A bullet journal affér – Pinterest ajánló

Mintha csak tegnap lett volna, hogy megosztottam az első találkozásomat a bullet journallal!

Aki Pinteresten követ, az észrevehette, hogy nem túl diszkréten a Filofax táblámat egyszerűen elborították a bullet journal képek. Őszintén szólva, magam sem vettem észre, mikor kerültem ennyire a hatása alá – hogy mikor keveredtem ilyen szenvedélyes afférba a bullet journal stílussal –, de talán lehet valami köze ahhoz, hogy a NaNoWriMo alatt minden napi tennivalót és mókát a minimumra kellett szorítanom, és ezalatt a bullet journal stílusú, “csak egy toll és más semmi” típusú tervezés nagyon testhezállónak bizonyult.

Nagyon kevés energiát kellett fektetnem a napi és heti terveim vezetésébe, miközben a filofaxom egyre csak rendezettebbé és rendezettebbé vált.

bullet journal

Amint tudok, mutatok nektek képet a határidőnaplóm változásairól, amikből bizony van bőven azóta, hogy legutóbb megmutattam kívül és belül – két okból halogatom: egyrészt mert tragikusan kevés a napsütéses órák száma és nem tudok elcsípni olyan időpontot, amikor értékelhető minőségű képeket készíthetek nektek, másrészt pedig… huhh, valahogy idén szörnyen nehéz visszaülnöm a lóra november után –, addig is szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Pinterest táblámat (a fenti képek forrását is mind ott találjátok), valamint egy gyönyörű bullet journal flip through videót – én már rongyosra néztem és rengeteg ötletet jegyzeteltem ki magamnak, tartalmat, elrendezést, dekorációt illetően. Remélem, nektek is tetszeni fog!

Kara blogját pedig a BohoBerry.com oldalon találjátok.

Így váltottam A6-os filofaxra

Hogyan csináljak A4-es dokumentumból filofax méretet? Ez a kérdés engem is sokáig bolygatott, és mivel Instagramon érdeklődést keltettek a filofaxom karácsonyi tervező lapjai, gondoltam, elmesélem, hogyan váltottam M-es (Personal méretű) tervezőről A6-osra.

Filofax

A történet nem túl fordulatos és nem túl tragikus: nem kellett könnyes búcsút vennem a jól bejáratott, szeretett M-es gyűrűs határidőnaplómtól, hiszem, csiribú-csiribá, az M-es tervező tökéletesen befogadja az A6-os lapokat.

Ezzel az ötlettel először akkor találkoztam, amikor a Pinteresten láttam, hogyan használnak standard képeslapokat elválasztapokként – tökéletes “lusta” megoldás, hiszen ezek a lapok szépek, stabilak, méretre vágottak, és mivel egy kicsit szélesebbek a filofax papírnál, még azon sem kell töprengeni, hogyan applikáljunk rájuk füleket: csak ki kell lyukasztani és már készen is vannak, tökéletes elválasztóként működnek.

Egyben azt is jelentették viszont, hogy a karcsú filofax papírnál “ducibb” standard méretű lapok is kényelmesen elférnek a filofaxban, ami pedig nem hagyott nyugodni. Mert bizony nem nagyon szeretek a filofax papírméret méricskélésével vesződni, ahogy a fele papírt vágási hulladékként a kukába dobni sem.

És a világ azért – természetesen – alapvetően az ISO standardre van berendezkedve. Ha valamit ki szeretnénk nyomtatni a határidőnaplónkhoz, azt A4-es papírra fogjuk nyomtatni.

Egy ideje már kísérleteztem a bullet journal stílusú napi tervezőkkel és munkahelyi teendőlistával, az A4-es papírra nyomott, letölthető és nyomtatható ponthálós lapokat pedig puszta lustaságból nem méricskéltem, hanem gyorsan és egyszerűen négyrét vágtam (A6 méretre), és amikor a családomtól kifejezetten filofax dekorációs célra kaptam ajándékba egy maroknyi karácsonyi képeslapot, úgy éreztem, eljött az idő: minden filofax méretű lapot száműztem a tervezőmből és átálltam A6-os méretre.

Szerencsére a gyűrűs kalendárium rugalmassága miatt itt is, mint mindig, a válasz arra a kérdésre, hogy “vajon lehetne-e…?”, az volt, hogy “naná, hogy lehet”.

Miért jó, hogy A6-os filofax lapokat használok?

  • Nem kellett lecserélnem az M-es gyűrűs határidőnaplómat, tökéletesen használható a speciális méretű filofax papír helyett A6-os lapokkal
  • A letölthető holmik gyakran A4 méretűek, ezek egyszerűen nyomtathatók “4 oldal egy lapon” beállítással A6 méretűre
  • A szövegszerkesztők is az ISO szabványokat szeretik használni, így könnyebben tervezek és nyomtatok magamnak saját oldalakat
  • Egyszerű fehér, mintás vagy színes szabványméretű lapokból is könnyen és gyorsan készíthetők saját jegyzetlapok
  • Az A4-es papír nemcsak könnyebben vágható A6 méretre, mint filofax méretre (akár mérés nélkül, egyszerű hajtogatós módszerrel), de a papírveszteség, a vágási hulladék is kevesebb: egy A4-es lapból kettő, körültekintő szerkesztéssel legfeljebb három filofax méretű oldal jön ki, míg A6-os méretből négyet ad ki és nem vész kárba papír
  • Nem szeretek közvetlenül a gyűrűk mellé írni (kényelmetlennek tartom), és egy szélesebb, “ducibb” papíron könnyebb ezt elkerülni

Nekem egyelőre nagyon bevált az A6 méretre váltás, sok könnyebbséget jelent.

