Tudom, egy kicsit ellustultam a karácsonyi szünetben – majd visszatérek újra az élők sorába és újra felpezsdül a blog is, addig viszont megosztanék veletek néhányat az esküvői képeink közül.

Már írtam róla, hogy az esküvőnk sok szempontból mintapéldája volt annak, hogy egy esküvőn, vagy más fontos eseményen, vagy úgy általában az életben mindig becsúszik néhány baki vagy nem várt fordulat. Az esküvő előtti hetet lázasan vittük végig, az előzetes fotózásunk terve az eső miatt borult, a sminkesem nem ért oda, az esküvő napján hang nélkül ébredtem, pár órával a szertartások előtt derült ki, hogy nem készültünk virágdekorációval a kertbe… és hasonló dolgok.

De valahogy mindvégig egyfajta nyugodt, puha delíriumban lebegtem, tudva, hogy semmi nem hiúsíthatja meg a legfontosabb pillanatokat – én ott leszek, ő ott lesz, mindketten igent mondunk -, minden más pedig lényegtelen.

Szóval, végső soron minden csodálatos volt, és annyira örülök, hogy a képek is tükrözik azt, hogy mennyire könnyed és vidám nap volt ez a számunkra. Múlhatatlanul hálás vagyok az esküvői fotósunknak, Péternek is, aki csendes bíztatásával nagyon sokat segített abban, hogy ne feszengő kirakatbábuknak érezzük magunkat, hanem végig a fotózások alatt is felszabadultan tudjunk örülni magunknak, egymásnak.

Ahogy írtam már, két fotózásunk volt – bár ezt többen furcsállták, de jó volt így, hogy az esküvő előtti héten volt egy ruha+frizura próbával egybekötött előzetes fotózásunk, mert így rengeteg kép készült, bőven volt miből válogatni, és a helyszínekben sem voltunk annyira kötöttek. Nagyon hálás vagyok azért is, hogy az időjárás nem tett a kedvünkre és aznap végig zuhogott az eső (kivéve a fotózás alatt, de ezt előre nem tudtuk), ami miatt ejteni kellett az eredeti terveinket és vakon Péterre és a vészforgatókönyvre hagyatkozni, mert így olyan helyszínekre jutottunk el, amik nem jutottak volna eszünkbe magunktól, de nagyon jó képek készültek itt. Jártunk az egyetemen, ahol megismerkedtünk, fotózkodtunk az egyetem látogatóközpontjában, de még a híres-neves F épület, a matematika tanszék épületének lépcsőjén is, ahol annyit gyötrődtünk egyetemista korunkban. Ezen kívül a Harrer Cukrászdában is voltunk, ami szuper környezetet nyújtott például az iPhone-os képekhez, amikhez ragaszkodtunk akkor is, ha tudtuk, hogy picit polgárpukkasztó, de hát úgy gondoltuk, legyünk őszinték: ezek vagyunk mi, ahogy a telefonjainkat nyomkodjuk. Ilyenek vagyunk.

(Katt a képekre a teljes méretért – úgy látom, a WordPress egy kicsit csonkol…)

Bővebben… →