Amit a nászút alatt tanultunk

Petivel a nászutunkat egy hihetetlenül nyugalmas alpesi környezetben, egy otthonos, végtelenül barátságos szállóban töltöttük. Amellett, hogy mértéktelenül élveztük a pihenést, ez az időszak valóban megmutatta a hasznát úgy is, mint egy kis elmélkedő köztes idő a korábbi életünk és a házaséletünk között. Bár egyelőre a házasság nem sok változást hozott (ugyanoda jöttünk haza, ugyanúgy beszélgetünk, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, ugyanolyanok maradtunk), mégis, ha úgy gondoltuk volna, hogy a házasság nem oszt, nem szoroz, akkor nem kötöttük volna meg ezt a szövetséget.

Egy kicsit az az időszak jutott erről eszembe, amikor egy hosszú hétvégét, egyfajta mini nyaralást töltöttem el Peti szüleinek az otthonában, sokat időzve és töprengve egyedül a csodálatos kertben, ahol egyébként aztán a polgári esküvőnk és a fogadásunk volt, és ennek a néhány napos elvonulásnak az eredményeképpen született meg a Kincsesfüzet gondolata.

Úgy gondolom, tudatosan szánnunk kell időt efféle elvonulásokra és töprengésekre, kijelölve magunknak a témát, a kérdéseket, amikre a választ keressük (még ha olyan apró-cseprők is, mint hogy akasztós szekrény vagy polc legyen-e inkább a leendő otthonunkban), és megadni az időt, a lehetőséget, hogy megleljük azokat a válaszokat.

Peti szerint egyébként előfordulhat, hogy másnak is hasznára válik a lista, amit összegyűjtöttünk – elég hektikus, de azért engedek neki és publikálom. Hátha.

Bővebben…