Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam?

Megjegyzés: ennek a 2015 októberében született cikknek 2016 szeptemberében, csaknem egy év után frissítettem a tartalmát, egyes részeket kivágtam, átírtam vagy kiegészítettem. Miért volt erre szükség? Mert bár igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel írni a témáról, igazán csak akkor láttam tisztán, amikor már én is jó ideje használtam a bullet journal rendszert. Nem szerettem volna törölni ezt a cikket, de régóta szerettem volna tisztázni egyes félreértéseit, nehogy valakit tévútra vigyek. Vágjunk is bele!

Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam? – De ami még fontosabb: miért nincs értelme ennek a kérdésnek?

Azért, mert a filofax (akár a Filofax, mint márka, akár a köznévvé vált filofax, mint gyűrűs határidőnapló) egy eszköz, a jegyzetfüzetek/határidőnaplók egy fajtája, míg a bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami nem ragaszkodik ilyen vagy olyan fizikai formátumhoz.


Mi az a bullet journal?

A bullet journal tulajdonképpen nem más, mint egy listagyűjtemény.


Amiből áll:

  • “Egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi.”
  • Különböző “bullet”-ek, listaikonok, amikkel azonnal egyfajta rendszert tudunk vinni a listáinkba, amint papírra vetjük őket (pötty a teendőknek, iksz az elvégzett teendőknek, kör az eseményeknek, vonalka a megjegyzéseknek.)
  • Egy folyamatosan vezetett tartalomjegyzék (hogy el lehessen igazodni a füzet folyamatosan bővülő tartalmában)
  • Különböző listák (pl. a hónap napjainak listája a főbb eseményekkel, heti teendőlisták, napi teendőlisták, ötletelő listák, stb.)
  • Oldalszámok (amik alapján a tartalomjegyzékből a listák visszakereshetők)

A rendszer persze a végtelenségig variálható és testre szabható, trükkökkel és hackekkel felturbózható, hozzáadhatunk füleket és könyvjelzőket, dekorálhatunk és színkódolhatunk, stb. De alapvetően egy bullet journalhoz nem kell más, mint “egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi”.

A bullet journal időgazdálkodásra úgy használható, hogy az aktuális (napi vagy időszakos) teendőlistára felkerülnek a teendők és időpontok egyaránt, és bizonyos időközönként (naponta, néhány naponta vagy akár hetente) átfésüljük a teendőlistát, és ami még nem intéződött el, annak a sorsáról döntünk: átkerül-e az új aktuális teendőlistára, vagy mégsem volt fontos felírni, nem kell továbbvinni teendőként.


Mi az a filofax?

A gyűrűs határidőnapló (vagy röviden a márkanévből lett köznévvel: filofax) egy rugalmasan bővíthető naptárrendszer.


Amiből áll:

  • Egy gyűrűs határidőnapló
  • Időszakos tervezők (pl. éves, havi, heti, napi tervező)
  • Jegyzetlapok, kiegészítő lapok (ez rengetegféle lehet igény szerint, az üres jegyzetlap mellett pl. teendőlista, költségtervező, kívánságlista, stb.)
  • Egyénileg kialakított szekciók

A filofax legnagyobb adu ásza a készen kapható határidőnaplókkal szemben, hogy rugalmasan alakítható, tartalmában és formájában is. Egy készre kötött határidőnaplóban adottak a tervezőoldalak és szekciók, a testreszabás csak nagyon szűk keretek közt oldható meg, és ha a készen kapott szisztémától eltérő igényünk lenne (ha szükségünk lenne a heti tervező mellett napi tervezőre is, ha az éves tervező felesleges, ha több jegyzetlapra lenne szükségünk, stb.), az csak a teljes határidőnapló lecserélésével oldható meg. A gyűrűs határidőnapló viszont – a gyűrűs formának köszönhetően – könnyen és folyamatosan variálható. Nem kell egy egész évre elköteleződnünk egy készen kapott rendszer mellett, hanem saját igényeink szerint, bármikor bővíthető, szűkíthető, átrendezhető.

Találkozásom a bullet journallal

Az elmúlt időszakban sokat kísérletezgettem a filofaxom elrendezésével (elég-e a heti tervező?, kell-e napi tervező?, a napi tervezőt megtervezzem gépen vagy kézzel készítsem?, fix elrendezése legyen vagy rugalmas?), és amikor találkoztam a bullet journal ötletével Pinteresten, elsőre csak annyit szűrtem le belőle, hogy “egy olyan rendszer, amihez csak papír és toll kell”, azaz egy négyzetrácsos papírra kézzel rajzolt napi-heti tervező. Nagyon megtetszett ez a koncepció, és később rájöttem, hogy a bullet journal még ennél is egyszerűbb.

