Így blogolok én – 2. rész

Nemrég elkezdtem összeírni a kezdeti tapasztalataimat a blogolással kapcsolatban, most folytatom, igyekezve konkrétumokat gyűjteni, amik a hasznomra voltak és nektek is a hasznotokra lehetnek.

Tippek és trükkök

Triviális dolognak tűnik, mióta rájöttem, de micsoda felfedezés volt, mikor kitaláltam, hogy minden bejegyzéshez kell egy képet csatolnom. Hiába írok érdekes, hasznos dolgokat, sokkal tetszetősebb, dinamikusabb hatása van a blognak, ha minden gondolathoz kapcsolódik egy illusztráció is, ami megragadja az olvasóim figyelmét. Mióta tumblr-en vezetem az inspirációs naplómat, sikerül egyre jobban ráéreznem arra a képi világra is, ami illik hozzám.

Szintén triviálisnak tűnik, de azért leírom, hogy az egyik legkézenfekvőbb marketingfogás, ha az ember mások blogján kommentelve nem felejti el beállítani a neve mellé a honlapja linkjét is. Ez nem hat tolakodásnak vagy szándékos önreklámnak, különösen ha az ember arra használja a hozzászólást, amire való, a saját őszinte véleménye kifejtésére, nem pedig ingyen reklámfelületnek. Viszont ha valakit kíváncsivá teszek azzal, hogy értelmesen nyilatkozom, szimpatikus dolgokat írok, akkor nem kell nyomoznia, ki vagyok és hol találhat rám. (Tudom, hogy többen így jutottatok el hozzám, külön ölelés nektek.)

A hozzászólások biztonsági feltételeinek beállítása is egy olyan fontos dolog volt, amit időközben tanultam meg, és olvasói kérésre enyhítettem a feltételeken. Ahhoz ragaszkodom, hogy minden első hozzászóló első kommentjét személyesen hagyjam jóvá (sikerült már néhány robotot lefülelnem), de érdemes volt hallgatnom az olvasói véleményre és igazodnom az igényekhez, mert így meghoztam a kedveteket a hozzászóláshoz. (Ugye?)

A másik hozzászólás-ösztönző trükköt Viánál tanultam, aki gyakran zárja bejegyzéseit azzal a konstruktív kérdéssel, hogy “És ti…?”.

Hasznos holmik

Ahogy a cikkem előző részében említettem, a WordPresst azért szerettem meg nagyon, mert sok eszközt ad a kezembe, amik megkönnyítik számomra a blogolást.

Az egyik legnagyobb kincsnek az előre ütemezett bejegyzéseket tartom. Így az elkészült írásaimat nem kell itt-ott őrizgetnem, mielőtt közzé tehetem őket, hanem kész formájukban feltöltöm őket a WordPressre, és beállítom, hogy milyen időpontban szeretném majd nyilvánosságra hozni. Ez azért is jó, mert hetekre előre látom, milyen bejegyzések következnek majd, amiket szabadon rendezgethetek. Írtam arról is, hogy fontosnak tartom, hogy a cikkeket megbízható, egyenletes gyakorisággal publikáljam, ezért egy-egy zűrösebb időszak előtt, mint például amilyen a novemberem is volt, kifejezetten megnyugtató tisztán látni, mi az a dátum, ameddig megél a blogom abból, amit előkészítettem.

A másik személyes kedvencem a statisztika. A WordPress rendkívül részletes napi statisztikával lát el, amire általában rá is pillantok napjában egyszer-kétszer. Ebből nemcsak az derül ki számomra, hogy hány egyéni látogatóm és összesen hány oldalletöltésem volt aznap, hanem az is, hogy milyen oldalakról, milyen országokból, milyen keresőszavakkal találnak rám az olvasóim, hogy milyen cikkeket és címkéket olvasnak nagy előszeretettel, és hogy milyen hivatkozásokra kattintanak tovább a bejegyzéseimből. Ez nagyon jó visszajelzést ad arról, hogy az oldalon belüli és kívüli aktivitásaim közül melyek a leghasznosabbak a számomra, mivel érdemes foglalkoznom.

