{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – 5 kívánságlistás termék

Nemrég nyitottam egy kívánságlistát arról, mit szeretnék rövidebb-hosszabb távon az otthonunkba, így a kihívás valójában az lenne, hogy leszűkítsem a listát öt tételre. El is készítettem az ötös listámat, amin ilyesmik szerepeltek, mint “kanapé”, “terasz bútor”, “tűzhely”, “polcok”.

Utána azonban megakadt a szemem az eheti VKP pontos témáján, ami 5 kívánságlistás terméket vár. Ettől olyan érzésem támadt, hogy 5 konkrét terméket kellene keresnem inkább ahelyett, hogy azt írom: “polcok minden mennyiségben”, vagy “kanapé – minél tágasabb, annál jobb”.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


Így már egészen más képet mutat a listám! Nézzük hát, mik azok a konkrét darabok, amikre vágyom.

5 kívánságlistás termék

  • Leuchtturm1917 A5-ös napló – Ó, tudom, tudom, még alig kezdtem el megtölteni a mostanit, és máris a kívánságlistámon szerepel egy másik? Bizony, szívem szerint a teljes kínálatot felvásárolnám – sajnos tragikusan drága mulatság. Azért remélem, hogy ha a mostani farmerkék csoda betelik, megengedhetek magamnak egy azonos márkájú folytatást.
  • Leuchtturm1917 penloop – Az egyik dolog, amit hiányolok, mióta munkanélkülivé tettem a filofaxomat, az a tolltartó szalag. (Vagy mi a becsületes neve.) A postaköltség ördöge miatt ez a kis luxus kiegészítő már nem fért bele a Leuchtturm naplóm rendelésekor, de remélem, hamarosan lekerül a kívánságlistámról.
  • Senseo párnás kávéfőző – Nagyon szeretem a Senseo kávéfőzőnket és a kávét, amit készít – kevésbé az áramkimaradásokat, amiket okoz, amikor lecsapkodja a biztosítékot… Nem mai darab már. Nem vagyok eszeveszetten márkahű ezen a téren, de a párnás kávé szerintem ár-érték arányban a legjobb választás, így mindenképp jó lenne egy hasonló modellre cserélni hű barátunkat, amikor nyugdíjba vonul.
  • iPhone 6s – Viszont ha már szóbakerült a márkahűség. 🙂 Szintén nem égető kérdés, hiszen ezek a masinák jól tartják az értéküket, a férjemtől örökölt, több mint 3 éves, second-hand iPhone-omat használni még mindig olyan érzés, mintha most vettem volna ki a dobozból, de azért tervben van, hogy a 7-es megjelenésekor elcsípjek egy jó ajánlatot és 6-osra váltsak.
  • Apple Watch szíj – Emlékeztek arra a jelenetre A farm ahol élünk c. sorozatból, amikor Laura maradék festékekkel csinosította ki a nővére házát, Mary pedig, aki vak volt, némi borzalommal a hangjában így nyugtázta a dolgot: “Lila és… rózsaszín?… Hát tudod, örülök, hogy nem látom.” A tavalyi év egyik nagy szenzációja volt, hogy gazdagodtam egy okosórával, és félreértés ne essék, a világ végéig szívesen eldöcögnék az alapcsomagban kapott rosegold órával és a hozzá tartozó levendulaszín szíjjal, de azért… azért csak eszembe jut néha, hogy “lila és rózsaszín?!”. 😀 Szóval, igen, egy bézs- vagy homokszínű sportszíj is határozottan szerepel a kívánságlistámon. 🙂

A többiek kívánságlistáját itt olvashatjátok:

eBay haul #4 – Pink különkiadás

“Gyönyörű kisbaba voltál. Neked egyszerűen minden jól állt. Kivéve azt a rózsaszín rugdalózót. Na, abban még te is rémesen néztél ki.” – Ezt a vicces kis sztorit a hírhedt rózsaszín rugdalózómmal számtalanszor hallottam már a szüleimtől. És kitaláljátok, mi lett a végeredménye? Jó huszonöt éven keresztül még véletlenül sem vettem fel semmit, ami rózsaszín vagy pink.

Hát nem furcsa, milyen apróságokból erednek hatalmas általánosítások és önkorlátozó hiedelmek?…

Néhány éve szerencsére túllendültem a rózsaszín-fóbiámon, és azóta egyre szívesebben veszem körbe magam pink dolgokkal. A legutóbbi néhány eBay rendelésem kifejezetten pinkre sikeredett (részben lutri is volt, hiszen a mosolygós naplókat például véletlenszerű színekben küldik), de ha már ilyen szépen összejöttek, gondoltam, egyben osztom meg őket.

Mini Smiley Diary

Ahogy a blogszülinapi különkiadásban is írtam, az egyik legnagyobb kihagyott ziccerem volt az, hogy nem rendeltem magamnak is ezekből a mosolygós kis jegyzetfüzetekből. Most pótoltam.

Nagyon jó volt kibontani és kézbefogni, miután a blogszülinapi ajándékokat csak a csomagolásukban láttam. Jó kis tapintásuk van, imádom a gumis rögzítést, valahogy olyan romantikusan titkos hatást ad a kis notesznek. A kötés egy kicsit széles, így nem marad túl sok hely az eleve apróka naplóban a jegyzeteknek, de zsebnaplónak így is tökéletes.

Belelapozva pedig valóban tömény vidámság: nagyon szépen nyomtatottak a vonalas oldalak, minden lap sarkában egy kis mosolygós szmájli vagy mosolyra bíztató gondolat fogad, a vonalas oldalak között pedig színes lapok törik meg a ritmust.

