Még 100 dolog, ami boldoggá tett

Kicsit megkésve hozom ezt a listát, de a hála sosem jön rossz időben, nem igaz? ;)

100 dolog, ami boldoggá tett 2019 tavaszán:

1. Megjött a hiperszuper új hátizsákom! https://www.instagram.com/p/Buq5oOBAaqK/

View this post on Instagram

🇬🇧 Oh my goodness, I’m in LOVE. I ordered two backpacks on Valentine’s Day from Etsy, one for me, one for a sweet friend, and they arrived today and… ahh! It’s from a family business, and it’s actually a 3in1 backpack & handbag & cross body bag. It has like a dozen of inner pouches, it’s personalized and it even cares for my keychain AND it’s even matching my new thai pants I bought in Amsterdam. I’m just exploding from joy. 🇭🇺 Ahhhh mindjárt itt pusztulok meg a gyönyörűségtől! Valentin napon rendeltem két hátizsákot Etsyről, egyet magamnak, egyet Petra barátnőmnek, és ma megérkeztek! Kombinálható (hátizsák, kézi- és válltáska igény szerint), csupazsebes, kulcstartós, monogramos, és még az új thai nacimhoz is megy, amit Amszterdamban vettem. Teljes a boldogság.

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

2. Láma Ole buddhista “tuti tippjei”
3. A lány, aki felhajtott szárú nadrágban és borotválatlan lábbal utazott mellettem a buszon — nagyon üdítő látvány volt
4. A mikulásvirág csonkjaim (tömegével mentettem őket az akciós pultról karácsony előtt, és borzalmasan néznek ki, de küzdenek a túlélésért, és olyan büszke vagyok rájuk!)
5. Kertásás nőnapra (szombaton egyedül rendeztem a kertet, és olyan büszke vagyok magamra, hogy nem vártam senkire, nem szorultam senkire — egy délutánomba telt felásni egy 1×1 méteres ágyást, de megcsináltam! :D)
6. Lazítós vasárnap
7. Videót forgatni Patreonra https://www.patreon.com/nagytimi85
8. Vázlatot írni
9. Filléres óraszíjak
10. Új háttérképet tettem a telefonomra és nagyon cuki
11. Tréning
12. Új tűzhely (igazából nem volt rége, amit újra cseréltünk, szóval gondolom, a helyes kifejezés simán “tűzhely” ‘:D)
13. Hosszú hétvégén itthon lazítani Petivel
14. Captain Marvel
15. Napsütés
16. Bébihaj
17. Olvasom a Szellemhadtestet és nagyon jó!
18. A lightos beosztásomat ma arra tudtam használni, hogy megsegítsem a barátaimat (akiknek nagyon szükségük volt egy jó kávéra :D) https://www.instagram.com/p/Bv4DufyghrJ/

View this post on Instagram

🇬🇧 Mangalica pig products directly from the farm. This place is challenging my diet. Even if I just came for coffee, I couldn’t walk away without a sandwich. 😅 But believe it or not, they even have vegetarian option! Yummy home-made onion jam, germs and cheese. (I know, cheese.) Also, I wouldn’t brag, but my friends insisted for me to share that I saved their day by walking here, buying them two delicious lattes and walking back to our workplace because they were really in need today. ❤️ #everydayheroes 🇭🇺 Ez a hely azért meg tud kísérteni. Bár csak két kávéért jöttem, nem tudtam elsétálni egy szendvics nélkül. 😅 De akár hiszitek, akár nem, van vega opció is. (Vegánoknak pedig ott a szomszédjában egy nyersvegán büfé. 😅) Isteni házi hagymalekvár, csíra és sajt, nyammmmmm! (Tudom, sajt.) Valamint nem akarnék felvágni, de muszáj, mert a lányok köteleztek rá, hogy leírjam, hogy én voltam a nap hőse, mert munka után elsétáltam ide és két lattéval visszasétáltam a céghez, mert a Malacpofás kávénak nincs párja és nagy szükségük volt ma rá. ❤️ #naphőse

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

19. Ölelések Annától
20. Végre elértem az 1000 oldalas plecsnit :D
21. Befejeztem az ágyásaimat (már csak ültetni kell)
22. Napi simi a szomszéd kutyussal
23. Lenyírtam Dió bundáját és egész csini lett!
24. … és nem is próbált meggyilkolni közben :D
25. Szemérmetlenül rajongani Tom Hollandért és gifekkel spammelni Dittát
26. Ditta, aki nagyon jól bírja a spammelést, és nagyon jó fangirl-pajti :D
27. Pirított rizs
28. Segíteni Laurának
29. Ahogy Zoli arca felderült, amikor rájött, hogy Kovács Kati dalszövegben kommunikálok vele (“Add máár uram az esőőőt!”)
30. Gyönyörűséges vasárnapi napsütés
31. A teraszon lógni és napozni
32. Olvasás közben jógázni
33. Elkezdtem olvasni a Walking in This Worldöt
34. Kérdéseket kutatni a kvízcsapatunk számára
35. A mikulásvirágaim a feltámadás bajnokai https://www.instagram.com/p/BwjjgErg5Xw/