A bullet journal módszert (eredeti, “romlatlan”, cirádátlan, puritán formájában) először a munkahelyi teendőim vezetésénél teszteltem, hiszen a munkahelyi “gyorsan felkerül, gyorsan lekerül” típusú napi feladatokhoz ideálisnak tűnt.

Később aztán engem is elragadott a cirádált napi fejlécek és a bonyolultan megtervezett, kézzel rajzolt havi-heti tervezők forgataga, de a legközelebb a bullet journal alapötletéhez a kezdetekkor voltam (anélkül, hogy tudtam volna róla), amikor a munkahelyi kapkodós teendőlistáim összeírására használtam.

Hiszen a bullet journal alapmódszere a rapid logging, azaz gyors jegyzet: anélkül, hogy bármilyen előre eltervezett formátumhoz igazodnánk, az előttünk nyitott üres papírra csak gyorsan lejegyzetelünk mindent, ami épp jön – legyen az ötlet, teendő, megjegyzés vagy találkozó –, a gyorslistánkban pedig a “bullet”-ek, a listajelek tesznek rendet.

Bullet journal: filofaxszal vagy anélkül?

A filofax rugalmas formája alkalmas volt, hogy a keretein belül “elvigyem egy tesztkörre” a bullet journalt úgy, hogy nyitottam egy szekciót üres négyzethálós lapokkal és teszteltem a “csak egy toll és más semmi” stílusú gyorsjegyzetelést, majd mielőtt észrevettem volna, már a napi tervezőimbe is beszivárogtak a “bullet”-ek, ösztönösen is átálltam a teendők, események és jegyzetek listaikonokkal történő kategorizálására.

A tetszőlegesen kivehető, átrendezhető lapokkal bíró filofax tökéletes terep volt, ahol kipróbálhattam a bullet journal rendszer ihlette ötleteimet anélkül, hogy hosszú távon el kellett volna köteleződnöm mellettük, mindig ott volt a lehetőség, hogy ha valami mégsem tetszik, csak kiemelem a lapokat, eldobom, elfelejtem és újrakezdem.

A gyűrűs határidőnapló, ugyanúgy, mint bármilyen más füzet (spirálfüzet, kötött füzet, fűzött iskolai füzet, satöbbi) tökéletesen alkalmas lett volna a bullet journal rendszer kipróbálására – én végül mégis váltottam. Miért? – Egyrészt régi olvasóim közül az, aki emlékszik ennek a cikknek az eredeti szövegezésére, emlékezhet, hogy eleinte az a félreértés vezetett, hogy a bullet journal rendszer mindenképp füzet/könyv formátumot kíván (ami egyáltalán nincs így). Másrészt pedig utólag kiderült, hogy épp a filofax lapjainak “kitéphető-eldobható” jellege volt az, ami egy ponton teljesen átbillentette a szemléletemet: bár a filofax lapjai is archiválhatóak lennének, én soha nem találtam meg a közös hangot ezzel a módszerrel, így nem is tudtam olyan mélységig elköteleződni a gyűrűs határidő napló mellett, ahogy később egy kötött füzet mellett (például nem használtam naplózásra, hiszen tudtam, hogy nem fogom megőrizni a lapokat – amint helyhiány miatt kikerülnek a filofaxból, elkallódnak).

Ez azonban pusztán egy személyes élmény. Hogy a bullet journal keretrendszerét ki milyen fizikai formátumban szeretné megvalósítani (gyűrűs vagy kötött napló, olcsó vagy flancos füzet, kicsi vagy nagy, vonalas, négyzetrácsos, ponthálós vagy sima, stb.), arra nincs aranyszabály.


+1 tipp: a bullet journal ihlette ötleteimhez keresgélve találtam egy remek forrást, ahonnan különböző papírminták (pl. vonalas, négyzethálós, pontrácsos, stb.) ingyenesen letölthetők és kinyomtathatók. Így például nem kell sokáig gondolkodni, hogy “vajon honnan szerzek pontrácsos papírt, ami annyira tetszik a bullet journalokban” – a PrintablePaper.net-ről letölthető és kinyomtatható, voilá. :)


… egy évvel később

Csaknem egy évvel a bullet journallal való első találkozásom után, 2016 szeptemberében, immár sok-sok tapasztalat birtokában bullet journal gyorstalpalót írtam, amit itt olvashattok:

MI FÁN TEREM A BULLET JOURNAL? >>>

bujo101-600-1

Reklámok

Kreatív kalendárium tanfolyam ajánló

Májusban részt vettem Via (Urban:Eve) és Gigi (Scrapbook.hu) kreatív kalendárium tanfolyamán, és azóta készülök rá, hogy írjak egy kis összefoglalót a tanfolyamról és az ott tanultakról.

