Aranyköpések – Soha ne ess pánikba!

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye szerint egy űrcsavargónak mindössze két szabályt kell betartania, hogy minden helyzetben boldoguljon:

  • Soha ne ess pánikba!
  • Mindig legyen nálad törölköző!

Peti esküvős szabályai (amiket egy hajnali, pánikhangulatú beszélgetés során fektetett le, amikor mintegy váratlanul arra ébredtem, hogy egy hónap múlva férjhez megyek):

  • Ne pánikolj!
  • Ne bánts!

Nem bonyolult szabályok, bár stresszhelyzetben nem könnyű betartani őket – pedig érdemes lenne, mert rengeteg problémát old meg, feszültséget űz el és galibát előz meg, ha eszerint az egyszerű életfilozófia szerint élünk.

Soha ne ess pánikba, ne bántsd azt, aki melletted áll, és esetleg legyen nálad egy törülköző – a többi dolog pedig majd elrendeződik!

Az én boldogságtervem – júniusi tapasztalatok, nyári szünet és új kezdetek

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Júniusi témám az egészség volt

A te egészséghónapod az én egészséghónapom is

Soha meg nem unható anekdota és szállóige származott abból, amikor a kedvesemmel még épp csak udvarolni kezdtünk egymásnak, és egyszer romantikusan azt akarta mondani: ami az enyém, az a tiéd is – de valahogy ez a lágyan eldünnyögött mondat hagyta el az ajkait: ami a tiéd, az az enyém is!

Az egészséghónapommal kapcsolatban viszont valóban így jártunk. – Annyira örülök, hogy csatlakoztál az egészséghónapomhoz! – mondtam a kedvesnek, miután sokadszorra is együtt pattantunk biciklire, hogy átkerekezzük a várost. Erre büszkén felszegte a fejét, és némi sértődöttséggel azt felete: – Vagy inkább te csatlakoztál az én egészséghónapomhoz!

Akárhogy is, ez a hónap remekül szintetizálta több korábbi havi témám tartalmát – egyszerre mozdított ki, szorított rendszerességre, adott állandó randilehetőséget, persze az egészséges életmódra törekvés mellett.

Hogyan tovább?

Fél év telt el a saját boldogságtervem megkezdése óta. Az elkövetkező heteimnek önmagukban is meglesz a tematikája, és ez, valamint az, hogy a júniusom váratlanul egy lépcsővel feljebb emelte a boldogságtervemet azzal, hogy egyfajta összegző hónappá vált, elérkezettnek mutatta az időt, hogy elgondolkodjak: vajon változatlan formában akarom-e folytatni a boldogságtervemet?

Bár Gretchen Rubin boldogságterve kifejezetten a fogadalmakról szólt, úgy figyeltem meg, én nem bánok jól velük. Megpróbálom előre kiötleni őket, aztán egy részükkel nem is foglalkozom, cserébe viszont újakat találok helyettük. Számomra a boldogságterv inkább a tapasztalatokat hozta előtérbe. Ezért úgy döntöttem, a jövőben nem tűzök ki havi fogadalmakat, csak havi témákat, és azok mentén fogom gyűjteni, rendezni a megfigyeléseimet és felfedezéseimet – ahogy igazából eddig is tettem.

Tartok egy kis nyári szünetet is a boldogságtervemben – nem teljes leállassal, mert választok témát, amiről igyekszem is rendszeresen írni, viszont a havi időszakot kitolom majdnem két hónaposra, szeptember elejéig, hiszen már így is picit belecsúsztam a júliusba, az esküvőm miatt pedig az előttem álló jó másfél hónap egy időszaknak tűnik, nem tudom őket lélekben elválasztani egymástól.

A nyaram témája: a béke

Nem a világbéke, hanem az én személyes belső békém. Nem véletlen a témaválasztás, hiszen ismerem a viselkedésemet nyomás alatt, a maximalizmusomat és a kontroll-függésemet, és határozottan a hasznomra fog válni, ha az elkövetkező időszakban tudatosan gyakorlom majd az elengedést, a megengedést, a megnyugvást, a jelen pillanatba helyezkedést, és minden hasonló dolgot.

Ez egy különleges időszak – élvezd!

A nosztalgia egy olyan különös érzés, ami visszarepít minket a múltba, és utólag megmutatja, milyen boldogok is voltunk akkor – pedig gyakran abban az időszakban fel sem ismertük, meg sem éltük a boldogságot. A valódi elégedettség, boldogság állapota a jelen idejű nosztalgia, amikor itt és most felismerjük, hogy ez az időszak különleges.

