Így értékelem 2015-öt, 1-től 10-ig

A két ünnep közöttre terveztem az évértékelést és a jövő év megálmodását, de a helyzet az, hogy már 24-én, a frissen feldíszített karácsonyfa alatt elfogott az ihlet.

Ugyanilyen spontán módon lett az idei évértékelő módszerek versenyének nyertese a Level 10 Life szisztéma, ami újdonsült kedvenc bullet journalosom, Kara blogján talált meg.

Még van vele munkám, de arra gondoltam, megosztom veletek, eddig hogyan dolgoztam az évértékelésen, hátha ti is ihletet kaptok, és hamarosan írok majd a folytatásról.

Level 10 Life

A Level 10 Life az életet 10 területre osztja (hasonlóan az élet 7 területéhez Jack Canfield szerint):

  1. Család és barátok
  2. Személyes fejlődés
  3. Spiritualitás
  4. Pénzügyek
  5. Karrier
  6. Házasság (párkapcsolat)
  7. Móka, pihenés, feltöltődés
  8. Adakozás, segítség, önkéntesség
  9. Fizikai környezet
  10. Egészség és mozgás

Ezeken a területeken készítünk pillanatképet arról, hogy 1-től 10-ig mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel az adott területen, majd tűzünk ki célokat, hogy boldogabbakká váljunk. A végső cél az, hogy mind a 10 területen elérje az elégedettségünk a 10-es szintet.

Ezt az értékelést egyébként az év bármelyik szakában megtehetjük, nem kell vele újév napjáig, a következő kerek születésnapunkig vagy egy más jeles fordulónapig várni.

Level 10 Life

Én így fogtam neki az évértékelésnek:

  1. Felírtam és színkódoltam az élet 10 területét. A 10 terület adott volt, a színkódokat saját érzésem szerint kapcsoltam hozzá. Ez opcionális, én azért használtam színkódokat, hogy később is jobban eligazodjak a különböző területek között – és mert így csinibb. 🙂
  2. Készítettem egy plusz/delta listát 2015-ről. Itt felsoroltam mindent, ami csak eszembe jutott 2015-ről, ami jó volt, és ami lehetett volna jobb, amiből lehetett volna kevesebb (vagy épp több), amit másképp szeretnék csinálni a jövőben.
  3. A plusz/delta lista elemeit 10 kategóriába soroltam. Itt vettem ismét elő a színkódjaimat, és a plusz/delta listám tételei elé színes pöttyöket raktam aszerint, hogy melyik kategóriába tartoznak. Nagyon tanulságos volt ez az elosztás, mert hoznom kellett néhány nem is olyan egyszerű döntést: például hogy a Kincsesfüzet a karrier vagy a móka kategóriába tartozik-e? Vagy hová soroljam az államvizsgát? Na és Diót? (Végül a Kincsesfüzet karriercél lett – legyünk optimisták! –, ellentétben az államvizsgával, Dió pedig a móka és feltöltődés területen landolt. :))
  4. Táblázatot készítettem az élet 10 területének. Egy tízmezős táblázatban felsoroltam a 10 területet, majd elkezdtem címszavakban beírni a mezőkbe azokat a dolgokat a plusz/delta listám alapján, amik  befolyásolják az elégedettségérzetemet az adott területen, akár pozitív, akár negatív irányba, és amik segíthetnek célokat kitűzni. Ismét egy nagy szembesülés volt az, hogy melyik mezők maradtak első körben ordítóan üresek – melyek azok a területek, amikkel nem hogy kevéssé vagyok elégedett, de jóformán helyet sem kapnak az életemben… Ilyen volt például az adakozás vagy a spiritualitás, de a pénzhez való viszonyom is változatlanul egy nagy talány.
  5. Újra körbejártam a 10 területet. A címszavas jegyzetelés (és annak tanulságai) után megpróbáltam különböző kérdéseket feltenni magamnak. Tudom, mit jelent számomra az adott terület? Van helye az életemben? Vannak céljaim, eredményeim? Elégedett vagyok? Boldogságot vagy bosszúságot okoz? Már megtaláltam az utam, a helyem az adott területen, vagy még keresni kell, váltani kell?

Itt tartok most. Úgy érzem, lassan készen állok rá, hogy meghatározzam, 1-től 10-ig mennyire vagyok elégedett az életem ezen 10 területével, azután pedig célokat tűzzek ki a jövő évre, amik közelebb vihetnek a boldogsághoz, az elégedettséghez.