36. Földnapi faadományozás a Forest alkalmazással https://www.instagram.com/p/BwcaIEcgE_Q/

View this post on Instagram

🇬🇧 I love @forest_app 💚 I’ve been using it since years and in many ways. Sometimes it pumped my motivation, sometimes it was just a nice addition. Sometimes it just tricked me into doing something with my time in exchange for cute trees. 😜 Lately I use it to plant trees when I’m doing something for my artist’s path (that is deeply interwoven with my mental and spiritual health) and now that I started the #WalkingInThisWorld 12 weeks course, I have at least a daily 35 minutes tree for the #morningpages routine. (Also yey for #ForestApp for supporting real forests on Earth! This post is part of their #EarthDay promo and after every such post shared by Forest users, they donate one tree to @treesforthefuture. 🌍💚) 🇭🇺 Régóta és sokféleképp használtam már a Forest alkalmazást. Van, hogy igazi afrodiziákum a produktivitásomnak, van, hogy csak egy jópofa kiegészítő, és van, hogy csak lépre csal és rávesz, hogy kezdjek valamit az időmmel, csak hogy cuki fákat ültethessek. 😜 Most, hogy elkezdtem @juliacameronlive következő 12 hetes kreatív programját (A művész útja folytatása), ha mást nem, minden nap egy 35 perces fácskát biztosan ültetek a mindennapos jegyzeteléshez. Ugyanitt: köszi a Forest appnak, hogy támogatja a faültetést a világ körül! (Ez a bejegyzés a földnapi megmozdulásaik sorába tartozik, amivel a Forest felhasználók a faültetést támogathatják, és minden bejegyzés után egy fát adományoznak a világnak a @treesforthefuture szervezeten keresztül. 🌍💚) #ForestPostforEarth #EarthDay2019

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

37. Jógás, napozós, olvasós tavaszi reggel a teraszon
38. Állatkert apuval és a húgommal
39. Zsiráfot etetni https://www.instagram.com/p/BwhcDk4gAEf/

40. Vemhes kecskét simogatni (mindenhol babák és babavárók vannak körülöttem, MINDENHOL! — nagyon kellett már egy kis pocaksimogatós élmény) https://www.instagram.com/p/BwjDQuuALLS/

View this post on Instagram

🇬🇧 You know what really drives me nuts as a childfree woman? That in the moment I start enjoying anything related to pregnancy, birth or babies, warriors of social norms start to scream AAAAWWWW YOU CHANGED YOUR MIND!!! Please let me live. Please let me enjoy the wonders of nature without attacking my choices. Like, you see? I had such an uplifting time yesterday with mama goats, feeling their babies moving. It was magical. And no, I still don’t want to raise neither my own little humans nor goat babies. I had just some really cool moments with mother nature in action. Also, happy Easter! Celebrate rebirth, fertility, nature and life the way that you like! 💕🌷 🇭🇺 Tudjátok, mi a bosszantó abban, ha az ember lánya nem szeretne gyereket nevelni? Az, hogy abban a pillanatban, hogy a születés csodája vagy a babák bármilyen szinten elkápráztatnak, azonnal felhangzik a társadalmi kórus: AAAWWW CSAK NEM MEGGONDOLTAD MAGAD?! Nem. Légyszi. Hadd élvezzem az életet a magam módján. Például, látjátok? Egy egészen lélekemelő találkozásom volt tegnap egy csapat vemhes kecskével. Kedvemre pocakot simogattam és élveztem, hogy érzem, ahogy a kis életek mocorognak. Nagyon jó volt. És nem, ettől még mindig nem szeretnék sem gyereket, sem kecskét nevelni. Csak elkápráztatott az élet csodája akcióban. Apropó, boldog Húsvétot! Élvezze mindenki az újjászületés, a termékenység és az anyatermészet ünnepét, ahogy a lelkének jólesik! 💕🌷

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

41. Elkezdtem gyakorolni a baby grasshopper pózt. Yeey, még néhány év, és olyan karizmaim lesznek, mint egy… szökcskének?…
42. Kocsmafutás a csapattal https://www.instagram.com/p/BwMgFnUgqRX/

43. Ódát írtam a kvízmesterekhez (avagy ima a hely szellemeihez, remélve, hogy az ültetési rendet illetően a kéréseink meghallgatásra találnak :D)
44. Vettem egy csíráztatótálat
45. Házi csírák, mmmmm
46. Mangó csatni, mmmmmmmm https://www.instagram.com/p/BwTdwElgeN9/

47. Az anyósom ördögfióka kiskutyusával játszani
48. Nutella
49. Mogyoróvaj
50. Fekete tea
51. Frissen őrölt kávé
52. Elkészült a második tetoválásom https://www.instagram.com/p/BwOu4ZMg1IP/

53. Megérkeztek a töltőtollaim Amerikából…
54. … és készítettem róluk egy videót! Az első nyilvános youtube videóm! ;) https://www.youtube.com/watch…

55. Peti humoráért
56. Malacpofázni Annával, Petrával és Atival két nehéz nap után
57. Naplózni
58. Az év első dinnyéje
59. Az év első termése a saját kis kertemből (két szál újhagyma és egy karcsú retek :))
60. Használt könyvek Molyról
61. Megnéztük Petivel a Bosszúállók: Véghátékot *.*
62. Csüggedten baktattam haza — erre átszaladt előttem egy mókus :)
63. @ezazanna ölelései
64. 200 ft-ért vettem innen Molyról egy Lem könyvet
65. … ami ráadásul passzol a saját kihívásomba!
66. Indítottam kihívást Molyon ;) https://moly.hu/kihivasok/hat-kontinens-hat-konyv
67. Solózni a csapattal
68. @therufa nyammmi-nyammi házi grillezett szendvicsei
69. Keserű kakaó
70. … és Peti, ahogy lelkesen keveri nekem a házi kakaót, és arról mesél, hogy az ő nagypapája csinálta a legeslegjobb kakaót a világon :) <3 (néha a szívem is belesajdul, annyi szeretet és szépség van ebben a fiúban)
71. Ámokfutás az Intersparban (közösen vásároltunk az unikornisokkal és nagy vicces volt :D)
72. Szülinapozás
73. @jeth és @Fainthoar tortakölteménye
74. Retro sci-fi gyöngyszemek
75. Peti karjában sírni
76. Az első cenzúra-versem (vagy mi) https://www.instagram.com/p/BxiJgb9A3Sz/(Austin Kleon ihletésében)