    Az emlegetett Urban:Eve karácsonyi tervező is A4 méretben készült és egy lapon négy oldalas nyomtatással, A6-os méretre vágva kapott kényelmes helyet a filofaxomban. Nézzetek rá Viánál, nagyon hasznos holmi! ;)

    Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam?

    Megjegyzés: ennek a 2015 októberében született cikknek 2016 szeptemberében, csaknem egy év után frissítettem a tartalmát, egyes részeket kivágtam, átírtam vagy kiegészítettem. Miért volt erre szükség? Mert bár igyekeztem a legnagyobb körültekintéssel írni a témáról, igazán csak akkor láttam tisztán, amikor már én is jó ideje használtam a bullet journal rendszert. Nem szerettem volna törölni ezt a cikket, de régóta szerettem volna tisztázni egyes félreértéseit, nehogy valakit tévútra vigyek. Vágjunk is bele!

    Filofax vagy bullet journal? Melyiket válasszam? – De ami még fontosabb: miért nincs értelme ennek a kérdésnek?

    Azért, mert a filofax (akár a Filofax, mint márka, akár a köznévvé vált filofax, mint gyűrűs határidőnapló) egy eszköz, a jegyzetfüzetek/határidőnaplók egy fajtája, míg a bullet journal egy elméleti keretrendszer, ami nem ragaszkodik ilyen vagy olyan fizikai formátumhoz.


    Mi az a bullet journal?

    A bullet journal tulajdonképpen nem más, mint egy listagyűjtemény.


    Amiből áll:

    • “Egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi.”
    • Különböző “bullet”-ek, listaikonok, amikkel azonnal egyfajta rendszert tudunk vinni a listáinkba, amint papírra vetjük őket (pötty a teendőknek, iksz az elvégzett teendőknek, kör az eseményeknek, vonalka a megjegyzéseknek.)
    • Egy folyamatosan vezetett tartalomjegyzék (hogy el lehessen igazodni a füzet folyamatosan bővülő tartalmában)
    • Különböző listák (pl. a hónap napjainak listája a főbb eseményekkel, heti teendőlisták, napi teendőlisták, ötletelő listák, stb.)
    • Oldalszámok (amik alapján a tartalomjegyzékből a listák visszakereshetők)

    A rendszer persze a végtelenségig variálható és testre szabható, trükkökkel és hackekkel felturbózható, hozzáadhatunk füleket és könyvjelzőket, dekorálhatunk és színkódolhatunk, stb. De alapvetően egy bullet journalhoz nem kell más, mint “egy jegyzetfüzet és egy toll, és más semmi”.

    A bullet journal időgazdálkodásra úgy használható, hogy az aktuális (napi vagy időszakos) teendőlistára felkerülnek a teendők és időpontok egyaránt, és bizonyos időközönként (naponta, néhány naponta vagy akár hetente) átfésüljük a teendőlistát, és ami még nem intéződött el, annak a sorsáról döntünk: átkerül-e az új aktuális teendőlistára, vagy mégsem volt fontos felírni, nem kell továbbvinni teendőként.


    Mi az a filofax?

    A gyűrűs határidőnapló (vagy röviden a márkanévből lett köznévvel: filofax) egy rugalmasan bővíthető naptárrendszer.


    Amiből áll:

    • Egy gyűrűs határidőnapló
    • Időszakos tervezők (pl. éves, havi, heti, napi tervező)
    • Jegyzetlapok, kiegészítő lapok (ez rengetegféle lehet igény szerint, az üres jegyzetlap mellett pl. teendőlista, költségtervező, kívánságlista, stb.)
    • Egyénileg kialakított szekciók

    A filofax legnagyobb adu ásza a készen kapható határidőnaplókkal szemben, hogy rugalmasan alakítható, tartalmában és formájában is. Egy készre kötött határidőnaplóban adottak a tervezőoldalak és szekciók, a testreszabás csak nagyon szűk keretek közt oldható meg, és ha a készen kapott szisztémától eltérő igényünk lenne (ha szükségünk lenne a heti tervező mellett napi tervezőre is, ha az éves tervező felesleges, ha több jegyzetlapra lenne szükségünk, stb.), az csak a teljes határidőnapló lecserélésével oldható meg. A gyűrűs határidőnapló viszont – a gyűrűs formának köszönhetően – könnyen és folyamatosan variálható. Nem kell egy egész évre elköteleződnünk egy készen kapott rendszer mellett, hanem saját igényeink szerint, bármikor bővíthető, szűkíthető, átrendezhető.

    Találkozásom a bullet journallal

    Az elmúlt időszakban sokat kísérletezgettem a filofaxom elrendezésével (elég-e a heti tervező?, kell-e napi tervező?, a napi tervezőt megtervezzem gépen vagy kézzel készítsem?, fix elrendezése legyen vagy rugalmas?), és amikor találkoztam a bullet journal ötletével Pinteresten, elsőre csak annyit szűrtem le belőle, hogy “egy olyan rendszer, amihez csak papír és toll kell”, azaz egy négyzetrácsos papírra kézzel rajzolt napi-heti tervező. Nagyon megtetszett ez a koncepció, és később rájöttem, hogy a bullet journal még ennél is egyszerűbb.

