Megjegyzés: ennek a 2015 októberében született cikknek 2016 szeptemberében, csaknem egy év után frissítettem a tartalmát, egyes részeket kivágtam, átírtam vagy kiegészítettem. Miért volt erre szükség? Mert bár igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel írni a témáról, igazán csak akkor láttam tisztán, amikor már én is jó ideje használtam a bullet journal rendszert. Nem szerettem volna törölni ezt a cikket, de régóta szerettem volna tisztázni egyes félreértéseit, nehogy valakit tévútra vigyek. Vágjunk is bele!
Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam? – De ami még fontosabb: miért nincs értelme ennek a kérdésnek?
Azért, mert a filofax (akár a Filofax, mint márka, akár a köznévvé vált filofax, mint gyűrűs határidőnapló) egy eszköz, a jegyzetfüzetek/határidőnaplók egy fajtája, míg a bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami nem ragaszkodik ilyen vagy olyan fizikai formátumhoz.
Mi az a bullet journal?
A bullet journal tulajdonképpen nem más, mint egy listagyűjtemény.
Amiből áll:
- “Egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi.”
- Különböző “bullet”-ek, listaikonok, amikkel azonnal egyfajta rendszert tudunk vinni a listáinkba, amint papírra vetjük őket (pötty a teendőknek, iksz az elvégzett teendőknek, kör az eseményeknek, vonalka a megjegyzéseknek.)
- Egy folyamatosan vezetett tartalomjegyzék (hogy el lehessen igazodni a füzet folyamatosan bővülő tartalmában)
- Különböző listák (pl. a hónap napjainak listája a főbb eseményekkel, heti teendőlisták, napi teendőlisták, ötletelő listák, stb.)
- Oldalszámok (amik alapján a tartalomjegyzékből a listák visszakereshetők)
A rendszer persze a végtelenségig variálható és testre szabható, trükkökkel és hackekkel felturbózható, hozzáadhatunk füleket és könyvjelzőket, dekorálhatunk és színkódolhatunk, stb. De alapvetően egy bullet journalhoz nem kell más, mint “egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi”.
A bullet journal időgazdálkodásra úgy használható, hogy az aktuális (napi vagy időszakos) teendőlistára felkerülnek a teendők és időpontok egyaránt, és bizonyos időközönként (naponta, néhány naponta vagy akár hetente) átfésüljük a teendőlistát, és ami még nem intéződött el, annak a sorsáról döntünk: átkerül-e az új aktuális teendőlistára, vagy mégsem volt fontos felírni, nem kell továbbvinni teendőként.
Mi az a filofax?
A gyűrűs határidőnapló (vagy röviden a márkanévből lett köznévvel: filofax) egy rugalmasan bővíthető naptárrendszer.
Amiből áll:
- Egy gyűrűs határidőnapló
- Időszakos tervezők (pl. éves, havi, heti, napi tervező)
- Jegyzetlapok, kiegészítő lapok (ez rengetegféle lehet igény szerint, az üres jegyzetlap mellett pl. teendőlista, költségtervező, kívánságlista, stb.)
- Egyénileg kialakított szekciók
A filofax legnagyobb adu ásza a készen kapható határidőnaplókkal szemben, hogy rugalmasan alakítható, tartalmában és formájában is. Egy készre kötött határidőnaplóban adottak a tervezőoldalak és szekciók, a testreszabás csak nagyon szűk keretek közt oldható meg, és ha a készen kapott szisztémától eltérő igényünk lenne (ha szükségünk lenne a heti tervező mellett napi tervezőre is, ha az éves tervező felesleges, ha több jegyzetlapra lenne szükségünk, stb.), az csak a teljes határidőnapló lecserélésével oldható meg. A gyűrűs határidőnapló viszont – a gyűrűs formának köszönhetően – könnyen és folyamatosan variálható. Nem kell egy egész évre elköteleződnünk egy készen kapott rendszer mellett, hanem saját igényeink szerint, bármikor bővíthető, szűkíthető, átrendezhető.
Találkozásom a bullet journallal
Az elmúlt időszakban sokat kísérletezgettem a filofaxom elrendezésével (elég-e a heti tervező?, kell-e napi tervező?, a napi tervezőt megtervezzem gépen vagy kézzel készítsem?, fix elrendezése legyen vagy rugalmas?), és amikor találkoztam a bullet journal ötletével Pinteresten, elsőre csak annyit szűrtem le belőle, hogy “egy olyan rendszer, amihez csak papír és toll kell”, azaz egy négyzetrácsos papírra kézzel rajzolt napi-heti tervező. Nagyon megtetszett ez a koncepció, és később rájöttem, hogy a bullet journal még ennél is egyszerűbb.