Nem tudok vitatkozni a férjemmel, aki a tömény műbőrszagot belélegezve felnyögött, hogy “uhh, ez azért tiszta Kína!”, mert valóban, de egyben valóban egy tenyérnyi színes mosoly is. 🙂

  
Noble Series iPhone tok

Az első iPhone-om (egyben az első okostelefonom) egy ütött-kopott, karcos, leharcolt 3GS volt, aminek én már a negyedik tulajdonosa voltam, de ennek ellenére nagyon szerettem – ezért nagy trauma volt, amikor összetörtem, mert fotózás közben kiütötték a kezemből. Azóta csakis olyan tokot használok, ami védi a telefont a sarkain és az élein, mivel ott a legsérülékenyebb, akkor is, amikor a kezemben van, mivel nyilván akkor a legsérülékenyebb.

Amikor a legutóbbi telefontokom, ami egy ehhez hasonló felépítésű flip-tok volt, kilazult és elkezdett belőle ki-kicsúszni a telefon, azonnal váltottam. Ezúttal olyat választottam, ami nem csupán a flip felépítésű (azaz könyvecske formájú, tehát teljesen körbezárja a telefont a táskában is, óvva a képernyőt és a hátlapot is a karcoktól), mágnesesen záródik és védi az éleit, de szilikonos foglalatú is, azaz nem belecsúsztatós, hanem belepattintós. Ez a kialakítás teljesen rásimul a telefonra, és gyakorlatilag lehetetlen, hogy kijárjon belőle a kütyü.

Ezek voltak a legfontosabb szempontjaim, amikor négy vagy öt lehetőségre leszűkítette nekem a férjem a választékot, emellett pedig nagyon tetszett a varrott díszítés – na és persze az, hogy pink. 🙂

Vapur flexibilis ökoflaska

Ezt az ügyes kis szerkezetet még nyár elején láttam egy lánynál a buszmegállóban, és nem tudtam megállni, odamentem hozzá és leszólítottam, hogy megtudjam, honnan szerezte. Sajnos nem lettem okosabb: tombolán nyerte. Azért én rávetettem magam az internetre, és persze már másnap úton volt felém a saját kis ökoflaskám. 

Amit egyébként sokan mosogatószeres flakonnak néznek – igazi sokkoló élményt tudok nyújtani a látvánnyal, ahogy belekortyolok.

Táskára csatolható, de a rugalmas formának köszönhetően a táskában is könnyen megtalálja a helyét. Elvileg mosogatógépben is mosható, bár nekem nem volt jó tapasztalatom (nem öblítette ki jól a gép, így utána kellett öblíteni kézzel – akkor meg már igazán kimoshatom kézzel is), és amit talán a legjobban szeretek benne: csőrös kupakú (ami egy döcögő helyközi buszon egyszerűen az egyetlen módja az ivásnak anélkül, hogy vizespóló versenyt rendeznék), viszont a megszokott csőrös kupakokkal ellentétben nem kortyonként kell belőle kiimádkozni a vizet.

Összességében, nagyon jó útitárs.

App ajánló: miért jók a spin-off alkalmazások?

Nemrég kérdezték tőlem, hogy az iPhone alkalmazások zömében milyenek: ingyenesek, egyszer fizetősek, esetleg többször kell rájuk költeni? De a helyzet az, hogy ezt a kérdést nem lehet egzakt módon megválaszolni, mert az alkalmazásfejlesztők politikája rendkívül sokféle.

Vannak ingyenesen letölthető és ingyenesen is használható alkalmazások. Vannak olyanok, amikből ingyenesen kipróbálható egy demó (időkorláttal vagy korlátlan ideig, de csökkentett funkciókkal, esetleg reklámokkal terhelve), és a teljes verzió egyszeri összegért megvásárolható. Vannak eleve egy adott összegért vásárolható alkalmazások, vannak előfizetősek (mint például a Spotify zenetár, amit használok), vannak olyanok, amikre (ingyenes vagy fizetős alappal) folyamatosan lehet vagy kell költeni később. A variációk sokfélék lehetnek, és persze a minőség is igen széles skálán mozog.

A legkomiszabbak talán a free-to-pay gúnynévre hallgató alkalmazások (jellemzően játékok). Ezek azok, amik hivatalosan free-to-play, azaz szabadon játszható alkalmazásoknak hirdetik magukat, azonban hamar kiderül róluk, hogy free-to-pay politikát folytatnak, azaz szabadon költhetünk rájuk akár vagyonokat is, sőt, ez előbb vagy utóbb kikerülhetetlen, mivel olyan pay-wallt építettek beléjük, egy olyan masszív falat, ami egy idő után teljesen ellehetetleníti, hogy a játék tovább élvezhető legyen, ha nem szeretnénk pénzt költeni rá.

Nem lehetetlen, de minden esetre odafigyelést igényel olyan alkalmazást találni, ami kielégítő ár-érték arányt ad, és pláne olyat, ami ingyenes és mégis igényes.


Mi ez? Nem vagyok tech-blogger, de a App ajánló rovatomban időről időre olyan mobil alkalmazásokat hozok el és mutatok be nektek laikus szemmel, amik számomra beváltak. A rovat többi cikkét az app ajánló címke alatt olvashatjátok.


Mostanában két olyan játékhoz is volt szerencsém, amik felébresztették bennem a gyanút, hogy érdemes spin-off játékokra tenni. Ezek olyan alkalmazások, amik nagyobb számítógépes vagy konzolos játékok “melléktermékei”, és amik nem önmagukból szeretnének meggazdagodni, hanem egyfajta reklámként szolgálnak nagytestvéreiknek.

Ez a koncepció jó mindenkinek: hatékony gerillamarketing a játékgyártóknak, és igényes de ingyenes játéklehetőség a mobil alkalmazások kedvelőinek.