    A bullet journal módszert (eredeti, “romlatlan”, cirádátlan, puritán formájában) először a munkahelyi teendőim vezetésénél teszteltem, hiszen a munkahelyi “gyorsan felkerül, gyorsan lekerül” típusú napi feladatokhoz ideálisnak tűnt.

    Később aztán engem is elragadott a cirádált napi fejlécek és a bonyolultan megtervezett, kézzel rajzolt havi-heti tervezők forgataga, de a legközelebb a bullet journal alapötletéhez a kezdetekkor voltam (anélkül, hogy tudtam volna róla), amikor a munkahelyi kapkodós teendőlistáim összeírására használtam.

    Hiszen a bullet journal alapmódszere a rapid logging, azaz gyors jegyzet: anélkül, hogy bármilyen előre eltervezett formátumhoz igazodnánk, az előttünk nyitott üres papírra csak gyorsan lejegyzetelünk mindent, ami épp jön – legyen az ötlet, teendő, megjegyzés vagy találkozó –, a gyorslistánkban pedig a “bullet”-ek, a listajelek tesznek rendet.

    Bullet journal: filofaxszal vagy anélkül?

    A filofax rugalmas formája alkalmas volt, hogy a keretein belül “elvigyem egy tesztkörre” a bullet journalt úgy, hogy nyitottam egy szekciót üres négyzethálós lapokkal és teszteltem a “csak egy toll és más semmi” stílusú gyorsjegyzetelést, majd mielőtt észrevettem volna, már a napi tervezőimbe is beszivárogtak a “bullet”-ek, ösztönösen is átálltam a teendők, események és jegyzetek listaikonokkal történő kategorizálására.

    A tetszőlegesen kivehető, átrendezhető lapokkal bíró filofax tökéletes terep volt, ahol kipróbálhattam a bullet journal rendszer ihlette ötleteimet anélkül, hogy hosszú távon el kellett volna köteleződnöm mellettük, mindig ott volt a lehetőség, hogy ha valami mégsem tetszik, csak kiemelem a lapokat, eldobom, elfelejtem és újrakezdem.

    A gyűrűs határidőnapló, ugyanúgy, mint bármilyen más füzet (spirálfüzet, kötött füzet, fűzött iskolai füzet, satöbbi) tökéletesen alkalmas lett volna a bullet journal rendszer kipróbálására – én végül mégis váltottam. Miért? – Egyrészt régi olvasóim közül az, aki emlékszik ennek a cikknek az eredeti szövegezésére, emlékezhet, hogy eleinte az a félreértés vezetett, hogy a bullet journal rendszer mindenképp füzet/könyv formátumot kíván (ami egyáltalán nincs így). Másrészt pedig utólag kiderült, hogy épp a filofax lapjainak “kitéphető-eldobható” jellege volt az, ami egy ponton teljesen átbillentette a szemléletemet: bár a filofax lapjai is archiválhatóak lennének, én soha nem találtam meg a közös hangot ezzel a módszerrel, így nem is tudtam olyan mélységig elköteleződni a gyűrűs határidő napló mellett, ahogy később egy kötött füzet mellett (például nem használtam naplózásra, hiszen tudtam, hogy nem fogom megőrizni a lapokat – amint helyhiány miatt kikerülnek a filofaxból, elkallódnak).

    Ez azonban pusztán egy személyes élmény. Hogy a bullet journal keretrendszerét ki milyen fizikai formátumban szeretné megvalósítani (gyűrűs vagy kötött napló, olcsó vagy flancos füzet, kicsi vagy nagy, vonalas, négyzetrácsos, ponthálós vagy sima, stb.), arra nincs aranyszabály.


    +1 tipp: a bullet journal ihlette ötleteimhez keresgélve találtam egy remek forrást, ahonnan különböző papírminták (pl. vonalas, négyzethálós, pontrácsos, stb.) ingyenesen letölthetők és kinyomtathatók. Így például nem kell sokáig gondolkodni, hogy “vajon honnan szerzek pontrácsos papírt, ami annyira tetszik a bullet journalokban” – a PrintablePaper.net-ről letölthető és kinyomtatható, voilá. :)


    … egy évvel később

    Csaknem egy évvel a bullet journallal való első találkozásom után, 2016 szeptemberében, immár sok-sok tapasztalat birtokában bullet journal gyorstalpalót írtam, amit itt olvashattok:

    MI FÁN TEREM A BULLET JOURNAL? >>>

    bujo101-600-1

    eBay haul #1

    Az eBay kívánságlistáim sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy az eredményt is megosztom veletek és írok eBay haul, azaz csomagbontós bejegyzést a szerzeményekről – csak aztán egy kicsit megviccelt az eBay. Az egyik csomagom, amit vártam, jócskán megkésve érkezett, így ez a bejegyzés is késett – de el nem maradt. :)

    Ez az eBay-es kincsem már nem olyan friss, de a többiek érkezésére várt a bemutatkozással. Ezt a remek kis art journal-t a születésnapomra rendeltem, hogy a 30. születésnapomat megelőző és követő időszakot dokumentáljam benne. A kezdeti lelkesedés után persze az egész oldalas kollázsokat felváltották az egymondatos feljegyzések, és mindennapos bejegyzések sem maradtak annyira mindennaposak, így azt hiszem, ez a kis csoda ki fog tartani akár a 31. születésnapomig is. :)

    A napló érdekessége egyébként, hogy “kettő az egyben” – a hátoldáról és az elejéről egyformán megkezdhető, attól függően, hogy fekete vagy natúr naplót szeretnénk. (Én a natúrt választottam.)