77. Eső, de végre langyos eső
78. Találkozni Szilvivel
79. Lisa baba megfogta az ujjamat
80. Pocsolyába csepegő esőt filmezni https://www.instagram.com/p/BxuUOOBg-HN/

81. Hennafestő tanfolyam — igazi terapeutikus élmény volt https://www.instagram.com/p/BxnB25BhM3c/

View this post on Instagram

🇬🇧 What amazing day! I learned so much and had a lot of fun on this #henna course today! (I’ll show my hand later when you can see the finished product. 😉 Currently it’s taped over to protect the pattern.) This day was such uplifting and therapeutic! Thank you @flowlabor ! ❤️ 🇭🇺 Nagyszerű napunk volt a hennafestő tanfolyamon Virággal Sopronban. ❤️ Tegnap már jobban éreztem magam, de ez a nap aztán végképp helyrerázott. Sokat tanultunk, és egy percig sem unatkoztunk, igazi feltöltődés volt. (A kezem most le van ragasztva, hogy óvjuk a mintát, képeket mutatok majd, de majd a kész mintával együtt hozom a folyamatfotókat is.) Addig is böngésszétek Virág oldalát: @flowlabor 😉❤️

A post shared by Timi (@nagytimi85) on

82. … és az első saját hennám ;) https://www.instagram.com/p/Bxon5GyAd4T/

83. Petivel végignéztük a Trónok harcát (side note: nem kifejezetten az utolsó évad tett boldoggá, de a GoT nézés Petivel igen :))
84. Trónok harca mémeket cserélgetni Petivel és Dittával
85. A padon alvó nagy kutya Balfon
86. Gólyák
87. Fecskék
88. Békák
89. Tücskök
90. A zöldséges ágyásaim
91. Felfrissült a hajszínem
92. Egyre hosszabb a hajam
93. Janell Kristina hangulatfigyelője / depresszió 1-10 listája segít napi szinten szemmel tartani magam https://www.youtube.com/watch…

94. Petinek segít az alvásban a gyógynövényes nyugtató
95. Peti pizsamás teste :)
96. A hajam hosszabb és zöldebb
97. Peti levágatta a haját (persze hosszan is tetszett… Peti mindenhogy tetszik :))
98. Séta Petrával
99. Házi süti Petra anyukájától
100. Réka posztja a háláról: https://www.instagram.com/p/Bxy_0OzBRUt/— nagyszerű emlékeztető! <3

View this post on Instagram

Néhány napja jött szembe a gondolat Facebookon, s azóta itt maradt velem. Nem tagadom, nagy hatással volt rám. Elgondolkodtatott, és figyelmeztetett. 🌼🌼🌼 "Ha holnap csak annyival ébrednél, amiért ma hálás voltál, mid maradna?" 🌼🌼🌼 Ez egy frissített poszt, mert az eredetiben, ahol én rajzoltam a betűket elírás volt…Köszönöm annak, aki azzal együtt is szerette! Nem vagyok tökéletes, önmagam kifejezésének vágya erősebb sokszor, intuícióból írok, alkotok, és van, hogy ennek okán hibát vétek. Sajnos gyakrabban mint mások. Jobban kell figyelnem, de azt hiszem, ha az ember tudja a gyengeségeit, akkor jobban tud előre menni, nem igaz? Hogy nekem mim maradna?! … Az utóbbi időben mivel figyelek, egészen sok minden. De TI mindenképpen, akik kedvességgel, szeretettel fordulatok felém! Köszönöm! 💜 S közben otthon még mindig szárad egy adag bodza teának, ahogy tegnap éjfél körül is tette, amikor az eredeti poszt kiment :) … Hétvégén pedig szörp készül majd. Ti szoktatok csinálni? Milyen recepttel? #hiszekaboldogságban #diy #flatlay #vscohungary #seasonspoetry #tv_hungary #csendéletkép #magyarblogger #hungarianblogger #myunicornlife

A post shared by Réka (@rekavasarhelyi) on

Eredetileg megosztva itt: https://moly.hu/karcok/1244899

Reklámok

Isten, Mayim Bialik, Hálaadás és effélék

A napokban egyebek közt ráfüggtem Mayim Bialik, neurológus, színész és főállású édesanya videóira. (Tudjátok, hogy van az, amikor az embert mindent szívesen csinálna NaNoWriMo idején, csak írni ne kelljen.)

Mayim a Big Bang Theory c. sorozatból lehet talán a leginkább ismerős, de most, hogy zsinórban végignéztem jópár videóját (khm, bármit, csak írni ne kelljen), nagyon megszerettem, a kissé szarkasztikus, egyenes stílusát és a világlátását.

Különösen tetszett az alábbi elmélkedése arról, hogyan áll össze számára tudósként és vallásos zsidó nőként Isten fogalma.

Mayim számomra nagyon szimpatikus megfogalmazása szerint Isten maga a világegyetem egésze, annak minden törvényszerűségével és részével együtt. Azonban míg a tudomány a világegyetemnek a mérhető és egzakt módon leírható részét vizsgálja, addig a vallás és spiritualitás a világegyetemmel, a minket körülvevő való kapcsolat mélyebb, személyesebb, megragadóbb, számokkal nem és néha még szavakkal is csak nehezen leírható része. A világegyetemmel való kapcsolatnak, a benne lévő helyünknek ezt a fajta mélyebb és személyesebb megélését hívjuk gyakran Istennel való kapcsolatnak.