A két játék pedig, amiket nagyon jó példának látok erre:

  • Fallout Shelter – A posztapokaliptikus Fallout szerepjáték sorozat új tagja 2015 novemberében fog megjelenni, de már most reklámozza az a puzzle alkalmazás, ahol egy földalatti bunkert kell felépíteni és működésben tartani. A vidám grafikájú kis játék felvonultatja az építkezős játékok jellemzőit: sakkozni kell a nyersanyagokkal és az emberi erőforrásokkal, és okosan kell terjeszkedni ahhoz, hogy ne omoljon össze a rendszer. A fantáziadús játék szórakoztató elemekkel dobja fel az élményt: minden kis bunkerlakónak neve, személyisége, története van. A többi építkezős játékhoz hasonlóan nem örök darab, de jópár hétre le tudják kötni az ember érdeklődését a kis bunkerlakók.
  • Hearthstone: Heroes of Warcraft – A nagymúltú Warcraft sorozat gyermeke a Hearthstone, ami egy “klasszikus spin-offot”, a kártyajátékokat ülteti át egy mobil alkalmazásba, a Blizzard grafikusaitól megszokott lélegzetelállító kivitelben és izgalmas, mindig változó kihívásokkal és sokszínű, változatos játékmódokkal. A Hearthstone már egy hosszabb távú elköteleződéssel fenyeget, hiszen nem könnyű megunni. Ugyan a Fallout Shelterrel ellentétben a Hearthstone tartalmaz fizetős lehetőségeket is, de tökéletesen lehet boldogulni ezek nélkül, a teljesen ingyenes játékmódokban is.

A Fallout Shelter és a Hearthstone egyaránt egy nagyon jó példái annak, hogyan lehet teljesen ingyen az átlagosnál messze igényesebb és izgalmasabb játékos alkalmazásokhoz jutni, buktatók nélkül. 

Érdemes figyelni a többi nagy játék vagy szoftver kis spin-offjait is, hogy egy win-win, mindenki nyer helyzetből igényes és ingyenes alkalmazásokhoz juthassunk! 

App ajánló: Star Walk 2 – A csillagnézés még soha nem volt ekkora élmény

Gyerekkoromban imádtam a csillagokat nézni és a csillagászati atlaszokat bújni – lenyűgözött az a hatalmas világ, ami odakint volt, láthatatlanul, megbújva az apró pöttyök között. Csak a könyvek lapjairól tudhattam meg, hogy az egyik vörös óriás, a másik fehér törpe – hogy az egyik egy harcos képe, a másik egy szűzé, a harmadik egy bikáé.

Aki hozzám hasonlóan szereti böngészni a csillagos eget és kíváncsi rá, milyen csodákat rejt ez a nagy, pöttyös takaró, annak egy kimeríthetetlen kincsesbánya a Star Walk 2 alkalmazás.


Mi ez? Nem vagyok tech-blogger, de a App ajánló rovatomban időről időre olyan mobil alkalmazásokat hozok el és mutatok be nektek laikus szemmel, amik számomra beváltak. A rovat többi cikkét az app ajánló címke alatt olvashatjátok.


Ez az app lélegzetelállító módon mutatja meg a csillagos eget. Térképként is szabadon bebarangolhatjuk az egész égboltot, de ha szeretnénk, a telefon GPS-ét használva betájolja magát, és az ég felé fordítva (vagy akár a föld felé tartva, a bolygó túloldalán látható eget böngészve) megmutatja nekünk, mit is látunk pontosan. 

 Star Walk 2  
Star Walk 2 Nehéz erről az alkalmazásról objektíven írni – gazdag látványvilág, könnyű használat, informatív könyvtár az égitestekről –, mert amit igazán mondani tudok, csak ennyi: lélegzetelállító! 

A csillagnézés még soha nem volt ekkora élmény, hiszen bárki hátsó kertje egy pillanat alatt interaktív planetáriummá válik. Ezt látni kell!

Így blogolok én – 3. rész – Ezt használom a blogoláshoz

Az Így blogolok én cikksorozatomban már írtam arról, hogy milyen eszközöket és módszereket használok a blogoláshoz, de azóta eltelt egy kis idő, talán változott is néhány dolog, ezért amikor a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n a blogger házifeladatok keretében feltette a kérdést, hogy mit használunk a blogoláshoz, arra gondoltam, újra áttekintem, bővítem, rendszerezem a listát.

A blogoláshoz használt eszközeim:

  • iPad – Döntő többségében táblagépről blogolok, hiszen általában otthon írok (és olvasok, böngészek), esténként és hétvégenként, és ez a legkényelmesebb eszköz, amim van, és szinte mindent elérek róla, amit laptopról vagy asztali számítógépről is.
  • iPhone – Amikor nincs nálam az iPadem vagy nem tudom kényelmesen előkapni, például buszon vagy buszmegállóban, akkor a telefon a legnagyobb segítségem, ha le akarok jegyezni egy ötletet, rápillanatani a statisztikáimra vagy válaszolni a kommentekre.
  • MacBook – Ahhoz a néhány dologhoz, amit az iPad nem tud (például a Facebook nem engedi a dokumentumait szerkeszteni mobil böngészőből), a férjem MacBookját szoktam elragadni. (Igen, egy mozgó Apple Store vagyunk.)
  • Határidőnapló – A gyűrűs kalendáriumomnak is van blogos részlege, bár az ide feljegyzett ötleteket minél hamarabb igyekszem gépre vinni, nehogy elkallódjanak, a határidőnapló heti tervezőjében pedig jelölöm a fontosabb dátumokat, mint például a blogszülinap vagy a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} dátumok.
  • Fülhallgató – Az évek során, amikor nagyon szűk élettéren osztoztunk a férjemmel, meg kellett tanulnom úgy is elvonulni, privát teret és privát időt teremteni, hogy ez nem járt fizikai távolsággal. A fülhallgató és a zene ennek nélkülözhetetlen kelléke lett, és bár ma már bőven van olyan ajtónk, amit magunkra zárhatunk az otthonunkban, de közösségi tereken, nyilvános helyeken, tömegközlekedésen még mindif nagyon hasznos eszköz, és valójában már helytől függetlenül is a kreatív folyamatom részévé vált, hogy így határolom le magam a külvilágtól.