Ami még sokat jelent a számomra, hogy a WordPress mobil alkalmazásaival is ugyanolyan teljes értékűen lehet használni a blogot, mint a böngészős felületen keresztül. Ez azért különösen fontos nekem, mert elvétve kerülök asztali számítógép közelébe (a munkahelyemet leszámítva, ahol értelemszerűen nem igazán blogolok), hanem leginkább az iPademről érem el az internetet, de így is teljes értékűen tudom használni a blogot.

Ugyan nem a WordPresshez tartozik, de hasznos segítségem még az Awesome Note alkalmazás a telefonomon, amit a blog szempontjából jegyzetfüzetnek használok, ide firkantom fel a futó ötleteimet a bloggal kapcsolatban, amikből később elkezdek cikket írni. Korábban erre is a WordPress alkalmazást használtam, de a túl sok félbemaradt vázlat szétzilálta a cikkjeim sorát és nehezebben láttam át a bejegyzéseket, ezért úgy döntöttem, az ötleteknek külön helyet biztosítok. Erre persze bármilyen jegyzetfüzet alkalmas, én azért döntöttem a telefonom, és azon belül is az Awesome Note mellett, mert mindig nálam vannak és aktívan használom őket, így az ötleteim is könnyen lejegyezhetőek bárhol, bármikor, és mindig szem előtt maradnak, hogy ne kallódjanak el.

A blogon túl

Az, ami a blog határain túl történik és összefügg a bloggal, kétarcú dolog. Ahogy a flúgos nyomozó, Mr. Monk mondaná, egy áldás és átok, áldás és átok. Minél több helyen van jelen az ember, annál többen találnak rá, és egyéb praktikumokkal is járnak, de annál több munkát is kell belefektetni a szerteágazó háló rendben tartásába. Ezért nagy fejtörést okozott a számomra, hogy milyen közösségi színtereken jelenjek meg még a Kincsesfüzettel, és hogy pontosan mire használjam ezeket az oldalakat.

Mivel mindig érdekelt a fotózás, és azt már a kezdetekkor eldöntöttem, hogy a saját kis boldogság-misszióm részévé teszem, hogy a mindennapjaimat pozitív szemléletben fotódokumentálni fogom, ezzel is ráirányítva a saját tekintetemet mindarra, ami a környezetemben kedves és szép, ezért regisztráltam az Instagramon, ahol timi_kincsesfuzet néven tudtok követni.

Szerettem volna, hogy a fotóim közvetlenül és folyamatosan megjelenjenek a blogon, valahol az oldalsávban, de sajnos erre az együttműködésre nem tudtam rábírni a WordPresst és az Instagramot. Felfedeztem viszont, hogy az Instagram minden különösebb befektetett plusz munka nélkül (ami számomra nagyon fontos szempont), automatikusan tud képeket publikálni Twitteren, a WordPress pedig szintén automatikusan meg tudja jeleníteni a Twitter bejegyzéseimet az oldalsávban, ahogy azt szerettem volna. Ezért regisztráltam Twitteren is, ahol @nagytimi85-ként vagyok megtalálható, de az aprócska Twitter bejegyzéseim, amit (főleg az Instagramon keresztül) megpróbálok egyfajta mindennapos hála-naplónak használni, megjelennek itt a blogom oldalsó sávjában is beágyazva.

