App ajánló: Threes – és egy kis Apple történelem, avagy az Almám védelmében

A 2048 játékra Via ajánlója után kattantam rá, de azt hiszem, egyébként is utolért volna az őrület, hiszen ezzel együtt csak úgy záporoztak az ajánlások a Facebookon és Instagramon is erről a valóban ötletes, izgalmas, addiktív kis játékról.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy várt egy levél az App Store-ból, mi szerint a férjem megajándékozott egy alkalmazással, aminek a neve Threes. Rögtön sejtettem, hogy van itt valami a levegőben. Amikor rákérdeztem, Peti ezt válaszolta: ez az a játék, ami hetekkel a 2048 előtt jelent meg. Csak támogatni akartam a fejlesztőket azzal, hogy megvásárolom neked.

De a port nem is az kavarta, hogy a 2048 fejlesztői átvették és Androidon és webes változatban is elérhetővé tették ezt a remek kis koncepciót, ahogy az sem, amikor az App Store-ba is feltöltötték ingyenes alkalmazásként, hanem amikor azt nyilatkozták: nem is hallottak még a Threes nevű játékról.


[A kép és az információk forrása: Toucharcade.com]

Ez a tanulságos eset arra késztetett, hogy nyilvánosan elmélkedjek egy kicsit a kapcsolatomról az Apple-lel.

Bár korábban nehezen képzeltem volna ezt el magamról, de miután leéltem most már csaknem egy évtizedet egy vérbeli Apple rajongóval, valami csak ragadt rám, és most már az Apple témák is azok közé a gombok közé tartoznak, amiket nyomogatva könnyű kihozni a béketűrésemből.

Mielőtt 2010-ben megjelent az első iPad, én is úgy voltam vele, mint a kritikusok tömege az interneten: oké, de… minek? De Peti annyira meg volt bolondulva érte, hogy azt mondtam, legyen. Így az elsők között voltunk, akiknek iPadje volt az országban – hónapokkal azelőtt, hogy hivatalosan megjelent volna Kelet-Európában. Mire Magyarországon is kaphatóvá vált a világ első táblagépe, addigra a világpiacot elárasztották a tabletek, ismert és noname cégek prezentálásaban, hiszen hirtelen mindenki táblagépet akart. Nekem sem telt sokba, hogy megszeressem: azóta már nincs is saját laptopom (minek?), és íróként is a leghasznosabb holmimmá vált.

Hát, valahogy így kezdődött az én őszinte rajongásom és hűségem az Apple fejlesztések iránt.

De menjünk vissza még egy picikét régebbre: 2007-be, amikor Steve Jobs bemutatta az első iPhone-t. Igazából nem is mondanék semmi mást ezzel kapcsolatban, csak néhány technikatörténetileg feledhetetlen mondatot szeretnék a figyelmébe ajánlani mindenkinek, aki ma (bármilyen márkájú) “tapi-telefont” használ:

“Bemutatjuk az első teljes érintőképernyős telefont, az iPhone-t. (…) A képernyő kezeléséhez pedig milyen eszközt fogunk használni? Természetesen egy stylust. ––– Nem, dehogy. Nem fogunk stylust használni. Körülményes kezelni, elveszítjük, nem szeretjük a stylust. A legjobb érintő eszközt fogjuk használni, ami valaha létezett: a saját ujjunkat.” (Steve Jobs, 2007, Apple Keynote)

Ugye, hogy ma már mennyire természetes? Hogyan máshogy is működhetne egy telefon? Ahogy természetes a telefonjaink formája is az.

20140330-182513.jpg
[A mobiltelefonok kinézete az iPhone megjelenése előtt és után. Forrás.]

Ez egyébként nem egy térítő vagy reklámozó jellegű cikk. Senkitől nem kérem vagy várom, hogy térjen át az almás termékek használatára, és nem is szidok más márkákat. Mindegyiknek megvan a maga helye a piacon, és az együttműködésüknek köszönhetően jut el mindenki kezébe a friss technológia (nemcsak azokéba, akik meg tudják támogatni egy vezető vállalat innovációs költségeit). Csak szeretnék egy pici tiszteletet és megértést ébreszteni az olvasóimban ezzel az “indokolatlanul túlárazott termékeket áruló, öntelt, sznob” bagázzsal szemben, akik a fejlesztéseikkel az élen jártak abban, hogy olyanra formálják a világot, ahogy ma szeretjük látni és megélni. (Aki nem hiszi, csak vessen egy pillantást a telefonjára.)

“Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk.” (Steve Jobs)

Mire képes egy átlagos gyerek?