Miért jelentkeztem?

A workshop elején Via is kérte, hogy egy rövid bemutatkozásban mondjuk el, kik vagyunk és miért jelentkeztünk a tanfolyamra. Én többek között azért, mert most egy különösen változékony időszakot élek (bár már évek óta nincs hiány nagy változásokból az életemben), és miközben folyamatosan keresem a helyem és próbálkozom több területen is a legjobbat nyújtani magamból, folyamatosan küszködök a bűntudattal és azzal az érzéssel, hogy túl keveset adok.

És ugyan a tanfolyamon erről nem beszéltem, de van egy sokkal kézzelfoghatóbb oka is annak, hogy beiratkoztam. Ez pedig nem más, mint hogy a kapcsolatunk elején, ha jól emlékszem, az első együtt ünnepelt karácsonyunkra (aminek, egek, megvan már vagy kilenc éve!) Petitől egy gyűrűs kalendáriumot kaptam, amit egy ideig használtam is tisztességből, de, azzal ellentétben, ahogy a Saturnus szlogenje hirdeti, nem lett magától rend az életemben attól, hogy volt egy határidőnaplóm… Így egy idő után elhagytam a használatát, és akárhányszor ránéztem a polcon kallódó magányos darabra, bűntudatom támadt, hogy cserben hagytam egy ilyen remek kis ajándékot.

Gigit, a tanfolyam Scrapbookos szervezőjét ugyan nem ismertem, Viának viszont régi olvasója vagyok, a blogján olvasott időgazdálkodási, rendszerezési és kreatív tippeket mindig nagyon hasznosnak tartom, így amikor megláttam a közös kreatív időgazdálkodás tanfolyamuk reklámját, rövid úton elhatároztam, hogy adok még egy esélyt régi barátomnak, a Saturnus gyűrűs kalendáriumomnak, és beiratkozom a tanfolyamra.

Gondold újra!

A tanfolyam elméleti része – mint Via cikkei általában – azért volt nagyon hasznos, mert a szemléletformálásról szólt, arról, hogy egy kis újragondolással, egy kis önismerettel és magunkra való odafigyeléssel sokkal jobb működésre tudjuk bírni a rendszert.

“Nem vagyunk egyformák.” – Nos, nem a Saturnus tervezőinek a hibája, de egyszerűen annyiféle ember, annyi élethelyzet, ritmus, beosztás és teendőlista van, hogy lehetetlen egy olyan egységes naptárformátumot tervezni, amivel mindenki életében “magától lesz rend”. De Via és Gigi bemutatták, hogyan lehet a kalendáriumot úgy magunkra szabni, hogy igazodjon mindannyiunk speciális és egyedi mindennapjaihoz.

“Rendezd át – akár minden nap!” – Amellett, hogy nem kell pontosan úgy használnom, ahogy a csomagolásból előhúztam, a másik aha-élményt az jelentette, hogy még a magam számára kialakított rendszerben sem kell konstans módon használnom a határidőnaplómat. Hiszen a mindennapjaim változnak – és a határidőnaplóm akkor működik jól, ha folyamatosan velük változik. Via és Gigi ráébresztettek, hogy mennyire jól ki lehet használni a gyűrűs kalendáriumnak – a gyűrűs voltából adódóan – azt a tulajdonságát, hogy akár napi szinten ide-oda helyezhetők benne a lapok és a szekciók, vendéglapok fűzhetők le és egész elavult részlegek emelhetők ki és archiválhatók.

“Fecnikből értéket.” – Gigi nagyon magával ragadóan beszélt a scrapbookozásról, amit röviden úgy mutatott be, hogy általa “fecnikből életemléket varázsolhatunk”. A gyűrűs kalendárium célja elsősorban nem az emlékállítás, viszont nagyon jó elméleti és gyakorlati ötleteket kaptunk, hogy az egyes “fecniket”, amik az életünkben sokasodnak (prospektusok, meghívók, csekkek, feljegyzések, stb.), hogyan sorolhatjuk be a határidőnapló működő gépezetébe.

“Ha megtanulsz tervezni, megtanulsz újratervezni!” – Via egyik kedvenc mondása szerint az élet nem olvassa a határidőnaplódat – tehát a terveid nem azért vannak, hogy minden pontosan aszerint történjen. A tanfolyam segített egy kicsit oldani azt a görcsös hozzáállást, amivel a tervekhez és a tervezéshez viszonyultam.