A blogoláshoz közvetlenül használt alkalmazásaim:

  • WordPress – A WordPress mobil alkalmazást tudom használni telefonról és táblagépről is, és szinte teljesértékűen tudom vele kezelni a blogot.
  • Notes – Az iOS beépített jegyzettömb alkalmazása egy egyszerű kis holmi, ami ömlesztve, időrendben tartalmazza a jegyzeteket, szinkronizálva a különböző eszközök (iPhone, iPad) között. Rendszerezésre nem alkalmas, de ha gyorsan fel szeretnék jegyezni egy ötletet vagy vázlatot, a Notes legkézenfekvőbb megoldás.
  • Pages – A cikkek vázlatait és a hozzájuk kapcsolódó jegyzeteket szövegszerkesztőben gyűjtöm és rendszerezem addig, amíg nem válnak véglegessé és publikálhatóvá (vagy beütemezhetővé) a blogon.
  • NumbersDóri blogtervező táblázatát már ajánlottam korábban, ennek egy változatát használom azóta én is az ötleteim feljegyzésére, időbeli ütemezésére, és annak követésére, a cikkeim milyen állapotban vannak épp (ötlet, vázlat, beütemezett vagy közzétett bejegyzés).
  • Spotify – Ha már a fülhallgatót feljegyeztem a blogolás nélkülözhetetlen kellékeként, akkor hozzáteszem a Spotify zenetárat is, aminek segítségével a kedvenc zenéimet gyűjtöm és hallgatom írás közben (is).

A blogoláshoz használt egyéb alkalmazásaim:

  • Tumblr – A Tumblr nemcsak egy időnyelő feketelyuk a számomra, bár nem tagadom, hogy ha szeretnék csak céltalanul bambulni egy kicsit, általában a Tumblr-re navigálok. Cserébe viszont a Kincsesfüzet tumblr oldala egy olyan képgyűjteményt ad, ami tükrözi az ízlésemet, és ahol egy kis görgetés mindig találok egy jó illusztrációt a cikkeimhez. A bejegyzések illusztrálását nagyon fontosnak tartom, viszont mielőtt még kialakítottam magamnak ezt a mindig kéznél lévő illusztrációtárat, nagyon sok időt pocsékoltam el arra, hogy a Google-ben, gyötrelmesen kiizzadt keresőkifejezések mentén próbáltam találni egy úgy-ahogy odaillő képet a cikkeimhez.
  • Twitter – A Twitter oldalamat két célra is használom: hogy automatikusan megosszam a cikkeimet, és hogy inspiráció és források után böngésszek. A Twitter használatom még nem túl profi, de remélem, hogy a jövőben tudom majd fejleszteni magam ezen a téren is, és az olvasáson valamint a passzív megosztáson túl építő, aktív tweeteket is tudok majd megosztani.
  • Facebook – A Kincsesfüzet Facebook oldalán szintén automatikusan megjelennek a blog friss bejegyzései, ezen kívül bár a Facebook nem a legotthonosabb közegem, igyekszem jelen lenni olyan csoportokban, amik kapcsolódnak a blogoláshoz.
  • Instagram – Az Instagram fiókom egy meglehetősen személyes felület, mégis a blogom szerves részének tekintem, mivel nemcsak az állandó internetes jelenlétem elsődleges színtere, de ez a felület segít leginkább, hogy megtartsam azt a pozitív szemléletet, azt a hálás és derűs fókuszt, amit a küldetésemnek tekintek itt a blogon és “odakint” az életemben is.

Ti hogyan blogoltok?

Rendet raktam a telefonomon

Az iPademen már egy ideje rend van az alkalmazásaim között, most végre megejtettem egy rendrakást az iPhone-omon is, ennek apropóján pedig gondoltam, megosztom veletek, hogyan rendszerezem az ikonjaimat a mobil eszközeimen.

Az iPhone és iPad egyaránt úgy épül fel, hogy a képernyő alján van egy tálca, egy fix sáv, ami mindig elérhető, felette pedig lapozható oldalakon helyezkednek el az alkalmazások ikonjai. Ha egy lap betelik, mindenképp új oldalra kerülnek a további ikonok, de ezt nem szükségszerű megvárni, magunktól is csoportosíthatjuk az ikonokat új lapra.

A rendezkedéssel az a célom, hogy az alkalmazásaim nagyjából tematikusan legyenek szétosztva a különböző lapokra, és hogy minél gyorsabban és könnyebben érjem el azt, amit rendszeresen használok. Így például nyilván az van korábbi lapon, amihez gyakrabban nyúlok. A lapon belül is praktikum szerint rendezek, balra sorolva a gyakrabban használt alkalmazásokat, jobbra a kevésbé fontosakat (nekem így kényelmesebb – másnak lehet, hogy a képernyő közepe vagy felső része a frekventáltabb hely).