Ahogy mondtam, az Instagram olyasmi volt, amit mindenképpen használni szerettem volna, a Twitter pedig nem igényel plusz befektetést, ezért nem bántam, hogy jött. Az első fejtörést a Tumblr jelentette számomra. Jól hangzott, hogy legyen egy inspirációs naplóm, de tartottam tőle, hiszen tudom, hogy a Tumblr az egyik legnagyobb időevő feketelyuk az internetes színterek közül. Végül az egyik legjobb döntésnek bizonyult az, hogy Tumblr oldalt indítottam kincsesfuzet néven, mivel hamar rájöttem, hogy többre tudom használni, mint inspiráló képek lapozgatására. A Tumblr segítségével nagyon könnyű összegyűjteni a nekem tetsző képeket, mindössze néhány kattintás, mégis minden képnél pontosan visszakövethető marad a forrása. Így lett egy mindig kéznél lévő illusztráció-táram, amit csak fel kell lapoznom, akárhányszor készül egy új bejegyzésem, és általában néhány oldalt visszapörgetve találok benne olyan képet, ami a cikk témájához és a blog hangulatához is illik. Nem kell többet keresőszavakon töprengenem és a Google-t bújni illusztrációért, ahogy azt kezdetben tettem, mégis sokkal harmonikusabban illusztrált lett a blogom, és a képeim forrása is könnyen visszakereshető marad.

Hasonlóan nagy fejtörést okozott a Facebook oldal indítása is, hiszen ebbe sem akartam plusz energiákat fektetni, a blogra szánt szabadidőmet a tartalom írásával szeretném tölteni. A Kincsesfüzet facebook oldalának elindítását sokáig halogattam, végül mégis mellette döntöttem, hiszen ez a legnépesebb közösségi színtér az interneten, ahol nagyon könnyedén terjednek az információk. Miután a regisztráció mellett döntöttem, el kellett döntenem, mire fogom használni az oldalt: csak a saját bejegyzéseimet szeretném ott megosztani, vagy mások inspiráló gondolatait is? Az előbbi mellett határoztam, elsősorban azért, mert tudtam, hogy a Facebook a másik potenciális időnyelő, de a Tumblr-rel ellentétben ebben egyelőre nem láttam közvetlen hasznot. Így a Facebookot is csak a WordPress adta automatikus megosztási felületként használom, és örömmel figyelem, ahogy egyre több emberhez jut el így a Kincsesfüzet híre, általam kifürkészhetetlen utakon, hiszen az oldal legtöbb követője nem tartozik az ismerőseim közé.

Ezek természetesen nem aranyszabályok, csak az én tapasztalataim. Bármelyik fenti médiumot lehet sokkal aktívabban használni, mint ahogy én teszem, egy komoly odaadással szerkesztett Facebook vagy Tumblr oldal például önmagában is tud olyan erősen lenni, mint egy blog. A fontos szerintem az, hogy igyekezzünk tisztában lenni vele, mivel mi a célunk, hogy mi használjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket, ne pedig azok használjanak minket, osszák be a mi időnket.

Távlatok

Hogy milyen távlati lehetőségek rejlenek a blogban, azt még én sem látom igazán, azt pedig, hogy hogyan fog segíteni engem abban, hogy elérjem gyermekkori álmomat, azt, hogy az írásból éljek, végképp nem tudom. Jelen pillanatban talán elég is azt tudnom, hogy mindez lehetséges, és ha ezzel a hittel megyek tovább előre, a lehetőségek idővel előállnak.

Akárhogy is, egy blog ereje az olvasóiban van, úgyhogy az elsődleges feladatomnak a bloggal kapcsolatban azt tartom, hogy változatlanul tudjam nyújtani azt a színvonalat, amit megszoktatok, és hosszú távon is olyan értéket adjak, amit érdemes olvasni, remélve, hogy azzal a szimpatikus, emelkedő tendenciával gyarapszik majd az olvasóim tábora, ahogyan eddig is.

Vagy ahogy Via tumblr oldalán megfogalmazta, amikor egy kezdő blogger a tanácsát kérte a sikere titkáról: írj. Írj akkor is, amikor a kutya sem olvas – mert lesznek ilyen időszakok -, és ne hagyd abba akkor sem, amikor mások abbahagynák. És akkor a végén, amikor talpon maradtál, azt fogják majd mondani, hogy persze, neki sikerült, mert neki szerencséje volt.

Nektek mik a tapasztalataitok a blogolással kapcsolatban?