Ti hogyan értékelitek 2015-öt?

Reklámok

Dióhéjban #10


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Tudjátok, mekkora rajongója lettem a Don’t Break the Chain fogadalmaknak. Lassan itt az év közepe: lassan fél éve nem szakítottam meg a láncot, és minden nap szánok 15 percet magamra (valamire, amit szeretek, ami szórakoztat, felvidít, kikapcsol), 15 percet írok, és 5 percet takarítok tűzoltás gyanánt. Vannak más fogadalmaim is, mint például hogy minden nap írok naplót, még ha csak egy-egy mondatot is – ezt jó két és fél hónapja tartom. 

Persze mindig akadnak kevésbé sikeres fogadalmaim is, olyanok, amik fellobbannak aztán eltűnnek – mint az, hogy rendszeresen sportolok, minden nap tanulok nyelvet vagy több gyümölcsöt eszem. De ezek miatt sem bánkódom igazán. Egy jó fogadalomból vagy egy jó szokás lesz – vagy egy jó próbálkozás. 

Ahogy Marla Cilley, a FlyLady program szülőanyja mindig hangoztatja: nem kell tökéletesnek lennie. Egy fogadalom nem mindent vagy semmit játék. Ha egyszer felsültem vele, hát annyi baj legyen. Senki nem tart vissza, hogy egy hét, egy hónap vagy egy év múlva újrakezdjem és ezúttal jobban csináljam. Így voltam a hot-spot takarítással is. Fellelkesültem, megfogadtam, csináltam, felsültem, abbahagytam. Újrakezdtem, egy kicsit jobban csináltam, egy kicsit tovább bírtam, aztán abbahagytam. Időről időre újra kezdtem. Aztán, ki tudja, hányadik nekifutásra, rutin lett belőle. Ha elsőre elkönyvelem, hogy ez nem ment és soha nem is fog menni, most nem virítanának olyan büszkén a kis ikszek a naptáramban. 

Korábban sokat szorongtam az elbukott fogadalmak miatt – mindegyik egy új kudarc volt a listán. Ma már egyre inkább úgy tudok gondolni rájuk, mint egy újabb sikerre: megint rászántam magam, hogy kipróbáljak valami újat, hogy tegyek valami hasznosat – ha egyszer, hát egyszer, ha csak egy hétig, hát csak egy hétig. Az is valami – minden új fogadalomnak van valami kis haszna. 

A legújabb fogadalmam…

… pedig az, hogy megpróbálom felszámolni a rendetlenséget, ami a “lomi-szobánkat” uralja (ez az a szoba, ahová a beköltözéskor beszórtuk a bontatlan dobozokat, ruhás zsákokat, azzal, hogy “hamarosan” úgyis kipakolunk – aztán a hamarosanból már több mint fél év lett), ezért megfogadtam, hogy mostantól minden szabadnapomon legalább 10 percet foglalkozom a kisszoba rendbetételével.

Most ti jöttök! Mi a ti legújabb fogadalmatok?

(Valamint itt is nagyon köszönöm a sok levelet, amit a blog közelgő születésnapja alkalmából írtatok – továbbra is várom szeretettel a visszajelzéseiteket, és persze minden levélíró részt vesz majd a blogszülinapi ajádéksorsolásban! ;))

Cselezd ki a rossz szokásokat!

Én nem tettem idén újévi fogadalmat, de ti talán igen. A fogadalmak gyakran egy célra irányulnak, gyakran viszont egy-egy rossz szokás ellen.

Gretchen Rubin blogján találtam ezt a néhány tippet, ami segíthet küzdeni a rossz szokások ellen – talán hasznosnak találjátok majd.

  • Tedd megerőltetőbbé! – Intézd úgy az életed, vedd rá magad, hogy több fizikai energiát kelljen befektetned abba, ha élni akarsz a rossz szokásoddal. Tedd egy távoli sarokba a számítógépet, és ha minden nap bedobsz egy fánkot az irodád melletti pékségben, akkor szokj át a két utcával távolabb lévő üzletbe.
  • Rejtsd el! – Tedd a videojáték kontrollert a felső polcra, tedd a telefont a hátsó ülésre az autóban.
  • Lehetetlenítsd el! – Végezz olyan tevékenységet, ami közben nem tudsz élni a káros szenvedélyeddel. Kirakózz, hogy elkerüld a nassolást, tarts egy italt az egyik kezedben és egy szalvétát a másikban, hogy ne legyen mivel a parti falatkák után nyúlnod.
  • Növeld a tétet! – Ahogy a dohányadó is csökkenti a dohányzás mértékét, te is vess ki magadra valamilyen adót, amit be kell fizetned, akárhányszor bűnbe esel.
  • Száműzd! – Előzd meg a bűnbeesést azzal, hogy száműzöd a kísértés forrásait a környezetedből. Tiltsd ki a sütiket a házból, add el a tévéd és töröld a játék alkalmazásokat a telefonodról.