Ahogy már talán írtam róla, számomra ez az év volt az első, amikor egy újfajta megközelítésben igyekeztem szorosabb, spirituálisabb kapcsolatot kialakítani a környező világgal, méghozzá a pogány évkör ünnepeinek a megfigyelésével és megünneplésével, hiszen számomra ez jelentett egy megfogható, érthető, elfogadható középutat a tényszerű megközelítés és a misztikum között.

Annyira bejött ez a megközelítés, hogy a következő évben szeretnék még magasabb fokozatra kapcsolni vele és még intenzívebben tanulmányozni a helyemet a természetben, a világban, az évszakok körforgásában.

Egy gyors gondolat — majdhogynem csak egy vázlatos példa — hálaadás alkalmából.

Miért alkalmas a hálaadás ünnepe arra, hogy éppen ekkorra, az ősz és a tél küszöbére essen?

  • Egyrészt mert lezárult az őszi aratás, betakarítás, a magtárak és kamrák tele vannak, lezártuk az évet és pontosan látjuk, mennyit nyertünk,
  • másrészt pedig előttünk a zord évszak, és magunkkal teszünk jót, ha jó előre megmelengetjük a szívünket egy adag hálával.

Eléggé kiestem a hálaadás rendszeres gyakorlatából, de ahogy hosszabbodnak az éjszakák és keményednek a nappalok, egyre jobban érzem a szükségét annak a melegnek, amit a hála tud adni.

És mi áll még előttünk?

A hétvégén kezdődik az Advent, a Karácsonyra (a téli napfordulóra) való felkészülés időszaka. A Karácsony szellemi ünnep, a fény visszaszerzésének ünnepe — és egyben a naptári év végével gyakran az évértékelés ünnepe is. (Hurrá!)

Nálam általában a két ünnep között érkezik az évértékelő hangulat, de most szuper hamar, már novemberben elkezdett készülni az elmém az évértékelésre. (Csak tedd a dolgod, tudatalatti — majd még beszélünk!)

Számotokra milyen gondolatokat hoz ez az időszak, ahogy a színes leveles, napcsípte ősz lassan zimankóba fordul?

Így gyúrj a hálára! – Két módszer, hogy könnyebben adj hálát

Szilvi írta nemrég a Pillecukor blogon, mennyi kritikát kap amiatt, hogy a rendszeres hálalista rovata “mennyire nem eredeti”. Nos, valóban… hála az égnek! Sokan vezetünk rendszeres, általában heti hálalistát a blogunkon, amihez gyakran az olvasók is csatlakoznak, és minél jobban elterjed ez a szokás, annál jobb.

“Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért.” – írja már a Biblia is. A rendszeres hálaadás nem véletlenül a hittel teli, derűs egyik alapköve – és, nos, valóban nem új találmány.

Adjatok hálát mindenért

Kara (Boho Berry) bullet journal tippjeit és blogját böngészve két jó módját is találtam egy hálalista összeállításának, ezeket most megosztom, hátha a hálás hétfők, hálás csütörtökök, mindennapos apróságok mellett további ihletet kaptok ti is, hogy hálát adjatok.

Napi hálalista

Kara a naplójában minden hónap elején előre felvázolja azokat a hálaoldalakat, amin a hét napjai szerepelnek, és minden napnak három (idén már csak kettő) sor van fenntartva. Tehát már hónap elején előre elhatározza, hogy minden egyes napban találni fog legalább néhány olyan apróságot, amiért hálát adhat. Az esti rutinja részeként aztán minden nap fellapozza itt a naplóját, és megtölti az aznapi üres sorokat apróbb-nagyobb dolgokkal, amiért hálát adhat.

Elmondása szerint a többféleképp is profitál ebből a szokásból:

  • Minden napot pozitív hangulatban, hálás szívvel zárhat.
  • Megváltozott a látásmódja: míg eleinte nagyon nehezen idézett fel olyan dolgokat, amiért hálás lehet, most már nemcsak hogy könnyedén megy ez, hanem már előre kíváncsian várja, milyen örömteli apróságok fognak vele történni aznap.
  • Ha bármikor elfogja a szomorúság vagy a csüggedés, csak vissza kell lapoznia a hálaoldalaira, és azonnali emlékeztetőt kap, mennyi jó történik vele nap mint nap.

(Forrás: How Gratitude Can Shift Your Life’s Perspective)

Fordított bakancslista

Egy nagyobb szabású, izgalmas gyakorlat lehet a fordított bakancslista elkészítése.

Érdekes önismereti gyakorlat elkészíteni a bakancslistánkat – szabadon engedni a képzeletünket és megfogalmazni, mire vágyunk, mire tekintenénk szívesen vissza, mielőtt… nos, mielőtt feldobjuk a bakancsunkat.

Nem kevésbé izgalmas kaland viszont ugyanilyen szemmel visszapillantani az életünk eddigi részére. Milyen nagy kalandokban volt részünk? Milyen helyekre jutottunk el? Mit értünk el, ami valódi izgalommal és büszkeséggel tölt el?

Ahogy Kara írja, nem is olyan könnyű dolog egy fordított bakancslista összeállítása. Az ember óhatatlanul az élményei cenzúrázásába és becsmérlésébe kezd: ugyan már, mégis hol nagy dolog ez? Ez már mindenki elérte, bárki átélheti, na bumm?

Azonban ahogy a mindennapos hálalista teszi a hétköznapjaink jelentéktelennek tűnő apróságaival, úgy tesz a fordított bakancslista is az életünk korábbi eseményeivel: rávesz, hogy visszanyúljunk a múltba és addig kutakodjunk, addig erőltessük a hálaadásra termett, talán most még edzetlen, satnya és erősítésre váró izmainkat, amíg meg nem találjuk az “ugyan már”-ok és “na bumm”-ok közt azokat a dolgokat, amikre visszatekintve eltölthet minket az öröm.

(Forrás: Reverse Bucket List – An Exercise In Gratitude)

Így gyúrj a hálára

Hálát adni nem mindig könnyű

Aki Kara mindennapos hálalistájáról szóló cikkében lejjebb görget, a kommentek közt megtalálhatja egy vallomásomat azzal kapcsolatban, hogyan változtatta meg a kapcsolatomat a férjemmel a hála.

Bizony, bár a hálaizmok ma is és mindig folyamatos tornáztatást igényelnek, az én életemben is voltak olyan időszakok, amikor egészen satnyák voltak. Emlékszem azokra az időkre, amikor annyit, ó, de annyit morogtam, piszkálódtam és zsörtölődtem!

Ahogy emlékszem arra is, hogy amikor elhatároztam, hogy hálásabb leszek a kedvesemért és azokért a dolgokért, amiket tőle kapok, mennyire nehéz volt elkezdeni hálát adni. Hogy mennyi összeszorított fogú, gyatra és hiteltelen “köszönöm”-öt és “hálás vagyok, hogy…”-ot préseltem ki magamból. Egészen addig, míg végül valahogy igaziakká váltak. Míg megtanultam valóban meglátni és értékelni az apró dolgokat, amiket tesz vagy mond, felismerni és átérezni, hogy azok mekkora értéket képviselnek ez az életemben. (És igen, akkor is, ha “na bumm, ezt minden férj megteszi”.)

Egészen addig, míg tavaly az év végi értékeléskor tízből tíz pontot tudtam adni a házasságunkra. – Természetesen ebben két ember sok munkája van benn, de úgy gondolom, elengedhetetlen volt hozzá az is, hogy annakidején olyan nagy izzadsággal és fogcsikorgatással megtanultam gyakrabban hálát és köszönetet mondani az apró dolgokért.

Ti hogy tudnátok tovább edzeni a hálaizmaitokat?

A kedvesség mint hozzáállás

Egy tegnap történt esetet szeretnék megosztani veletek, ami annyira apró dolog volt, de ugyanannyira lélekgyógyító is, és úgy érzem, remekül érzékelteti azt, hogy általában (a jobb napjaimon) hogyan érzek a világgal kapcsolatban, hogyan igyekszem viselkedni (ami persze nem mindig sikerül) és hogy mit gondolok arról, ahogyan a dolgoknak működniük kell, kellene.

Hazafelé tartva szálltam fel az esti buszra, de előre engedtem egy hölgyet, aki egy kisfiúval, talán az unokájával utazott. Jegyet kért kettejüknek, majd amikor elővette a néhány érmét a zsebéből, riadtan bámult a tenyerébe és azt mondta: – Istenem!… Azt hittem, ez egy száz forintos!…
Majd elgyötört arccal hátrafordult hozzám, és nagyon kínosan azt kérdezte: – Kérem, ki tudna segíteni huszonöt forinttal?…
Már kaptam is elő a pénztárcámat és mosolyogva bíztattam, hogy ne aggódjon, ez a legtermészetesebb dolog.
– Nagyon köszönöm! – hálálkodott még mindig, amikor megkapta a jegyeket a buszsofőrtől. – Remélem, hogy találkozunk még, hogy visszaadhassam a pénzt!
– Ugyan már – feleltem, a legmelegebb, legkedvesebb mosolyommal. – Egyszer majd engem is kisegít valaki, és akkor rendben is leszünk.

Legutóbb arról írtam, hogy sajnos önhibáján kívül néha mennyire tévútra viszi az embert a kedvessége, és hogy mennyire fájdalmas tud lenni, ha a kedvességre gorombaság, a szívességre hálátlanság vagy visszaélés a válasz. Ugyanakkor ahogy ott is írtam és ahogy megerősítettetek a kommentek között is (amiért továbbra is hála és nagy ölelés nektek), a kedvesség, a bizalom, a nyíltság olyasmi, amiből mindig csak többet kellene teremteni a világban, nem pedig kevesebbet.

Dieter F. Uchtdorf elnök szavai nyomán, aki szerint a hála egy feltétlen hozzáállás kellene hogy legyen, nem pedig egy reakció, egy válasz, aminek előfeltételei vannak, a kedvességről is ugyanezt mondom. Az embernek nem kellene méricskélnie, számolnia, előfeltételeket szabnia a kedvességhez vagy azonos viszonzást elvárnia érte. Ami persze nem egyenlő azzal, hogy cserébe mindent el kell tűrni – de nem szabadna csalódottnak lenni vagy kiábrándulni a kedvesség intézményéből azért, mert a felelet nem azonnal, nem üzleti tranzakcióként és nem ugyanonnan érkezik vissza hozzánk.

A hálához hasonlóan a kedvesség, a bizalom is egy olyan csatorna, amit ha megnyitunk, át fog áramlani rajta egy folyam, amit azelőtt elzártunk magunktól. Nem mindig úgy és nem mindig onnan, ahogy és ahonnan várjuk, viszont néha olyankor is, amikor teljesen meglepődünk rajta.

Velem például (ha hiszitek, ha nem) annál, hogy zaklatnak, visszaélve a kedvességemmel, gyakrabban esik meg, hogy idegenek odajönnek az utcán és megköszönik, hogy láthatták a mosolyomat. És ez olyasmi, ami igazán vissza tudja adni az ember hitét önmagában, az emberekben és a világban.

Boldogságterv #6 – Az ima: az elme, a lélek és a test állapota

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Az októberi témám a “spiritualitás a gyakorlatban”, pontosabban az ima, mint egy gyakorlatias spirituális tevékenység becsempészése a mindennapjaimba. A hit témakörét eredetileg az adventi időszakra tartogattam, de az ima kérdése két olvasmány nyomán is megihletett a közelmúltban, és más dolgok is közrejátszottak abban, hogy előre hozzam mostanra a témát.

Az ima, mint állapot

Emlékszem, hogy mennyire találónak tartottam Gretchen Rubin leírását arról, ahogy egy teendőktől zsúfolt nap után, amit szinte robotpilóta módban vezetett végig, a csendes lakásban este egyedül a folyosón egyszer csak hirtelen érzi, hogy “megérkezik a testébe” – mintha addig a teste és az elméje két külön úton járt volna, és csak akkor találtak volna egymásra, amikor a mindennapi teendőktől elszakadva akadt egy kis ideje magára figyelni, “egészben lenni“, jelen lenni.

Amikor imádkozom – amikor akár csak néhány pillanatra megállok hálát adni és összefoglalni a vágyaimat, a kéréseimet az elkövetkező órákra, napokra, hónapokra, évekre vonatkozóan, akár utazás közben, vagy munka közben megállva egy pillanatra –, én is érzem, hogy ez nemcsak egy gondolatsor, de az elmének, léleknek, testnek is egy bizonyos állapota is. Ilyenkor érzem, hogy a homlokom kisimul, a fejbőröm mintha könnyebb és puhább lenne, és akaratlanul is mélyebben, egyenletesebben lélegzem, mielőtt vagy miközben az ima első, formai bevezető szavait elmondom magamban. Ez arra emlékeztet, amikor a különböző tanfolyamokon a meditációba való elmélyülést tanultuk, és ez egy nagyon jó “tünetegyüttesnek” tűnik, mivel érinti az elmét, lelket, testet egyaránt, így elég az egyik elemre figyelnem – elmondanom az ima bevezető szavait vagy tudatosan ellazítani a homlokom, sóhajtani egy mélyet –, hogy a többi szinte ösztönösen következzen ezután.

Hálakövek

Hogy tovább erősítsem ezt a reflexet, rendeltem magamnak az internetről két gyönyörű hálakövet. (Sajnos még nem érkeztek meg.) A hálakő vagy imakő (angolul worry stone, azaz “aggódókő” vagy palmstone, azaz “marokkő”) arra szolgál, hogy részben a természetes forma és tapintás nyugtató hatásának, részben pedig a vele kialakított rituálénak köszönhetően segítsen elengedni a feszültséget (az aggodalmakat, ahogy az angol neve sejteti), és egy nyugodtabb tudatállapotba vezessen. Ezen kívül eszembe jutott még róla egy gyakorlat, amit a gyermekpszichológusomtól tanultam akkoriban, amikor pánikrohamok gyötörtek: válassz ki egy érdekes tárgyat, és vizsgáld meg minél alaposabban, minél inkább a részletekbe merülve. (Ez a gyakorlat segít lefoglalni az elmét, ami így az apró részletek alapos tanulmányozásával van elfoglalva a pánikroham továbbgörgetése helyett.) Ezért én olyan hálaköveket választottam, amik egyben izgalmas mintázatúak is.

Kutyásoknak, illetve bármilyen nyugodt természetű, kezes háziállattal rendelkezőknek egyébként a figyelmébe ajánlom, hogy mennyire remek “hálakövek” az állatok. Ha nem játszom Dióval, csak egyszerűen letelepszem mellé a földre és simogatom, megfigyelhetem, hogy mennyire jól működik ilyen szerepben is: a bundája tapintása, a testmelege, a lélegzetének természetes, lassú üteme tökéletesen alkalmas arra, hogy megnyugtasson és segítsen lehorgonyozni a jelen pillanatban, azon kívül minél tovább nézi az ember, annál több apró, érdekes részletet fedez fel benne – a bundája színének és állagának apró változásait, a helyenként kivillanó bőrfelületeket, a nedves orr fekete, erezett felületét, a szemet, a mancs kemény, szürke párnáit, stb. –, amik a végtelenségig le tudnák kötni egy csapongó elme figyelmét. Emellett egyszerűen fantasztikus, hogy egy állat milyen könnyedén és teljesen el tudja engedni a feszültséget és az aggodalmat, és milyen sokáig képes egyszerűen csak lenni, mindenféle nyüzsgés, tervezés, tépelődés nélkül, és ha sikerül vele együtt elmerülno ebben az egyszerű és hihetetlenül bölcs állapotban, az könnyedén megnyitja az utat a hétköznapi aggodalmaktól megfosztott ima előtt.

Ti milyen rituálékkal könnyítitek meg magatok számára az imát, a meditációt?

Mormon péntek – Az áldások zápora

Érdekes, hogy amikor elhatároztam, hogy a boldogságtervemben ezt a hónapot a spiritualitásnak szánom, nem is jutott eszembe, hogy ez egyben a Mormon Egyház őszi konferenciájának időszaka is, ami azt jelenti, hogy bőven el vagyok látva aktuális olvasnivalóval a témában.

Korábban már említettem, hogy ha tehetem, mindig Uchtdorf elnök beszédeivel kezdem az olvasást, mert az ő szavaiban mindig találok valamit, ami megszólít. A legutóbb kedvenccé vált szivárványos gondolata után ezúttal egy záporos talált rám. :)

“Halandó életünk egyik kihívása az, hogy úgy gondoljuk, az Úr valamennyi áldása valahol a Mennyekben van elzárva előlünk, és csak akkor juthatunk hozzájuk, ha megfelelünk valamilyen szigorú, magas mércének. […] A valóságban viszont Mennyei Atyánk kezéből megállás nélkül záporoznak ránk az áldások. A saját félelmeink, kétségeink és vétkeink azok, amik ernyőként terpeszkednek fölöttünk, megakadályozva, hogy ezek az áldások elérjeken minket.” (Dieter F. Uchtdorf: Living the Gospel Joyful

Úgy gondolom, ezt a gondolatot nagyon fontos lenne a szívébe zárnia mindenkinek, függetlenül attól, hogy hisz-e abban, hogy az áldások Isten kezéből záporoznak-e, vagy (hozzám hasonlóan) abban, hogy úgy általában záporoznak. Igaz, ugyanígy záporoznak a bosszúságok is. Viszont mindig megvan a választási lehetőségünk, hogy melyik esernyőt vesszük elő reggel vagy a nap folyamán a szekrényből: azt, amelyik félelmekkel, kétségekkel és rossz választásokkal az áldások, örömök, pozitív élmények záporát pergeti le rólunk, vagy a bizakodás és a hála ernyőjét, ami átengedi az áldásokat, de lepergeti a rossz élményeket.

Az utóbbi években (amikor kétségtelenül bőven záporozott rám a gyász, a veszteség, a kétség, a keserűség, a csalódás, a harag), én azt tapasztaltam, hogy egyben roppant nehéz és roppant egyszerű ez a feladat. Roppant nehéz, mert aki rossz beidegződésből cselekszik, az ugyanúgy a rossz esernyő után nyúl minden reggel, mint ahogy félálomban, “robotpilóta módban” végezve a reggeli rutinját, mindig ugyanazért a kávés bögréért és ugyanazért a fogkeféért nyúl. De végtelenül egyszerű is, ha az ember rájön és megtapasztalja, hogy tényleg ennyi az egész, nem bonyolultabb a feladat, mint a megfelelő esernyőt kivenni a szekrényből. Egy kis megtorpanástól, a hála és a bizakodás szándékától máris egészen más fénybe kerülnek a dolgok – döbbenetesen egyszerű és effektív élmény az, amikor az ember leengedi az egyik ernyőt, felhúzza a másikat, és egyik percről a másikra akkorát változik a világ, hogy nem tehet mást, mint elhiszi: az áldásoknak ez a zápora nem most eredt meg, hanem valóban ott volt egészen eddig is, csak én nem engedtem be az ernyőm alá.

Te milyen ernyőt tartasz magad fölé?

Ha az életünk egy füzet volna, avagy elmélkedés az élet hosszáról

Nemrég egy furcsa, filozofikus hangulat kapott el, és gondolkodni kezdtem az élet hosszán.

A Sikerkód tanfolyamon kérte Ádám, hogy képzeljük el, hogy a falon lógó havi naptárt gondolatban lekicsinyítjük, amíg már nemcsak egy hónap fér el egy lapon, hanem több hónap, egy egész év, több év, egy évtized, egészen addig, míg már az egész életünk naptárja elfér egy lapon, és vessünk egy pillantást a hétköznapi aggodalmainkra ebből a perspektívából.

Én egy négyzetrácsos füzetként próbáltam elképzelni az életet, amiben minden négyzet egy napot jelent. Ezeket a négyzeteket aztán kedvünkre besatírozhatjuk, mondjuk zöldre, ha jó napunk volt, pirosra, ha rossz.

Mondhatnánk, hogy ez badarság, hogyan lehetne belepaszírozni egy napot, minden pillanatával, élményével és gondolatával egyetlen apró négyzetbe a négyzetrácson? De az igazság az, hogy még évtizedek vagy évek távlata sem kell hozzá: elég, ha hetek telnek el, és már a napokra sem emlékszünk egyesével, csak arra, hogy nagyrészt jó, vagy nagyrészt rossz időszak áll-e mögöttünk.

Mit is jelentene tehát, ha az életünk egy négyzetrácsos füzet volna?

Egy négyzetrácsos oldalon nagyjából 2500 négyzet van (igen, kiszámoltam), ami azt jelenti, hogy egy oldal úgy hét évnek felel meg. Hét évnek! Hát nem hátborzongató, hogy ahogy állítólag a testünk és a szellemünk is hétévente újul meg, ugyanúgy az életünk spirálfüzetében is hétévente kell lapozni?

Ha egy oldalon hét év fér meg, az azt jelenti, hogy egy átlagos élet tíz-tizenegynéhány lapot foglal el. Nem is olyan rossz, meg kell hogy mondjam, nem is olyan lehangoló, mint hittem, hogy az lesz, amikor nekifogtam a számolásnak. Tíz oldalon már elfér egy szívhez szóló, kerek történet. Az első lapra persze nem mi írunk, nem magunknak satírozzuk a mezőket vidám zöldre vagy haragos pirosra, de még így is marad vagy tíz lapunk, ami fölött mi rendelkezünk.

Egy nap, egy négyzet. Végtelen sok pillanat, rengeteg perc és jópár óra van mindegyikben, amikor eldönthetjük, hogy milyen színű legyen az a nap, de szerintem ezekből a legfontosabb az a legutolsó, amikor visszatekintve elhatározzuk, hogy hálával vagy bosszúsággal gondolunk-e vissza a napra. Azt hiszem, végső soron ekkor színezzük ki a négyzetet.

