Chicklit: meseterápia nőknek

Anyukám nagy könyvmoly volt, a könyvtára még úgy is betölti a fél házat, hogy egy jó része már dobozokban van, és a legutóbbi festéskor nem került vissza a polcokra. Gyerekkorában tíz évesen iratkozott át a gyerekkönyvtárból a felnőtt részlegre, mert addigra már nem maradt semmi a gyermekirodalomban, amit még elolvashatott volna. Ha pedig visszagondolok az én gyerekkoromra, sosem ebédeltem úgy, hogy a konyhaasztalon ne lett volna az orrom előtt egy könyv, amit anyukám hagyott ott.

Ahogy az életem sok más területére, az olvasásra is anyukám árnyéka vetül. Így amikor azon kaptam magam, hogy chicklit könyveket olvasok (megtagadom a libairodalom kifejezést – a csajos könyvekig vagyok hajlandó elmenni a magyarításban), egy kicsit elszégyelltem magam: mit szólna anya?

De aztán eszembe jutott Gretchen Rubin, a kedvenc boldogságkutatóm esete a gyermekirodalommal. Gretchen a Boldogságterv és a Happier at Home c. könyveiben is leírja saját történetét arról, hogy az egyik fogadalmát követve, amely így szólt: Légy Gretchen!, azaz légy önmagad, engedett a titkos vágynak, hogy a vele szemben támasztott (vagy képzelt) elvárásokkal ellentétben belevesse magát a gyermekirodalomba, és gyerekeknek szóló regényeket olvasson. Egyébként amint megbékélt ezzel a “furcsaságával”, mintegy varázsütésre kiderült, hogy nem is egy ember van a közelében, aki ugyanezzel a titkos érdeklődéssel él, és hipp-hopp könyvklubot alakítottak.

Ez lett volna a hosszas bevezetője annak, hogy eszembe jutott, hogy ajánljam nektek egyik új szerelmemet: Milly Johnson könyveit. A szerelem egyébként azzal kezdődött, hogy könnyed, csajos olvasmányt kerestem a nászutamra, a lánybúcsús hétvégémről hazafelé tartva pedig a vonaton megláttam Rita barátnőm kezében Milly Johnson Yorkshire Puding Klubját, belelapoztam, megtetszett, kivettem a könyvtárból és magammal vittem a nászútra – olvasás közben pedig felváltva pityeregtem, dőltem a kacagástól és hibáztattam az újdonsült férjemet a férfinem összes karakterizált hibájáért.

Szóval, bár ez a férjemről nem mondható el, de nekem Milly Johnson rögtön belopta magát a szívembe. Igazi meseterápia – felnőtteknek szóló köntösben. A történeteiben megvan minden, amiért a gyermekek lelkét is mesékkel gyógyítjuk: a jó és a rossz között éles a határ, tudjuk, kik a szeretetre szánt és kik az utálatra számító karakterek, a jó elnyeri jutalmát, a rossz büntetését. És mégis! Hiába kellemesen sematikusak a karakterek és a fordulatok, a történetei mégis élők és nyüzsgők, a stílusa csípős és olvasmányos, és valóban megmozgatja azokat az érzelmeket, amiket megcéloz – nemcsak a felszínen, de egészen mélyre hatolva. Velem legalábbis így történt.

Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki felnőttként is egy kis meseterápiára vágyik – aki nem bánja, ha végig kell mennie az érzelmek sötét bugyrain, ha tudja, hogy a végén, talán egy kiadós, taknyos bőgés után, de garantáltan megkapja a megnyugvás puha és jóleső érzését.

Az én ajánlásom (nos, ezeket a könyveket olvastam tőle eddig):

Yorkshire Puding Klub

“Három, a negyvenes éveihez közeledő dél-yorkshire-i barátnő egyszerre esik teherbe, miután elzarándokoltak egy ősi termékenységi szoborhoz.

A terhességgel Helen legszebb álma válik valóra, bár cseppet sem rózsás a helyzete. Nemcsak múltjának démonjaival kell megküzdenie, hanem a látszólag tökéletes házassága is épp most jut válságba.
Janey kész katasztrófaként éli meg ezt az állapotot, attól fél, örökre búcsút mondhat a karrierjének. Nem is érti, hogyan történhetett, hiszen férjével, a babavárástól teljesen felvillanyozódott George-dzsal mindig nagyon vigyáztak.
Elizabeth megnyomorított gyermekkora és érzelmi bizonytalansága miatt úgy gondolja, hogy soha nem lenne szabad gyereket vállalnia. Gyötri a kétség, hogy képes lesz-e szeretni a születendő babát.”

(Forrás: Milly Johnson – Yorkshire Puding Klub @ Moly.hu)

Tavaszi affér

“Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.
Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.
Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt.”

(Forrás: Milly Johnson – Yorkshire Puding Klub @ Moly.hu)

Reklámok

“A fürdőszobád – a te szentélyed”

Láttátok ti is azt a reklámot, amit mostanában játszanak, és azt hirdeti, hogy “ez nemcsak a fürdőszobád – ez a te szentélyed”? Előfordulhat, hogy befolyásolható vagyok, de a reklám sugallta hangulat Gretchen Rubin hétköznapi oltárjait juttatta eszembe. A fürdőszoba gyakran elhanyagolt része az otthonunknak – vajon azért, mert úgy gondoljuk, ott “piszkos dolgok” történnek, és szégyenlősen bánunk vele, legszívesebben rejtegetnénk vagy letagadnánk a létét, nem úgy, mint a konyhánkét, ahol ételt adunk a családunknak, a nappalinkét, ahol könyveket olvasunk, a hálószobánkét, ahol összebújunk esténként? Pedig a fürdőszoba ugyanannyira érdemes arra, hogy hétköznapi oltárokat teremtsünk benne és “a mi szentélyünkké” varázsoljuk. Itt frissülünk fel, szépülünk, sőt ami azt illeti, “hosszabb elmélkedésekre” is ide szoktunk visszavonulni – az egyik munkatársam épp ezért “kultúrközpontnak” becézi a mosdóját.

Gyűjtöttem egy jó adag inspiráló képet Pinteresten egy jövőbeli fürdőszoba-csinosításhoz, a képek forrását itt találjátok.

20130713-161858.jpg
20130713-161905.jpg

Ti hogyan varázsoljátok szentéllyé a fürdőszobátokat?

Gretchen Rubin – Hétköznapi oltárok

Ahogy írtam, olvasom Gretchen Rubin – Happier at Home c. még csak angolul elérhető új könyvét (a kedvestől kaptam ebook formátumban utó-karácsonyi ajándékként). Nagyon lassan haladok vele, egyrészt mert mostanában egyébként is lassan haladok az olvasással, másrészt pedig mert az angolul olvasás nem az erősségem. De a Moly.hu-t azért komótos ütemben elárasztom vele. :)

Gretchen Rubin könyvének első fejezetében, ami a birtokolt dolgokról szól, találtam egy érdekes tanácsot, ami hasznos lehet a rendetlenség ellen vívott harcban, ami bizony az én harcom. Ez pedig: hozz létre oltárokat a házban. Na, nem arról beszélünk, hogy vallásos oltárokkal, szentképekkel, gyertyákkal és füstölőkkel zsúfoljuk tele az otthonunkat. Hanem arról, hogy meglévő dolgaink számára – legyenek azok a könyveink, a munkaeszközeink, a ruháink, a pipereholmijaink – olyan helyeket alakítsunk ki a környezetünkben, amelyek megbecsült dolgainkat kiemelt helyre helyezik, ahol szemet-szívet gyönyörködtetően ösztönöznek minket arra, hogy ezeknek a hétköznapi “szent sarkoknak” a környékét rendben tartsuk, ez a rend pedig továbbgyűrűzhet az otthonunk többi részére is.

Gretchen Rubin az ötletet kisebbik lányától, Eleanortól kapta, aki a játékait a ház egy-egy pontján gondos rendben helyezi el. Ezeknek a helyeknek számára jelentősége van, néha csak nézi őket, néha hosszan játszik a közelükben vagy sok időt tölt a rendezgetésükkel, aztán pedig felszámolja és odébb költözteti őket, de amíg fennállnak, addig gondot fordít rájuk és erőt merít belőlük. Ennek nyomán kezdett Gretchen kialakítani saját maga számára olyan oltárokat a házban, mint például az íróasztala, a kedvenc könyveinek gyűjteménye, vagy a családi fotófal.

A hétvégén egyébként elruccantunk egy másfél napos kis “nyaralásra” a kedves szüleihez, akiknek az otthona egy csodálatos, pihentető hely, és náluk lenni valóban felér egy nyaralással. Kicsit körbenéztem náluk ezzel a szemmel, és rájöttem, hogy Gabi, Peti anyukája is hoz létre ilyen oltárokat a házban, mégpedig általában a páratlanul gyönyörű orchideái, valamint a pihenősarkok köré. Ezeket a helyeket kifejezett gonddal tartja rendben, naponta foglalkozik velük, és ha csak leül az ember egy ilyen sarokba és körbenéz a rendezett, harmonikus részleteken, máris megnyugszik és feltöltődik. Ahogy Gretchen is írta a családi emlékkönyveknek létrehozott oltárról: már attól eltölt a boldogság és az energia, ha csak állok előtte és nézem.

Néhány tanács az oltárkészítéshez:

  • Találj valamit az otthonod dolgai közt, ami elég fontos számodra ahhoz, hogy oltárt emelj neki!
  • Keress egy helyet, ahol kialakíthatod az oltárt – ahol méltó helyet kap, és te is minden nap élvezheted!
  • Tisztítsd meg az oltár környékét!
  • Adj magadnak időt és kényelmesen, örömmel alakítsd ki a hétköznapi szent helyedet!
  • Hódolj rendszeresen az oltárodnak – ha nem is minden nap (hiszen ez nem kötelező elfoglaltság), de időről időre élvezd az oltárodat. Legyen vele kapcsolatod, nézegesd, használd, tarts rendben.
  • Hozz létre több oltárt!

Nektek van ilyen oltárotok?

Az első gyermekem a Moly.hu-n – Brian Tracy: Személyes hatékonyság

Ma befejeztem az első könyvemet, amit visszamenőlegesen az elejétől fogva dokumentáltam a Moly.hu-n. Ez Brian Tracy: Személyes hatékonyság c. könyve volt, amihez egy értékelést, hét idézetet és két karcot (jegyzetet) rögzítettem.

Nézzetek rá, ha kedvetek van hozzá, és ha gondoljátok, figyelemmel kísérhetitek a többi aktuális olvasmányom életét, Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! és Gretchen Rubin: Happier at Home – ez utóbbihoz, bár még csak a második fejezetnél járok, már huszonhárom (angol nyelvű) idézetet töltöttem fel.

A Moly.hu a barátommá, mit barátommá, szenvedélyemmé vált rövid idő alatt.

Gitárzene relaxációhoz, olvasáshoz, tanuláshoz

Tanulás, olvasás, relaxáció közben szeretek zenét hallgatni, mert könnyebben kizárom a külvilágot, könnyebben elmerülök. De tartok tőle, hogy kicsit finnyás vagyok ezen a téren, nehezen találok hozzám illő zenét. Ma ráakadtam egy nagyon kellemes, 70 perces gitárzene összeállításra, ami olvasáshoz tökéletes háttérnek bizonyult (Gretchen Rubin: Happier at Home című könyvét olvasom), és úgy gondoltam, megosztom veletek is.

Nektek hogy tetszik?