Az én boldogságtervem – májusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Lassan a végéhez közeledik ez a csodás április. Ebben a hónapban a külső-belső ragyogásom visszaszerzését tűztem ki célul. Hűséges olvasóm és éles szemű munkatársam, Kata, aki az íróasztal túloldaláról tart lelkiismeretes megfigyelés alatt, tudna példákat hozni arról is, amikor nem volt annyira ragyogó ez a hónap, de azt hiszem, hogy ő is egyetérthet velem, hogy közel sem kerültem olyan mélypontokra, mint márciusban. Nagy sétákat tettem, a ragyogó tavaszi napsütésben újra felfedeztem a világot magam körül, igyekeztem mosolyogni zuhanyozás közben, minden nap kisminkeltem magam, még fodrászhoz is eljutottam, újra kísérletezni kezdtem a meditációval, és ismerkedni az imával. Sőt, voilá, most, hogy nem erőltettem annyira, a nagy projektjeim is nekilendültek.

Májusra szinte kínálja magát az emberi kapcsolatok témája – a május a családunkban a véget nem érő családi ünnepek időszaka (születésnap születésnap hátán, néhány névnappal tűzdelve), ráadásul három évnyi közös küzdelem és izgalom után ezen a hétvégén töltöttük el az utolsó konzultációnkat az évfolyamtársaimmal a főiskolán, köztük pedig új barátokra is akadtam, akiket nem szeretnék szem elől veszíteni. Ami a szociális kapcsolatokat illeti, nem vagyok szerencsés jellemmel és jó szokásokkal megáldva – míg a húgom, apukám és az ő családja könnyen tartja, ápolja vagy épp melegíti fel minden gond nélkül a családi, baráti, ismerősi kötelékeket, addig nekem még a csekély számú közeli kapcsolatom ápolása is gondot jelent. (Ezúton is hálámat fejezem ki és ölelést küldök azoknak a barátaimnak, ha erre járnak és olvasnak, akik akkor sem hagynak el vagy ábrándulnak ki belőlem, ha hetekig vagy hónapokig egy e-mailt sem vagyok képes dobni nekik…)

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi fogadalmaim

  • Adj életjelet! – Kissé nevetségesnek tűnhet, de valóban előfordul, hogy ha nem vezetek listát azokról az emberekről, akik felé legalább időről időre illene egy életjelet eleresztenem, a legközelebbi kapcsolataim is egy cseppnyi távolság hatására teljesen hallgataggá válnak. E-mail, telefon, sms, facebook, stb. – élnem kell ezekkel az eszközökkel, hogy ébren tartsam a kötelékeimet.
  • Figyelj az ünnepnapokra! – Ahogy írtam, a közeljövőben várható jópár ilyen esmény, beleértve a saját, a húgom, a kedvesem és a barátnőm születésnapját, és én nem vagyok túl jó abban, hogy megadjam a módját ezeknek az eseményeknek. Ideje fejlődnöm ezen a téren is.
  • Mozdulj ki! – Bizony, visszatérő fogadalmam, mert gyengeségem az otthonülés, de bármilyen meglepő is, a négy fal között kevesebb emberrel találkozni, mint odakint.

Ti hogyan tartjátok ébren az emberi kapcsolataitokat?

Tavaszi kihívás: nyisd ki a szemed!

A boldogságtervem áprilisi fogadalmai között szerepel meglátni a szép dolgokat magam körül. Sokat segít ebben a régen várt és hirtelen jött tavasz, a napfény, ami vidámsággal tölt fel, felemeli a leszegett fejet és a lesütött tekintetet elszakítja a járdától, és szó szerint egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Én a városunk, kifejezetten a belváros régi épületeire kezdtem el rácsodálkozni, majd az első néhány “véletlenül talált” míves homlokzat, cirádás kapu, kapuőrő szobrocska után belevetettem magam az élménybe, és azóta jóformán elfelejtek a lábam elé nézni, úgy járok-kelek az utcákon és fedezem fel az elfeledett kincseket ebben a gyönyörű városban.

20130418-061951.jpg20130418-061959.jpg20130418-062007.jpg20130418-062012.jpg

A tavasz remek időszak erre, ez a kis “keresgélő játék” pedig hosszú sétákra csábíthat ebben a gyönyörű időben. (Még az esőben is öröm volt bóklászni a városban, ezzel egyben teljesítve a “mozdulj ki!” fogadalmamat is.)

Keressetek magatoknak ti is egy témát – az épületeken kívül kereshettek arcokat, gyerekeket, állatokat, színeket, szobrokat, vizet, növényeket, utcai lámpásokat, bármit -, és induljatok neki újra felfedezni a világot magatok körül!

(A képeimet Instagramon találjátok: timi_kincsesfuzet vagy instagram.com/timi_kincsesfuzet)

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Áprilisi fogadalmam a lelki feltöltődés, a mosoly, a belső ragyogásom visszaszerzése. Ebben a projektben nagyon kegyes hozzám az időjárás, ami – esőkkel és felhős estékkel tarkítva – csak úgy szórja a tavaszi napsütést.

Balinéz meditáció

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek c. könyvében (amiről most már tényleg hamarosan lesz összefoglaló a blogon) olvasható egy nagyon egyszerű(nek tűnő), szimpatikus kis meditációs módszer: ülj és mosolyogj.

“Feladja az első balinéz meditációs leckét. Elmondja, hogy sokféle út vezet Istenhez, de ezek többsége túlságosan komplikált a nyugati ember számára, így egy egyszerű meditációs gyakorlatot fog megtanítani nekem. Ami, alapjában véve, ennyi: ülj csendesen, és mosolyogj. Óriási! Ketutnak tanítás közben is fülig ér a szája. „Ülj és mosolyogj.” Hát ez csúcs.
– […] Ha meditálni akar, csak mosolyogni kell. Mosolyogjon az arcával, az elméjével, és a jó energia eljön magához, és elmossa a piszkos energiát. Még a májában is mosolyogjon. […] Ne siessen, és ne erőltesse. Túl komoly és megbetegszik. Meghívhatja a jó energiát a mosolyával.”

Rendben, be kell vallanom, hogy én egy “elfoglalt nyugati ember” vagyok, így a balinéz meditációt inkább “zuhanyozz és mosolyogj” formában próbáltam ki.

Könnyűnek tűnik? Nem az. Hogy az ember agya ne kezdjen kattogni, ne kezdjen zsörtölődni, problémákon rágódni. Nem is olyan könnyű, de én úgy érzem, érdemes gyakorolni. Úgyhogy jó szívvel ajánlom, nem kell hozzá guru segítsége vagy lelki vezető, aki elmondja a pontos instrukciókat. Aki úgy érzi, hogy nincs ideje az “ülj és mosolyogj” meditációra, hozzám hasonlóan próbálja ki a “zuhanyozz és mosolyogj” vagy a “mosogass és mosolyogj” meditációt.

Imádkozz érte

Nekem nincs kéznél az életemben egy fogatlan balinéz füvesember, akit kérdezhetek Isten természetéről, vannak viszont mormon misszionárius barátaim, így a héten velük ültem össze és kérdeztem meg őket arról, hogyan tudom letenni a hétköznapi bosszúságaimat.

A témában írtam már a Cesar Millan nyomán alkotott házikedvenc-teóriámról és az Elizabeth Gilbert-féle duzzogó gyerek elméletről, amik úgyszint arról szólnak: hogyan lehet lecsendesíteni a morcos kis gondolatokat, amik megzavarják a lelki békét.

A mormon fiúk a következőt tanácsolták: imádkozz azért, aki a bosszúságodat okozza. Ez nem oldja meg a problémákat, de segít alternatívát adni az elmének, ami már önmagára káros módon nem tud elszakadni a bosszúságoktól, csak rágja-rágja-rágja őket. (Ismertem egyszer egy boxer kutyát, aki a sündisznókhoz viszonyult ekkora önpusztító megszállottsággal, mint ahogy az emberi elme hajlamos a sértettségén rágódni. Ha sünt látott, a szájába kapta, és tépte-tépte-tépte. Nem számított, mekkora fájdalmat vagy milyen sérüléseket okozott magának, nem engedte el. Ne legyünk ilyenek – nem a problémák letagadása és szőnyeg alá söprése az, ha letesszük a sünt, mielőtt még véresre szaggatja a pofánkat.)

Elizabeth Gilbert könyvében találtam ezt a párbeszédet az önmarcangolásra hajlamos Liz és a szókimondó Richard között a szakításról, ami más szavakkal, de ugyanezt javasolja (sőt még kutyás hasonlat is van benne, hogy megerősítsen):

“– Mi húzott fel ennyire? – kérdi az elnyújtott hanghordozásával, szokás szerint egy fogpiszkálóval a szájában.
– Ne is kérdezd – felelem, de aztán kibukik belőlem minden, egészen addig a pontig, hogy: – És az a legszörnyűbb, hogy állandóan Daviden pörgök! Azt hittem, rég lezártam magamban ezt az ügyet, erre tessék, megint itt van!
[…]
– Az a probléma, hogy nem bírod elfogadni, ennek a kapcsolatnak rövid lejáratú volt a szavatossága. Mint egy kóbor kutya a szeméttelepen, csak nyalod az üres konzervdobozt, hátha van még benne egy kis maradék. De ha nem vigyázol, hát beleszorul a nózid, és egész életedben szenvedni fogsz miatta. Hagyd a francba.
– De szeretem.
– Hát szeresd.
– De hiányzik.
– Hát hadd hiányozzon. Valahányszor eszedbe jut, küldj felé némi szeretetet és fényt, aztán ejtsd a témát. “

A jókívánságokkal teli ima vagy a szeretet olyan, mint amikor nemcsak hogy letesszük a sünt vagy kihúzzuk az orrunkat a konzervdobozból (hogy aztán ott álljunk fixáltan felette, bármelyik pillanatban készen arra, hogy újrakezdjük), hanem megyünk és keresünk helyette egy labdát vagy egy botot.

Úgyszint nem könnyű, akárcsak a balinéz meditáció derűs “ülj és mosolyogj” módszere. De ezt is megéri gyakorolni.

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Az áprilist a külső-belső fényem visszaszerzésének szentelem, miután a március kicsit megtépázott.

A mosoly-kísérlet

A kommunikáció tanárom javasolt nekünk egyszer egy kísérletet: bármilyen ügyintézés, problémamegoldás, kérés, és úgy általában, bármilyen kommunikáció során néhány napig mosolyogjunk, és figyeljük meg, mennyivel sikeresebbek vagyunk.

A mosoly nálam egyébként is bevett szokás, ha emberekkel beszélek – elgondolkodtató, mennyire meg lehet döbbenteni a szolgáltatókat azzal, hogy egy “köszönöm, szép napot!” + mosolygás kombóval köszönök el -, de a héten igyekeztem még többet mosolyogni, csak a magam kedvéért is, azaz akkor is, ha csak magam voltam.

Egyébként önmagamban mosolyogni elég bizarr érzés. Rájöttem viszont, ha kellemetlenül érzem magam a magányos mosolygás miatt, az is elég, ha belülről hagyom magam felderülni, az arcomat pedig ellazítom, hagyva, hogy a szemem környéke érezhetően kisimuljon, az arcom, az állkapcsom ellazuljon. Remélem, szépít. 🙂

Smink és átláthatóság

Az átláthatóságról már írtam, azaz arról, hogy azzal motiváljuk magunkat egy cél megvalósítására, hogy beszámolunk róla olyanoknak, akik előtt nem akarunk megfutamodni.

Nos, mit mondjak, megvan az előnye annak, hogy a velem egy irodában ülő munkatársam is olvassa a blogot. Innen is ölelést és köszönetet küldök Katának, aki reggelente jelentőségteljes pillantással némán ellenőrzi, hogy elblicceltem-e a reggeli sminkelést. 🙂

Feküdj le időben!

Nem is olyan nehezen kivitelezhető apróság, de a korábban tévézéssel, internetezéssel, semmittevéssel töltött utolsó egy-két órámat lefekvés előtt mostanában alvással töltöm. Egyszerűen kiszámolom, mikor kell lefeküdnöm, hogy nyolc órát aludjak, míg megszólal az ébresztő, és akkor magamra húzom a takarót és alszom.

A csábítás a dologban ott van, hogy attól az ébren – bár koránt sem hasznosan – töltött órától még picit hosszabbnak tűnik a nap, és megadja azt az érzést, hogy több időm van. Az is kísértést jelent, hogy a kedvesem ilyenkor még egy ideig ébren van és tévézik mellettem az ágyban (megteheti, hiszen ő egy órával később kel, és később is ér haza a munkahelyéről).

De miután eldöntöttem, hogy a lefekvésem idejét ahhoz fogom kötni, hogy elegendő alvás jusson egy éjszakára, meglepően könnyen le tudtam mondani erről a látszólagos időhúzásról.

Via tippjei a feltöltődésre

Via az évek alatt rengeteg szuper ötletet gyűjtött össze blogján a feltöltődésre, csodálom őt, amiért ennyire mestere a hétköznapokból való kilépésnek.

A “titkos napsütés” vagy “titkos mosoly” gondolata hatására (például hogy vegyünk vidám színű bugyit vagy fessük ragyogóra a lábkörmeinket a téli zokni alatt) például napsárgára festtettem a körmeimet, így a hónapban nem is annyira titkos módon tüntetek a tavaszért és a tavaszi vidámságért.

Egyébként akkora olvasótáborral, mint az övé, nem csoda, hogy minden bejegyzésével “telibe talál” valakit, akinek éppen akkor pontosan arra volt szüksége, amiről írt – ezen a héten én is a szerencsés telitalálatok közt voltam. Tankolj! – Hogyan töltődj fel, ha kimerültél? című cikkében ismét remekül rendszerezve gyűjtött ötleteket, hogyan nyerhetjük vissza energiáinkat, ha csak egy percünk, csak öt percünk, csak fél óránk, csak egy óránk van. Olvassátok el!

Ti hogyan szerzitek vissza a ragyogásotokat, ha kicsit megkoptatok?

Boldogságterv – márciusi tapasztalatok, áprilisi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Nos, a márciusi nagy, munkába lendülős, projektes tervről egy gyengécske beszámolót hoztam eddig, és nem ígerhetem, hogy ez a mostani sokkal izmosabb lesz. Nem mondhatnám, hogy sikerült munkába lendülnöm márciusban – az óvodai gyakorlatomon túl vagyok, de az esküvőm szervezése nem halad, a Kincsesfüzeten fennállása óta először elértem abba az állapotba, hogy csak néhány cikkem van előre megírva, a főiskolán most először nem sikerül szem előtt tartanom a határidőket, a háztartásom csak azért néz ki valahogy, mert a vőlegényem egy tündér és átvette tőlem a feladatokat, a szervezetem pedig vadul tiltakozik a terhelés ellen, a munkából egy hétre kiestem, és mire elértem a hónap végére, ismét ágynak zuhantam, ezúttal lázzal és torokgyulladással.

Milyen bíztató tapasztalatokat is gyűjthetnék össze ezek után a munkáról?…

Légy ott, ahol vagy

Nemrégiben írtam Cesar Millan révén arról, hogy milyen nehéz a jelen pillanatban lenni. A kedvesem vetette fel, de igazat adok neki, hogy az energiáim zöme nem azzal megy el, amit csinálok, hanem hogy közben aggódom amiatt, ami lesz, és önsajnálatba kergetem magam amiatt, ami elmúlt. Igyekszem tehát emlékeztetni magam: légy ott, ahol vagy, csináld azt, amit csinálsz.

A dolgok megtörténnek

Ahogy édesanyám viccesen mondani szokta, “úgy még sosem volt, hogy sehogyse lett volna”. Nem mindig alakulnak a legjobban a dolgok, de alakulnak, akkor is, ha nem tudjuk száz százalékosan rajtuk tartani a szemünket. Talán nem a legjobb szcenárió szerint, de valószínűleg nem is a legrosszabb szerint, ahogy az aggodalmunkkal magunk elé festjük.

Kérj segítséget

Sokszor kértem segítséget ebben a hónapban, ami azt jelentette, hogy a barátaim és a kollégáim előtt, akik általában a vidám, könnyed, összeszedett oldalamról ismernek, fel kellett fednem a fájdalmaimat, a félelmeimet, a gyengeségeimet, a kedvesemet pedig, aki így is sok terhet cipel mellettem, még tovább kellett terhelnem. Nem könnyű dolog segítséget kérni, de mindenkinek megvan a joga, hogy ne mindig a legjobb formáját hozza.

Szia, április!