Itt hoznám fel ismét Dieter F. Uchtdorf elnök gondolatait a hálás hozzáállásról: arról, hogy jobban tennénk, ha hálát adnánk az esőért addig is, amíg meg nem látjuk a szivárványt. Mert lehet, hogy egy tucatnyi esős négyzetre jut csak egy szivárványos (ez rendben is van, ez így természetes), de hogy visszatekintve borúsnak vagy derűsnek fogjuk látni azt az időszakot, attól függ, hogy örültünk-e a napjainknak akkor is, amikor több eső volt bennük, mint szivárvány.

Mormon péntek – Hálásnak lenni minden körülményben

“Mennyi mindent mulasztunk el az életből amiatt, mert várjuk, hogy megpillanthassuk a szivárványt, mielőtt megköszönnénk Istennek az esőt?” (Dieter F. Uchtdorf)

Dieter F. Uchtdorf előadásait mindig igyekszem követni, mert valahogy mindig valami hozzám közel állót találok az üzeneteiben. A legutóbbi általános konferencián az egyik beszédével például ismét rögtön magára vonta a figyelmemet – ennek a címe pedig nem volt más, mint hogy Hálásnak lenni minden körülményben.

Ebben a beszédében több hasznos gondolatot is megfogalmaz a hálával kapcsolatban.

Ahogy mondja, sokan úgy gondolják, csak akkor lehetnek hálásak, ha van valami, amiért hálát adhatnak – ha az életük jól alakul, minden a terveik szerint megy és minden nap tartogat számukra valami örömet, akkor érezhetnek hálát. Uchtdorf elnök azonban rámutat, hogy sokkal jobban tennénk, ha a hálát nem kötnénk feltételekhez, hanem állandó hozzáállásunkká tennénk, függetlenül attól, hogy milyenek épp a körülményeink.

Kihangsúlyozza azt is, ami miatt egyébként nagyon sok támadást kap a mulya strucc-politikának csúfolt hálás hozzáállás: hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig elégedettnek kell lennünk a körülményeinkkel vagy hogy nem kell semmit tennünk azért, hogy azok megváltozzanak.

De ahogy a találó fenti idézetében is rámutat: általában úgy éljük az életünket, hogy csendben meghúzzuk magunkat és zsörtölődünk az esőre, de hálát csak akkor adunk, ha már kisütött a nap és megláttuk a szivárványt. Ha azonban rászoktatjuk magunkat az állandó hálás hozzáállásra, akkor elkezdünk a nehézségeink és megpróbáltatásaink mögé nézni, és sok bosszankodástól kíméljük meg magunkat, sok elvesztegetett energiát spórolunk azzal, hogy nem utólag kell beismernünk: rendben, talán mégsem volt olyan haszontalan és rémes az az esős időszak – végső soron akár hálás is lehetek, hogy esett, különben nem látnám a szivárványt.

Röviden tehát, fordítsuk meg a hála irányát. Ne várjunk meg, míg valami jó történik, hogy csak azután adhassunk hálát. Ne a dolgokat tegyük a hála előfeltételévé, hanem a hála legyen az, aminek a fényében minden dolgot látunk.

A te hozzáállásod alapvetően hálás?

Hálás hétfő #80

Amiért hálás vagyok:

♥ a húgomék épségben hazaértek Angliából – köszönjük, Gergő! ♥ nekiveselkedtem a szakdolgozatomnak ♥ a konzulensem nagyon kedves, segítőkész, profi, és csak egy szemöldökemeléssel véleményezte azt a röpke másfél év késést, amivel az első konzultációra jelentkeztem nála… ♥ mormon üzenetek ♥ mindent bele lejátszási listám ♥ lomtalanítás ♥ új esti kuckóm, “gazdira néző kilátással” – az újra munkába állított papasan fotel egy karnyújtásnyira Peti íróasztalától, ahonnan Dióval kucorogva rálátunk a gazdira ♥ Alverde mangós dezodor ♥ Dió új frizurája – több mint egy hete állandó jelleggel nyírom, ahol érem és amikor csak érem, és nagyon elégedett vagyok az eddigi munkámmal ♥ haladnak az ügyeink ♥ most, hogy jobban figyelünk az étrendünkre, hihetetlenül megerősödtek a körmeim ♥ gumicukor – oké, kell egy kis engedmény ♥ éjszakai krém – a szem alatti karikáim is mintha halványulnának ♥ egyre jobban megy a szokásos reggeli pikk-pakk alapsmink ♥ a blogra megérkezett az első valódi trollom – természetesen a minősíthetetlen komment egy pillanatra sem került ki az oldalra (előzetes moderáció), úgyhogy kár is volt a sok munkáért, de azért nagyon köszönöm azt a kilométernyi gusztustalanságot, mert ez egy újabb mérföldkő a felfelé vezető utamon – végre kiérdemeltem egy trollt! :) ♥

Ti miért vagytok hálásak?

Hálás hétfő #78

Amiért hálás vagyok:

♥ Peti, az én Mr. Right-om ♥ BBC Sherlock harmadik évad, awww ♥ NeoCitran, C vitamin és minden egyéb csoda ♥ ma már nem lázasan mentem dolgozni, hallelujah! ♥ leszedtem a karácsonyfát – semmi tüske, semmi gyanta, semmi szomorúság, a kicsike a dobozában várja a jövő karácsonyt ♥ megtaláltam a régi filofaxomat, amit Petitől kaptam egy régi karácsonyra – határidőnaplónak túl nagy, de arra gondoltam, kontrollmappa lesz belőle ♥ a konyha újra csinos ♥

Ti miért vagytok hálásak?