Alkalmazások a telefonomon

Az iPhone-on a következőképp rendezkedtem be:

  • Tálca: a legfontosabb alkalmazásaim vannak itt, telefon, e-mail, Safari (böngésző) és Youtube alkalmazás. Korábban a zenelejátszó volt a negyedik nyertes, de rájöttem, hogy leggyakrabban otthon hallgatok zenét a telefonomról, és mivel nincs rajta sok letöltött dal, szívesebben indítom el a Youtube lejátszási listámat, így ez a gyakrabban használt zenei alkalmazásom.
  • Kezdőlap: ezt a lapot látom, amint feloldom a telefont, így ide a leggyakrabban használt általános alkalmazásaimat helyeztem el. Ezek általában beépített alkalmazások: jegyzettömb, teendők, naptár, óra, gyorsüzenetek (SMS vagy ingyenes iMessage Apple felhasználók között, jellemzően Petivel kommunikálok itt), fotók, stb. Korábban itt voltak még az olvasó alkalmazásaim is, de mióta a Kindle-öm mindig a táskámban van, azok hátrébb szorultak.
  • Közösség: az első és legfontosabb tematikus lapom a közösségi alkalmazások lapja, ide gyűjtöttem mindent, aminek segítségével az internetes közösséggel érintkezek. Blog alkalmazások, Instagram, Facebook, Tumblr, Twitter, de itt vannak a fotószerkesztő alkalmazásaim is, hiszen amit szerkesztek, általában rögtön meg is osztom.
  • Dokumentumok: őszintén szólva ez egy kicsit mostoha lap a számomra. Olyan alkalmazások kerültek ide, amik azért fontosabbak a “futottak még” kategóriánál, de annyira nem nőttek hozzám, mint a közösségi alkalmazásaim. Olvasni valók vannak itt, a Pages szövegszerkesztő (amit telefonról nagyon ritkán használok, szinte csak táblagépről), és a fájlmegosztó alkalmazásaim (Dropbox, Google Drive).
  • Játékok: ez szinte egy felesleges oldal, mert már egyáltalán nem játszom a telefonomon. Minek is, amikor cikket is írhatok rajta, vagy bújhatom az Instagramot vagy a Tumblr-t? Azért még meghagytam néhány kis játékot az iPhone-on.
  • Futottak még: itt vannak az egyéb alkalmazásaim, amiket csak nagyon ritkán használok (pl. QR-kód leolvasó), vagy egyáltalán nem, de beépített alkalmazás és ezért nem tudom letörölni, hát ide száműztem.

Alkalmazások a táblagépen

Az iPaden kicsit könnyebb rendezkedni, mivel nem olyan limitált az egy lapon elférő ikonok száma, és a gyorselérésű tálcára is több ikon fér.

Az iPadem így fest:

  • Tálca: a táblagépen leggyakrabban használt ikonjaimat rendeztem ide – levelezés, böngésző, Notes (a telefonos alkalmazással szinkronban lévő jegyzet alkalmazás), Pages (szövegszerkesztő) és Youtube alkalmazás.
  • Kezdőlap: a telefonhoz hasonlóan itt vannak a gyakran használt általános alkalmazásaim is, de a kevésbé gyakran használtak is eltengetik itt unalmas kis életüket, mivel nem nyitottam nekik külön “futottak még” lapot.
  • Fotók: iPaden többféle képszerkesztő és képmegosztó alkalmazásom van, mint iPhone-on, így itt külön lapot kapott minden, ami fotókkal kapcsolatos. Háromféle instagram alkalmazás, a beépített fotónézegető, képszerkesztők kaptak itt helyet.
  • Közösség: a közösségi média alkalmazásokon kívül az iPaden elfért ide az is, ami az iPhone-on helyszűkében külön lapra ment, így itt helyeztem el a fájlmegosztó alkalmazásokat és az olvasnivalót is.
  • Játékok: az iPademen már többet játszom, mint a telefonomon, így itt nem egészen haszontalan a játékok lap. Legújabb mániám az iPades játékok közül a Blizzard cég Hearthstone-ja, régi nagy szerelmünk, a World of Warcraft havi díjas online szerepjáték “kistestvére”, egy ingyenes kártyás szerepjáték.

Te hogyan tartasz rendet a mobileszközeiden?

App ajánló: Threes – és egy kis Apple történelem, avagy az Almám védelmében

A 2048 játékra Via ajánlója után kattantam rá, de azt hiszem, egyébként is utolért volna az őrület, hiszen ezzel együtt csak úgy záporoztak az ajánlások a Facebookon és Instagramon is erről a valóban ötletes, izgalmas, addiktív kis játékról.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy várt egy levél az App Store-ból, mi szerint a férjem megajándékozott egy alkalmazással, aminek a neve Threes. Rögtön sejtettem, hogy van itt valami a levegőben. Amikor rákérdeztem, Peti ezt válaszolta: ez az a játék, ami hetekkel a 2048 előtt jelent meg. Csak támogatni akartam a fejlesztőket azzal, hogy megvásárolom neked.

De a port nem is az kavarta, hogy a 2048 fejlesztői átvették és Androidon és webes változatban is elérhetővé tették ezt a remek kis koncepciót, ahogy az sem, amikor az App Store-ba is feltöltötték ingyenes alkalmazásként, hanem amikor azt nyilatkozták: nem is hallottak még a Threes nevű játékról.


[A kép és az információk forrása: Toucharcade.com]

Ez a tanulságos eset arra késztetett, hogy nyilvánosan elmélkedjek egy kicsit a kapcsolatomról az Apple-lel.

Bár korábban nehezen képzeltem volna ezt el magamról, de miután leéltem most már csaknem egy évtizedet egy vérbeli Apple rajongóval, valami csak ragadt rám, és most már az Apple témák is azok közé a gombok közé tartoznak, amiket nyomogatva könnyű kihozni a béketűrésemből.

Mielőtt 2010-ben megjelent az első iPad, én is úgy voltam vele, mint a kritikusok tömege az interneten: oké, de… minek? De Peti annyira meg volt bolondulva érte, hogy azt mondtam, legyen. Így az elsők között voltunk, akiknek iPadje volt az országban – hónapokkal azelőtt, hogy hivatalosan megjelent volna Kelet-Európában. Mire Magyarországon is kaphatóvá vált a világ első táblagépe, addigra a világpiacot elárasztották a tabletek, ismert és noname cégek prezentálásaban, hiszen hirtelen mindenki táblagépet akart. Nekem sem telt sokba, hogy megszeressem: azóta már nincs is saját laptopom (minek?), és íróként is a leghasznosabb holmimmá vált.

