Amikor tavaly ilyenkortájt részt vettem Via és Gigi Kreatív kalendárium tanfolyamán (tavaly ilyenkor?! hihetetlen, hogy már egy év eltelt!), az egyik legalapvetőbb tanács, amit kaptunk, ez volt: a naptárszerkesztők megpróbálnak kiötleni egy formát, ami mindenki számára jó, éppen ezért viszont senki számára sem tökéletes – ezért szabd testre, szűkítsd, bővítsd, variáld, ahogy csak jólesik!

Egy készen kapott heti tervező szett persze nagyon jó kiindulási alap, különösen annak, akinek fogalma sincs, mire és hogyan szeretné majd használni a határidőnaplóját, hiszen így a legegyszerűbb útnak indulni. A filofaxozás gyermekbetegségei aztán úgyis előjönnek időközben, és akkor már tudni fogjuk, mire van szükségünk valójában – a gyűrűs formátum pedig segít abban, hogy ne legyünk örök időkre kötve a naptárkészítők koncepciójához, hanem szabadon belenyúlhassunk ott, ahol szükséges.

Bennem egy év után érett meg, mi az, ami zavar a Saturnus naptárszerkesztőitől kapott formában, és nekiveselkedtem nemcsak kinézetben, de elrendezésben is a saját képemre formálni a határidőnaplómat.

Havi tervező

Már régóta szokásom, hogy sűrűbb időszakok előtt (például vizsgaidőszakban, vagy amikor urambocsá’ a vizsgaidőszak még a munkahelyi kampányidőszakkal is egybeesett) fogtam egy A4-es lapot, függőleges és vízszintes vonalakkal hetekre és napokra osztottam (mint a legtöbb falinaptárban), és színkódolva besatíroztam, melyik nap mivel fogok foglalkozni, mert egyszerűen szükségem volt rá, hogy egyben lássam az elkövetkező heteket, akár hónapokat, tudjam, hogy a fix programjaiban beikszelve hány szabad délutánom, estém hétvégi napom marad, tudok-e valamikorra pihenőidőt tervezni, van-e torlódás, stb.

Ezek nem precíz tervek voltak és gyakran csúsztak is, de arányaiban el tudtam osztani a teendőimet a napok, hetek közt, és adott egy durván felvázot képet a várható leterheltségemről, ami számomra életmentő tud lenni, mert leginkább az ismeretlennel, a beláthatatlannal stresszelem magam, azzal, ha nem látom előre, mi vár rám, meddig kell kihúznom erővel és türelemmel.

Havi tervezője persze a Saturnusnak is van, de listás, nem pedig négyzethálós elrendezésben, amit én jobban kedvelek, mert könnyebben átlátok vele egy időszakot, mint ha a napok listaszerűen fel vannak sorolva egymás alatt. Ezért azzal kezdtem, hogy szerkesztettem egy négyzethálós oldalt, 5×7-es beosztással, ami lehetővé teszi, hogy egy oldalon öt (egész vagy töredék) hetet, azaz egy hónapot elhelyezzek.

M-es tervező méretben persze így elég aprók a mezők, de ahogy írtam, ez nem agysebészet: elég, ha egy általános képet kapok az előttem álló időszakról. Én ide nem is írok semmit, csak a színkódjaimat használom, és a jelzések kiterjedésével vagy formájával egyéb dolgokat is feljegyezhetek magamnak. Ez persze csak egy lehetőség – néhány szavas feljegyzések is nyugodtan elférnek ezekben a mezőkben, de számomra érzékletesebb a színkódolás.

Heti tervező

A nagyobb fejtörést a heti tervező okozta. A Saturnus által adott formátumú heti tervező úgy nézett ki, ahogy azt egy határidőnaplótól megszoktuk: ha kinyitottuk, két oldalon egymás mellett egyben láttunk egy hetet, hétfő-kedd-szerda a bal oldalon, csütörtök-péntek és a ficaknyi méretű szombat-vasárnap a jobb oldalon.

Via tanácsa szerint kezdtem el ezt a formát használni úgy, hogy a lapokat (kezdetben ténylegesen, később már csak gondolatban) egy függőleges vonallal kettéosztottam, és a lapok bal oldalára írtam a fix, adott naphoz kötődő programokat, a jobb oldalára pedig a héthez vagy a hét első-második feléhez kötődő teendőket és feljegyzéseket, amiket nem kell egy adott fix napon elvégezni, de jó lenne a héten a végére járni.

