Trónok harca – A hét isten szerintem

Most, hogy ismét műsoron van az HBO-n a Trónok Harca az új évaddal, arra gondoltam, ideje, hogy nálam is ismét műsoron legyen. 

Korábban már írtam nektek a hét istenről és hogy mennyire jól megszerkesztettnek tartom a koncepciót – hogy mind férfi és női nem, mind az emberi problémák széles skálája igazságosan ábrázolásra kerül bennük, hogy minden kérdésünkhöz megtalálhassuk a személyt, akihez bizalommal fordulhatunk. 

Az interneten nagyon sok olyan feldolgozást találni, ahol a rajongók a hét istennek egy-egy könyvbéli, sorozatbéli szereplőt feleltetnek meg – én is elkészítettem a magam válogatását már… egy?… vagy két?… szezonnal ezelőtt. Most leporoltam, felfrissítettem és megosztom veletek is ezt a koncepciót.

Ki a hét isten?

Emlékeztetőül a korábbi cikkemből idézek.

A hét isten, és amiért hozzájuk imádkozhatunk (általam kicsit bővítve a “hivatalos” listát):

  • Apa – Igazságért és igazságosságért, azért, hogy ezt el tudjuk fogadni, és hogy mi is igazságosak tudjunk lenni és ki tudjunk állni az igazságért.
  • Anya – Békéért és béketűrésért, az otthon, a család és a házasság dolgaiért, és a nőiség kérdéseiért.
  • Harcos – Védelemért és a (fizikai és lelki) erőért, hogy meg tudjuk védeni magunkat és a hozzánk tartozókat, hogy meg tudjuk vívni a harcainkat.
  • Vénasszony – Bölcsességért, tisztánlátásért, útmutatásért olyan helyzetekben, amikből nem látjuk a kiutat.
  • Kovács – Munkával és feladatokkal kapcsolatos dolgokért, kitartásért, a kihívásokhoz való (fizikai, lelki, szellemi) erőért, hogy “elvégezzük, amit el kell végezni”.
  • Szűz – (Testi és lelki) ártatlanságért, derűért és az álmok valóra válásáért.
  • Idegen – Mivel az Idegen a halál és az ismeretlen nem is emberi arca, ezért Westeros világában keveset imádkoznak hozzá, pedig meglátásom szerint az elmúlással és az ismeretlenben való újrakezdéssel való megbékélésért kellene a legtöbbet imádkozni, hiszen ez az, ami az életünk minden területén folyamatosan jelen van.

Hogyan választottam?

A hasonló gyűjteményekben gyakran azt kifogásoltam, amikor egy istent és egy szereplőt túlságosan szó szerinti kapcsolattal kötöttek össze. Gendry a kovács, mert kovács. Sansa a szűz, mert szűz. Daenerys az anya, mert ő a Sárkányok Anyja. 

Én próbáltam ettől elrugaszkodva inkább arra a minőségre, arra az eszmére támaszkodni, amit az egyes westerosi istenek képviselnek, legalábbis az én szememben. Például a kovácsról gyakran elmondják, hogy bár kovácsnak hívják, de ugyanúgy lehetne kőfaragó vagy földműves is, hiszen a kovács mindenkit képvisel, aki “az emberek birodalmát építi”. A szűznek nem feltétlen csak a szexuális érintetlenséget szabad képviselnie, hanem a tisztaság, az ártatlanság, a frissesség, a megújulás rengeteg formája lehet az oltalma alatt.

Fontos lehet még tudni, hogy a könyvek olvasásával messze a sorozat mögött lemaradva kullogok, ezért a választásomat főként a sorozat, nem pedig a könyvek által megrajzolt szereplők ihlették.

A hét isten – szerintem

 
Apa

Ned Stark tökéletes példája a szememben az Égi Apa képének. Végtelenül igazságos, lojális és szilárd. Teljes szívéből szereti a családját, de az igazságot és a helyes utat soha nem áldozza fel az önös érdekeiért. A személyes, emberi tragédiája persze pontosan ebben áll, ha viszont magasabb minőségként tekintünk rá, abban egészen biztosak lehetünk, hogy az igazságért, a helyes út valasztásáért és a helyes döntés felvállalásához kellő erőért egészen nyugodtan fordulhatunk Ned Starkhoz.