Hát, valahogy így kezdődött az én őszinte rajongásom és hűségem az Apple fejlesztések iránt.

De menjünk vissza még egy picikét régebbre: 2007-be, amikor Steve Jobs bemutatta az első iPhone-t. Igazából nem is mondanék semmi mást ezzel kapcsolatban, csak néhány technikatörténetileg feledhetetlen mondatot szeretnék a figyelmébe ajánlani mindenkinek, aki ma (bármilyen márkájú) “tapi-telefont” használ:

“Bemutatjuk az első teljes érintőképernyős telefont, az iPhone-t. (…) A képernyő kezeléséhez pedig milyen eszközt fogunk használni? Természetesen egy stylust. ––– Nem, dehogy. Nem fogunk stylust használni. Körülményes kezelni, elveszítjük, nem szeretjük a stylust. A legjobb érintő eszközt fogjuk használni, ami valaha létezett: a saját ujjunkat.” (Steve Jobs, 2007, Apple Keynote)

Ugye, hogy ma már mennyire természetes? Hogyan máshogy is működhetne egy telefon? Ahogy természetes a telefonjaink formája is az.

20140330-182513.jpg
[A mobiltelefonok kinézete az iPhone megjelenése előtt és után. Forrás.]

Ez egyébként nem egy térítő vagy reklámozó jellegű cikk. Senkitől nem kérem vagy várom, hogy térjen át az almás termékek használatára, és nem is szidok más márkákat. Mindegyiknek megvan a maga helye a piacon, és az együttműködésüknek köszönhetően jut el mindenki kezébe a friss technológia (nemcsak azokéba, akik meg tudják támogatni egy vezető vállalat innovációs költségeit). Csak szeretnék egy pici tiszteletet és megértést ébreszteni az olvasóimban ezzel az “indokolatlanul túlárazott termékeket áruló, öntelt, sznob” bagázzsal szemben, akik a fejlesztéseikkel az élen jártak abban, hogy olyanra formálják a világot, ahogy ma szeretjük látni és megélni. (Aki nem hiszi, csak vessen egy pillantást a telefonjára.)

“Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk.” (Steve Jobs)

App ajánló: Day One – A napló alkalmazás

Adós maradtam a naplóírás cikksorozatom (itt és itt) kapcsán azzal, hogy írok a napló alkalmazásról, amit használok. Ez pedig a Day One alkalmazás.

20140131-194343.jpg

A Day One 2012-ben az év Mac alkalmazása lett, bár én csak idén kezdtem használni – ami azt illeti, ez volt az első alkalmazás, amiért pénzt adtam ki. (Eddig eleve ingyenes vagy akció miatt ingyenes alkalmazásokat használtam – és néhány olyat, amit Peti vásárolt meg nekem. De a Day One volt az, aminek a megvásárlásával Peti is “felnőtt iOS felhasználóvá” minősített.) Rövid ismeretségünk alatt nagyon megszerettem az alkalmazást, a telefonomra és az iPademre egyaránt fel van telepítve, így mindig a “zsebemben van”, és bár nem könnyű rávennem magam a naplóírásra, de mióta a Day One-t használom, szinte minden nap írtam a naplómba.

20140131-195454.jpg

Igyekszem az egyszerűség kedvéért listába szedni a tapasztalataimat.

Ami tetszik:

  • barátságos és könnyen kezelhető
  • univerzális alkalmazás – ugyanúgy elérhető iPhone-ról, iPadről, és ha lenne olyanom, MacBookról is
  • sokféleképpen rendszerezhetőek a bejegyzések: a timeline mellett naptár nézetben, címke és csillagozás szerint, fotókra szűrve, évenkénti csoportosításban is megtekinthetők a bejegyzések
  • címkézhetőek bejegyzések, így tulajdonképpen bármilyen kritériumra tudok rendszerezni és szűrni – én például egyebek mellett minden családtagomat külön címkézem, hogy vissza tudjam keresni a hozzájuk kapcsolódó emlékeket
  • megcsillagozhatóak a bejegyzések, így a legfontosabbakat mindig kéznél tudjuk tartani – nálam egyelőre az állandóan vezetett listáim vannak megcsillagozva, például a kívánságlistám és 2014 nagy projektjeinek a listája
  • a bejegyzésekhez rengetegféle információ csatolható, ami egészen új dimenziót ad a naplóírásnak, mint a mindennapok megörökítésének – például térkép, időjárás, az éppen hallgatott zene, a napi lépésszám
  • emlékeztető állítható be, ami adott időpontokban rendszeresen emlékeztet, hogy eljött az idő a naplóírásra
  • nincs további rejtett fizetős tartalom
  • automatikusan menti a bejegyzéseket a felhőbe, így ha bármi történne az eszközökkel, a napló akkor sem veszik el
  • jelszóval védhető, bár ezt a funkciót nem használom
  • Twitter megosztási lehetőséget tartalmaz, bár ezt sem használom
  • a bejegyzések, akár az összes vagy csak egy megadott időszak bejegyzései könnyedén PDF-be konvertálhatók, így aki szeretné elektronikus formában megírni de papír alapon is megőrizni a naplóját, könnyedén megteheti

Ami nem tetszik:

  • a bejegyzések nem szűrhetők hely szerint
  • egy bejegyzéshez csak egy kép csatolható
  • bizonyos funkciók csak a legújabb modelleken érhetők el (iPhone 5 és iPad Air) – a mozgással kapcsolatos információk rögzítéséhez (például lépésszámláló) csak az új kütyükben van meg a technológia, én pedig eggyel pont le vagyok maradva 🙂

Ti milyen naplóírási módszerre esküsztök?