    Nagyon örülök, hogy a férjem végül erre a művésznaplóra beszélt rá az egyszerű, sima lapos füzetkék helyett, amiket nézegettem, mert ez egy vastagabb művész papírból áll, amire akár festeni is lehet, de ragasztani is kényelmesebb, ezen kívül még néhány különleges barna oldalt is tartalmaz – amiben a művészek egészen biztosan még sokkal több lehetőséget látnak, mint én… számomra csak különleges. :)

    Az elveszett bárány pedig ez a csomag volt.

    Ezeket a csoda kis Lovely márkájú, valóban bájos post-it cetliket elsősorban a határidőnaplómhoz használom, mert amellett, hogy nagyon vidámak, színkódolni is remekül lehet velük. Ezen kívül mostanában a papír alapú könyvekre is visszaszoktam az ekönyvek mellett, és tömegével fogyasztottam a post-it cetliket a margószéli jegyzetek, megjegyzendő idézetek megjelölésére. Így eljött az ideje, hogy alaposan betankoljak a cetlikből.

    És megjöttek a várva várt hajkrétáim is – bár kipróbálni még nem mertem őket. Ha rászánom magam – nem egy munkanapon, ez egészen biztos –, akkor hírt adok arról is, mennyire vagyok velük elégedett. (EDIT: fun fact – mégsem bírtam ki hétvégéig. ;))



    Nektek melyik kincsem a kedvencetek?

    Naptár másképp: bemutatom a munkahelyi naptáramat

    Nemrég írtam arról, hogyan rendeztem át a személyes határidőnaplómat. Arra gondoltam, emellé megosztom a munkahelyi naptáramat is, mert ott is egy jól bevált és bejáratott színkódoló rendszert használok, de mást és más formában, mint a személyes tervezőmben. 

    A munkahelyi és az itthoni teendőim alapvetően jól elkülönülnek egymástól, így két külön naptárt használok rájuk. A személyes határidőnaplómat mindig a táskámban hordom, míg a munkahelyi naptárat az asztalomon tartom. A személyes tervezőm egy gyűrűs kalendárium, havi és heti tervezővel és a különböző egyéb érdeklődési köröknek (blog, háztartás, Oriflame, stb.) fenntartott külön szekciókkal. A munkahelyi naptáram ezzel szemben egy teljesen átlagos asztali állónaptár, a legolcsóbb papírbolti fajta. 

    A munkahelyi naptáramban alapvetően két dolgot kell szem előtt tartanom:

    • A főnököm teendőit és programjait
    • A saját teendőimet és programjaimat

    Ezért a következő “kétszer kettes” színkódolást vezettem be:

    • Kék szín a főnökömnek
    • Pink szín nekem
    • Sötét a feladatoknak
    • Világos a programoknak

    A személyes határidőnaplómba fűzve csak egy tollat hordok magammal, feketét, és a színkódokat utólag fűzöm hozzá az egyes bejegyzésekhez, ha szükséges, a munkahelyemen viszont négy különböző színű tollat tartok a naptáram mellett, és így azonnal szembetűnően tudom vezetni a bejegyzéseket:

    • Sötétkékkel a főnököm nagyobb feladatait (amikről tudok és amikre az én feladatom emlékeztetni)
    • Világoskékkel a főnököm programjait
    • Sötét pinkkel (erm, nem vagyok jó a színekben – ez a bíbor talán?…) a saját feladataimat
    • Világos pinkkel az én programjaimat 

      
    [A szenzitív adatok miatt eléggé szétmaszatoltam a képet, remélem, azért értelmezhető.]

    Személyes programokat is fel szoktam vezetni a munkahelyi naptárba, de csak akkor, ha azok befolyásolják a munkámat, például ha hamarabb el kell indulnom a munkából miattuk. 

    Fix programok esetén igyekszem igazodni a naptár adta időszeletekhez. Bár ez a kisebb terjedelem nem igazán alkalmas a precíz tervezésre, de a munkahelyemen is nagyon változékonyak a folyamatok, szintén nem adnak lehetőséget a sebészi pontosságú ütemezésre, így a kettő nagyon jól megfér egymás mellett. 

    A nem időponthoz kötött feladatokat a szabad helyekre írom be, vagy abba a napszakba, amikhez kötődnek (például egy nap végi jelentést a lap aljára, egy napindító ellenőrző feladatot a lap tetejére, stb.). 

    Gyakran előfordul, hogy olyan anyag kapcsolódik egy napi programhoz vagy feladathoz (meghívó, tájékoztató, bővebb feladatlista, stb.), ami nem fér meg ebben a szűk keretben. Ilyenkor az adott dokumentumról másolatot készítek, és egy gemkapoccsal úgy rögzítem az adott hét lapja mögé, hogy a gemkapocs helye a napot jelezze, amihez a dokumentum tartozik.

    Az ismétlődő feladatokat is felírom a naptárba, mert nem biztos, hogy észben tudom tartani attól, hogy hetente visszatérő rutin. Az elmúlt találkozókat és a teljesített feladatokat kihúzom, hogy első pillantásra egyértelmű legyen, mivel nem kell már foglalkozni, a következő hét elején pedig átírok minden olyan fontos feladatot, amit nem sikerült teljesíteni az előző héten.

