{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Heló, mélypont: isten hozott, isten veled! 

Ahogy érezhettétek és olvashattátok itt a blogon is, egy hullámvölgyes időszakból lábalok épp kifelé, így sokkal aktuálisabban nem is jöhetett volna a VKP eheti témája, ami a stresszkezelésről kérdez. 


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


A stressz nem más, mint tartósan gyűlő, levezetetlen feszültség. És mint ilyen – nálam legalábbis – gyakran tud “főtt béka effektust” okozni – ez az a jelenség, amikor a rossz közérzetet, a problémát azért nem vesszük észre, mert nem hirtelen érkezett (akkor egyértelműen éreznénk, hogy baj van), hanem lassan és észrevétlenül építette magát. 

Számomra gyakran úgy érkeznek el a mélypontok, hogy csak utólag visszapillantva látom, hogy aham, igen, hát erre lehetett volna számítani – ha egy kicsit jobban odafigyelek a jelekre. 

Ami viszont kétségtelen pozitívuma a mélypontoknak, hogy ami addig csak csöndesen építgette magát, az végre megmutatkozik. A “főtt béka effektus” megfoghatatlan érzése, hogy valami nem jó, valami nincs rendben, egyben kibuggyan, és, még ha először nem is túl konstruktív formában is, de legalább a kínzó, sírós, kétségbeesett nemszeretem-nemakarom hangulatban választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy mi a baj, mi a probléma, mi okozza a stresszt – min kell változtatni.

  

De mit lehet tenni, ha egy ilyen mélypontra érkeztünk? – Íme néhány dolog, amivel az elmúlt időszakban sikeresen enyhítettem a stresszes állapotomon:

  • Sírj a siratófalnak! – Nos, nekem nem siratófalam van, hanem siratószőnyegem. A falhoz hajolva vagy a földre bukva imádkozó hívőket idézi, de valójában az áruházi polcsorok közt a földön fetrengő gyerekek érzéseit tükrözi az, amikor magzatpózban térdelve, a homlokommal a földön lekucorodok a nappali szőnyegére, és sóhajtva, nyöszörögve, jajistenemezve, nemakaromozva, nyafogva panaszkodom. Nem túl konstruktív gyakorlat, de öt-tíz perc rituális nyavalygás sokat tud enyhíteni a feszültségemen – hiszen már az önmagában is segít, hogy megengedem magamnak, hogy rosszul érezzem magam és gyengének tűnjek, hogy elengedem magam és nem fektetek plusz energiát abba, hogy megtartsam a felnőttes, komoly benyomást.
  • Püföld a párnát! Via visszatérő tanácsa a blogján, hogy ha feszült vagy, fogj egy díszpárnát és töltsd ki rajta a mérged. A stressz nemcsak az elme és a test feszült állapotával jár, de gyakran a tehetetlenség érzésével is. A férjem ugyan nagyon jól szórakozott rajtam, amikor a házban fel-alá járkálva vadul belekötöttem minden utamba kerülő díszpárnába és mocskosul káromkodva elláttam a bajukat, számomra viszont felszabadító és energizáló érzés volt: nem egyszerűen csökkentette bennem a feszültséget, de visszaadta azt az érzést, hogy van bennem erő, van bennem lendület, van bennem tartalék, van még mit kihozni magamból. 
  • Aludd ki magad! – Tim Ferriss, a 4 órás munkahét c. könyv szerzője szerint az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya – azért érezzük úgy, hogy semmire sincs időnk és nem jutunk semmire, mert nem tudjuk, mivel kellene kezdenünk. Stresszes időszakban, nyűgös tehetetlenségben gyakran szoktam a férjemnek szegezni a kérdést: mondd meg, hogy mit csináljak! A valódi kérdés persze ez: mit csináljak most, mivel kezdjem? Az ő válasza mindig egyszerű és mindig ugyanaz: először aludd ki magad, aztán csinálj valamit, ami jólesik, aztán csinálj valamit, amit kell. A pihenés és a feltöltődés mellett ez azért is életmentő lehet, mert kimozdít egy kicsit a mitcsináljak-mihezkapjak-holállafejem hangulatból, ha legalább egy rövid ideig nem válogatni próbálunk a teendőink közül, hanem egyszerűen félretesszük őket. 
  • Kényeztesd magad! – Egy forró fürdő, egy arcpakolás, egy szépség generál, egy kis arcmasszázs, egy smink. Ezek az apró tőlem-nekem ajándékok nemcsak abban segítettek, hogy egy kicsit ellazuljak, feltöltődjek és pontos, kivitelezhető formát adjak a “valamit, ami jólesik” fogalmának, de a párnapüföléshez hasonlóan visszaadták a kontroll érzését, a tudatot, hogy gondoskodom magamról, hogy törődök magammal, figyelek arra, hogy “egyben maradjak”. 
  • Inspirálódj! – Miután a földön fetrengéssel, párnapüföléssel, alvással és kényeztetéssel kihúztam a stressz méregfogát, továbbra is ottmaradt az a tompa, szomorkás, tehetetlen érzés, hogy jó, de mi lesz most? Hogyan tovább? Mit kellene tennem, hogy felkaparjam magam a mélypontról? Hogy egy kis lökést kapjak, és a fizikai kényeztetés után lelkileg is töltődjek egy kicsit, papírokkal, színes tollakkal és a kedvenc olvasmányaimmal bástyáztam körbe magam, és igyekeztem ezekből inspirálódni
  • Készíts tervet! – Miután sikerült egy kicsit kitombolnom, kiszomorkodnom magam, majd lazítottam és fel is töltődtem testileg-lelkileg, már tudtam foglalkozni a nemszeretem-nemakarom érzése után azzal is, hogy oké, de mit akarok helyette? Egy terv, még ha vázlatos és távlati is, de legalább már irányt ad, és arról biztosít, hogy kifelé tudok indulni a hullámvölgyből. A párnapüföléshez és az önmagamról gondoskodáshoz hasonlóan visszaadta (de ezúttal valóban konstruktívan) a cselekvés jóleső érzését is, és segített teendőket felírni a teendőlistámra, amik választ adtak a feszült tehetetlenségben tipródó mittehetnék-mitcsináljak kérdésére is.