“Játssz vele!” – Egy másik eloszlatott tévhit az volt a számomra, hogy mivel az időgazdálkodás komoly dolog, egy határidőnaplónak is komolynak kell lennie. Via és Gigi azonban megmutatták, hogy egy kalendáriumnak nem az a feladata, hogy korlátozzon, hanem épp ellenkezőleg, az, hogy tükrözzön és inspiráljon minket. Lehet és legyen is olyan, amit örömmel veszünk kézbe, mert gyönyörű, színes, élő és játékos, legyen a büszkeségünk, a kedvenc, mindennapos kreatív projektünk, amiből folyamatos inspirációt meríthetünk.

20140713-211255-76375652.jpg

Így nézett ki a tanfolyam

Az ötórás tanfolyamot a Rayher Hobby Kreatív Centrum inspiráló környezetében, egy kis emeleti szobában tartotta Via és Gigi, kis létszámú csoporttal, családias hangulatban.

A tanfolyam alapvetően három részből állt:

  1. Via elméleti szekciója az időgazdálkodásról és a kalendárium használatáról – természetesen gyakorlattal fűszerezve, hiszen Via kezében folyamatosan ott volt a határidőnaplója, amin folyamatosan szemléletette, hogyan működik az elmélet a gyakorlatban.
  2. Gigi elméleti szekciója a scrapbookozásról és arról, hogyan tudjuk ezeket a technikákat a mindennapi határidőnapló használatban hasznosítani.
  3. Egy alkotási fázisból, ahol a tanfolyam árában foglalt alapanyagokból, a helyben használható eszközökkel, Gigi és Via segítségével nekifoghattunk a gyakorlatba átültetni a hallottakat és magunkhoz igazítani a határidőnaplónkat.

Az alkotási fázisra egy kicsit kevés idő jutott, és bár bevallom, ott a tanfolyamon úgy éreztem, hogy Gigi scrapbook-elméleti szekciója egy kicsit sok időt vett el, amint kikerültem a szárnyaik alól és itthon próbáltam ügyeskedni a kalendáriumom csinosítgatásával és praktikus testreszabásával, akkor jöttem rá, mennyi eszméletlenül hasznos apróságot hallottam ezalatt az idő alatt. Úgyhogy úgy gondolom, a tanfolyamnak remek volt a felépítése, bár összességében tarthatott volna tovább, sokmindenről lehetett volna még beszélni.

Megéri?

Első ránézésre a tanfolyam ára borsosnak tűnhet ahhoz mérten, hogy tulajdonképpen egy néhány órás elfoglaltságról van szó. (A tanfolyam ára, attól függően, milyen csomagot kérünk és mennyire időben jelentkezünk, 10500 ft és 17800 ft között mozog.) De ha nem is vesszük figyelembe az oktatók elő- és utómunkákra szánt idejét és költségeit, akkor is érdemes böngészni kicsit a gyűrűs kalendáriumok és scrapbook holmik árait, mielőtt ítélkezünk.

Amit a tanfolyam magában foglal az ötórás elméleti és gyakorlati oktatás és a helyszíni eszközhasználat mellett:

  • Többféle, Gigi által előre összeállított scrapbook papírszett közül válogathatunk.
  • Válogathatunk a dekortapaszok, matricák és címkék választékából, amik majd segíthetnek a rendszerezésben és dekorálásban.
  • Igény szerint akár üres kézzel is érkezhetünk és a tanfolyammal együtt vásárolhatjuk meg a kalendáriumot és a betétlapokat is. (Természetesen arra is van mód, hogy valaki csak a dekorholmikat kérje, ha van használatban lévő kalendáriuma, vagy a dekorholmikat és a betétlapokat, ha – mint én – csak egy használaton kívüli kalendáriummal bír.)

Ha egy kicsit utánaszámolunk, szerintem egyáltalán nem túlárazott a tanfolyam, és akinek belefér a költségvetésébe, annak mindenképp jó szívvel ajánlom, mert szerintem kezdő és gyakorló határidőnapló használóknak egyaránt tud újat, hasznosat, érdekeset, inspirálót mondani.

Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz

Kedvenc életmód bloggerem, Via könyvének a végére értem, már értékeltem is a Molyon, véleményemet elhozom ide is.

Farkas Lívia – Ennél zöldebb nem lesz

Nagyon vártam, hogy az elsők között kézbe vehessem Via könyvét, miután a blogjának nagy rajongója vagyok. Tőle megszokott módon jól rendszerezetten, átláthatóan, gördülékenyen, céltudatosan és kertelés nélkül írja le a sikeres életvezetéssel kapcsolatos tapasztalatai, gondolatai esszenciáját.