Anya

Catelyn Stark számomra több szempontból is tökéletes választás az Égi Anya szerepére. Az Anya karaktere nem csupán az anyaságot, a saját gyermekeihez való ragaszkodást képviseli, hanem a felnőtt nő minden klasszikus minőségét: a szerepét anyaként, feleségként, otthonteremtőként, a család összetartójaként. Nem harcra bíztat, hanem szelídségre, gondoskodásra, a békés út keresésére. A “Kegyelmes Anya” c. himnusz szerint az Anya “megóvja a fiainkat a harctól, erőt ad a leányainknak, megszelídíti a haragot és egy gyöngédebb útra vezet”. Cat személyes tragédiája szintén abban csúcsosodott ki, hogy nemcsak odaadó feleség és anya volt, de mindvégig a békés utat kereste. Emellett tökéletesen betöltötte a szerepét Ned mellett, mint feleség, anya, egy kastély és egy tartomány úrnője. Olyan nő volt, aki nem akart kitörni a klasszikus női szerepből, de nem is tört bele, hanem szilárdan jellemmel, szelíd női erővel kiteljesedett benne. Ha hasonló női erőért fohászkodunk, Catlyn Stark egészen biztosan jó példaként áll előttünk. 

Harcos

A Harcos okozta talán a legnagyobb fejtörést a számomra, mert rengeteg jó csatatéri harcost találni a történetben, akik remekül vívnak, erősek és bátrak a küzdőtéren, de a harcos minőségében sokkal fontosabbnak láttam az erkölcsi szilárdságot és a gyengék védelmezését. A legjobb választás talán Tarthi Brienne lett volna, de mivel épp azt tartottam a hét isten koncepció egyik legnagyobb erősségének, hogy egyensúlyban tartja a férfi és a női karakterek aranyát, ezért nem akartam felbolygatni ezt az egyensúlyt. Eredetileg jobb híján esett a választásom Jorah Mormontra a Daenerys mellett betöltött védelmező szerepe miatt, de egyre inkább meggyőzve éreztem magam, hogy Havas Jon az én emberem erre a feladatra. Jon igazán otthon van abban, hogyan vívja meg a harcait. Ha kell, védelmez, ha kell, bosszút áll, ha kell, kardot ragad, és ha kell, leteszi. Nem mindig adatik meg a számára, hogy erkölcsileg tiszta és egyértelmű döntéseket hozzon, de sohasem gyávaságból vagy hatalomvágyból dönt. Ha valakinek tanácsra lenne szüksége, hogyan vívja meg a harcait, Havas Jonhoz szerintem bizalommal fordulhat.

Vénasszony

A Vénasszony az, aki látja a jövőt, aki utat mutat a nehéz időkben, aki meglátja a kiutat a legzavarosabb helyzetekből is, Olenna Tyrell pedig pontosan ilyen. Nagy játékos, nagy taktikus. Bár valóban idős, de nem tört meg a korral, hanem megtanulta tökéletesen felhasználni azt a tapasztalatot, bölcsességet, éleslátást, amit az évekkel szerzett. Ha egy zavaros helyzetben találjuk magunkat és kiútért fohászkodnánk, Olenna Tyrellnek biztosan akad egy éleslátó tanácsa.

Kovács

Itt kezdődnek a merészebb választásaim, méghozzá Tyrion Lannister személyében, akitől nem sok minden áll távolabb, mint hogy lovakat patkoljon vagy földet szántson. Viszont, különösen amíg ő töltötte be a Király Segítője posztját, ő volt a tökéletes példa arra, hogyan lehet ügyesen, okosan, kitartóan és odaadóan “építeni az emberek birodalmát”.