    Nos, nagyjából így vezetem a munkahelyi feladataimat – kevésbé igényes és csinos, de a célnak megfelelő és praktikus rendszer. 

    Így újult meg a filofaxom #2 – Letölthető heti és havi tervezővel!

    Amikor tavaly ilyenkortájt részt vettem Via és Gigi Kreatív kalendárium tanfolyamán (tavaly ilyenkor?! hihetetlen, hogy már egy év eltelt!), az egyik legalapvetőbb tanács, amit kaptunk, ez volt: a naptárszerkesztők megpróbálnak kiötleni egy formát, ami mindenki számára jó, éppen ezért viszont senki számára sem tökéletes – ezért szabd testre, szűkítsd, bővítsd, variáld, ahogy csak jólesik!

    Egy készen kapott heti tervező szett persze nagyon jó kiindulási alap, különösen annak, akinek fogalma sincs, mire és hogyan szeretné majd használni a határidőnaplóját, hiszen így a legegyszerűbb útnak indulni. A filofaxozás gyermekbetegségei aztán úgyis előjönnek időközben, és akkor már tudni fogjuk, mire van szükségünk valójában – a gyűrűs formátum pedig segít abban, hogy ne legyünk örök időkre kötve a naptárkészítők koncepciójához, hanem szabadon belenyúlhassunk ott, ahol szükséges.

    Bennem egy év után érett meg, mi az, ami zavar a Saturnus naptárszerkesztőitől kapott formában, és nekiveselkedtem nemcsak kinézetben, de elrendezésben is a saját képemre formálni a határidőnaplómat.

    Havi tervező

    Már régóta szokásom, hogy sűrűbb időszakok előtt (például vizsgaidőszakban, vagy amikor urambocsá’ a vizsgaidőszak még a munkahelyi kampányidőszakkal is egybeesett) fogtam egy A4-es lapot, függőleges és vízszintes vonalakkal hetekre és napokra osztottam (mint a legtöbb falinaptárban), és színkódolva besatíroztam, melyik nap mivel fogok foglalkozni, mert egyszerűen szükségem volt rá, hogy egyben lássam az elkövetkező heteket, akár hónapokat, tudjam, hogy a fix programjaiban beikszelve hány szabad délutánom, estém hétvégi napom marad, tudok-e valamikorra pihenőidőt tervezni, van-e torlódás, stb.

    Ezek nem precíz tervek voltak és gyakran csúsztak is, de arányaiban el tudtam osztani a teendőimet a napok, hetek közt, és adott egy durván felvázot képet a várható leterheltségemről, ami számomra életmentő tud lenni, mert leginkább az ismeretlennel, a beláthatatlannal stresszelem magam, azzal, ha nem látom előre, mi vár rám, meddig kell kihúznom erővel és türelemmel.

    Havi tervezője persze a Saturnusnak is van, de listás, nem pedig négyzethálós elrendezésben, amit én jobban kedvelek, mert könnyebben átlátok vele egy időszakot, mint ha a napok listaszerűen fel vannak sorolva egymás alatt. Ezért azzal kezdtem, hogy szerkesztettem egy négyzethálós oldalt, 5×7-es beosztással, ami lehetővé teszi, hogy egy oldalon öt (egész vagy töredék) hetet, azaz egy hónapot elhelyezzek.

    havi

    M-es tervező méretben persze így elég aprók a mezők, de ahogy írtam, ez nem agysebészet: elég, ha egy általános képet kapok az előttem álló időszakról. Én ide nem is írok semmit, csak a színkódjaimat használom, és a jelzések kiterjedésével vagy formájával egyéb dolgokat is feljegyezhetek magamnak. Ez persze csak egy lehetőség – néhány szavas feljegyzések is nyugodtan elférnek ezekben a mezőkben, de számomra érzékletesebb a színkódolás.

    Heti tervező

    A nagyobb fejtörést a heti tervező okozta. A Saturnus által adott formátumú heti tervező úgy nézett ki, ahogy azt egy határidőnaplótól megszoktuk: ha kinyitottuk, két oldalon egymás mellett egyben láttunk egy hetet, hétfő-kedd-szerda a bal oldalon, csütörtök-péntek és a ficaknyi méretű szombat-vasárnap a jobb oldalon.

    Via tanácsa szerint kezdtem el ezt a formát használni úgy, hogy a lapokat (kezdetben ténylegesen, később már csak gondolatban) egy függőleges vonallal kettéosztottam, és a lapok bal oldalára írtam a fix, adott naphoz kötődő programokat, a jobb oldalára pedig a héthez vagy a hét első-második feléhez kötődő teendőket és feljegyzéseket, amiket nem kell egy adott fix napon elvégezni, de jó lenne a héten a végére járni.

    A problémám ezzel a formátummal a következő volt:

    • A szombat és a vasárnap túl apró volt, pedig a hétköznapjaim nagy részét kitölti a munka, a munkahelyi teendőimet pedig külön naptárban vezetem az irodában, ezért inkább itt lett volna szükség helyre. Ha viszont pótlapot fűztem be a hétvégi teendőknek, akkor valami valamit szükségszerűen kitakart és nem láttam egyben a hetemet, ami még zavaróbb volt, mint a fikarcnyi szombat-vasárnap.
    • A fix programjaim csak lézengtek, nem töltötték ki a teret, ami zavart, a heti teendőim és feljegyzéseim viszont folyamatosan átburjánzottak az oldalukról a napi programok térfelére, ami szintén zavart. A napi teendők így nem különültek el elég élesen, a jegyzetek viszont túlságosan kötve voltak a napokhoz – egy formátumba voltak besuvasztva, pedig teljesen más formában lett volna igényem a feljegyzésükre.
    • Jobbkezesként utáltam a bal oldalra, a hét elejére írni, mivel zavartak a fém gyűrűk, így a teendőket és jegyzeteket inkább a jobb oldalra, a hét második feléhez írtam, ami még tovább súlyosbította a hétvége körüli káoszt.