Így blogolok én – 1. rész

Távolról sem vagyok rutinos vén rókának mondható bloggerként, különösen nem azt az időszakot tekintve, mióta bloggerként gondolok magamra. Hiszen már ötödik éve, 2008 óta vezetek ilyen-olyan blogokat, én-blogot, hobbi-blogot, rajongói blogot, de a Kincsesfüzet az első olyan blogom, aminek a vezetésébe, szervezésébe, népszerűsítésébe különösebb energiákat fektetek, mióta elkezdtem a blogolásra is mint írói tevékenységre gondolni.

Még csak nagyon-nagyon távolról integethetek a nagyoknak, de úgy érzem, elég ügyesen sikerült útjára indítanom a blogot. Az elmúlt fél évben csaknem 23000 alkalommal kattintottatok a Kincsesfüzet bejegyzéseire, és az utóbbi egy hónapot tekintve majdnem 500 egyéni látogató fordul meg nálam átlagosan hetente. Ezért úgy gondoltam, összeszedem az eddigi tapasztalataimat, és leírom, hogyan kezdtem neki a blogolásnak én.

Jack Canfield siker-tippjei

Mindenek előtt Jack Canfield két siker-alapelve segített az indulásban.

Az egyik, ami a “mit?” kérdésre segít választ találni: képzeld el, mi volna az, amivel kitöltenéd az idődet, ha bármit megtehetnél, és kezdd el azt csinálni a mostani életed keretei között. Úgyhogy elképzeltem, mihez kezdene az életével Nagy Timi, lottóötös nyertes, és arra jutottam, hogy tanfolyamról tanfolyamra járnék, mindenfélét kipróbálnék, ami a kreativitásomat foglalkoztatja vagy a lelki fejlődésemet segíti, önsegítő könyveket olvasnék, és írnék-írnék-írnék. Ezért eldöntöttem, hogy nyitok egy olyan “kincsesfüzetet”, ahova minden efféléről írhatok-írhatok-írhatok, ami érdekel, és ha tanfolyamok hadára nincs is most sem időbeli, sem anyagi keretem, de megszálltam a könyvtárt és az internetet, és még magasabb fokozatra kapcsoltam azt az önművelő, tudatos személyiségfejlesztő folyamatot, ami már néhány éve megindult az életemben.

A másik pedig, ami a “hogyan?” kérdésben ad egy kis kapaszkodót: keress valakit, aki már elérte azt, amit te elérni vágysz, és figyeld meg, ha tudod, kérdezd is meg, hogyan csinálja. Az én blogger példaképem elsősorban Via, az Urban:Eve életmód blog egyszemélyes stábja, aki négy év kitartó munka után elérte azt a (számomra) paradicsomi állapotot, hogy egy éve már főállásban foglalkozhat a blogjával. Az élethez való hozzáállását is nagyra becsülöm, szakmai szempontból pedig nagyon sokat tanultam abból, hogy figyeltem azt, ahogy ír, ahogy a bejegyzéseit szerkeszti, az olvasóival kommunikál, és összehangolja és a blog malmára a különböző közösségi médiumok használatát. Folyamatosan intézem hozzá a kérdéseket is, hozzászólásban és e-mailben is, és szüntelenül hálás vagyok neki, hogy olyan segítőkészen válaszol mindig, nagyon sokat tanulok tőle.

Az első döntések

A blog indításakor kellett hoznom néhány alapvető elvi, stratégiai és technikai kérdést.

Ilyen volt például az, hogy melyik blogszolgáltatót válasszam. A saját tapasztalataimon túl kikértem több olyan ismerősöm véleményét is, akik már blogoltak vagy blogolnak erre-arra, és így jutottam végül a WordPresshez, amit testreszabhatósága és széles eszköztára miatt ajánlottak, és eddigi kapcsolatunk alatt valóban nagyon megszerettem a használatát. Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki blogot szeretne indítani, de sok szempont befolyásolhatja a döntést, például hogy van-e olyan blogger közösség, akikhez tartozni akarsz és akikhez könnyebben csatlakozol, ha egy adott blogszolgáltatót választasz, vagy van-e olyan közvetlen ismerősöd, akinek a kisujjában van egy blogmotor és bármikor a segítségedre tud lenni, ha kérdésed van.

