Húsmentesen, sajtmentesen, másfél Földön

Több mint fél éve, hogy vegetáriánus lettem.

Mármint, veeearhmmmm…getáriánus, mondjuk. Főleg. Olyasmi.

Az embereknek nem mindig van türelmük végighallgatni, hogy mit jelent ez és miért – de ti legfeljebb nem görgettek tovább, nem igaz? ;) 

Az alaphelyzet az volt, hogy szerettem volna jó irányba változtatni az étrendemen. Igazából ennyi. De mivel nem igazán büntet a szervezetem (nem vagyok elhízásra hajlamos, nincsenek ételallergiáim, és a kiszáradáson és eseti gyomorrontáson kívül tényleg nem sok azonnali eltántorító hatása van a testemre az ételeknek), nehéz volt meggyökeresíteni bármilyen változást. 

2018 októberében azonban az ENSZ kiadta a klímaváltozással kapcsolatos jelentését, amit követően kitöltöttem egy ökológiai lábnyom tesztet. A teszt nemcsak a lábnyomom méretét határozta meg, de javaslatokat is tett, hogy mit tudnék tenni a csökkentése érdekében, és az első számú ez volt: hagyjak fel a húsfogyasztással. 

És ez a kettő már nagyon szépen összeklikkelt: tudatosabban szeretnék étkezni, és az ökoszisztéma azt szeretné, hogy ne egyek húst. Legyen így!

Meglepően könnyű és könnyen tartható elhatározás volt. 

Na jó, azért voltak eseti bökkenők, amikor azért hoztam szürkezónás döntéseket. És többször szembesültem a tejtermékek fogyasztásának képmutató voltával: hiába a környezetvédelem volt az egyik sarokköve a döntésemnek, ha továbbra is fogyasztok olyan állati eredetű (ha nem is hús-) terméket, aminek nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint például a csirkehúsnak. 

Év elején aztán Petit gyomorfekéllyel diagnosztizálták, és felmerült, hogy megpróbálhatnánk gyakrabban főzni otthon, hogy jobban tudjuk kontrollálni, milyen összetevőket fogyaszt. (Spoiler: a konyhatündér felbuzdulásom nem volt hosszúéletű.) Mivel őt nem akartam vegetáriánus étrenddel “gyötörni”, és a sajt versus csirke kérdés amúgy is bántott, úgy döntöttem, az étrendemben a nagy vízlábnyomú sajtot becserélem a valamivel fenntarthatóbb csirkehúsra. Továbbra is nagyon kevés húst eszem, húskészítményt pedig egyáltalán nem, de ezután szinte teljesen elhagytam a sajtot, és bár nem preferálom, de ha úgy alakul, főzök vagy elfogadok olyan ételt is, amiben csirkehús van. 

Röviden talán Láma Ole megfogalmazásával élve tudnám leírni a diétámat:

Ma úgy vagyunk ezzel, mint a legtöbb elfoglalt buddhista a világban: elfogadjuk, amit kapunk, de magunk csak kevés húst veszünk.

Idén erre a hétre esett az Earth Overshoot Day, az az aggasztó fordulónap, amikor az éves fogyasztásunk túllépi azt az erőforrás mennyiséget, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. 1,75 Földre lenne szükség, hogy a jelenlegi fogyasztásunk mértékét fenntartható módon ki tudjuk elégíteni. (Nem annyira vicces fun fact: csak 1,00 van belőle.)

C597A207-08D8-4FF3-8CC8-F3842861176D

Az Earth Overshoot Day-re a munkahelyemen hívták fel a figyelmemet, arra pedig Via emlékeztetett, hogy töltsem ki ismét a tesztet — akihez egyébként megéri elkukkantani, a blogjára és az instagramjára is életmód tanácsokért, hiszen ő már a bűvös 1,00 szám alatt él: egy év alatt kevesebb erőforrást él fel, mint amennyit a bolygónk egy ember számára megújuló módon biztosítani tud.

Rossz hír, hogy magamról ezt nem mondhatom el: ha mindenki az én példámat követné a bolygón, 1,4 Földre lenne szükség a Timi-klónhadsereg eltartására.

Jó hír viszont, hogy csak az utóbbi alig több mint fél évben észlelhetően csökkentettem ezt a számot. Csak azzal, hogy megfogadtam a tanácsokat a húsfogyasztásról, a személyes Overshoot Day-emet egy júniusi dátumról szeptemberre mozdítottam!

És jó hír az is, hogy a legterhelőbb kategóriáim még mindig olyasmiket tartalmaznak, amikre aránylag könnyű a ráhatásom. Nem kell lakóhelyet vagy munkahelyet változtatnom, de még azon sem kell változtatnom, ahogy a kettő közt közlekedek. A környezetre legnagyobb terhelést jelentő döntéseimet a vásárlásaim alkalmával hozom meg. Nem kis kihívás egy étrend- vagy stílusváltás sem — de mégsem egy emigrálás vagy házátalakítás! 

És igen, épp most adok élő, egyenes adásban pep-talkot magamnak — és talán nektek is. :) Nem olyan hatalmas dolog, Timi! Meg tudod csinálni! ;)

Aki szeretné kitölteni az ökológiai lábnyom tesztet, az (angolul) itt teheti meg: https://www.footprintcalculator.org/

 

Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz

Kedvenc életmód bloggerem, Via könyvének a végére értem, már értékeltem is a Molyon, véleményemet elhozom ide is.