Összefoglalva, a rövid cselekvési tervem tehát stressz okozta hullámvölgyekre ez volt:

  • Engedd el magad! (Hisztizz, nyafogj, sírj, ha kell.)
  • Tombold ki magad! (Püfölj párnákat, átkozódj, rugdosódj, kiabálj — bánts valamit, aminek nem fáj, ahelyett, hogy magadat bántanád vagy valakit, akinek fáj.)
  • Aludd ki magad! (Tedd félre, hagyd a fenébe, aludj rá egyet.)
  • Töltődj fel testileg! (Igyál, egyél, végy egy forró fürdőt, szépítkezz, tegyél valamit magadért, ami a luxus jóleső érzésével tölt el.)
  • Töltődj fel lelkileg! (Hallgass zenét, olvass, inspirálódj.)
  • Készíts tervet! (Ha megvan, mit nem akarsz, remek — mondd ki, mit akarsz helyette, készíts akciótervet és kezdd el megvalósítani, csak az első, egyszerű lépésekkel, amik instant sikerélményt adnak.)

A többiek cikkeit itt olvashatjátok:

Reklámok

Címkézd fel az érzelmeidet!

“Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja.”

Még gyerekkoromban olvastam ezt a könyvcímet (Moretti Magdolna és Németh Attila lélektani-irodalmi szöveggyűjteményének címét) egy keresztrejtvény megfejtéseként, és a gondolat mélyen megragadt bennem. És azonnal felelevenedett, amikor Gretchen Rubin cikkét olvastam: “Szeretnél egy egyszerű módszert önmagad lecsillapítására? – Írd le az érzelmeidet egy-két szóval.

Gretchen Rubin könyvében, a Boldogságtervben is találkoztam már ehhez hasonló gondolattal, bár ott a másokkal szembeni feszültségoldásként alkalmazta, “ismerd el mások érzéseit” mottóval.

Tehát akár mást, akár saját magadat próbálod lecsillapítani, próbálkozhatsz ezzel a módszerrel: írd le az érzést egy-két velős szóban, “mondd ki a rettenetet”.

  • Kimerült vagyok.
  • Félek.
  • Aggódom.
  • Bosszús vagyok.
  • Látom, hogy fáradt vagy.
  • Tudom, hogy megijedtél.
  • Értem, hogy dühös vagy.

Az érzelmek elismerése és felcímkézése már önmagában is oldja a feszültséget azzal, hogy nem egy névtelen, alaktalan, ismeretlen dologgal kell harcolnunk, megadja az első lépés sikerélményét, és utat nyit a megoldási eszközök felé.

Te milyen módszert alkalmazol, hogy tisztába kerülj az érzelmeiddel?

Lendülj munkába! – A márciusi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Csalós kicsit a cím, ahogy a márciusi boldogságtervem is megcsalt kicsit – hiszen nem a munkáról szeretnék most írni, ahogy az elmúlt heteim sem arról szóltak, hogyan lendültem bele a munkába, hanem hogy hogyan roppantam meg kicsit a terheim alatt…

Az jutott eszembe, amit Gretchen Rubin a Boldogságterv című könyvében írt, de én annyira pozitív szemmel akartam nézni, hogy csak második olvasásra vettem észre azt a gondolatot: hogy részben azért vágott bele boldogságtervébe, mert tudja, hogy egyszer baj, fájdalom, veszteség fogja érni (egyszer mindenkit az fog érni, aki kötődik és szeret), és ha így lesz, felkészült akar lenni, hiszen a boldog, kiegyensúlyozott emberek felkészültebbek, többet elbírnak.

Nos, nem mondom, hogy ez a mostani időszak most felkészülten ért engem… De igyekszem tanulni mindabból, ami velem történt-történik, és mindig egyre felkészültebb és felkészültebb lenni.

Figyelj magadra

Amit első körben vastagon szedve kihangsúlyoznék mindenki felé, az ez: figyelj a tested és az elméd üzeneteire! Komolyan. Feladatok ide vagy oda, nagy projektek ide vagy oda, nem lehet a végtelenségig halogatni azt, hogy megadd a szervezetednek, amit kér. (Ha erre járnék később, magamnak is azt üzenem: előbb-utóbb úgyis betegszabadság lesz a vége… Jobb előbb.)

Via hétfői inspirációjában olvastam ezt a nagyon bölcs kis példázatot:

Három tanítvány vitatkozik. “Az én mesterem annyira szuper, napokig kibírja evés nélkül!” Mire a másik: “Az én mesteremnek iszonyú önuralma van, napokig kibírja alvás nélkül!” Erre a harmadik: “Az én mesterem olyan bölcs, hogy ha megéhezik, eszik, ha pedig elfárad, alszik.”

Stresszűző taktikák Viától

Mivel valóban úgy alakult, hogy a produktív hónapom első felében nem voltam túl produktív, ellenben sokat forgattam Via blogját lelki (és fizikai) segélyért, ezért saját tapasztalatok helyett most szeretném az ő néhány bejegyzését ajánlani, amik segítettek:

Remek cikkek, jó olvasást hozzájuk!

Ti hogyan birkóztok meg a nyomással?