App ajánló: Instagram és barátai

Arra gondoltam, írhatnék néhány ajánlót/beszámolót az alkalmazásokról, amiket használok a telefonomon és a táblagépemen, amiken, legyünk őszinték, a fél életemet élem. Semmi diszkrimináció, de ezek mind Apple alkalmazások lesznek, mivel iPhone-t és iPadet használok – mély érzésű androidosok nyugodtan hibáztassák a férjemet, Petit, aki Apple hívővé tett. 🙂

Tudom, hogy már ezer éve ígértem beszámolót a napló alkalmazásomról, most mégsem ezzel kezdem, hanem az Instagrammal. Az Instagram fotómegosztó alkalmazás és közösségi felület egyaránt – az egyik legkézenfekvőbb lehetőség arra, hogy fotónaplót vezessünk, és képekben megosszuk az életünket ismerősökkel és ismeretlenekkel. Ráadásul könnyen összekapcsolható más közösségi oldalakkal és alkalmazásokkal – sokfelé tud automatikusan megosztani maga az Instagram alkalmazás (Twitter, Facebook, stb.), egyre több alkalmazás támogatja az Instagram megosztást (tehát hogy nem kell lementeni a képet és úgy feltölteni Instagramra, hanem azonnal megosztható), és sok blogmotor nyújt már beágyazási lehetőséget az Instagram képeknek (ahogy az én blogom oldalsávjában is látjátok az általam megosztott képeket).

Miért a telefon?

Talán már említettem, hogy a férjemet érdekli a fotózás. Hangulatos képeket készít, mindig nagyra értékel egy jó fényképezőgépet, és keresztre tudna feszíteni egy rossz beállítással vagy amatőr fotósbakival elszúrt képért. Amikor megismerkedtünk, kilenc évvel ezelőtt, a “buta telefonok” fénykorában, mást sem hallottam tőle, mint hogy mégis ki az, aki telefonnal fényképez? De aztán elkezdtek fejlődni a telefonokba épített kamerák és elérhető árúvá válni azok a telefonok, amik már élvezhető minőségű képeket készítettek és könnyűvé tették azok felhasználását, megosztását is. Azóta már Peti is azt vallja: hiába van egy csúcsszuper, profi fényképeződ, ha a polcon tartod – a legjobb fényképező az, ami nálad van.

Márpedig a telefon mindig a zsebünkben van, és soha nem volt még ilyen könnyű elkapni, megőrizni és megosztani a pillanatokat – megmutatni másoknak, ha láttunk egy lélegzetelállító naplementét, belebotlottunk egy vicces utcai festménybe, vagy valami megismételhetetlenül mókásat művelt a kiskutyánk.

Persze ha az embernek van egy bármelyik pillanatban elkattintható fényképező a kezében, aminek segítségével percek alatt nyilvánossá tud tenni bármit, az veszélyes eszköz a saját és a körülöttünk élők intim szférájára nézve – de én úgy gondolom, hogy ez is, mint minden, ésszel alkalmazva biztonságosan, haszonnal és élvezettel használható. Én például nagyon ritkán osztok meg olyan képet, amin emberek szerepelnek – zömében tárgyakat, tájakat és Diót fotózom, így remélem, hogy kellő betekintést tudok adni az életembe, meg tudom mutatni a számomra kedves pillanatokat és hangulatokat, anélkül, hogy bárkit megsértenék, vagy a körülöttem élőknek úgy kellene érezniük, hogy veszélybe kerülnek, amint a telefonomért nyúlok.

20140315-174103.jpg

Instagram

Fotómegosztásra az ingyenes Instagram alapalkalmazást használom, leginkább a telefonomról (mivel általában azzal fotózok), de néha előfordul, hogy az iPademről is.

Amit tud:

  • kép készítése vagy feltöltése a telefonnal készített képek közül
  • a kép szerkesztése megosztás előtt (az egyik legkedvesebb frissítés a számomra a kép forgatásának a lehetősége volt – egy áldás, hogy nem kell aggódni a ferde horizont vagy a bedőlő templomtorony miatt, mert ezek a hibák könnyen korrigálhatók, de lehetőség van még a világosság állítására, vágásra és fókusz-hangsúlyozásra is a szélek elmosásával)
  • keretek és szűrők kiválasztása (én kereteket egy ideje már nem használok, filterrel viszont szinte mindig feldobom a képeim hangulatát)
  • emberek megjelölése a képen az Instagram felhasználónév megadásával
  • hely hozzáadása a képhez – a telefon által rögzített GPS információk alapján hozzárendelhető a készítés helye is a képhez, sőt listából kiválaszthatóak a város különböző helyszínei, amik közül az alkalmazás magától felajánlja a közelieket (én ezt akkor szoktam használni, ha a hely nevezetes, vagy kifejezett kapcsolata van a képpel – tehát például egy cukrászdában fotózok)
  • leírás, címkék, kapcsolódó felhasználók megadása a szövegben
  • a kép automatikus megosztása Twitteren, Facebookon, Tumblr-ön, Flickr-ön, Foursquare-en – természetesen ez nem kötelező
  • videók készítése és megosztása
  • barátok hozzáadása, más felhasználók képeinek figyelése, hozzászólás írása, lájkolása
  • kép megosztása mindenkinek vagy néhány kiválasztott felhasználónak (ezt az utóbbi újítást még nem térképeztem fel)
  • mások képeinek böngészése címkék és felhasználónevek alapján

20140315-183949.jpg

[Egy kiállítás képei. #sopron #photography #exhibition
http://instagram.com/p/dzfykgpLCB/)]

Padgram

Bár iPaden is használható, de az Instagram alkalmazás a telefonon az igazi. Szívesebben böngészem iPaden mások képeit, de arra a Padgram alkalmazást használom inkább, ami táblagépre optimalizáltan jeleníti meg a képeket.