Szűz

Margaery Tyrell – különösen a sorozat ábrázolásában – bizony sokminden, csak nem szűz. Viszont számomra nagyon jól képviseli a megújulást, a frissességet, az új kezdeteket. Margaery minden új helyzetben tud új lenni, üde lenni, megtalálni azt a formát, ahogy a leginkább virágozhat. A Szűz az Anyához képest a női minőségnek, a női léleknek egy fiatalabb, ártatlanabb állapotát képviseli, amikor még nem annyira a családi tűzhely, inkább az ábrándok és az álmok vannak a középpontban. Ha pedig az álmainkat szeretnénk hajszolni, ha egy új helyzetben kell kivirágoznunk, ha egy problémánkra “szűz szemmel” kell tekintenünk, ha egy posványos helyzetben is meg kell találnunk magunkban az üdeséget, a frissességet, a mosolyt, akkor Margaery Tyrell igazán jó tanácsadó lehet. 

Idegen

Az Idegen se nem férfi, se nem nő, és alakja szorosan összefonódik a halállal. Arya Stark karakterénél jobb megtestesülését pedig nehezen találtam volna. Arya az, aki valóban “arctalanná” válik az útja során, lányból fiú, fiúból lány, nemes leányból utcagyerek, majd szolgálólány, majd harcos és csavargó válik belőle. Ő maga a megtestesült változás, az idegennel, az ismeretlennel való szembenézés, akár a saját lényének, a saját emberi létezésének a határain is túl. Westeros világában keveset imádkoznak az Idegenhez, és Arya Stark sem feltétlen az a lélek, akihez útmutatásért, erőért vagy vigasztalásért fordulhatnánk, de tökéletes példaként áll előttünk, hogy – akár tetszik, akár nem – a váratlan és ismeretlen helyzetek sokkal nagyobb változásokat tartogathatnak nekünk, mint amikre a legvadabb álmainkban gondolni mertünk volna. 

(A felhasznált képek forrása: Ned, Catelyn, Jon, Olenna, Tyrion, Margaery, Arya.)

Reklámok

Isten arcai

Egy ideje nem jelentkeztem a mormon péntek rovattal és egyéb vallási témákkal, de ahogy említettem, Game of Thrones elvonásban szenvedek a következő évad kezdetéig – ezért arra gondoltam, beszéljünk egy keveset a Trónok harca / A tűz és jég dala világának isteneiről.

Nem elsősorban bennfentes rajongói értekezést szeretnék írni a témáról, hanem általános gondolatokat, remélem, annak is sikerül felvennie a fonalat, aki nem ismeri az alapművet.

Gyorstalpalóul annyit vázolnék fel, hogy George R.R. Martin monumentális történelmi fantasy regényének nyugati világában két nagy vallás él együtt:

  • az ősi, természetközeli hit, arctalan és névtelen isteneivel, akiket a fákba vájt arcok képviselnek és akiket a szent helyként tisztelt erdőkben, az istenerdőkben látogathatnak meg híveik (ők a “régi istenek“) – ezt a hitvilágot nagyjából a keltákkal tudnám párhuzamba állítani,
  • valamint a fiatalabb hitvallás, hét emberarcú istenével (az “új istenekkel“, akik valójában egy isten hét aspektusát személyesítik meg), akik előtt a papok által vezetett gazdag szertartásokkal tiszteleghetnek és akiket a szentélyekben kereshetnek fel a hívők – ezt a vallást a kereszténység vetületének látom.

A Tumblr-t böngészve láttam egy fanartot, ami azt hirdette, hogy akkor tudod, hogy vérbeli Trónok harca rajongó vagy, ha kívántad már valaha, hogy bárcsak lenne egy saját istenerdőd. Valóban én is kívántam már, hogy bárcsak lenne egy hely, ahol biztosan érezhetem a felsőbb hatalmak létét, és ennek nagyon szép szimbóluma az istenerdő. De ezt a (nem kimondottan Trónok harca rajongói) vágyat leszámítva, akármennyire szeretném is rajongóként közel érezni magamhoz a zord északiak ősi isteneit, a fantáziámat az “új istenek” sokkal jobban megmozgatták – talán azért is, mert velük együtt én is keresztény gyökerekkel bírok.