Az egyik legkivételesebb asszony, akivel a pedagógiai tanulmányaim során megismerkedtem, Maria Montessori volt. A 19. században született, nem épp a női egyenjogúság korában. Ő volt az első nő Olaszországban, aki diplomát szerzett, méghozzá orvosként – azonban nem könnyű körülmények között: állva kellett végighallgatnia az előadásokat, mivel nőként nem találták méltónak arra, hogy helyet foglaljon a férfiak között.

Orvosként fogyatékos gyermekek fejlesztésével foglalkozott, és pedagógiájának jelmondata: “Segíts nekem, hogy magam tudjam csinálni!” Az ő munkásságának köszönhetjük például a gyerekméretű bútorokat az óvodákban, az olyan “önellenőrző játékokat”, ahol a gyerekeknek több szempont alapján lehetőségük van megállapítani, hogy helyesen hajtották-e végre a feladatot, és nem szorulnak ebben egy felnőtt megerősítésére (mint például azok a gúlás építőjátékok, ahol a szín és a szélesség alapján is megállapítható, hogy helyes sorrendben kerültek-e egymásra az elemek), vagy a cipzárak, gombok, fűzők a mackók és babák ruháin, amiken a gyerekek gyakorolhatják az öltözködés alapműveleteit.

Maria Montessori azt vallotta, hogy nem szabad alábecsülni egy gyermek képességeit és kiszolgálni (legyen egészséges vagy fogyatékos gyermekről szó), mert akkor nem adunk neki lehetőséget a fejlődésre. Mire megtaláltam az alábbi listát a Maria Montessori pedagógiájával foglalkozó Facebook oldalon, már ádáz vita alakult ki arról, hogy helyes vagy helytelen-e ezeket a házimunkákat gyerekekre bízni, hogy a gyerekmunka megöli-e a gyerekkort, és így tovább. De fontos tisztázni, hogy ez a lista nem arról szól, hogy ezek közül a feladatok közül valamennyit a gyerekekre kell osztani mindig – hanem arról, hogy legyünk tisztában vele, mire képes egy átlagos gyerek, mielőtt lebecsüljük őket.

20140309-124929.jpg

Mire képes egy átlagos gyerek?

2-3 évesen

  • Beletenni a játékokat a játékos dobozba
  • A polcra rendezni a könyveket
  • A szennyeskosárba rakni a szennyes ruhákat
  • Kidobni a szemetet
  • Tűzifát hordani
  • Összehajtogatni a mosogatórongyokat
  • Megteríteni az asztalt
  • Odahozni a pelenkát és a törlőkendőket

4-5 évesen

  • Megetetni a házikendvenceket
  • Feltörölni a kiömlött folyadékokat
  • Elpakolni a játékokat
  • Megágyazni
  • Rendet tenni a saját szobájában
  • Megöntözni a virágokat
  • Szétválogatni a tiszta evőeszközöket
  • Egyszerű harapnivalókat készíteni
  • Használni a morzsaporszívót
  • Letakarítani a konyhaasztalt
  • Eltörölni és eltenni a tányérokat
  • Lemosni a kilincseket

6-7 évesen

  • Összeszedni a szemetet
  • Összehajtogatni a törülközőket
  • Feltörölni a padlót
  • Kiüríteni a mosogatógépet
  • Összepárosítani a tiszta zoknikat
  • Kertet ültetni
  • Összegereblyézni a leveleket
  • Krumplit és répát pucolni
  • Salátát készíteni
  • Feltölteni a WC-papír tartót

8-9 évesen

  • Bepakolni a mosogatógépet
  • Kicserélni a villanykörtét
  • Mosni
  • Teregetni
  • Port törölni
  • Kipakolni a bevásárlást
  • Rántottát készíteni
  • Süteményt sütni
  • Kutyát sétáltatni
  • Lesöpörni a tornácot
  • Letörölni az asztalt

10-11 évesen

  • Kitakarítani a fürdőszobát
  • Felporszívózni a szőnyegeket
  • Letakarítani a konyhapultot
  • Kitakarítani a konyhát
  • Megfőzni egy egyszerű ételt
  • Füvet nyírni
  • Behozni a leveleket a postaládából
  • Egyszerű javításokat végezni a ruhákon (pl. gombok felvarrása)
  • Kisöpörni a garázst

12 éves kortól

  • Felmosni
  • Égőt cserélni a csillárban
  • Lemosni, kitisztítani az autót
  • Lenyírni a sövényt
  • Falat festeni
  • Listával bevásárolni
  • Megfőzni egy teljes ebédet
  • Kenyeret sütni
  • Egyszerű javításokat végezni a ház körül
  • Ablakot mosni
  • Vasalni
  • Vigyázni a kisebb testvérekre

Ti melyik ponton lepődtetek meg?

(Én azon a képen, ahogy a 2-3 évesek hordják a tűzifát, de aztán eszembe jutott, ahogy a kiscsoportos kishúgom volt a leglelkesebb culáger az építkezésen a házunk körül.)