Az én boldogságtervem – májusi tapasztalatok, júniusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása volt. Rossz hír, hogy kevesebbet írtam a témáról a hónapban – jó hír, hogy ez azért történt, mert a szombatjaimat zömében társaságban töltöttem. :)

Viszont ironikus módon a kapcsolatápoló hónapom utolsó napjaiban, amikor igyekeztem kirángatni magam a szobám falai közül, rátaláltam az alábbi TED beszédre.

Susan Cain: A befelé fordulás ereje

Kicsit hosszú, de elgondolkodtató, szórakoztató, és magyar felirat is választható hozzá, érdemes meghallgatni.

Nagy vonalakban arról beszél, hogy a társadalmunk, ahol a mindenkit ismerő kisközösségekből ki kell lépnünk az idegenektől hemzsegő világba és ott bizonyítani az értékünket, arra kényszerít mindenkit, hogy kifelé forduló, extrovertált módon fejezzük ki magunkat, ilyen a kor ideálja. Pedig a társadalom mintegy fele-harmada természeténél fogva befelé forduló, introvertált alkat, azaz akkor van elemében, akkor él igazán, akkor lehet önmaga, és akkor a leghasznosabb a társadalom számára, ha maga lehet, ha csendes, zárt környezetet biztosítunk a számukra. Susan Cain beszéde arra bíztat, hogy vizsgáljuk meg magunkat: vajon mi három ember közül abba az egybe tartozunk-e, aki csak igazodni akar a normákhoz és mímeli, hogy a pezsgő társasági élet középpontjában érzi magát a legjobban, esetleg tudja magáról, hogy befelé forduló és a saját belső világában érzi magát leginkább itthon, csak szégyelli, mert azt tanulta, hogy ez a kevésbé értékes viselkedés?

Mit mondjak, megszólítva érzem magam.

Ettől függetlenül sem bánom, hogy a kapcsolataimnak szenteltem ezt a hónapot, és tudom, hogy továbbra is dolgoznom kell azon, hogy ne hagyjam eltávolodni magamtól azokat, akik fontosak a számomra, de jól jött ez a megerősítés, hogy semmivel sem vagyok kevésbé értékes attól, hogy a természetes közegem nem a nyüzsgő társaságban van.

Június – Fő az egészség!

A május, részben a vizsgaidőszak, a munka, a családi dolgok okozta stressz miatt, lelkileg és fizikailag is megterhelő volt a számomra. Legsötétebb mélypontjaimon az elmém egy nagyon csúnya játékot kezdett játszani velem: elkezdett változatos víziókat vetíteni arról, hogy hányféleképpen omolhat össze az egészségem, és még az anyukám halála utáni időből ismerős ádáz halálfélelmem is vissza-visszatért.

A következő mondás jutott eszembe, ami barátom, a Google szerint tibeti eredetű: “ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre”. Úgyhogy végre rászántam magam a régóta halogatott havi fogadalomra: fókuszba helyezem az egészségemet.

Fő az egészség! – A júniusi fogadalmaim:

  • Eszem-iszom – Nos, szerencsére egy-két éve már kilábaltam abból az időszakból, amikor szó szerint is fogadalmam kellett hogy legyen figyelni arra, hogy egyáltalán egyek és igyak. Most már csak az étrendem minőségén kell dolgoznom.
  • Szeresd a doktorbácsit! – A rendszeres kontroll, a szűrés, a megelőzés nem a barátom, de még a szükséges orvosi kezeléseket is halogatom. Az olyan praktikumokon túl, mint hogy jól jönne egy fogtömés, szeretnék kicsit barátibb viszonyba kerülni az egészségüggyel.
  • Mozdulj meg! – Itt sajog, ott roszog, amott feszül, és még nem vagyok harminc… A sportot tekintve nem ragadtatom magam semmilyen nagy célkitűzésre, mert akkor alig várom majd, hogy véget érjen a június, kipipálhassam és végre valahára elfelejthessem a heti x edzést. Igyekszem kicsiben kezdeni és keresni a mozgás lehetőségét a mindennapjaimban.