Női kézikönyvként határozza meg – sok gondolat benne “uniszex”, nem hiszem, hogy egy férfi riadtan lökné félre és szaladna el, hogy aztán nyugodtan beszélhessünk a hüvelygombáról, de ismerve az “uniszex” sikerkézikönyveket, meg tudom erősíteni, hogy inkább a női lelkület felé húz, női példákkal illusztrál. Jól van ez így, kellenek a világnak azok a könyvek, amik nemcsak azt írják le, hogy hogyan lehet sikeres karriered, hanem hogy eközben hogyan tarthatod pormentesen a szekrényed felső polcát, avagy hogyan teremthetsz tiszta, rendezett, derűs otthont, és legyünk őszinték, ezek inkább női problémák.

Tudom, hogy a blog az a blog, a könyv pedig a könyv, de óhatatlanul is a bloggal kelt versenyre a könyv, ami nem vált előnyére. Ami a blogban elvarázsol, a végtelenül színes, nyüzsgő, életszerű tartalom, ami miatt Via mindenki “virtuális barátnője” lesz, akinek gondolatban szinte ott kucorgunk a nappalijában, kortyolgatjuk a teát és morzsolgatjuk Gomez puha fülét, miközben beszélgetünk bármiről, ami foglalkoztat – ezt a hangulatot hiányoltam a könyvből. Céltudatos, frappáns, egyedi, olvasmányos, de nem olyan élő, nem olyan személyes, mint vártam.

A borítóra furcsán néztem elsőre, de aztán megszoktam, és tetszik, ahogy az “almás lány” életre kelt az interneten és megkezdte világjáró útját. Augusztusban elviszem magammal és megmutatom neki az Alpokat.

Összefoglalva: ne várjuk el a blog hangulatát, és akkor nem csalódunk, hanem egy összeszedett, praktikus, olvasmányos, elméletet és gyakorlatot jól összefogó, folyamatelvű sikerkézikönyvet kapunk. Jó szívvel ajánlom!

Gondolat-nagytakarítás – Akarom, nem akarom

Először Bakos Kornél villámolvasás tanfolyamán, majd agykontroll tanfolyamon tanultam a gondolat-nagytakarítás módszeréről. A dolog lényege az, hogy fésüljük át és figyeljük tudatosan gondolatainkat, szavainkat, majd kitartóan gyomláljuk ki közülük azokat, amelyek gátolnak, mérgeznek, hátráltatnak, lehúznak, megkeserítenek minket.

Talán úgy tűnik, hogy ez csak fölösleges játék a megfogalmazással, pepecselés a szavakkal, de én úgy tapasztaltam, néha nem is tudjuk, mennyire mérgez minket egy gondolat, egészen addig, míg figyelmet nem fordítunk rá, hogy átformáljuk.

Lássunk két jellegzetes példát, amiken talán sikerül megmutatnom, hogy mennyire nem mindegy és valójában mennyire nem könnyű ez az apró átfogalmazás, mégis mennyire fontos.

Ez a két mérgező mondat és gondolat pedig a “kell” és a “nem tudom”.

Kell vagy akarom?

Túl sokszor érezzük azt, hogy valamit kell, muszáj, nincs más választásunk, mint megtenni. Pedig ha utánagondolunk, az esetek szinte száz százalékában van másik választásunk – csak nagyon könnyű dönteni az egyik és a másik lehetőség között, nagyon könnyű dönteni arról, hogy mit akarunk. Épp ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy mi döntöttünk, és valójában pontosan azt csináljuk, amit akarunk. Kézenfekvőbb a körülmények áldozatának beállítani magunkat és panaszkodni. Pedig amint felhagyunk a panaszkodással, rögtön könnyebbé válik a teher, amit cipelünk. Mert az út, akármennyire is magunk választottuk, néha bizony göröngyös, sáros, iszapos, sziklás, meredek, cudar. De segít menni rajta előre, ha észben tartjuk, hogy mi választottuk, méghozzá azért, mert pontosan tudjuk, hová akarunk eljutni rajta.

Például.
Nem kell bemennem hétfőnként dolgozni. Be akarok menni hétfőnként dolgozni, mert szeretem, ha van pénzem megvenni dolgokat, amik kényelmesebbé teszik az életemet, és szívesebben választom ezt ahelyett, hogy mondjuk fognám a pereputtyomat és egy busszal nekiindulnék a világnak, hogy utcazenészként éljek.
Nem kell letennem a vizsgáimat. Le akarom tenni a vizsgáimat, hogy diplomát szerezzek.
Nem kell elmosogatnom este. El akarok mosogatni, mert jobban szeretek tiszta tányérból enni, és azt is szeretem, ha nem nől a fejemre a dolog, nem büdösödik a konyha és nem kell egy órán át a mosogató mellett állnom, hogy mindennel meglegyek.

Sorolhatnám még – de inkább soroljátok fel ti magatoknak, mi az, amiről eddig úgy éreztétek, kell, pedig valójában ti akarjátok!

