humor címkéhez tartozó bejegyzések

Matt Beaumont: e-sztori

Kategória: Kategória nélkül by

“Az e-sztori az őszintétlenség, az intrika és a szemérmetlen szemétség szőttese – szóval a mindennapi hivatali élet alig eszményített ábrázolása. A könyv teljes egészében e-mailekből áll, és a Miller Shanks reklámügynökségnek azt a néhány sorsdöntő hetét követi végig, amikor belevágnak, hogy megnyerjék a Coca-Cola versenypályázatát. Ezért a megbízásért dömpingáron eladnák anyjukat, nagyanyjukat és valamennyi női hozzátartozójukat vagy akár a férfiakat is, ha úgy hozná a sors. És a pályázat valóban feledhetetlennek bizonyul…”

Matt Beaumont: e-sztori

Az elmúlt időszakban igyekeztem hasznos és konstruktív olvasmányélményeket gyűjteni, inspirálódni, azonban természetesen mindig eljön az a pont, amikor az ember csak egy kis büntetlen lazításra, felüdülésre vágyik. Erről beszéltünk már a női limonádék kapcsán, most azonban egy egészen más stílusú üdítő olvasmányba vetettem bele magam.

Matt Beaumont e-sztorija régi kedvencem, kíváncsiságból vettem elő, hogy lássam, még mindig tetszik-e – és ó, igen, ó, de még mennyire. Szinte letehetetlennek bizonyult, és hatalmasakat nevettem rajta.

Az e-sztori bővelkedik szexista klisékben és botrányos fordulatokban, emellett viszont szövevényes (üzlet)politikai és személyes játszmákat, emberi gyarlóságokat és kompetens karakterek mindennapos harcait is bemutatja, mindezt ötletes, email-regény formátuban.

A fordítás helyenként mókásan félresikerült (egyben szórakoztató lenyomata annak, hogy az internetes szleng milyen gyorsan változik), és néha nehéz volt eldöntenem, hogy egy-egy fogalmazási vagy nyelvtani hiba szándékos-e vagy a korrektúra hiányosságairól árulkodik, de még ezek a bakik sem tudták elrontani az olvasmányélményt.

Én ismét fergetegesen szórakoztam, jó szívvel ajánlom a könyvet nektek is!

Mi a ti kedvenc humoros olvasmányotok?

Hírdetés

Kutyák a macskák ellen – Nevess és tanulj!

Kategória: Kategória nélkül by

Ígérem, hogy nem leszek mókás állatos videókat árasztó blog, de amellett, hogy nagyon jókat nevettem az alábbi videón, rengeteg megosztandó gondolatom is támadt tőle. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat tanulhatunk abból, hogy az állatokat figyeljük.

Mit tanulhatunk a macskáktól?

Komolyan mondom, nézzétek meg azokat a macskákat! A kutyák nagyobbak és erősebbek náluk, és ami azt illeti, minden jel arra mutat, hogy jogosan akarják odébb hessegetni a macskákat. De a macskák, miután eldöntötték, hogy mi a tervük, hogy ez az ő helyük, ez nekik jár, borzasztó nehezen ingathatók meg. Nemcsak hogy nem futamodnak meg az első nehézségnél, de szinte nincs az a megfélemlítés vagy erőszak, amivel eltéríthetőek a terveiktől, és mindeközben még a sodrukból kihozni is roppant nehéz őket, hiszem szilárd meggyőződésük, hogy pontosan ott vannak, ahol lenniük kell.

Mi vajon így állunk ki a céljaink mellett, vagy a legelső alkalommal, amikor ránk vakkantanak, odébb somfordálunk?

Mit tanulhatunk a kutyáktól?

A legtöbb kutya, habár nem tud olyan határozottan és pofátlanul fellépni, mint a macskák, szelíden és állhatatosan visszatérnek újra és újra és újra. Ha az édesgetés nem működik, próbálkoznak hangoskodással, csellel, a szükséges mértékű erőszakkal, egészen addig, míg el nem érik a céljukat. Viszont addig is hajnaldóak átmenetileg beérni valami kevesebbel, megpihenni, és megtalálni a számításukat a második legjobb helyen is, amíg el nem jön az idő, hogy elérjék a végső célt.

Mi hajlandóak vagyunk nekifutni újra és újra és újra, keresve a különböző lehetőségeket? Figyelünk rá, hogy éljünk a második legjobb lehetőség adta előnyökkel is?

Mit tanulhatunk a végkifejletből?

Van olyan, hogy valaki győz és valaki veszít. De van olyan is, hogy ha úgy tetszik, mindenki veszít, hiszen senki nem kapta pontosan azt, amit eredetileg akart, de ha úgy tetszik, mindenki nyert. A kompromisszum, az osztozás, az alkalmazkodás arra vezethet, hogy nemcsak egy kényelmes helyünk van, de még törődő társaságunk is akad.

Mi ki tudunk lépni a fekete-fehér szituációkból, és beérni valamivel, ami nem felel meg száz százalékosan a terveknek – de lehet, hogy sokkal jobb?

Vicces gondolat a szerelemről

Kategória: Kategória nélkül by

Az esküvői meghívónkba kerestem idézetet, amikor az alábbira akadtam – ami egészen biztosan nem kerülhetett a meghívónkra, de szerintem nagyon találó:

“A házasság nevű szövetség tagjai: egy férfi, aki nem tud csukott ablaknál aludni, és egy nő, aki kizárólag csukott ablaknál tud.” (George Bernard Shaw)

Az a régi vicc jut róla eszembe, amikor megkérdezik Mórickát, szerinte mi a szerelem, ő pedig azt feleli: – Szerintem a szerelem az, hogy a nagypapám horkol, a nagymamám pedig süket.

De én inkább G. B. Shaw-val értek egyet: a szerelem sokkal inkább az, amikor a nagypapa horkol, a nagymama hallása pedig éles, és mégis szövetséget kötnek arra, hogy életük végéig egy ágyban alszanak.

Aranyköpések – Fontos, mert neked fontos

Kategória: Személyes by

Tegnap megkérdeztem tőletek, örülnétek-e, ha személyesebb tartalommal is gazdagítanám a blogot. Meglepően sok válasz érkezett, ez úton is nagy ölelést küldök a hallgatag olvasóimnak, jó tudni, hogy vagytok! A válaszok szinte egészében szorgalmazták, hogy osszak meg nagyobb részt a hétköznapjaimból és a gondolataimból, ennek igyekszem is eleget tenni.

Már írtam a vőlegényemről és az ő életszemléletéről. Nem tudom, eléggé kihangsúlyoztam-e, de ő az én legfőbb boldogság-gurum, pozitív gondolkodás mesterem a gyakorlatban. Remek társam, mindig fel tud vakarni a padlóról vagy visszarántani a fellegekből, és szinte mindig tudja, mikor kell meghallgatni és mikor kell egy mondat után belém fojtania a szót, mielőtt elmerülnék a tocsogó negativitásban.

Alapvetően két nagyon különböző karakter vagyunk. Én az elkeskenyedésre hajlamos, csapongó, érzelmes típus, ő a stabilan álló, kritikus, józan, nyugodt, bizakodó jellem. Ami közös bennünk – a lusta vasárnapok iránti szenvedélyünkön túl -, az a jól fejlett, gyakran éles és cinikus humorunk. Ez az elegy pedig szórakoztató, néha már-már tanmese jellegű párbeszédekhez szokott vezetni.

Évek óta szórakoztatom az ismerőseimet azzal, hogy megosztom velük ezeket az aranyköpéseket, és arra gondoltam, megosztok közülük – visszamenőleg és a jövőben is – néhányat a blogon, amikről úgy gondolom, hogy szórakoztató tartalmuk mellett valamiféle tanulságot is hordoznak.

És miért is ne kezdeném azzal, ahogy kikértem Peti engedélyét, hogy megoszthassam a szavait a blogon?

Peti gyakran szokott morogni azért, hogy az aranyköpéseit megosztom a barátaimmal, úgyhogy nagyon óvatosan környékeztem meg az ötlettel.
– Szívem… – kezdtem bátortalanul. – Azt szeretném kérdezni, hogy… és ne mondj rögtön nemet… publikálhatnám a Kincsesfüzetre az aranyköpéseidet?…
– Ööö…
– Kérlek!… – fogtam rögtön könyörgőre. – Ez nekem fontos!…
– Nem – vágta rá azonnal.
– Kérlek!… Annyira inspiráló és fontos tényező vagy az életemben, hogy ezt szeretném megosztani, és…
– Nem – mondta újra szigorúan és hajthatatlanul.
– Kérlek, kérlek, ne mondj még rá nemet, legalább gondold meg!…
– Ezen nincs mit meggondolni. A válaszom nem.
– Kérlek… én… kérlek…
– Nem.
Elhallgattam, és kezdtem igazán elcsüggedni. Valójában számítottam rá, hogy ez lesz a válasz, mégis annyira örültem az ötletemnek, és bánkódtam, hogy elúszott.
Hirtelen elnevette magát és kedvesség csillogott a szemében.
– Jól van na, csak viccelek, persze, hogy igen!
Ezen igazán meglepődtem.
– Tessék?! De hát nem szereted, ha elmesélem ezeket a történeteket, ráadásul a Kincsesfüzet nyilvános, a Facebookon is látják, és te bojkottálod a Facebookot, és…
Komoly hangon félbeszakított:
– Azt mondtad, neked fontos. Akkor pedig fontos. Ennyi az egész.

Azokon a napokon… is kemények vagyunk!

Kategória: Kategória nélkül by

Megkérem az esetlegesen erre járó urakat, hogy forduljanak el, mert a hüvelygombáról menstruációról fogunk beszélni. A finomabb lelkű hölgyek is fontolják meg a félrepillantást.

A tumblr-en akadtam rá az alábbi képre, amelyet a következő felvetésre szerkesztett a kedves alkotó:
“Egészségügyi betétet és tampont reklámozni veszett ügy. A reklámok tele vannak rózsaszín virágos vackokkal. Pedig robbanásokat kellene látnunk, miközben heavy metal zene szól, és effajta szlogenek: ‘Napokig vérzel és nem halsz bele? Akkor használd a mi durván brutális tamponunkat/betétünket. – Mert olyan rohadtul kemények, amilyen kemény te vagy!'”

Hölgyeim, nem tudom, ki hogy van ezzel. Mióta láttam ezt a képet és a fiktív reklámszlogent, ahányszor csak megérzem annak a bizonyos időszaknak bármely testi-lelki nyűgét, rögtön megszólal a fejemben a dudum-dudum-dudum heavy metal zene, a robbanások hangja és a szlogen: YOU ARE MOTHERF*KING HARDCORE! – Próbáljátok ki! :)

(Elnézést a kissé kicsapongó bejegyzésért, de ezt most igazán megérdemeltem. :) Dudum-dudum-dudum! :))

Egy nem mindennapi szerelmi történet :)

Kategória: Kategória nélkül by

Nem gyarpítja a blog komolyságát (nem is biztos, hogy ez a célom itt :)), de most találtam rá és ezt egyszerűen meg kell osztanom. Az alábbi példa a “kérj és megadatik” szótári definíciója lehetne.

20120804-122134.jpg

Mégis ki gondolná, hogy egy ilyen bolond kérés ilyen könnyedén megvalósítható? És lám. A fenti mérnökhallgató számtalan okot felsorolhatott volna, hogy miért mondanának nemet a kérésére – a multik lelketlenek, miért is adnának oda valamit, ami az ő tulajdonuk és fizettek érte, egyébként is nevetséges és kínos ez az egész, és így tovább. De ő nem tette. Megfogalmazta, mit szeretne, miért szeretné annyira, és egyszerűen kért.

Talán a vágyaink csak számunkra hatnak furcsán és tűnnek kivitelezhetetlennek, de ha elszánjuk magunkat és kérünk, könnyebben valóra válhatnak, mint azt valaha hittük volna.