Csacsogd ki!

Ami a mozgást illeti, már konkrét célkitűzésem is van, és mivel az átláthatóság fontosságáról már írtam, arra gondoltam, megbízlak titeket, hogy tartsatok szemmel.

Mivel a telefonom az egyik kedvenc játékszerem, le is töltöttem rá a Nike futóalkalmazását, aminek segítségével rögzíteni és tweetelni tudom majd az edzéseimet.

A futóalkalmazás persze kicsit nagyképű választás a részemről, mivel futni, na azt nem fogok. Voltak már próbálkozásaim a kocogással, és – egyelőre legalábbis – nem az én világom. De ha már gyógytestnevelés vizsgával zártam a főiskolai féléveimet, legalább megtanultam, hogy a futás élettanilag kiváltható valamivel hosszabb idejű sétával is. Ez lesz az én sportom!

A következőket tűztem ki célul a hónapra:

  • hétvégénként legalább egyszer hosszabb sétára indulok
  • hétköznaponként legalább kétszer nem a lehető leggyorsabb útvonalon, hanem jelentős kerülővel közlekedek

Nem világrengető, olimpikoni célkitűzések, de számomra kihívást jelentenek.

Kövessetek twitteren és kérjetek számon!

A Nia technika – táncolj és edzz!

A hétvégén ellátogattam a soproni Rebarbara Egészégház nyílt napjára, ahol remek programokon vettem részt, egyről-kettőről mindenképp írni fogok.

A Nia technikával kezdem, méghozzá azért, mert eredetileg be sem akartam jelentkezni Nia órára, de amikor ott voltunk, valami késztetés rávitt, hogy ugyan már, van egy szabad órád, miért ne? Előtte nem sokkal vettem részt egy egészséges életmód előadáson, ami egyebek közt arról szólt, hogy nem vagyunk egyformák, így egyetlen mindenható módszer – sport, diéta, lelki út – sincs, mindenkinek meg kell találnia a magához illőt. És azt kell mondjam, a Nia igazán hozzám illik!

Nem tudom, emlegettem-e már itt, hogy a sport számomra nagy mumus, de azt már egészen biztosan írtam, hogy az önkifejezési formák közül a tánc az, amire a legkevésbé tudok ráhangolódni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a Nia órára pontosan az csábított be, hogy egy táncos edzésformát ígér.

“Az elmét és testet egyaránt megmozgató, jó közérzetet teremtő edzésmódszer, a Nia – a Neuromuszkuláris Integráló Akció rövidítése – a fúziós fitnesz legfejlettebb változatát kínálja. Ötvözi a harcművészetek, a gyógyító tornák, a tánc és a spirituális öngyógyítás elemeit. […] Ez a technika nem csupán arra alkalmas, hogy fantasztikus formába hozzon, de abban is a segítségünkre van, hogy újra felfedezzük a mozgás élvezetét, és végre igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben.” (Forrás: Libri.hu – Debbie és Carlos Rosas: A Nia technika c. könyv ajánlója)

Szerintem a mindenkori legélvezetesebb edzésem volt a hétvégi Nia alkalom, amikor úgy izzadtam csatakosra és szereztem másnapra kellemes izomlázat, hogy végig felszabadultan élveztem és átéltem a mozgást, ami számomra rendkívül újszerű élmény. Sőt még a hitemet is visszakaptam: talán mégiscsak lehet valami köztem és a tánc között?

Ha meghoztam a kedveteket, látogassatok el egy Nia órára a környéketeken – vagy legalább tekerjétek fel a zenét és ugrabugráljatok egy jólesőt otthon!

Nektek mi a kedvenc edzésmódszeretek?