Farkas Lívia – Ennél zöldebb nem lesz

Nagyon vártam, hogy az elsők között kézbe vehessem Via könyvét, miután a blogjának nagy rajongója vagyok. Tőle megszokott módon jól rendszerezetten, átláthatóan, gördülékenyen, céltudatosan és kertelés nélkül írja le a sikeres életvezetéssel kapcsolatos tapasztalatai, gondolatai esszenciáját.

Női kézikönyvként határozza meg – sok gondolat benne “uniszex”, nem hiszem, hogy egy férfi riadtan lökné félre és szaladna el, hogy aztán nyugodtan beszélhessünk a hüvelygombáról, de ismerve az “uniszex” sikerkézikönyveket, meg tudom erősíteni, hogy inkább a női lelkület felé húz, női példákkal illusztrál. Jól van ez így, kellenek a világnak azok a könyvek, amik nemcsak azt írják le, hogy hogyan lehet sikeres karriered, hanem hogy eközben hogyan tarthatod pormentesen a szekrényed felső polcát, avagy hogyan teremthetsz tiszta, rendezett, derűs otthont, és legyünk őszinték, ezek inkább női problémák.

Tudom, hogy a blog az a blog, a könyv pedig a könyv, de óhatatlanul is a bloggal kelt versenyre a könyv, ami nem vált előnyére. Ami a blogban elvarázsol, a végtelenül színes, nyüzsgő, életszerű tartalom, ami miatt Via mindenki “virtuális barátnője” lesz, akinek gondolatban szinte ott kucorgunk a nappalijában, kortyolgatjuk a teát és morzsolgatjuk Gomez puha fülét, miközben beszélgetünk bármiről, ami foglalkoztat – ezt a hangulatot hiányoltam a könyvből. Céltudatos, frappáns, egyedi, olvasmányos, de nem olyan élő, nem olyan személyes, mint vártam.

A borítóra furcsán néztem elsőre, de aztán megszoktam, és tetszik, ahogy az “almás lány” életre kelt az interneten és megkezdte világjáró útját. Augusztusban elviszem magammal és megmutatom neki az Alpokat.

Összefoglalva: ne várjuk el a blog hangulatát, és akkor nem csalódunk, hanem egy összeszedett, praktikus, olvasmányos, elméletet és gyakorlatot jól összefogó, folyamatelvű sikerkézikönyvet kapunk. Jó szívvel ajánlom!

Tavaszi zsongás – Programajánló Soproniaknak

Ezúttal egy kis programajánlóval jöttem, mivel két egymás utáni hétvégén két jópofa programra is készülök menni, és bár tudom, hogy a szélrózsa minden irányából olvastok, de hátha van olyan, akitől azért nem esnek olyan messze ezek a programok. A többiek pedig, ha felkeltettem az érdeklődésüket, nézzenek körbe, jön a tavasz, biztos, hogy máshol is felbukkannak majd a megújulással, felfrissüléssel, egészséggel kapcsolatos programok. Egy jó tipp: tekerjetek át a helyi rádiókra! Én azóta értesülök rengeteg helyi programról, mióta az országos adóról áthangoltunk a helyi adókra.

Nyílt nap a Rebarbara Egészségházban

A soproni Rebarbara Egészségház most szombaton, március 2-án nyílt napot tart.

Lesznek különböző előadások a gyermekszülésről, az egészséges életmódról, méregtelenítésről, a tudatos életvezetésről. Szerveznek különböző mozgásos foglalkozásokat, jógát, baba-mama jógát, NIA és Aviva foglalkozásokat. A nap folyamán rendelkezésre állnak különböző lelki- és életmód tanácsadók, köztük a grafológusom is.

A programról itt olvashattok bővebben: Rebarbara Egészségház nyílt nap – a Facebookon.

Tükör nőknek

Egy héttel később, március 9-én pedig egy még csajosabb programra készülök a soproni Liszt Ferenc Konferenciaközpontba. Itt is érdekesebbnél érdekesebb előadásokat ígérnek, például az internetes megjelenésről és a sikeres állásinterjúról, de lesz egész napon átívelő nyüzsgés divattanácsadással, bizsu-, könyv- és receptcserével, teaházzal és kézműveskedéssel. Ugyan ez belépős program, a nyílt naptól eltérően, de úgy gondolom, ha nem távozok üres kézzel a bizsu- és könyvcseréről (márpedig ki távozna), akkor már behoztam a belépő árát.

A rendezvény programja itt olvasható: Tükör nőknek

Tavaszi zsongás

Nem szoktam programajánlókat hozni, így el is gondolkodtam rajta, mi vitt most rá. Még csak azt is nehezen mondanám, hogy elkapott a tavaszi zsongás, mivel ami a kedélyállapotomat és az energiaszintemet illeti, leginkább a tavaszi fáradtság mélypontja körül vagyok.

Valahogy mégis felvillanyoznak ezek a programok, mert nemcsak fogyasztóként tekintek rájuk, hanem adnak egy kis perspektívát annak, amit itt próbálok tenni a Kincsesfüzeten. Írtam már róla, hogyan kezdett el kinyílni számomra a világ a jövőképem felé, és azt hiszem, az emel így fel, hogy ilyen nyüzsgőn, ilyen egymásutánban látom a saját kis környezetemben, hogy annak, amivel én is foglalkozom vagy foglalkozni vágyom, van helye, van jövője, funkciója és tere. És ez jó érzés.

Ti készültök valahová a hétvégén?