Igyekszem tudatosítani magamban ezt az esküvőmre készüléssel kapcsolatban, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva milyen nosztalgikusan fogok mesélni arról, amikor először felpróbáltam a ruhámat, amikor Rita barátnőm megtalálta nekem a tökéletes esküvői cipőt, amikor a kedvessel együtt megterveztük a meghívónkat, vagy amikor éjszakába nyúlóan listát írtam e-mailben a barátnőimnek arról, mi az, ami megvan, és mi az, ami hátravan. Milyen csodálatos is lenne, ha már most hagynám, hogy elragadjon ez a csodás, könnyes nosztalgia, ami tökéletesre festi az események sorát, és nem aggódnék csip-csup dolgokon! Ha évek múlva nem fogok már emlékezni rá, vagy csak nevetni fogok rajta, miért kellene olyan tragikus módon aggódnom miatta most?

Ennek tudatosításában segíthet az, ha visszapörgetitek életetek korábbi eseményeit, és sorra veszitek azokat, amiken feleslegesen aggódtatok, és amik miatt nyugodtan átélhettetek volna már akkor is afféle “jelen idejű nosztalgiát”, ha nem hagyjátok a fejetekre nőni a rövid életű, bosszantó apróságokat. De azért legyetek óvatosak, ne hagyjátok, hogy a visszájára forduljon, és bűntudattal, bánattal töltsön el ez a gyakorlat! Én így szoktam járni azokkal a csodás hónapokkal, amikor a kedves még tanult, én dolgoztam, és minden délben eljött hozzám, hogy együtt ebédeljünk a munkahelyem melletti menüs étteremben, ahol a pincérek már ismerősként fogadtak és gyertyát gyújtottak nekünk. Miért veszekedtem vele akkor olyan sokat a házimunka és a pénz miatt? Miért futott ki minden második-harmadik beszélgetésünk arra, hogy miért nem kéri meg a kezemet végre? Sajnálom azokat a hónapokat. Viszont miattuk sokkal jobban megbecsülöm minden randevúnkat, és nagyon figyelek rá, hogy sose torkolljanak veszekedésbe.

Nektek mi a júliusi témátok?

Új félév, új időbeosztás

Az elmetérképezésnél már említettem, hogy készülök az őszi félév kezdetére. Előkerültek a színes filctollak, az irodából mentett rontott papírok készenlétben, a tárgyfelvételi időszakot végigvinni stressz nélkül igazi kihívás – ideje, hogy az időbeosztással is foglalkozzak.

Eddig a munkából hazaérve az esti óráimban próbáltam megoldani a tanulást, hogy hétvégére minél kevesebb jusson, amikor a hobbi-dolgokkal, írással, pihenéssel keverve igyekeztem pótolni azt, ami hét közben elmaradt. Ez az összemosódás viszont sok halogatásra és időhúzásra adott lehetőséget. Többféleképp próbáltam kísérletezni az időbeosztással, volt olyan félév, amikor a hétköznap estéimet felváltva osztottam meg a tanulás és a többi dolog között, és a szombatomat is kettéosztottam.

Aztán tavaly felfedeztem Via blogját és a FlyLady programot, ami fantasztikus módon ráébresztett, hogy én is élhetek tiszta és rendezett környezetben, cserébe viszont ellátott rendszeres feladatokkal. Ősszel kicsi családunk egy fővel bővült, amikor magunkhoz vettünk egy kiskutyát. Majd karácsonykor a kedvesem megkérte a kezem, és apró, óvatos lépésekkel belefogtam az esküvő szervezésébe, ami pontosan akkorra fog belendülni, amikor a munka, a főiskola, a magánéletem, a háztartás és a blog mellett a szakdolgozatírás és az államvizsgára készülés is a véghajrájába ér.

Kétségtelenül izgalmas évnek nézek elébe. És mint ilyenkor általában, igyekszem a kezembe venni a szervezést, megtalálni a rendszert, ami majd támogat. Azaz, kell egy új időbeosztás.

Szintén Via blogján találtam egy jó cikket az otthoni munkáról és a praktikus időbeosztásról, amit nagyon inspirálónak találtam. Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy a heti két-három-négy hétköznapi estébe besuvasztott néhány óra tanulás nem túl nagy veszteség, viszont ha rá tudom venni magam, hogy hétvégén igazán hatékony legyek, az nagy nyereség. Ezért szeptembertől a szombatot (és szükség esetén a vasárnapot) hivatalos munkanapnak nyilvánítom és ezeken a napokon a tanulmányaimnak szentelem magam, a hétköznapjaimból pedig, amennyire lehetséges, száműzöm a tanulást, kivéve az olyan dolgokat, amik nem akadályoznak a teendőimben (például vannak olyan memoriteres tárgyak, amikre a felkészülésem gyakorlatilag munka és munkába járás közben hallgatott hanganyagokból áll). Hétfőtől péntekig a munkából hazaérve elrendezem a FlyLady-s és egyéb teendőimet, gondozgatom a blogomat, szervezem az esküvőmet, a szombat és vasárnap délutánokon pedig pihenek, feltöltődök.