A bullet journal módszert (eredeti, “romlatlan”, cirádátlan, puritán formájában) először a munkahelyi teendőim vezetésénél teszteltem, hiszen a munkahelyi “gyorsan felkerül, gyorsan lekerül” típusú napi feladatokhoz ideálisnak tűnt.
Később aztán engem is elragadott a cirádált napi fejlécek és a bonyolultan megtervezett, kézzel rajzolt havi-heti tervezők forgataga, de a legközelebb a bullet journal alapötletéhez a kezdetekkor voltam (anélkül, hogy tudtam volna róla), amikor a munkahelyi kapkodós teendőlistáim összeírására használtam.
Hiszen a bullet journal alapmódszere a rapid logging, azaz gyors jegyzet: anélkül, hogy bármilyen előre eltervezett formátumhoz igazodnánk, az előttünk nyitott üres papírra csak gyorsan lejegyzetelünk mindent, ami épp jön – legyen az ötlet, teendő, megjegyzés vagy találkozó –, a gyorslistánkban pedig a “bullet”-ek, a listajelek tesznek rendet.
Bullet journal: filofaxszal vagy anélkül?
A filofax rugalmas formája alkalmas volt, hogy a keretein belül “elvigyem egy tesztkörre” a bullet journalt úgy, hogy nyitottam egy szekciót üres négyzethálós lapokkal és teszteltem a “csak egy toll és más semmi” stílusú gyorsjegyzetelést, majd mielőtt észrevettem volna, már a napi tervezőimbe is beszivárogtak a “bullet”-ek, ösztönösen is átálltam a teendők, események és jegyzetek listaikonokkal történő kategorizálására.
A tetszőlegesen kivehető, átrendezhető lapokkal bíró filofax tökéletes terep volt, ahol kipróbálhattam a bullet journal rendszer ihlette ötleteimet anélkül, hogy hosszú távon el kellett volna köteleződnöm mellettük, mindig ott volt a lehetőség, hogy ha valami mégsem tetszik, csak kiemelem a lapokat, eldobom, elfelejtem és újrakezdem.
A gyűrűs határidőnapló, ugyanúgy, mint bármilyen más füzet (spirálfüzet, kötött füzet, fűzött iskolai füzet, satöbbi) tökéletesen alkalmas lett volna a bullet journal rendszer kipróbálására – én végül mégis váltottam. Miért? – Egyrészt régi olvasóim közül az, aki emlékszik ennek a cikknek az eredeti szövegezésére, emlékezhet, hogy eleinte az a félreértés vezetett, hogy a bullet journal rendszer mindenképp füzet/könyv formátumot kíván (ami egyáltalán nincs így). Másrészt pedig utólag kiderült, hogy épp a filofax lapjainak “kitéphető-eldobható” jellege volt az, ami egy ponton teljesen átbillentette a szemléletemet: bár a filofax lapjai is archiválhatóak lennének, én soha nem találtam meg a közös hangot ezzel a módszerrel, így nem is tudtam olyan mélységig elköteleződni a gyűrűs határidő napló mellett, ahogy később egy kötött füzet mellett (például nem használtam naplózásra, hiszen tudtam, hogy nem fogom megőrizni a lapokat – amint helyhiány miatt kikerülnek a filofaxból, elkallódnak).
Ez azonban pusztán egy személyes élmény. Hogy a bullet journal keretrendszerét ki milyen fizikai formátumban szeretné megvalósítani (gyűrűs vagy kötött napló, olcsó vagy flancos füzet, kicsi vagy nagy, vonalas, négyzetrácsos, ponthálós vagy sima, stb.), arra nincs aranyszabály.
+1 tipp: a bullet journal ihlette ötleteimhez keresgélve találtam egy remek forrást, ahonnan különböző papírminták (pl. vonalas, négyzethálós, pontrácsos, stb.) ingyenesen letölthetők és kinyomtathatók. Így például nem kell sokáig gondolkodni, hogy “vajon honnan szerzek pontrácsos papírt, ami annyira tetszik a bullet journalokban” – a PrintablePaper.net-ről letölthető és kinyomtatható, voilá. :)
… egy évvel később
Csaknem egy évvel a bullet journallal való első találkozásom után, 2016 szeptemberében, immár sok-sok tapasztalat birtokában bullet journal gyorstalpalót írtam, amit itt olvashattok: