Egy megbízható év végi szokás számomra már évek óta az év szavának kiválasztása a következő évre.
Az idei évem szava az IGNITE volt, és Lídia ötletét követve igeverset is választottam hozzá:
Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Lukács evangéliuma, 12.49
Bár az idei év szomorú és rémálmainkban sem várt kihívásokat hozott a családnak, mégis sikerült a túlélésen felül is olyan élményeket szereznem, amikben megjelent ez a szándék, a belső tűz. Jelentkeztem a cégünk sokszínűségi nagykövet csapatába, vezettem egy fejlesztő csapatot, részt vettem az Amnesty International Magyarország egy képzésén és más izgalmas tréningeken, az interneten és a személyes környezetemben is nyíltan kiálltam az általam vallott értékek mellett, és részt vettem életem első Budapest Pride felvonulásán!
Még nem tudom, mit hoz a következő év, de hogy év szavát választani fogok, az egészen biztos.
Ezek az év végi csendes napok szolgálnak arra számomra (néha már Karácsony előtt, néha a két ünnep között, néha Karácsonykor vagy az év utolsó hétvégéjén), hogy időt szakítsak Susannah Conway néhány napos Find Your Word gyakorlatára.
Idén korábban kezdtem az évértékelést. Ez általában a karácsonyi hosszú hétvége lusta ütemű napjainak a programja, és az elmúlt években abból állt, hogy év szavát választottam.
Már tavaly is szemeztem Susannah Conway (az év szavás blogger ;)) évzáró munkafüzetével is, de végül idén vetettem bele magam.
Susannah 60 oldalas munkafüzetét itt találjátok. A munkafüzetnek része a következő év szavára hangolódás is, miután kiválasztottuk, de a választásban inkább az 5 napos email kurzus segít, amit az elmúlt években a karácsonyi délutánokra tartogattam, de idén beékeltem a munkafüzet kitöltésének napjai közé. (Amivel egyébként még nem végeztem, nem kell félni, marad belőle karácsonyra is. :))
Aki szeretne egy hasonló évértékelő munkafüzetben elmerülni, de magyarul, az pedig keresse fel az Urban:Eve blogot! Via inspirációs naplója is régi klasszikus, ami lassan egy évtizede megbízhatóan visszatér az olvasóihoz.
Kép: Urban:Eve inspirációs napló
Ti szoktatok évet értékelni? Van jól bevált metódusotok?
Ez az év első bejegyzése, és ez pont jó alkalom arra, hogy elmeséljem nektek, mi lesz a 2019-es év szava a számomra. (Habár a szemfülesek már leleshették a naplóoldalamról az előző bejegyzésben. ;) )
Instagramon írtam már pár sort arról, hogy milyen aspektusait célzom meg elsősorban az otthon fogalmának — bár persze az értelmezés idén is nyitott, és nem kételkedem, hogy akadnak majd meglepetések. :)
Ebben az is megerősít, hogy még egy hét sem telt el, és máris sikerült egy vitát kirobbantanom a közvetlen környezetemben, egy harcot megharcolnom, jobban megismernem magam, és belevágnom egy kalandba. Mindezt az otthon egyik aspektusa, a testem kapcsán. (Ami a szellemem otthona ugyebár.)
(Ha nem lennétek ismerősek az oldalon: a Patreon egy olyan oldal, ami lehetőséget ad arra, hogy független alkotókat — például engem ;) — támogassatok, akár csak egy jelképes összeggel. Két mecénásom, Lívia és Ati a kezdetektől mellettem áll, ha ti is támogatnátok, itt tudtok csatlakozni hozzájuk. ;) )
Hét fából rakatik új máglya,
ha régi tüzek elhamvadtak.
Hét fából, kilenc fából rakatik máglya.
Ennek szikráján, parazsán ki átszökken,
megtisztul — így vélik.
A Karácsony a Yotengrit szerint szellemi ünnep, az elmélkedés, a visszatekintés, a lezárás és újrakezdés ünnepe.
Tegnap este porcukor szerű hóesésben sétáltam haza, ma reggelre mindent eltemetett nálunk a fehér hó.
A héten megnyílt a feliratkozás Susannah Conway Find Your Word email sorozatára (én már el is kezdtem az elmélkedést, hogy mi legyen a 2019-es évem szava), és az Unravel Your Year évértékelő-évtervező munkafüzete is elérhető.
A pénteki sörözésünk alkalmával az egyik gyakornokunk nekem szegezte a nagy kérdést: “Ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol akkor, amikor csak négy órában dolgozol?”
Az agyam lázasan járni kezdett. Megpróbált bizonyítékokat keríteni arra, hogy VALAMIVEL azért szoktam foglalkozni az évnek abban a 6-8 hónapjában, amikor nem dolgozom teljes munkaidőben. Mivel elég kevés produktumot tudtam felköhögni, végül csak kinyögtem, hogy “őszintén – leginkább lógok”.
Ami nem igaz.
És még ha a sarokba szorított egóm, ami csak akkor érzi magát validálva, ha egy sor készterméket fel tud mutatni, nem is tudott egyenes választ adni, utólag kicsit leültem elmélkedni a kérdés fölött. És mivel amúgy is írni akartam ide is arról, hogy pontosan milyen dolgokkal is töltöttem az elmúlt évet – mert hogy blogolással nem, az elég nyilvánvaló :) -, ezért ide is elhoztam az elmélkedésem eredményét.
EASE & OPEN
Ahogy tudjátok, már második éve, hogy Susannah Conway évvégi sorozata segítségével év szavát választok. Ez tavaly az EASE (könnyedség) volt, az idei szavam pedig az OPEN (nyíltság, nyitottság, nyitni).
A tavalyi évem elég cinikusan sült el (hasznosan, de cinikusan – senki nem mondhatja, hogy az életnek nincs humora). Ugyanis úgy vágtam neki az évnek, hogy VÉGRE, több év előkészület után végre megteremtettem magamnak (Peti támogatásával) azt az életvitelt, amiben végre nem kell az állandó hajszoltság, kimerültség, sarokba szorítottság, elveszettség érzésével élnem! Amikor minden időm és lehetőségem megvan rá, hogy könnyeden éljek! – És mit találtam abban a sok szabadidőmben? Még több hajszoltságot, kimerültséget, reményvesztettséget, kétségbeesést. Más szóval: depressziót és szorongást.
Jó, hát, szó mi szó, jobb volt erre rádöbbenni, mint még évekig vagy évtizedekig a munkára vagy bármi másra fogni. Attól még persze nem volt könnyű – még mindig nem könnyű – szembenézni velük. De a felismerés, még ha eleinte még több félelemhez és fájdalomhoz vezetett is, egy nagyon fontos és szükséges úton indított el.
Az idei év aztán már reményteljesebben kezdődött. Az idei évem szava az OPEN. Nem csak azért esett erre a szóra a választásom, mert 2018-ban egy nemzetközi esküvőn való tanúskodás, és a vele járó nemzetközi esküvő- és lánybúcsú szervezési feladatok álltak előttem, amik sok-sok-SOK nyitottságot igényeltek. Hanem kreatív, szociális, spirituális, és minden szempontból szerettem volna nyitottabb lenni. A produktumokra való fókuszálás helyett (nem említettem épp valami ilyesmit?…) a nyitott csatornaként üzemelést, az új emberekre, helyzetekre és élményekre való nyitottságot, és a spirituális tapasztalatok felé nyitást is szerettem volna megélni.
Susannah Conway szerint azért jó konkrét fogadalom helyett egy szót választani az évre, mert egy szó, bár megadja az irányt, de váratlan módokon tud meglepni. És gyerekek, ez az év meglepett!
Mit csináltam az elmúlt egy évben?
Bár a Kincsesfüzeten nem voltam épp aktív, de alternatív platformokra bőven írtam (Moly, Amino)
Pszichológushoz jártam terápiára (ez egy azóta is tartó kaland)
Dolgoztam a depressziómon és a szorongásomon, ennek (oké, és legyünk korrektek: a gyógyszeres terápiának) köszönhetően sokkal naposabban látom az életem
Elkezdtem egy spirituális utazást (vagy az eddigi spirituális tapogatózásom egy új fejezetét, érzésem szerint kicsit több világossággal)
Újpogányként címkéztem fel magam, kutatásokat és kísérletezéseket folytattam, spirituális gyakorlatokat vezettem be az életemben, amik a terápiákkal kézenfogva nagyon sok könnyebbséget hoztak az életembe
Lomtalanítottam a kisszobámat és berendeztem kreatív kuckónak
Megengedtem magamnak, hogy játsszak: kirakóztam és kavicsokat gyűjtöttem
Bezöldítettem a lakást, szobanövényeket gondoztam
Olvastam, jegyzeteltem, tanultam, új és új módokkal kísérleteztem, hogy rendszerezzem a tudásomat
Esti oldalakat vezettem, azaz bevezettem (hónapokon át tartottam, és azóta is igyekszem több-kevesebb rendszerességgel tartani) a mindennapos jegyzetelés szokását, ami egy nagyon hatékony elme-lomtalanító gyakorlat
Új instagram fiókot indítottam, eredetileg csak a naplós képeknek, de azóta sok más is megtalálta ott az otthonát
Barátokat szereztem, részt vettem egy új kis tribe kialakításában és a csapattudatunk megerősítésében – és persze egy csomót mulattam
Sok ember előtt nyíltam meg és sokan nyíltak meg előttem
Kétszer is elutaztam Amszterdamba
Új dolgokat próbáltam ki, mint a véradás, a festés, a falmászás vagy a kocsmakvíz
Támogatni tudtam számomra fontos embereket viharos helyzetekben úgy, hogy nem vesztettem el a saját horgonyomat
Dittával és a sógornőivel segítettünk megszervezni és lebonyolítani egy nemzetközi esküvőt, és előtte megszerveztünk egy nemzetközi lánybúcsút Amszterdamban
Zöldre festtettem a hajam
Tetoválást csináltattam
Úgy általában egyre komfortosabbnak és kifejezőbbnek érzem magam a bőrömben
És biztos van még, ami nem került fel a listára. Szóval bőven volt mit tennem, még ha nincs is sok “kiállítási darab”, amit felmutathatok.
Kíváncsian éltem
Még elcsuklik a hangom és nehezen mondom ki: amikor épp nem a túlélésért taposok, akkor egyszerűen kíváncsian élek – ez a cél és ez elég.
Elizabeth Gilbert szavaira igyekszem emlékezni:
A szenvedély néha riasztóan távolinak tűnhet – messzi lángtorony, amely csupán a zsenik és a kiválasztott kevesek számára hozzáférhető. A kíváncsiság ennél szelídebb, barátságosabb, demokratikusabb entitás. A tétje mindig sokkal alacsonyabb, mint a szenvedélyé. (…)
A kíváncsiság valójában csupán egyetlen egyszerű kérdést tesz fel neked. Van bármi, ami érdekel?
Bármi?
Egy hangyányit is?
Függetlenül attól, hogy mennyire hétköznapi vagy apró dolog?
A válasznak nem kell lángra lobbantania az életedet, nem kell arra ösztökélnie, hogy felmondj a munkahelyeden, áttérj egy másik hitre vagy világgá menj, csak meg kell ragadnia a figyelmedet egy pillanatra. Ha ilyenkor meg tudsz állni egy pillanatra és be tudsz azonosítani valami aprócska kis érdeklődést valami iránt, akkor a kíváncsiság még arra kér, hogy fordítsd el a fejed egy centivel, és vizsgáld meg azt a dolgot kicsit közelebbről.
Tedd meg.
Ez egy jel. Lehet, hogy nem tűnik semmi különösnek, de egy jel. Kövesd ezt a jelet. Bízz benne. Fedezd fel, hová vezet a kíváncsiságod. (…)
Az is lehet, hogy nem vezet sehova.
Megeshet, hogy az egész életedet azzal töltöd, hogy a kíváncsiságodat követed, és a végén nem tudsz mit felmutatni – leszámítva egy dolgot: azt a kielégítő tudatot, hogy a kíváncsiság nemes emberi erényének szentelted az egész létezésedet.
És ez több mint elég ahhoz, hogy bárki is kijelenthesse, gazdag és csodás életet élt.
Mostanság két alkalommal is hasznomra váltak az “elképzelt élet gyakorlatok”, ezért arra gondoltam, megosztok erről pár gondolatot. (Van egy olyan kísérteties érzésem, hogy írtam már erről a blogra. Vagy mégsem?… Rendet kellene tennem a blogbejegyzéseim közt, igaz?…)
Mi az az elképzelt élet gyakorlat?
Röviden: képzeld el a tökéletes életed!
A legjobb, ha erre rászánsz legalább egy csendes tíz-tizenöt percet, és irányított kérdésekkel, vagy csak úgy szabadon, elmélkedsz azon, hogy milyen lenne számodra egy elképzelt, tökéletes élet. Hol élsz és kivel? Mivel foglalkozol? Mivel keresed a pénzed és mivel töltöd a szabadidődet? Hogyan telik egy napod? A lehető legapróbb részletekig próbáld megélni ezt a fantáziát. (Ha a vizualizáció nem jön be, próbálkozhatsz írásban is!)
Egy másik kérdés, amivel útjára indíthatsz egy hasonló ötletbörzét: mihez kezdenék, ha nyernék a lottón? (Mihez kezdenék, ha bármihez kezdhetnék?)
Az év szava
Az egyik eset, amikor mostanság szembejött velem az elképzelt élet gyakorlat, az Susannah Conway Find Your Word mini-kurzusa volt, amibe tavaly (mármint, hogy 2016 decemberében, 2017-re vonatkozóan) vágtam bele először, hogy év szavát válasszak, majd idén (már hogy… tavaly?… ilyenkor év végén / év elején meg vagyok áldva ezekkel a kifejezésekkel) ismét beneveztem rá.
Ez a párnapos kurzus is így kezdődik: képzelj el egy tökéletes életet! Majd ilyesmi kérdésekkel folytatódik: miből van szükségem többre? Miből van szükségem kevesebbre? Milyen lenne egy ideális napom 2018-ban? Milyen eseményre számíthatok mindenképp 2018-ban? Mi az, amit szeretnék, hogy megtörténjen? Az életem mely területét szeretném ápolni, és melyik kiált a támogatásért? Mit szeretnék fejleszteni magamban? Mifelé húz a szívem?
Ahogy aztán ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, ezek fölött elmélkedünk, egyes szavak elkezdenek kitűnni, ismétlődni, különösen csengeni, míg néhány további gyakorlat után egy (vagy akár több) szó (vagy egy mottó, jelmondat) kiemelkedik az ötletelésből. (Akit érdekel a teljes folyamat, kukkantson el Susannah oldalára és iratkozzon fel a hírlevél sorozatra!)
Újholdkor vetünk, teliholdkor aratunk
Még novemberben említettem, hogy szemet vetettem Ezzie Spencer holdciklus-alapú havi módszerére.
Egy nyugalmasabb, magam felé türelmesebb és gyöngédebb, mégis motiváló, folyamatos, nem nagy nekizúdulásokkal és bűntudatos visszaesésekkel teli ritmust keresek az életemben, és bár nem most találkoztam először az ötlettel, valahogy most szólított meg Dr. Ezzie Spencer Lunar Abundance módszere.
Ez a módszer azt javasolja, minden holdciklusra válasszunk egy törekvést, egy új irányt, az életünk egy területét, amin dolgozni szeretnénk, és a holdciklushoz igazodva, a tevékenység és a megpihenés ár-apályaira építve hozzunk változást az életünkbe.
Amit akkor nem fejtettem ki részletesen, hogy ez a módszer is felhasználja az elképzelt élet gyakorlatot. Méghozzá úgy, hogy minden újholdkor arra kér, hogy töprengj el, képzeld el, milyen lenne számodra az ideális élet. Majd vizsgáld meg: hol vannak távolságok az elképzelt életed és a mostani között? És ezek közül melyik az a terület, ami most a legjobban szólít? – Tégy egy elhatározást ennek a területnek a gondozására, hogy közelebb hozd azt, ami van, ahhoz, amire vágysz, és egy holdhónapon át hagyd, hogy ez az elhatározás vezessen.
No, I’m serious. – I’ve met recently two methods that use the “ideal day visualization” so I thought I’d share it with you.
Ideal day visualization
It is what it sounds to be.
Set aside 10-15 minutes, sit comfortably with closed eyes, and let your imagination work. What would your ideal day look like? Where do you live? Who are you living with? What does your schedule looks like? What is your work? What do you do in your free time? What does your ideal life feels like? (Or in other words: what would I do with my life if I’d win the lottery?)
If visualization doesn’t work so well for you, you can also try to do a braindump about your ideal day and answer the same questions on paper. Don’t overthink it, just let your thoughts flow.
I took the course in 2016 (and chose a word for 2017) for the first time and it worked so well that I jumped in again. It’s not late yet: if you didn’t choose a word for 2018 but you’d like to, you can go on her page and give it a go.
As I said it will start with questions like “what is your ideal day look like”, “what do you need more of”, “what do you need less of”, and as you dive deeper in the process, you’ll find yourself closer and closer to a word – a sentiment, a mission, a challenge, a suppoter, a companion – that will guide you through the year.
As I mentioned in my earlier blogpost, I found Ezzie’s method when I was searching for a more gentle kind of motivation. Her method works with the cycle of the moon, working with one intention during a whole moon cycle. But how to choose your intention? Here comes the ideal day visualization.
Ezzie suggests to meditate about your ideal life, identify the gaps between your current experience and the one you are longing for, and set an intention for one of the gaps.
Idén teljesen elkerült az ünnepi hangulat, de még a szokásos karácsonyi nyugi sem jött időben. De nem búsulok. Fent vannak a karácsonyi fények, ha ajándékok nem is, de az elmúlt időszak kincsei a fa alá kerültek, és végre jutott egy kis időm a szusszanásra, reflektálásra, előretekintésre.
Akárhogy is, nagyon ölelést küldök minden olvasómnak, boldog karácsonyt mindenkinek!
[ENGLISH VERSION]
Christmas magic never was farther, and this year my most favorite part of Christmas, the peace and rest came also late. But I’m not sad. Christmas lights are on, and even tho there are not really gifts under the Christmas tree, I gathered my gifts from lately, and I finally got some time for take a break, reflect and look forward.
Kincsesfüzet 