Egyszer arról beszélgettem a mormon fiúkkal, hogy milyennek képzelik el Istent, amire válaszul az egyikük elmondta, hogy amikor hozzá imádkozik, az édesapja alakját képzeli el egy tisztább, mennyeibb megjelenésben – hiszen Isten nem más, mint a Mennyei Atya, szó szerint az ő égi édesapja.

Azt hiszem, bármelyik vallást nézzük, egyértelmű, hogy az ember ahhoz tud imádkozni, azt tudja tisztelni, attól tud tanácsot kérni, akit maga elé tud képzelni. Még a Silva-féle agykontrollban is azt tanácsolják, hogy képzeletben alkossunk meg két úgynevezett “segítőt”, egy férfit és egy nőt, akik a tudatalattink “szócsövei”, és akikhez a különböző kérdésekkel, problémákkal és a tudatalattinknak adott feladatokkal fordulhatunk. (A nemeknek akkor van jelentősége, ha kifejezetten férfias vagy nőies problémánk van.)

Ez a nemi bontás azért is érdekes, mert a keresztény Isten, még akkor is, amikor egyarcú istenből háromarcú istenné (a Szentháromsággá) fejlődött, változatlanul férfias maradt – még mindig két férfiarca (az Atya és a Fiú) és egy semleges nemű arca van (a Szentlélek). Ugyanakkor a világon mindenütt imádkoznak a Szűzanyához (aki, vegyük észre, Szűz és Anya is egyben, tehát a női lét sokféle problémájával címezhető meg a különböző életszakaszokban), és bár szigorúan véve nem istenség, de a gyakorlatban, a hozzá imádkozó lányok és asszonyok szemében szinte azzá lépett elő – ugyanúgy Isten egyik arcává vált.

Szerintem ez is jól mutatja azt, hogy az embernek szüksége van rá, hogy arcot adjon Istennek (úgymond a saját képére formázza), viszont az arccal együtt korlátokat is ad neki – hiszen ahogy a földi édesanyjával és édesapjával sem ugyanazokat a kérdéseket vitatja meg, vannak olyan problémák, amikkel egyszerűen szívesebben fordul a Szentanyához, mint a Mennyei Atyához.

És itt kanyarodnék vissza ahhoz, miért tartom nemcsak érdekesnek, de életképesnek a George R.R. Martin által felvázolt hitvilágot. Ebben a kitalált hitvilágban a hittudósok szerint a “hét új isten” valójában egy istenség hét arca, hét aspektusa, de a köznép szemében hét különálló személy, hét önálló isten, akikhez személyüknek megfelelően különböző dolgokért imádkozhatunk. Ez a hét aspektus pedig összességében arcot ad minden emberi imádságnak.

A hét isten, és amiért hozzájuk imádkozhatunk (általam kicsit bővítve a “hivatalos” listát):

  • Apa – Igazságért és igazságosságért, azért, hogy ezt el tudjuk fogadni, és hogy mi is igazságosak tudjunk lenni és ki tudjunk állni az igazságért.
  • Anya – Békéért és béketűrésért, az otthon, a család és a házasság dolgaiért, és a nőiség kérdéseiért.
  • Harcos – Védelemért és a (fizikai és lelki) erőért, hogy meg tudjuk védeni magunkat és a hozzánk tartozókat, hogy meg tudjuk vívni a harcainkat.
  • Vénasszony – Bölcsességért, tisztánlátásért, útmutatásért olyan helyzetekben, amikből nem látjuk a kiutat.
  • Kovács – Munkával és feladatokkal kapcsolatos dolgokért, kitartásért, a kihívásokhoz való (fizikai, lelki, szellemi) erőért, hogy “elvégezzük, amit el kell végezni”.
  • Szűz – (Testi és lelki) ártatlanságért, derűért és az álmok valóra válásáért.
  • Idegen – Mivel az Idegen a halál és az ismeretlen nem is emberi arca, ezért Westeros világában keveset imádkoznak hozzá, pedig meglátásom szerint az elmúlással és az ismeretlenben való újrakezdéssel való megbékélésért kellene a legtöbbet imádkozni, hiszen ez az, ami az életünk minden területén folyamatosan jelen van.