    Aztán ebben a határidőnaplós videóban megihletett, hogy az adott naphoz tarozó lap úgy volt felosztva, hogy egymástól elkülönítette a napi beosztást, a napi legfontosabb teendőket és az adott naphoz tartozó jegyzeteket. Persze nekem nem volt szükségem ennyi helyre, épp hogy jobban össze akartam sűríteni a napokat, különösen a hétköznapokat, továbbra is egyben akartam látni a hetemet, és kényelmesebben akartam jegyzetelni a gyűrűs kalendáriumba.

    Így viszont hirtelen összeállt a kép, és végre megterveztem a saját heti tervezőmet!

    Egy lapot nyolc mezőre osztottam, négyszer kettes felosztásban, és felcímkéztem így: [üres]-hétfő—kedd-szerda—csütörtök-péntek—szombat-vasárnap. Így a lapom kapott egy szabad mezőt, ahová a heti legfontosabb teendők vagy akár egy heti mottó mehet, alul pedig egymás mellé került a szombat-vasárnap, így a hétvégém összefogottabban tervezhető.  Mivel úgy döntöttem, a heti fix programokat csak jobb oldalon vezetem, ahol az egész lapra kényelmesen tudok írni és nem kell vacakolnom a gyűrűkkel, így az előző hét lapjának hátoldala üresen marad a bal oldalon – ez a jegyzetek kánaánja! Itt aztán lehet tobzódni, nyilazni, buborékozni, zsúfolni, anélkül, hogy elvonnám a figyelmet a napi fix programokról.

    heti

    Így végül minden igényem teljesült:

    • Jobban kihasználom a helyet, de továbbra is egyben látom a hetemet.
    • A napi teendők és a jegyzetek jól elkülönülnek egymástól, és mindegyik megkapta a neki legideálisabb formátumot.
    • Mivel a bal oldal a jegyzeteké, amiknek nincs fix formátumuk, szabadon kikerülhetem a gyűrűket írás közben, ha zavarnak.

    Töltsd le te is!

    A naptárkészítőkkel ellentétben én meg sem próbáltam más igényeire tekintettel lenni, csak a magaméra, az elrendezése az én igényeimnek hivatott megfelelni. A lapok elég minimalistára sikerültek, mivel nem akartam vacakolni azzal, hogy előre bedátumozom őket, és egyébként sincs rajtuk semmi flinc-flanc: csak a rácsvonalak és a heti tervezőnél a hét napjai. Az évet, hónapot, napot kézzel kell felvezetni mindenhová, így viszont univerzálisak és nem veszítik el a szavatosságukat. Méretében is az én határidőnaplómhoz, a Saturnus M-es gyűrűs kalendáriumához igazodnak.

    Ha mindezek mellett valaki szemet vetett a heti és a havi tervezőmre, közkinccsé teszem, hogy szabadon letölthető legyen innen az oldalról.

    LETÖLTÉS

    A lapok A4-es papírra nyomtathatók egyoldalas nyomtatással, és a körbevágások helyét is jeleztem. A lyukasztás a határidőnapló testreszabásánál bemutatott trükkel, előrajzolással és egy mezei kétlyukú lyukasztóval oldható meg. Bár én szívesebben jegyzetelek fehér papírra, bónuszként készítettem egy vonalas jegyzetlapot is, hátha valaki hasznát veszi.

    Ha megtetszett, vedd és vidd bátran, de ha van kedved, hagyj egy kommentet, hogy én is örülhessek neki! :)

    A hónap kedvencei #3

    Adós maradtam az áprilisi kedvenceimmel, de most pótolom.


    A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


    Áprilisban nem sokat kalandoztam új blogok felé, így külön blogajánlót nem írok már, Dóri, Szilvi, Via és Naomi blogjáról is írtam már ajánlót. Jöjjenek tehát a kedvenc cikkeim!

    Daily Dorothy – Mitől indul jól a napom?

    Dóri ezúttal a reggeli rutinjáról és a reggelt megkönnyítő apróságokról írt a tőle megszokott könnyed stílusban. 

    “Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom azokat a reggeleket, amikor az ébresztő óra csörgésére válaszul az az első gondolatod: “csak még 10 percet hadd aludjak“. Nos, ha nem is indul így minden reggelem, azért megesik. És általában meg is adom magamnak azt a plusz 10 percet. Ha lejárt, akkor viszont nincs mese, kelni kell, de higgyétek el, nem is olyan nehéz :)”

    Pillecukor blog – Instant zabpehely-mix rohanós reggelekre

    Dóri cikkével kéz a kézben Szilvi zabpehely-mixes bejegyzése meghozta a kedvemet ahhoz, hogy minden nap reggelizzek. Azóta már saját zabpehely-mixet is tartok készenlétben, sőt már joghurtból is feltankoltam, hogy még tartalmasabb legyen a nap első étkezése (muszáj is, mert van, hogy a nap második étkezéséhez este hatkor jutok el…), és micsoda különbség! Köszönöm, Szilvi és Dóri!

