A grafológiai gyorselemzés szépsége és nehézsége is ugyanaz: a gyorsasága. A grafológus számára kihívást jelentő feladat “itt és most” teljesíteni, felkészülési idő nélkül felállítani egy tizenöt perces, a főbb személyiségjegyeket átfogó elemzést, miközben egy másfél-két órás mélyelemzésre általában egy hét felkészülési időt szánhat. Ugyanakkor gyors és azonnali jellege miatt a vállalatok, intézmények szívesen adnak lehetőséget nyílt napjaikon, családi napjaikon a grafológiai gyorselemzés kipróbálására, ami általában valóban sok érdeklődőt vonz.

Szerencsére grafológusom, Hegedüs Reni mestere is nagyon fontosnak tartotta az első benyomás alapján történő, gyors, interaktív elemzést, amit nagyon sok lehetőségük volt a képzésen hallgatóként (egymáson vagy hozott írásmintákon) gyakorolni, továbbá szakmai összejöveteleken, konferenciákon, továbbképzeseken szintén végeznek egymáson gyorselemzést a grafológusok.

Így Reninek sem okoz gondot, hogy gyorselemzéssel álljon az érdeklődők rendelkezésére, és mivel ilyenkor rengeteg és rengeteg féle emberrel kerül kapcsolatba (a tizenévestől a nyugdíjasig), sok szakmai tapasztalattal és élménnyel is gazdagodik. Ezekből az esetekből osztunk meg most néhányat – természetesen névtelenül.

Az eltévedt bácsi

Egy nyíltnap alkalmával egy nyugdíjas férfit tessékelt be Reni irodájába a felesége, amikor pedig Reni megkérte, hogy írjon egy 10-15 soros levelet az elemzéshez, nagyon zavarba jött: nem is hozott szemüveget magával, és bevallotta, a katonaság óta nem írt. Kiderült, hogy az asztrológushoz szeretett volna menni – csak eltévesztették az ajtót.

A fiatal művész

Amikor egy fiatal lány érkezett Renihez, rögtön sejtette, hogy egy ifjú művésszel áll szemben, már csak azért is, mert a lány már az előtérben várakozva is rajzolással ütötte el az időt. Mivel tizennyolc éven aluli volt (éppen a pályaválasztás előtt), az édesanyjának is hozzá kellett járulnia az elemzéshez, majd ott is maradt egy másik kísérővel, az egyik rokonnaL együtt, amíg az elemzés folyt. Reni számára roppant nehéz volt ez a helyzet, mivel az írásmintából azonnal kiderült, hogy a legfőbb konfliktus a lány életében az volt, hogy művészi pályára készült, de a családja nem támogatta ebben, mert féltette a bizonytalan életúttól. Reninek viszont különös kihívást jelentett ez a helyzet, annál is inkább, mert segítőként egyébként sem az a feladata, hogy tanácsot adjon, hanem hogy irányokat és lehetőségeket mutasson, de mindezt több érintett fél társaságában különösen nehéz úgy megtenni, hogy ne kerüljön konfliktushelyzetbe.

Egy megható levél

Egy hölgy elsősorban aziránt érdeklődött, hogy Reni hajlandó volna-e elemezni a férje írását. Erre természetesen nem volt lehetőség a férj engedélye nélkül – majd arra is fény derült, hogy a pár válófélben van. Ezután a hölgy már inkább elzárkózott volna az elemzéstől, és különösen azért vonakodott, mert nem akart semmi személyes témát kiadni a rövid levélben, amit írásmintaként kellett írnia. Reni azonban azzal bíztatta, hogy ő csupán formai szempontból nézi az írást, tartalmilag nem, a rövid, kötetlen beszélgetésben pedig igyekezett egy kicsit erősíteni a hölgy önbizalmát, énképét is, amit érezhetően megtépázott az életkrízis, amibe került.

A hölgy végül mégis rászánta magát, hogy alávesse magát az elemzésnek. Az írásminta átfutása után Reni mint mindig, most is a pozitívumokat kereste az írásban, a hölgyet pedig mintha sorra érték volna az “aha-élmények”, ahogy olyan erősségeivel szembesült, amiket ő maga nem vett észre vagy nem tulajdonított nekik jelentőséget.

Amikor a beszélgetés vége felé közeledve Reni feltette a kérdést, hogy szeretne-e még valamit mondani vagy kérdezni az alanya, a hölgy csak ennyit felelt: hihetetlen, de tényleg nem olvasta el a levelemet, igaz? – Reni csak ekkor fordított figyelmet a papírra vetett sorok tartalmára is, és nemcsak a formaiságára. Még most is, évekkel később, amikor nekem mesélte a történetet, könnybe lábadt a szeme: a levél ugyanis neki szólt, amiben páciense megköszönte azt a kedvességet és bizalmat, amivel felé fordult ebben a nehéz időszakban, és sok sikert kívánt a további munkájához.

Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai Napok

A fővárosban minden évben megrendezett három napos szakmai esemény, a pszichológusok és társszakmáik összejövetele a Pszinapszis Konferencia, ahol a grafológusok is helyet kapnak, ahol 6-8 fő grafológus munkájával egész nap várják az érdeklődők, pszichológusok és szakmabeliek jelentkezését a gyorselemzésekre. Reni tapasztalatai szerint a jelentkezők 60-70%-a pszichológus hallgató, ami a rendezvény jellegéből adódóan egyrészt természetes, másrészt azt is bizonyítja, hogy néha a segítőnek is szüksége lehet segítségre.

A jajgató “j” betűk

Reni mestere kis humorral úgy tanította, hogy alapvetően kétfajta ” j” betű van: a jaj és a jó. Ezért amikor Renivel szemben elhelyezkedett egy fiatal lány és papírra vetette az írásmintáját, Reni száján ez az első kérdés szaladt ki: “mik ezek a jajgató jé betűk?” – A lány azonnal beszélni kezdett a nehéz élethelyzetről, amibe került (távkapcsolatban élt a szerelmével, ami nagyon megviselte), és kiöntötte a szívét. Tulajdonképpen nem volt szüksége másra, csak hogy valaki megkérdezze – és meghallgassa.

Rossz diagnózis

Egy hölgy kifejezetten azzal a kéréssel érkezett Renihez, hogy vizsgálja meg, lát-e valamilyen betegségre utaló jelet az írásában. Reni udvariasan elutasította a kérést, mivel egyrész a gyorselemzés általában nem specifikus, hanem átfogó jellegű, másrészt pedig a grafológus nem orvos, és bár vannak bizonyos szervekhez kapcsolt betűk és problémákra utaló jelek az írásban, de a grafológus nem diagnosztizálhat. A hölgyön azonban annyira érezte a kétségbeesést, hogy végül kötélnek állt, de nem tudott ezután sem mást mondani, mint hogy ő az írásban nem lát betegségre utaló jelet.

A hölgy ezt követően váratlanul sírasban tört ki a megkönnyebbüléstől. Mint kiderült, évekig kezelték egy eltévesztett diagnózis miatt agydaganattal, amiben tönkrement az élete, elveszítette a munkahelyét és a párkapcsolatát is, mire kiderült, hogy két elcserélt karton indította el ezt a szörnyű lavinát. Azóta már több szakember is megerősítette, hogy teljesen egészséges (fizikailag legalábbis – hiszen lelkileg is meggyötörte ez az időszak) – Reninél csak egyfajta végső igazolást keresett.

A matematikus

Reninél egy életvidám egyetemista lány jelentkezett elemzésre, akiről kiderült, hogy matematikusnak tanul. Az írásából is kiderült, hogy bár tökéletesen alkalmas a fiús pályára, az írásában egyaránt vannak természetesen férfias karakterek és mesterkélt, felvett fiús elemek is: szinte csak fiúk vették körül, így méginkább elsikkadt a női oldala, nem találta a nőiességét. Boldog párkapcsolatban élt, de a fiú, akivel járt, szintén örült volna, ha egy kicsit többet láthat a nőies oldalából. A beszélgetés ekkor átfordult egyfajta gyors divattanácsadásba, hiszen egy segítőnek mindig tudnia kell, hogyan segíthet a legtöbbet.

Mr. Ego

Egy roppant öntudatosnak tűnő fiatalember azzal a céltudatos kérdéssel állította szembe Renit: miért nincs párkapcsolatom? Majd amíg Reni az elemzést próbálta készíteni, a beszélgetés mintha hirtelen egy hanyag, agresszív flörtbe csapott volna át a fiú részéről. Reni persze azonnal meghúzta a határait és felhívta a figyelmet, hogy itt nem egy férfi-női, hanem szakember-páciens szituációban vannak, amit tiszteletlenség így kiforgatni – ráadásul ez a viselkedés már önmagában is magyarázat a feltett kérdésre, azaz hogy miért nincs sikere a nőknél.

A határozott elutasítást meglepő reakció követte: A teljes összeomlás. A fiúból azonnal feltört a gyermeki énje, és ezúttal sokkal őszintébben tette fel a kérdést: mondd el, mi az, ami zavar bennem? Reni ezután rámutatott, hogy amint az írásából is kiderül, a hatalmas egó-képpel csak a belső szorongását rejti el, és ezt a helyzetet kell először felszámolnia, önmagával kialakítani egy működő kapcsolatot, mielőtt párkapcsolat után nézne.

[Ez a cikk a Hegedüs Grafológia és a Kincsesfüzet blog együttműködésében készült.]