Ha az életünk egy füzet volna, avagy elmélkedés az élet hosszáról

Nemrég egy furcsa, filozofikus hangulat kapott el, és gondolkodni kezdtem az élet hosszán.

A Sikerkód tanfolyamon kérte Ádám, hogy képzeljük el, hogy a falon lógó havi naptárt gondolatban lekicsinyítjük, amíg már nemcsak egy hónap fér el egy lapon, hanem több hónap, egy egész év, több év, egy évtized, egészen addig, míg már az egész életünk naptárja elfér egy lapon, és vessünk egy pillantást a hétköznapi aggodalmainkra ebből a perspektívából.

Én egy négyzetrácsos füzetként próbáltam elképzelni az életet, amiben minden négyzet egy napot jelent. Ezeket a négyzeteket aztán kedvünkre besatírozhatjuk, mondjuk zöldre, ha jó napunk volt, pirosra, ha rossz.

Mondhatnánk, hogy ez badarság, hogyan lehetne belepaszírozni egy napot, minden pillanatával, élményével és gondolatával egyetlen apró négyzetbe a négyzetrácson? De az igazság az, hogy még évtizedek vagy évek távlata sem kell hozzá: elég, ha hetek telnek el, és már a napokra sem emlékszünk egyesével, csak arra, hogy nagyrészt jó, vagy nagyrészt rossz időszak áll-e mögöttünk.

Mit is jelentene tehát, ha az életünk egy négyzetrácsos füzet volna?

Egy négyzetrácsos oldalon nagyjából 2500 négyzet van (igen, kiszámoltam), ami azt jelenti, hogy egy oldal úgy hét évnek felel meg. Hét évnek! Hát nem hátborzongató, hogy ahogy állítólag a testünk és a szellemünk is hétévente újul meg, ugyanúgy az életünk spirálfüzetében is hétévente kell lapozni?

Ha egy oldalon hét év fér meg, az azt jelenti, hogy egy átlagos élet tíz-tizenegynéhány lapot foglal el. Nem is olyan rossz, meg kell hogy mondjam, nem is olyan lehangoló, mint hittem, hogy az lesz, amikor nekifogtam a számolásnak. Tíz oldalon már elfér egy szívhez szóló, kerek történet. Az első lapra persze nem mi írunk, nem magunknak satírozzuk a mezőket vidám zöldre vagy haragos pirosra, de még így is marad vagy tíz lapunk, ami fölött mi rendelkezünk.

Egy nap, egy négyzet. Végtelen sok pillanat, rengeteg perc és jópár óra van mindegyikben, amikor eldönthetjük, hogy milyen színű legyen az a nap, de szerintem ezekből a legfontosabb az a legutolsó, amikor visszatekintve elhatározzuk, hogy hálával vagy bosszúsággal gondolunk-e vissza a napra. Azt hiszem, végső soron ekkor színezzük ki a négyzetet.

Itt hoznám fel ismét Dieter F. Uchtdorf elnök gondolatait a hálás hozzáállásról: arról, hogy jobban tennénk, ha hálát adnánk az esőért addig is, amíg meg nem látjuk a szivárványt. Mert lehet, hogy egy tucatnyi esős négyzetre jut csak egy szivárványos (ez rendben is van, ez így természetes), de hogy visszatekintve borúsnak vagy derűsnek fogjuk látni azt az időszakot, attól függ, hogy örültünk-e a napjainknak akkor is, amikor több eső volt bennük, mint szivárvány.

Amit a nászút alatt tanultunk

Petivel a nászutunkat egy hihetetlenül nyugalmas alpesi környezetben, egy otthonos, végtelenül barátságos szállóban töltöttük. Amellett, hogy mértéktelenül élveztük a pihenést, ez az időszak valóban megmutatta a hasznát úgy is, mint egy kis elmélkedő köztes idő a korábbi életünk és a házaséletünk között. Bár egyelőre a házasság nem sok változást hozott (ugyanoda jöttünk haza, ugyanúgy beszélgetünk, ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, ugyanolyanok maradtunk), mégis, ha úgy gondoltuk volna, hogy a házasság nem oszt, nem szoroz, akkor nem kötöttük volna meg ezt a szövetséget.

Egy kicsit az az időszak jutott erről eszembe, amikor egy hosszú hétvégét, egyfajta mini nyaralást töltöttem el Peti szüleinek az otthonában, sokat időzve és töprengve egyedül a csodálatos kertben, ahol egyébként aztán a polgári esküvőnk és a fogadásunk volt, és ennek a néhány napos elvonulásnak az eredményeképpen született meg a Kincsesfüzet gondolata.

Úgy gondolom, tudatosan szánnunk kell időt efféle elvonulásokra és töprengésekre, kijelölve magunknak a témát, a kérdéseket, amikre a választ keressük (még ha olyan apró-cseprők is, mint hogy akasztós szekrény vagy polc legyen-e inkább a leendő otthonunkban), és megadni az időt, a lehetőséget, hogy megleljük azokat a válaszokat.

Peti szerint egyébként előfordulhat, hogy másnak is hasznára válik a lista, amit összegyűjtöttünk – elég hektikus, de azért engedek neki és publikálom. Hátha.

Bővebben…