Át kellett gondolnom azt is, hogy milyen stílusban, tartalommal és gyakorisággal indítsam el a cikkeimet, hiszen ez egyfajta ígéret az olvasóim felé, amit hosszú távon is be kell tartanom, ha nem szeretném, hogy csalódjanak bennem és elpártoljanak tőlem. Természetesen ez nem zárja ki, hogy idővel formálódjon és fejlődjön a blog, de nem szerencsés, ha teszem azt egy naponta frissített lakberendezési blog hirtelen havonta néhányszor jelentkező bababloggá válik. Én kétnapi gyakoriságra “szerződtem” veletek, ami heti három-négy bejegyzést jelent (megengedve magamnak, hogy a tartalmas bejegyzések közé néha egy-egy inspiráló idézetet vagy képet vegyítsek), és ezt a gyakoriságot változatlanul sikerült tartanom a blog indítása óta.

A blog az életemben

Ahogy már ide idéztem Jack Canfield siker-tippjét: találd meg, mi az, amit főállásban szeretnél csinálni az ideális jövőben, és kezdd el csinálni most, a saját kereteid között. A saját kereteim jelenleg azt jelentik, hogy a teljes munkaidős állásom mellett főiskolán tanulok, háztartást vezetek, életben tartok egy vőlegényt és egy kiskutyát, és készülök az esküvőmre. Hogy hol fér el emellett az életemben egy blog? Az én időbeosztásomban tulajdonképpen egyelőre nem hozott túl nagy változást a blogolás, hiszen ahogy már meséltem, én mindig írtam, csak az írásaim tematikája és médiuma változott meg – történetek helyett most cikkeket írok, a virtuális asztalfiókom helyett a Kincsesfüzetbe.

De hogy hol fér el egyáltalán az írás az életemben mindamellett, amit egyébként csinálok? Nos, mint írtam már, ha valamire időt akarunk szánni, valamiről le kell mondanunk helyette. Valahogy úgy képzeljétek el, hogy amikor más elmegy egy péntek esti buliba, megnéz egy szombat esti mozit, esős estéken pulóvert köt vagy vasárnap délelőtt megsüt egy adag finom süteményt a családjának, akkor én írok. Amikor más a facebookot böngészi az ismerősi köre történései után vagy belenéz a napilapokba, akkor én a tumblr-t pörgetem inspiráló képekért. Amikor más elmélyed egy krimiben vagy egy történelmi regényben, akkor én motivációs irodalmat olvasok, hogy legyen miről írnom (és persze fejlesszem magam). És amikor felpolcolom a lábam és bevackolom magam a tévé elé, hogy megnézzek egy szórakoztató sorozatot, akkor is ott van a fél szemem az interneten, a hozzászólásaitokra válaszolok, vagy mások blogját olvasom és kommentálom.

Rengeteg dolog nem fér bele az életembe, ami máséba igen. A társasági életem nem túl pezsgő, nem járok szórakozni, kirándulni, moziba, színházba. A műveltségem soha nem lesz olyan szerteágazó, mint anyukámé volt, a baráti kapcsolataimat nem tudom olyan jól ápolni, mint az apukám vagy a húgom, és kétlem, hogy valaha is olyan páratlan házitündér lennék, mint a kedvesem anyukája. Én írok. Ez az én szenvedélyem, ebben lelem örömöm, ebben próbálok kiteljesedni és előbbre jutni.

A cikkem hamarosan folytatódni fog olyan konkrét tapasztalatokkal, tippekkel és megfigyelésekkel, amikkel bölcsebb lettem az elmúlt időszakban.

TOVÁBB A CIKK FOLYTATÁSÁHOZ