    “Elsőként úgy gondoltam, hogy egy reggeli randevúra invitálom a zabpelyhes zacsit, aztán majd később jöhet a haladó szint, azaz a sütés, főzés ezzel az alapanyaggal :) Azt tudni kell rólam, hogy a gyorsan elkészíthető (nem szeretek sokat pepecselni), de ugyanakkor ízletes reggelik híve vagyok, s eddig bizony nem fordítottam sok figyelmet arra, hogy valamennyire egészséges is legyen.”


    Love Taza – The 3 Biggest Things I’ve Learned to Make Motherhood Easier With 3

    Ebben a hónapban valahogy csőstül jönnek velem szembe a babás témák, és nem a legjobb fajtából. Túl sok olyan cikk talált el, amik iskolapéldái voltak annak a szomorú jelenségnek, hogy egy nőnek egy nő a legnagyobb ellensége… Hihetetlen, mennyire gyökeres reflexünk az, hogy ha nőként egy nővel találkozunk, rögtön támadási pontot keressünk rajta. 
    Ezért, bár nem egy világraszóló téma, de elhoztam Naomi Davis egy cikkét, ami a három legfontosabb dolgot szögezi le, amit három lurkó nevelése mellett megtanult, ezek pedig címszavakban: fogadd el a segítséget, utasítsd el a trollkodást és tarts szünetet. 

    “motherhood is full and blessed and beautiful and i’ll say that until i’m blue in the face, but not every moment is that way. “

    Urban:Eve – Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

    Via cikke, amiben felkutatta az olyan gyerekkori kincseket, mint az első házi feladatos noteszei és határidőnaplói, olyan lavinát indított el, amiről még fogtok hallani itt a blogon.

    “Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni – általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… (…) Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.”

    Így blogolok én – 3. rész – Ezt használom a blogoláshoz

    Az Így blogolok én cikksorozatomban már írtam arról, hogy milyen eszközöket és módszereket használok a blogoláshoz, de azóta eltelt egy kis idő, talán változott is néhány dolog, ezért amikor a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n a blogger házifeladatok keretében feltette a kérdést, hogy mit használunk a blogoláshoz, arra gondoltam, újra áttekintem, bővítem, rendszerezem a listát.

    A blogoláshoz használt eszközeim:

    • iPad – Döntő többségében táblagépről blogolok, hiszen általában otthon írok (és olvasok, böngészek), esténként és hétvégenként, és ez a legkényelmesebb eszköz, amim van, és szinte mindent elérek róla, amit laptopról vagy asztali számítógépről is.
    • iPhone – Amikor nincs nálam az iPadem vagy nem tudom kényelmesen előkapni, például buszon vagy buszmegállóban, akkor a telefon a legnagyobb segítségem, ha le akarok jegyezni egy ötletet, rápillanatani a statisztikáimra vagy válaszolni a kommentekre.
    • MacBook – Ahhoz a néhány dologhoz, amit az iPad nem tud (például a Facebook nem engedi a dokumentumait szerkeszteni mobil böngészőből), a férjem MacBookját szoktam elragadni. (Igen, egy mozgó Apple Store vagyunk.)
    • Határidőnapló – A gyűrűs kalendáriumomnak is van blogos részlege, bár az ide feljegyzett ötleteket minél hamarabb igyekszem gépre vinni, nehogy elkallódjanak, a határidőnapló heti tervezőjében pedig jelölöm a fontosabb dátumokat, mint például a blogszülinap vagy a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} dátumok.
    • Fülhallgató – Az évek során, amikor nagyon szűk élettéren osztoztunk a férjemmel, meg kellett tanulnom úgy is elvonulni, privát teret és privát időt teremteni, hogy ez nem járt fizikai távolsággal. A fülhallgató és a zene ennek nélkülözhetetlen kelléke lett, és bár ma már bőven van olyan ajtónk, amit magunkra zárhatunk az otthonunkban, de közösségi tereken, nyilvános helyeken, tömegközlekedésen még mindif nagyon hasznos eszköz, és valójában már helytől függetlenül is a kreatív folyamatom részévé vált, hogy így határolom le magam a külvilágtól.

    A blogoláshoz közvetlenül használt alkalmazásaim:

    • WordPress – A WordPress mobil alkalmazást tudom használni telefonról és táblagépről is, és szinte teljesértékűen tudom vele kezelni a blogot.
    • Notes – Az iOS beépített jegyzettömb alkalmazása egy egyszerű kis holmi, ami ömlesztve, időrendben tartalmazza a jegyzeteket, szinkronizálva a különböző eszközök (iPhone, iPad) között. Rendszerezésre nem alkalmas, de ha gyorsan fel szeretnék jegyezni egy ötletet vagy vázlatot, a Notes legkézenfekvőbb megoldás.
    • Pages – A cikkek vázlatait és a hozzájuk kapcsolódó jegyzeteket szövegszerkesztőben gyűjtöm és rendszerezem addig, amíg nem válnak véglegessé és publikálhatóvá (vagy beütemezhetővé) a blogon.
    • NumbersDóri blogtervező táblázatát már ajánlottam korábban, ennek egy változatát használom azóta én is az ötleteim feljegyzésére, időbeli ütemezésére, és annak követésére, a cikkeim milyen állapotban vannak épp (ötlet, vázlat, beütemezett vagy közzétett bejegyzés).
    • Spotify – Ha már a fülhallgatót feljegyeztem a blogolás nélkülözhetetlen kellékeként, akkor hozzáteszem a Spotify zenetárat is, aminek segítségével a kedvenc zenéimet gyűjtöm és hallgatom írás közben (is).

