Dióhéjban #8


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban
Micsoda hét!… Akartam mondani, hogy nem is értem, hogyan szívhatta le ennyire az energiáimat ez a hét, de aztán eszembe jutott, hogy egy szakdolgozat védéssel kezdődött – ami, ha nem is féltem miatta, azért mégiscsak egy szakdolgozat védés volt. 

A mai kérdésem: Hogy állsz a délutáni alvással?

Bár nem vagyok olyan, mint a nagypapám, akinél a napi rutin része volt egy óra ebéd utáni alvás a “Jó ebédhez szól a nóta” c. rádióműsor hangjaira, de én sem állok hadilábon a délutáni alvással. Néha munka után hazaérve (bár az már inkább este, mint délután) elterülök, jobb esetben magamra borítok egy takarót, vagy még azt sem, csak eldőlök egy sarokban, mint egy lisztes zsák, durmolok pár órát, és este még lehet lelni némi hasznomat. Hétvégén is vannak hasonló elborulásaim – engem nem zavar a napszak vagy a fény, egész kényelmesen alszom napsütésben egy korai órában is. És a mai nap is ilyen volt – sőt, nemcsak hogy ledőltem pár órára, de a férjem szörnyülködésére még takarót is húztam magamra a nagy melegben: amellett, hogy már megállapítottuk, mekkora különbségek vannak a hőérzékelésünkben, ha fáradt vagyok, a takaró alá bújás már önmagában is pihentet kicsit, hát meg ha durmolással is társul!

Ti hogy álltok ezzel? Tudtok délután, nap közben aludni, vagy csak éjszaka?