A problémám ezzel a formátummal a következő volt:

• A szombat és a vasárnap túl apró volt, pedig a hétköznapjaim nagy részét kitölti a munka, a munkahelyi teendőimet pedig külön naptárban vezetem az irodában, ezért inkább itt lett volna szükség helyre. Ha viszont pótlapot fűztem be a hétvégi teendőknek, akkor valami valamit szükségszerűen kitakart és nem láttam egyben a hetemet, ami még zavaróbb volt, mint a fikarcnyi szombat-vasárnap.
• A fix programjaim csak lézengtek, nem töltötték ki a teret, ami zavart, a heti teendőim és feljegyzéseim viszont folyamatosan átburjánzottak az oldalukról a napi programok térfelére, ami szintén zavart. A napi teendők így nem különültek el elég élesen, a jegyzetek viszont túlságosan kötve voltak a napokhoz – egy formátumba voltak besuvasztva, pedig teljesen más formában lett volna igényem a feljegyzésükre.
• Jobbkezesként utáltam a bal oldalra, a hét elejére írni, mivel zavartak a fém gyűrűk, így a teendőket és jegyzeteket inkább a jobb oldalra, a hét második feléhez írtam, ami még tovább súlyosbította a hétvége körüli káoszt.

Aztán ebben a határidőnaplós videóban megihletett, hogy az adott naphoz tarozó lap úgy volt felosztva, hogy egymástól elkülönítette a napi beosztást, a napi legfontosabb teendőket és az adott naphoz tartozó jegyzeteket. Persze nekem nem volt szükségem ennyi helyre, épp hogy jobban össze akartam sűríteni a napokat, különösen a hétköznapokat, továbbra is egyben akartam látni a hetemet, és kényelmesebben akartam jegyzetelni a gyűrűs kalendáriumba.

Így viszont hirtelen összeállt a kép, és végre megterveztem a saját heti tervezőmet!

Egy lapot nyolc mezőre osztottam, négyszer kettes felosztásban, és felcímkéztem így: [üres]-hétfő—kedd-szerda—csütörtök-péntek—szombat-vasárnap. Így a lapom kapott egy szabad mezőt, ahová a heti legfontosabb teendők vagy akár egy heti mottó mehet, alul pedig egymás mellé került a szombat-vasárnap, így a hétvégém összefogottabban tervezhető.  Mivel úgy döntöttem, a heti fix programokat csak jobb oldalon vezetem, ahol az egész lapra kényelmesen tudok írni és nem kell vacakolnom a gyűrűkkel, így az előző hét lapjának hátoldala üresen marad a bal oldalon – ez a jegyzetek kánaánja! Itt aztán lehet tobzódni, nyilazni, buborékozni, zsúfolni, anélkül, hogy elvonnám a figyelmet a napi fix programokról.

Így végül minden igényem teljesült:

• Jobban kihasználom a helyet, de továbbra is egyben látom a hetemet.
• A napi teendők és a jegyzetek jól elkülönülnek egymástól, és mindegyik megkapta a neki legideálisabb formátumot.
• Mivel a bal oldal a jegyzeteké, amiknek nincs fix formátumuk, szabadon kikerülhetem a gyűrűket írás közben, ha zavarnak.

Töltsd le te is!

A naptárkészítőkkel ellentétben én meg sem próbáltam más igényeire tekintettel lenni, csak a magaméra, az elrendezése az én igényeimnek hivatott megfelelni. A lapok elég minimalistára sikerültek, mivel nem akartam vacakolni azzal, hogy előre bedátumozom őket, és egyébként sincs rajtuk semmi flinc-flanc: csak a rácsvonalak és a heti tervezőnél a hét napjai. Az évet, hónapot, napot kézzel kell felvezetni mindenhová, így viszont univerzálisak és nem veszítik el a szavatosságukat. Méretében is az én határidőnaplómhoz, a Saturnus M-es gyűrűs kalendáriumához igazodnak.

Ha mindezek mellett valaki szemet vetett a heti és a havi tervezőmre, közkinccsé teszem, hogy szabadon letölthető legyen innen az oldalról.

LETÖLTÉS

A lapok A4-es papírra nyomtathatók egyoldalas nyomtatással, és a körbevágások helyét is jeleztem. A lyukasztás a határidőnapló testreszabásánál bemutatott trükkel, előrajzolással és egy mezei kétlyukú lyukasztóval oldható meg. Bár én szívesebben jegyzetelek fehér papírra, bónuszként készítettem egy vonalas jegyzetlapot is, hátha valaki hasznát veszi.

Ha megtetszett, vedd és vidd bátran, de ha van kedved, hagyj egy kommentet, hogy én is örülhessek neki! :)