Amit tud:

  • belépes az Instagramos regisztrációval
  • személyes feed megtekintése hálós formában
  • mások képeinek böngészése címkék, felhasználónevek, kategóriák és térkép alapján
  • képek letöltése és megosztása
  • feliratkozás címkékre
  • hozzászólás mások képeihez, képek lájkolása
  • más felhasználók ajánlása képes összefoglalóval

20140315-183521.jpg

[I am promoting @nieniedialogues, via #padgram Great mom, fantastic woman, inspiring person! #lds #mormon #inspiration #parenting
http://instagram.com/p/ZsxtPJpLB-/]

Fizetős verzióra frissíthető, de én tökéletesen éldegélek az ingyenessel is, nincs agyonspammelve reklámmal és nincsenek benne fájdalmasan elzárt prémium funkciók.

InstapicFrames

Sok alkalmazás van, amivel kollázsok készíthetők – én ezt használom. Szintén van fizetős része, amiben igalmasabbnál izgalmasabb keretek vannak (szívecskék, szmájlik meg minden), de én itt is tökéletesen elégedett vagyok az ingyenes verzióval, ami ötvenféle keretet tartalmaz, és szintén nem futottam még bele hátrányos megkülönböztetésbe a free változatban.

Amit tud:

  • projektek létrehozása és mentése
  • kollázsminták kiválasztása (négyzet alapon ötven különböző elrendezésben helyezhetők el a képek) és feltöltése képekkel
  • millióféle szerkesztési lehetőség, amit, bevallom, még nem derítettem fel
  • képek megosztása Instagramon, Facebookon vagy e-mailben

20140315-183135.jpg

[Esküvői fotók a blogomon – link a profilomban! Our wedding photos on my blog – link on my profile! ❤️@kocsisp ❤️ I created this collage using an app called @instapicframeapp, #madewithinstapicframesapp #wedding #weddingphoto #dog #havanese #weddingwithdogs
http://instagram.com/p/ivl9Q0pLEW/]

Repost & Regram

Az instagramot böngészve felmerülhet az igény, hogy megosszuk mások képeit – nem lopásként, hanem például ha segíthetünk vele másoknak (reklám, népszerűsítés, támogatás, stb.). Ennek a macerásabb módja a képernyőkép készítése és feltöltése – de szerencsére vannak rá egyszerűbb és tisztább megoldások is. Én a Repost & Regram alkalmazást használom, ami megengedi, hogy böngésszem a feedjeimet, és ha olyan képet látok, amit megosztanék, azt segít repostolni, méghozzá az eredeti tulajdonos nevének és képének hozzáadásával. Szintén van fizetős változata, de szintén nem von meg semmilyen létfontosságú funkciót.

20140315-183008.jpg

[@via_urbaneve http://urban-eve.hu/kreativ-kalendarium-tanfolyam/ #urbaneve #repost #regram
http://instagram.com/p/lkX3VFJLAC/]

Esküvői képek – A legkevésbé sem tökéletes nap és a legboldogabb pár

Tudom, egy kicsit ellustultam a karácsonyi szünetben – majd visszatérek újra az élők sorába és újra felpezsdül a blog is, addig viszont megosztanék veletek néhányat az esküvői képeink közül.

Már írtam róla, hogy az esküvőnk sok szempontból mintapéldája volt annak, hogy egy esküvőn, vagy más fontos eseményen, vagy úgy általában az életben mindig becsúszik néhány baki vagy nem várt fordulat. Az esküvő előtti hetet lázasan vittük végig, az előzetes fotózásunk terve az eső miatt borult, a sminkesem nem ért oda, az esküvő napján hang nélkül ébredtem, pár órával a szertartások előtt derült ki, hogy nem készültünk virágdekorációval a kertbe… és hasonló dolgok.

De valahogy mindvégig egyfajta nyugodt, puha delíriumban lebegtem, tudva, hogy semmi nem hiúsíthatja meg a legfontosabb pillanatokat – én ott leszek, ő ott lesz, mindketten igent mondunk -, minden más pedig lényegtelen.

Szóval, végső soron minden csodálatos volt, és annyira örülök, hogy a képek is tükrözik azt, hogy mennyire könnyed és vidám nap volt ez a számunkra. Múlhatatlanul hálás vagyok az esküvői fotósunknak, Péternek is, aki csendes bíztatásával nagyon sokat segített abban, hogy ne feszengő kirakatbábuknak érezzük magunkat, hanem végig a fotózások alatt is felszabadultan tudjunk örülni magunknak, egymásnak.

Ahogy írtam már, két fotózásunk volt – bár ezt többen furcsállták, de jó volt így, hogy az esküvő előtti héten volt egy ruha+frizura próbával egybekötött előzetes fotózásunk, mert így rengeteg kép készült, bőven volt miből válogatni, és a helyszínekben sem voltunk annyira kötöttek. Nagyon hálás vagyok azért is, hogy az időjárás nem tett a kedvünkre és aznap végig zuhogott az eső (kivéve a fotózás alatt, de ezt előre nem tudtuk), ami miatt ejteni kellett az eredeti terveinket és vakon Péterre és a vészforgatókönyvre hagyatkozni, mert így olyan helyszínekre jutottunk el, amik nem jutottak volna eszünkbe magunktól, de nagyon jó képek készültek itt. Jártunk az egyetemen, ahol megismerkedtünk, fotózkodtunk az egyetem látogatóközpontjában, de még a híres-neves F épület, a matematika tanszék épületének lépcsőjén is, ahol annyit gyötrődtünk egyetemista korunkban. Ezen kívül a Harrer Cukrászdában is voltunk, ami szuper környezetet nyújtott például az iPhone-os képekhez, amikhez ragaszkodtunk akkor is, ha tudtuk, hogy picit polgárpukkasztó, de hát úgy gondoltuk, legyünk őszinték: ezek vagyunk mi, ahogy a telefonjainkat nyomkodjuk. Ilyenek vagyunk.

(Katt a képekre a teljes méretért – úgy látom, a WordPress egy kicsit csonkol…)

KépKépKépKépKépKép

Bővebben…