Ha egy pontnál elértek oda, hogy nem kell, hanem akarom azért mert… mert… ömm…, és sehogy sem juttok dűlőre, akárhogy gondolkodtok is, akkor ideje elkezdeni megvizsgálni az alternatívákat.

Nem tudom vagy nem akarom?

A “kell” édes testvére a “nem tudom”, amit szintén a kelleténél többször használunk. A “nem tudom” egy remek kifogás arra, hogy miért is nem indulunk el egy göröngyös, sáros, cudar úton arra, amerre akarunk. A “nem vagyok képes rá” a valóságban gyakran inkább csak azt jelenti, hogy “nem vagyok képes rá egyedül”, vagy “nem tudom, hogyan kell”, vagy “félek tőle” – vagy egyszerűen csak “szeretném, de annyira azért mégsem akarom“.

Ha valamivel kapcsolatban úgy érzed, hogy nem tudod megtenni, egyszerűen nem vagy képes rá, csak mondd ki, határozottan: én ezt nem akarom és nem is fogom megtenni.

Két eshetőség van.

Előfordulhat, hogy rögtön megnyugszol a gondolattól. Jé, én ezt tényleg nem akarom. Remek. Akkor már csak azt kell megfogalmaznod, mi az, amit akarsz helyette?

Én például nemrég úgy éreztem, hogy képtelen vagyok a tavaszi-nyári időszakban egyszerre végigcsinálni a zárógyakorlatomat, a diplomaírást, a diplomavédést, az államvizsgát, az esküvőszervezést, mindezt persze a munka és az írás mellett. Amellett, hogy egyébként valószínűleg képes lennék rá, inkább átfogalmaztam a dolgot. Nem akarom mindezt egyszerre végigcsinálni. Nem akarom, hogy a stressz megkeserítse az esküvőmre való készülődést, amit csak egyszer élhetek át az életben (ha minden a tervek szerint alakul persze), nem akarom, hogy mindez az egészségem és a kapcsolatom rovására menjen. Hogy mit akarok helyette? Egy évvel halasztani a diplomaírást és az államvizsgázást. Helyt akarok állni a munkában, időben megcsinálni a zárógyakorlatot az óvodában, rendszeresen írni, boldog nyüzsgéssel tölteni az esküvői készülődést, és egy évvel később átvenni a diplomámat, amire már az asszonynevem lesz nyomtatva, amire titkon mindig is vágytam, mióta elsőéves egyetemistaként megismerkedtem a kedvesemmel.

A másik lehetőség az, hogy amint kimondod, hogy “én ezt nem akarom”, rögtön kényelmetlenül kezded magad érezni. Lehet, hogy azonnal felkiált benned egy riadt hangocska: “de, de, de, dehogynem akarom!”. Az is lehet, hogy arra gondolsz: oké, én ezt nem akarom, de kell. Az utóbbi esetben már tudod, hová kell visszalapoznod. Ami az első esetet illeti, ez remek dolog – de ettől még persze nem száll fel rögtön a köd, nem világosodsz meg azonnal, hogy mi is a teendőd pontosan. Az, ami miatt úgy érezted, hogy nem vagy képes rá, továbbra is ott fog állni az utadban, de már megvan benned az erő, hogy tudd, át akarsz jutni rajta, mert abba az irányba akarsz menni, csak még nem egészen találtad ki, hogyan. Nem baj. Kezdj el dolgozni rajta. Egyedül nem fog menni? Kérj segítséget. Képzetlen vagy? Keress egy tanfolyamot. Túl drága? Készíts költségvetést, mondj le dolgokról és/vagy keress több pénzt. Félsz? Lépj túl rajta. Nem érsz rá? Szakíts időt.

A világ nem lesz illatos és rózsaszínű attól, hogy tudod, mit akarsz. Az út, ami a célodhoz vezet, nem lesz simább. De könnyebb lesz elindulni és végigmenni rajta.

Fogalmazd át!

Remélem, sikerült megmutatnom, hogy ez tulajdonképpen csak játék a szavakkal – egy nagyon komoly, és nagyon nehéz játék a szavakkal.

Kezdd el játszani. Vedd észre, vagy gondold át és keresd szánt szándékkal, hogy milyen dolgokra mondod azt, hogy “kell” vagy “nem tudom”, és mondd ki helyettük, hogy “akarom” vagy “nem akarom”. Ha kell, mondd ki sokszor egymás után, egészen addig, míg legalább közel annyira bizonyos leszel abban, amit mondasz, mint amennyire bizonyosan érezted, hogy úgy mész hétfőnként dolgozni, mint akinek pisztolyt fognak a tarkójához, vagy hogyha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád letenni a nyelvvizsgát.

Nos?

Mi az, amiről azt hitted, kell, de rájöttél, hogy akarod?
Mi az, amiről azt hitted, nem tudod, de rájöttél, hogy nem akarod? Mit akarsz helyette?
Ha mégis akarod, mi áll az utadban, és hogyan foghatnál neki, hogy legyőzd az akadályt?

Így blogolok én – 1. rész

Távolról sem vagyok rutinos vén rókának mondható bloggerként, különösen nem azt az időszakot tekintve, mióta bloggerként gondolok magamra. Hiszen már ötödik éve, 2008 óta vezetek ilyen-olyan blogokat, én-blogot, hobbi-blogot, rajongói blogot, de a Kincsesfüzet az első olyan blogom, aminek a vezetésébe, szervezésébe, népszerűsítésébe különösebb energiákat fektetek, mióta elkezdtem a blogolásra is mint írói tevékenységre gondolni.

Még csak nagyon-nagyon távolról integethetek a nagyoknak, de úgy érzem, elég ügyesen sikerült útjára indítanom a blogot. Az elmúlt fél évben csaknem 23000 alkalommal kattintottatok a Kincsesfüzet bejegyzéseire, és az utóbbi egy hónapot tekintve majdnem 500 egyéni látogató fordul meg nálam átlagosan hetente. Ezért úgy gondoltam, összeszedem az eddigi tapasztalataimat, és leírom, hogyan kezdtem neki a blogolásnak én.

Jack Canfield siker-tippjei

Mindenek előtt Jack Canfield két siker-alapelve segített az indulásban.

Az egyik, ami a “mit?” kérdésre segít választ találni: képzeld el, mi volna az, amivel kitöltenéd az idődet, ha bármit megtehetnél, és kezdd el azt csinálni a mostani életed keretei között. Úgyhogy elképzeltem, mihez kezdene az életével Nagy Timi, lottóötös nyertes, és arra jutottam, hogy tanfolyamról tanfolyamra járnék, mindenfélét kipróbálnék, ami a kreativitásomat foglalkoztatja vagy a lelki fejlődésemet segíti, önsegítő könyveket olvasnék, és írnék-írnék-írnék. Ezért eldöntöttem, hogy nyitok egy olyan “kincsesfüzetet”, ahova minden efféléről írhatok-írhatok-írhatok, ami érdekel, és ha tanfolyamok hadára nincs is most sem időbeli, sem anyagi keretem, de megszálltam a könyvtárt és az internetet, és még magasabb fokozatra kapcsoltam azt az önművelő, tudatos személyiségfejlesztő folyamatot, ami már néhány éve megindult az életemben.

A másik pedig, ami a “hogyan?” kérdésben ad egy kis kapaszkodót: keress valakit, aki már elérte azt, amit te elérni vágysz, és figyeld meg, ha tudod, kérdezd is meg, hogyan csinálja. Az én blogger példaképem elsősorban Via, az Urban:Eve életmód blog egyszemélyes stábja, aki négy év kitartó munka után elérte azt a (számomra) paradicsomi állapotot, hogy egy éve már főállásban foglalkozhat a blogjával. Az élethez való hozzáállását is nagyra becsülöm, szakmai szempontból pedig nagyon sokat tanultam abból, hogy figyeltem azt, ahogy ír, ahogy a bejegyzéseit szerkeszti, az olvasóival kommunikál, és összehangolja és a blog malmára a különböző közösségi médiumok használatát. Folyamatosan intézem hozzá a kérdéseket is, hozzászólásban és e-mailben is, és szüntelenül hálás vagyok neki, hogy olyan segítőkészen válaszol mindig, nagyon sokat tanulok tőle.

Az első döntések

A blog indításakor kellett hoznom néhány alapvető elvi, stratégiai és technikai kérdést.

Ilyen volt például az, hogy melyik blogszolgáltatót válasszam. A saját tapasztalataimon túl kikértem több olyan ismerősöm véleményét is, akik már blogoltak vagy blogolnak erre-arra, és így jutottam végül a WordPresshez, amit testreszabhatósága és széles eszköztára miatt ajánlottak, és eddigi kapcsolatunk alatt valóban nagyon megszerettem a használatát. Én jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki blogot szeretne indítani, de sok szempont befolyásolhatja a döntést, például hogy van-e olyan blogger közösség, akikhez tartozni akarsz és akikhez könnyebben csatlakozol, ha egy adott blogszolgáltatót választasz, vagy van-e olyan közvetlen ismerősöd, akinek a kisujjában van egy blogmotor és bármikor a segítségedre tud lenni, ha kérdésed van.

Át kellett gondolnom azt is, hogy milyen stílusban, tartalommal és gyakorisággal indítsam el a cikkeimet, hiszen ez egyfajta ígéret az olvasóim felé, amit hosszú távon is be kell tartanom, ha nem szeretném, hogy csalódjanak bennem és elpártoljanak tőlem. Természetesen ez nem zárja ki, hogy idővel formálódjon és fejlődjön a blog, de nem szerencsés, ha teszem azt egy naponta frissített lakberendezési blog hirtelen havonta néhányszor jelentkező bababloggá válik. Én kétnapi gyakoriságra “szerződtem” veletek, ami heti három-négy bejegyzést jelent (megengedve magamnak, hogy a tartalmas bejegyzések közé néha egy-egy inspiráló idézetet vagy képet vegyítsek), és ezt a gyakoriságot változatlanul sikerült tartanom a blog indítása óta.

A blog az életemben

Ahogy már ide idéztem Jack Canfield siker-tippjét: találd meg, mi az, amit főállásban szeretnél csinálni az ideális jövőben, és kezdd el csinálni most, a saját kereteid között. A saját kereteim jelenleg azt jelentik, hogy a teljes munkaidős állásom mellett főiskolán tanulok, háztartást vezetek, életben tartok egy vőlegényt és egy kiskutyát, és készülök az esküvőmre. Hogy hol fér el emellett az életemben egy blog? Az én időbeosztásomban tulajdonképpen egyelőre nem hozott túl nagy változást a blogolás, hiszen ahogy már meséltem, én mindig írtam, csak az írásaim tematikája és médiuma változott meg – történetek helyett most cikkeket írok, a virtuális asztalfiókom helyett a Kincsesfüzetbe.

De hogy hol fér el egyáltalán az írás az életemben mindamellett, amit egyébként csinálok? Nos, mint írtam már, ha valamire időt akarunk szánni, valamiről le kell mondanunk helyette. Valahogy úgy képzeljétek el, hogy amikor más elmegy egy péntek esti buliba, megnéz egy szombat esti mozit, esős estéken pulóvert köt vagy vasárnap délelőtt megsüt egy adag finom süteményt a családjának, akkor én írok. Amikor más a facebookot böngészi az ismerősi köre történései után vagy belenéz a napilapokba, akkor én a tumblr-t pörgetem inspiráló képekért. Amikor más elmélyed egy krimiben vagy egy történelmi regényben, akkor én motivációs irodalmat olvasok, hogy legyen miről írnom (és persze fejlesszem magam). És amikor felpolcolom a lábam és bevackolom magam a tévé elé, hogy megnézzek egy szórakoztató sorozatot, akkor is ott van a fél szemem az interneten, a hozzászólásaitokra válaszolok, vagy mások blogját olvasom és kommentálom.

Rengeteg dolog nem fér bele az életembe, ami máséba igen. A társasági életem nem túl pezsgő, nem járok szórakozni, kirándulni, moziba, színházba. A műveltségem soha nem lesz olyan szerteágazó, mint anyukámé volt, a baráti kapcsolataimat nem tudom olyan jól ápolni, mint az apukám vagy a húgom, és kétlem, hogy valaha is olyan páratlan házitündér lennék, mint a kedvesem anyukája. Én írok. Ez az én szenvedélyem, ebben lelem örömöm, ebben próbálok kiteljesedni és előbbre jutni.

A cikkem hamarosan folytatódni fog olyan konkrét tapasztalatokkal, tippekkel és megfigyelésekkel, amikkel bölcsebb lettem az elmúlt időszakban.

TOVÁBB A CIKK FOLYTATÁSÁHOZ

Váratlan időnyereség

Vidi Rita: Hagyd a dagadt ruhát másra – A női időgazdálkodás c. könyvében olvastam a következő tanácsot: használd ki a váratlan időnyereséget! A váratlan időnyereség is olyasmi, aminek felismeréséhez szemléletbeli váltásra lehet szükségünk, átbillenni pesszimistából optimistába, az események negatív értelmezése helyett a pozitív értelmezés felé hajlani. A váratlan időnyereséget ugyanis néha nehéz felismerni a hétköznapokban, mert bosszúságnak álcázza magát: egy lekésett vonat, egy lemondott találkozó, egy meghiúsult program, stb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azon bosszankodni, hogy egy tervünk felborult, ahelyett, hogy megörülnénk annak, ami a rohanó világban az egyik legdrágább kincs: egy kis ajándék időnek. Ismerd fel az ezekhez hasonló bosszantó eseményekben váratlan időnyereséget, örülj neki, és töltsd ki valami olyannal, amire egyébként nem jutott volna időd, például olvass vagy meditálj egy keveset, sétálj egyet, szervezz rögtönzött kirándulást vagy más programot, érj végére egy feladatnak, amit régóta halogattál, mert nem volt időd.