtózzak egyet, beleborzoljak a mókás pofijú kiskutyám bundájába, megöleljem a férjemet, majd leüljek mellé és összeszedve a lényeget elmondjam neki a beszédnek és ennek a bejegyzésnek a vázlatát. Hogy mi késztetett minderre és hogyan hosszabbította ez meg az életemet, azt mindjárt elmondom.

Jane McGonigal, játékfejlesztő és a videojátékok nagy rajongója egy másik arcát mutatta meg, amikor elmondta, hogy betegsége során hogyan nézett szembe az öngyilkosság gondolatával, és hogyan segített neki a túlélésben egy általa kitalált egyszerű játék, amit “Super Better”-nek, “Sokkal Jobban”-nak nevezett el.

A játék szabályai a következők voltak:

  • Találj ki magadnak egy titkos identitást – légy te a szuperhős, aki a főgonosszal (a téged gyötrő betegséggel) és csatlósaival (a tünetekkel) küzd.
  • Keress szövetségeseket – találj néhány embert magad körül, akiket beavathatsz abba a titkos harcba, amit vívsz, és kérd a segítségüket. Neked is sokkal könnyebb segítséget kérni és nekik is könnyebb segítséget nyújtani úgy, ha játszani hívod őket, és nem azt mondod: segítened kell, hogy legyőzzem a betegséget.
  • Keresd meg a rosszfiúkat – járj utána a betegséged tüneteinek, azonosítsd őket és a szövetségeseid segítségével találd meg a módját, hogyan veheted el az erejüket.
  • Gyűjts és aktiválj power-upokat – gyűjtsd össze azokat a dolgokat, amiket a legrosszabb napokon is meg tudsz tenni azért, hogy jobban érezd magad fizikailag vagy lelkileg, és ha fogytán az életerőd, dobd be őket, hogy megmenekülj a szorult helyzetekből.

Miután Jane megosztotta a blogján és terjedni kezdett az interneten, úgy tűnt, más súlyos, gyógyíthatatlan vagy akár halálos beteg embereknek is segített a túlélésben. Jane ezután kutatni kezdte azt, hogyan viszonyul egymáshoz az élet, a halál és a játék – hogyan tehetik jobbá a játékok az életünket, és távolibbá a halálunkat.

Hospice dolgozók gyűjtései szerint az öt leggyakoribb dolog, amit a halálos ágyukon megbánnak az emberek, a következők:

  • Túl keményen dolgoztak
  • Nem tartották a kapcsolatot a barátaikkal
  • Nem engedték meg maguknak, hogy boldogok legyenek
  • Nem volt elég bátorságuk kifejezni a valódi énjüket
  • Nem maradtak hűek az álmaikhoz, hanem helyette másoknak akartak megfelelni

Ezek mind olyan dolgok, amiken segítenek a játékok – még az online játékok és a videojátékok is. Hiszen ha játszunk, kikapcsolódunk. Játszhatunk a barátainkkal – legyenek azok “három dimenziós” vagy internetes barátok -, a családtagjainkkal, és idegenekkel is, akik később a barátainkká válhatnak. Ha játszunk, jól érezzük magunkat. Ha játszunk, különösen ha online játszunk, ahol nem leszünk egy pillanat alatt a félszeg megjelenésünk vagy nem túl impresszív külsőnk miatt az előítéletek áldozatai, könnyebben ki tudjuk mutatni, mi rejlik bennünk. Ha játszunk, könnyebben alakítunk ki és tartunk meg magunkban olyan képességeket (például kreativitást, logikát, kezdeményező készséget, kommunikációt, együttműködést, küldetéstudatot), amik segíthetnek céljaink elérésében.

De ami ennél is érdekesebb az élet, a halál és a játék kapcsolatában, hogy azok, akik szembenéztek a halállal és diadalmaskodtak fölötte, az alábbi pozitív változásokról számoltak be, amiket a poszttraumatikus növekedés jelenségének is neveznek:

  • Megváltoztak a prioritásaik
  • Már nem félnek azt csinálni, ami boldoggá teszi őket
  • Közelebb kerültek a családjukhoz és a barátaikhoz
  • Jobban megismerték önmagukat
  • Jobban tudnak az álmaikra és a céljaikra fókuszálni

Ezek a dolgok pontosan az ellentettjei azoknak, amiket a halálos ágyukon megbánnak az emberek – és a jó hír, hogy nemcsak a halállal való szembenézés útján lehet elérni őket.

Hogy a mindennapjainkban is könnyedén játszhassuk azt a játékot, ami meghosszabbítja és tartalmasabbá teszi az életünket, Jane összefoglalta azokat az alapvető ellenállóképességeket is, amik a poszttraumatikus növekedés jelenségéhez vezetnek.

A négy képesség, amit minden nap turbóznunk kell ahhoz, hogy hosszabban és jobban éljünk, a következő:

  • Fizikai ellenállóképesség – néhány perc alatt növelhető azzal, ha például járkálunk kicsit vagy nyújtózunk egyet.
  • Mentális ellenállóképesség – növelhető bármilyen egyszerű logikai feladattal, koncentrációt igénylő szellemi kihívással, keresztrejtvényfejtéssel, stb.
  • Érzelmi ellenállóképesség – növelhető kíváncsisággal vagy pozitív érzelmeket kiváltó élményekkel, például keress egy ablakot, amin kinézhetsz vagy bekukucskálhatsz, vagy üsd be az internetes keresőbe, hogy bébi állatok és mosolyogj egyet. Plusz egy tipp: minden negatív élmény után keress három pozitív élményt, amivel kompenzálhatod!
  • Közösségi ellenállóképesség – növelhető egy hosszú kézszorítással, egy öleléssel, vagy azzal, hogy megírsz egy kedves e-mailt vagy privát üzenetet egy barátodnak vagy családtagodnak.

Ez a négyféle képesség, a négy kategória, amiben folyamatosan gyűjthetjük a pontokat, egy egyszerűen játszható, egész életre szóló játékra ad lehetőséget, ami meghosszabbítja és élvezetesebbé teszi az életünket. Most már azt is tudod, miért nyújtóztam, mosolyogtam egyet a kutyám mókás pofiján, öleltem meg a férjemet és dolgoztattam meg az agyamat a vázlatkészítéssel.

Te hogyan teljesítenéd a mai küldetést?