    A blogoláshoz használt egyéb alkalmazásaim:

    • Tumblr – A Tumblr nemcsak egy időnyelő feketelyuk a számomra, bár nem tagadom, hogy ha szeretnék csak céltalanul bambulni egy kicsit, általában a Tumblr-re navigálok. Cserébe viszont a Kincsesfüzet tumblr oldala egy olyan képgyűjteményt ad, ami tükrözi az ízlésemet, és ahol egy kis görgetés mindig találok egy jó illusztrációt a cikkeimhez. A bejegyzések illusztrálását nagyon fontosnak tartom, viszont mielőtt még kialakítottam magamnak ezt a mindig kéznél lévő illusztrációtárat, nagyon sok időt pocsékoltam el arra, hogy a Google-ben, gyötrelmesen kiizzadt keresőkifejezések mentén próbáltam találni egy úgy-ahogy odaillő képet a cikkeimhez.
    • Twitter – A Twitter oldalamat két célra is használom: hogy automatikusan megosszam a cikkeimet, és hogy inspiráció és források után böngésszek. A Twitter használatom még nem túl profi, de remélem, hogy a jövőben tudom majd fejleszteni magam ezen a téren is, és az olvasáson valamint a passzív megosztáson túl építő, aktív tweeteket is tudok majd megosztani.
    • Facebook – A Kincsesfüzet Facebook oldalán szintén automatikusan megjelennek a blog friss bejegyzései, ezen kívül bár a Facebook nem a legotthonosabb közegem, igyekszem jelen lenni olyan csoportokban, amik kapcsolódnak a blogoláshoz.
    • Instagram – Az Instagram fiókom egy meglehetősen személyes felület, mégis a blogom szerves részének tekintem, mivel nemcsak az állandó internetes jelenlétem elsődleges színtere, de ez a felület segít leginkább, hogy megtartsam azt a pozitív szemléletet, azt a hálás és derűs fókuszt, amit a küldetésemnek tekintek itt a blogon és “odakint” az életemben is.

    Ti hogyan blogoltok?

    Így újult meg a filofaxom

    Karácsonyi ajándékként a férjemtől egy paperpad-et kaptam, mert már nagyon vágytam rá, hogy egy kicsit felfrissíthessem, új formába önthessem a filofaxomat. Az első nagy megújulásán Via és Gigi kreatív kalendárium tanfolyamán esett át, most pedig nemcsak esztétikai okokból éreztem késztetést a frissítésre, hanem mert az aktív használat során sok olyan tapasztalatot gyűjtöttem, amiket kamatoztatni szerettem volna.

    Hetekig böngésztem az eBay kínálatát a szebbnél szebb scrapbook papírok között, és bár az eredeti tervem az volt, hogy valamilyen elegáns, kifinomult, kékes, csipkés kinézetet adjak idénre a határidőnaplómnak, de ahogy ezeket a szetteket nézegettem, be kellett vallanom magamnak, hogy egyszerűen semmit nem mozgatnak meg bennem – ellentétben a bolondos, színes, életvidám összeállításokkal. Hát emellett döntöttem.

    IMG_2455

    Bővebben…

    Kedvenc holmik – A határidőnaplóm

    A kedvenc holmik rovatom most következő részében szeretném bemutatni a határidőnaplómat.

    Ahogy a Kreatív kalendárium tanfolyam ajánlómban már írtam róla, hogy a határidőnaplómhoz azért fűznek szoros szálak, mert a férjemtől, Petitől kaptam a kapcsolatunk elején, bár sokáig nem sikerült megtalálnunk a közös hangot. Szerencsére a tanfolyam nagyon sokat segített (kicsit olyan volt, mintha párterápiára mentem volna a filofaxommal :)), azóta pedig minden nap velem van, egyre több lehetőséget fedezek fel benne, és egyre jobban kijövünk.

    Így fest kívülről. (A képet egy instagramos #filofaxselfie kihívásra készítettem.) A Kalendart kiadó honlapján most már egy seregnyi izgalmas, színes, formás kalendárium közül lehet válogatni, de amikor Peti választotta ki az enyémet (egek, lassan tíz éve!), akkor még csak egyféle modellből, fekete és barna színben lehetett válogatni. Nem számít, a fekete időtálló választás volt. :)

    IMG_0493.JPG

    Amikor újjászületett, Via és Gigi tanfolyamán a heti tervező rész mellett a következő szekciókat nyitottam benne:

    • Timi
    • Peti
    • Blog
    • Háztartás
    • Ünnepek

    Azóta két újabb szekcióval bővül, egy az Oriflame értékesítéssel kapcsolatos dolgoknak és egy a szupertitkos nagyprojektünknek. (Ne is kérdezzétek, mint mondtam, szupertitkos! :))

    IMG_0494.JPG

    IMG_0492.JPG

    Ahogy már írtam, azóta folyamatosan gyűjtöm hozzá a csecse-becséket, főleg eBay-ről, amikkel csinosíthatom, vagy amik segítenek a színkódos tervezés-szervezésben.

    IMG_0491.JPG

    Ti használtok határidőnaplót?