A legutóbbi boldogságterv beszámolómban írtam, hogy Gretchen Rubin részben azért is kezdett neki a boldogságtervének, mert a boldog emberek felkészültebben várják a csapásokat.

Nos, a márciusi fogadalmaim inkább praktikusak és nagyravágyók voltak, mint hogy a boldogságomat szolgálták volna. És hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értek felkészülten.

Ezért úgy döntöttem, az áprilist – ha már úgyis a bolondok napjával kezdődik – az örömnek szentelem. Ez nem azt jelenti, hogy sutba vágok minden mást – de felmentem a boldogságtervemet az alól, hogy a boldogságomat szolgáló fogadalmaknak kelljen egyben tartaniuk az életem. A boldogságtervem tényleg legyen valami olyan plusz a napjaimban, ami megadja az energiát a tennivalókhoz – a dolgokhoz, amik egyébként úgyis megtörténnek.

Ragyogj! – Áprilisi fogadalmak

  • Mosolyogj! – A tükörbe nézve, a másik emberre, a napsütésre, vagy csak úgy.
  • Lásd a szépet! – Hogy ebből fotókihívás kerekedik-e, vagy csupán a szépre való rácsodálkozás, nem tudom, de igyekszem több szépséget meglátni magam körül.
  • Mozdulj ki! – Tedd ki a lábad a házból!
  • Sminkelj! – Az önsajnálat egyik legszembetűnőbb jele, ha elhagyom magam. Nem sminkelni magam nem csupán lustaság, hanem gyakran az a morcos döntés reggel, hogy “igen, rossz napom van, és azt akarom, hogy ezt mások is lássák!” Azon kívül, egy kis smink tartást ad és feldob. Úgyhogy elő a festékkel!

Az én boldogságtervem – 2013. márciusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

A 2013-as évem a nagy projektekről szól – mégsem sikerült még belelendülnöm igazán egyikbe sem. Sebaj – itt a tavasz, a megújulás és az energikusság, az újraéledés és a lendület időszaka. Ezért úgy döntöttem, a márciust a nagy projektjeimnek szentelem.

Március – Lendülj munkába!

  • Nyeld le a békát!Viánál olvastam először a magyarázatát ennek a mondásnak. Gretchen Rubin fogadalmai között úgy szerepelt, hogy oldj meg egy kínos ügyet, a FlyLady programban pedig anti-halogató napként van bejegyezve. Akárhogy is, a nagy projektek elkezdésének vagy a továbblépésnek gyakran egy-egy béka a legnagyobb kerékkötője. Senki nem szereti lenyelni a békát. Én sem szeretem lenyelni a békát. Ideje megtanulni.
  • Elmetérképezz! – Roppant hasznos dolog. Segít ötletelni, átlátni, elindulni, tehermentesíteni az agyat. Csak egy példa: háromszor-négyszer olyan hosszú cikket tudok írni adott idő alatt (nem is szólva a minőségről), ha előtte mindössze egy-két percet rászánok egy elmetérképes ficka-jegyzet elkészítésére. Bármelyik nagy projektnek a hasznára lehet.
  • Láss a jövőbe! – Sok remek vizualizációs- és jövőkép-gyakorlatot ismerek már, amik segítenek pozitív távlatot és ezáltal erőt adni egy-egy projekthez. Már csak alkalmaznom kellene őket.
  • Szervezz rendszeresen! – Ahogy a hétköznapoknak is kell a napi rutin, úgy a nagy projekteknek is kell a rendszeresség. Még nem sikerült kitalálnom, hogy hol fogok helyet szorítani, mely napokon és mely napszakokban a nagy projektjeimnek, de ez is egy kihívása lesz a márciusnak.
  • Élvezd a két hetes szabályt! – A jövő-menő hóbortok, amiket a kedvesem megfigyelése alapján csak “a két hetes szabály” hatálya alá helyezünk, merő időpocsékolásnak tűnnek. Hogy mást ne mondjak, mégis ki áll neki spanyolul tanulni, amikor azt sem tudja, milyen feladathoz kapjon?! [én] Ezek a minősített időpocsékolások azonban olyanok a nagy projekteknek, mint a szabadnapok a napi rutinoknak – minden cseppjét ki kell élvezni, hogy erőt adjanak a feladatokhoz. A hóbortok élvezetéhez persze az is hozzátartozik, hogy észben tartsam: ez nem kötelesség, hanem puszta szórakozás, így sem tragédia, sem bosszúság nem esik, ha mégsem tudok vagy akarok épp foglalkozni velük.

Nektek mi a fogadalmatok márciusra?

Légy szerelmes! – A februári boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ahogy ígértem, igyekszem ezután hetente jelentkezni a boldogságtervem tapasztalataival. A februári fogadalmaim listáját, amik a szerelemhez kapcsolódnak, itt olvashatjátok.

A randi

Amikor még kamaszok vagyunk, semmi szükség rá, hogy definiáljuk a randevú fogalmát, és különösebb odafigyelést sem igényel, hogy alkalmat kerítsünk rá, hiszen az éltet és fűt minket, hogy mikor jön már el a következő alkalom. Azonban ha az ember már évek óta együtt él azzal, akit szeret, és olyan ügyeken osztozik vele, mint a mosatlan edények, a szennyes alsónemű, a bevásárlólista és a sárga csekkek, akkor bizony eljön az ideje, hogy tisztázzák, mi is az a randi, hogyan határolódik el a hétköznapoktól, és miért fontos, hogy továbbra is helye legyen a mindennapokban.

Mi még januárban definiáltuk közösen a randi fogalmát, hogy februárban már bele is vághassunk, hiszen a hónap rögtön egy randi-péntekkel kezdődött. Hogy kinek mit jelent a randi, azt személye és párja válogatja, de érdemes tisztázni, hogy mi fér bele egy randiba és mi nem. Mennyi ideig tart egy randi? (Randinak számít-e egy kétperces koccintás, vagy egy félórás vacsora, vagy a randi egész estés tevékenységet jelent?) Milyen programok jöhetnek szóba és milyenek nem? (Lehet-e otthon is randizni, vagy ki kell mozdulni? A gyerek vagy a kutya részt vehet a randin? A mozizás randinak számít? Stb.) Milyen témákat lehet felhozni egy randin és milyeneket nem? (Például tabu-e a munka, a pénzügyek, a gyerekek, stb.)

Nem mondom, hogy egy száz oldalas kiegyezési paktumot kell hitelesen aláírni, de jó tisztában lenni vele, hogy ki mit vár el egy ilyen eseménytől, mire vágyik és milyen körülményekre van szüksége ahhoz, hogy az a kamaszos romantikus hangulat ismét visszaszökjön az életébe.

Statisztika vagy romantika?

Az, ahogy definiáltuk a randevú fogalmát és kijelöltük a rendszeres helyét a hétköznapokban, ugyanúgy, ahogy a napi egy csókét is, bizony felvetette a kérdést, hogy hogyan fér meg egymás mellett a “kötelezően letudandó program” és a romantika – nem ellensége ez a kettő egymásnak?

Részemről nem látom ezt a paktumot ördögtől valónak. Hiszen szeretjük egymást, igényünk van az együtt töltött minőségi időre, amikor nemcsak egymás mellett ülve olvasunk, játszunk a számítógépen, tévézünk, vagy épp együtt végezzük a házimunkát (aminek egyébként megvan a maga romantikája), jöttünkben-mentünkben meg-megöleljük egymást, összebújunk vagy csókot váltunk, és esténként az ágyban megbeszéljük a napunkat. Azonban a hétköznapok, a teendők, a megszokott tevékenységek hajlamosak elmosni azt, aminek nincs rendszeres helye, a rutint kiépíteni pedig, még ha kellemes rutin is, szabállyal, következetességgel és odafigyeléssel lehet.

Csináld egyedül!

Nem tudom, kinek mennyire ütötte meg a fülét, amikor a havi fogadalmaimat összeírtam, hogy a “csináld egyedül!” fogadalmamnál kicsit pökhendien azt írtam, “régebben” ez probléma volt. Jó megérzés volt azonban felírnom a fogadalmak listájára, mert ez ráirányította a figyelmemet arra, hogy bizony még mindig probléma az, hogy túlságosan csimpaszkodom belé olyan kérdésekben, amikben nem lenne indokolt. Már nem annyira a programokról szól a dolog, amikre nincs kedvem egyedül elmenni, ezért őt akarnám elcibálni magammal, akár jól érezné-e magát ott, akár nem. Azoban még mindig tőle várok véleményt, hozzászólást, megerősítést olyan témákban, amikben nem kellene.

Szerintem jó dolog, hogy kaptam egy nem várt feladatot erre a hónapra, és azt hiszem, a többivel együtt ebben a hónapban is jól haladok a fogadalmaimmal.