Egész-ség

Az “egészség” szót általában a testi gondok hiányával, esetleg a lelki, szellemi állapotunk rendben létével azonosítjuk. A Dr. Kígyós Éva által tartott agykontroll tanfolyamon azonban hallottam egy olyan gondolatot, ami mélyen megragadt bennem. Sok mindenre rávilágított ez a gondolat, amit megfontolandónak tartok.

Az egészség kifejezés alapja az egész, a teljes, a megbonthatatlan egység fogalma. Egész-ség. Ez az egész-ség jelenti életünkben azt, hogy egészek vagyunk, minden tekintetben. Hogy nem darabolódunk fel lelkileg sem a munkánk, a családunk, a barátaink, a szórakozásunk, a személyes céljaink, a hitünk között. Életünk minden aspektusa összhangban van, kiegészíti és segíti egymást. Ha csak életünk egy részét (a fizikai létünket, a szellemi igényeinket, a lelkünk épségét, a szeretteinkkel való kapcsolatunkat, a megbecsülést és sikert adó munkánkat, stb.) hagyjuk kibillenni az egyensúlyból, az visszahat életünk más részeire is, és máris nem teljes a boldogságunk, nem vagyunk egészek.

Érdemes elgondolkodni ezen a fogalmon és tekintettel lenni életünk minden területére, hiszen így lehetünk valóban egész-ségesek.

Úgy döntöttem, nem veszek részt benne

“Hallottam erről a recesszió dologról, de úgy döntöttem, nem veszek részt benne.” – Sam Walton, amerikai üzletember, a Wal-Mart üzletlánc alapítója

Ez az idézet onnan jutott eszembe, hogy naponta hallgatom a rádióban az allergia-szezon körüli felhajtást, ahogy megszokott az a nátha-szezonból, az influenza-szezonból, vagy a frontok közeledtével (azaz minden második nap). Én pedig minden egyes ilyen hír hallatán megjegyzem magamban: köszönöm, de én nem veszek részt benne.

Természetesen nem állítom, hogy az emberek egy bizonyos hányadánál ezek nem valós, komoly problémák. De biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akiknek csupán a külső jelzések (média, az emberek sopánkodása a tömegközlekedési eszközökön, stb.) juttatják eszükbe, hogy ó, valóban, nekem most rosszul kell éreznem magam. Az én allergiám és náthám például általában olyan keretek közt mozog, amire már nyugodtan szedhetnék gyógyszert, ha akarnék, de ha nem akarok, egy kis odafigyeléssel (vagy épp oda nem figyeléssel) teljesen elfogadható, átlagos keretek közt tudom tartani a közérzetemet. Nem arról van szó, hogy nincs eldugulva az orrom, nem tüsszögök, nem ég a szemem. Egyszerűen úgy döntök, hogy nem csinálok ebből problémát.

Félreértés ne essék: véletlenül sem bíztatok senkit arra, hogy egészségügyi problémáival ne forduljon orvoshoz, ne fogadja el a gyógyszert, ne kúrálja magát. De ne feledkezzünk el az emberi agynak arról a fantasztikus tulajdonságáról sem, ami puszta hittel és akarattal elképesztő keretek között tudja erre vagy arra befolyásolni az ember közérzetét és valós egészségi állapotát. Ne essünk abba a hibába, hogy egy mezei tüsszögést hihetetlen mértékű kórrá duzzasztunk a fejünkben, elhagyjuk magunkat, önsajnálatra és panaszkodásra ragadtatjuk magunkat, csupán azért, mert engedünk a média és a környezetünk negatív hatásainak, a szándékolt vagy akaratlan pánikkeltésnek. Helyette tegyünk meg mindent, ami az egészségünk szempontjából szükséges és elérhető, ide értve az orvosi javallatot, a kezeléseket, de a pozitív hozzáállás gyógyító képességét is.

Úgyhogy én emelem kalapomat Sam Walton úr előtt, és részemről úgy döntök: világválság, nátha-szezon, influenza-szezon, allergia-szezon – én nem veszek részt benne.