Kedvenc holmik – A balerina

Rita barátnőm adott egy szuper ötletet a blogomhoz, amikor megkérdezte, miért nem indítok egy rovatot, amiben a kedvenc tárgyaimról írok, a hozzájuk kapcsolódó sztorikról, emlékekről, érzésekről.

Bár igaz a mondás, hogy a legjobb dolgok az életben nem dolgok – mégis, a tárgyakhoz, a holmikhoz sok érzelem tapadhat, és így a dolgok, ha nem is feltétlen a fogyasztói kultusz értelmezése szerint, de igenis fontosakká válhatnak.

Hát élek az ötlettel, és indítok egy rovatot a kedvenc holmijaimmal és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokkal.

Az illusztrációért természetesen az instagram fiókomat fésültem át, és magam is meglepődtem, mennyi olyan holmit örökítettem meg a képeim között, amikről írhatnék. De kitartok az első gondolatom mellett, és arról a tárgyról írok, azzal a képpel, ami először beugrott, amikor Rita kérését olvastam.

20140621-203441-74081697.jpg

[We are ready to go. \o/ #shoes
http://instagram.com/p/Zuj220JLBq/]

Meglehetősen szerencsétlen formájú lábfejem van, hobbit-lábnak is szoktam csúfolni, mivel rövid (35-ös cipőt hordok), cserébe viszont széles és buci formájú, magas boltozatú. (Valamint jóformán nincs bokám, a lábszáram után rögtön a tömzsi lábfejem következik, nincs meg az a szép ívű átmenet a kettő között.) Körömcipőt is nagyon nehéz kapni a lábamra, de a balerinák egyszerűen reménytelenek voltak a számomra, hiszen ami elég széles volt, hogy a kis cipó alakú lábamat beleerőltessem, az akár három ujj szélesen is tátongott hátul a sarkam mögött, mert ezeket a holmikat egyszerűen karcsú és hosszúkás lábfejekre tervezték, nem az én hobbit-praclimra. Mígnem egy tavasszal makacsul elkezdtem hinni benne, hogy találni fogok a lábamra illő balerinát, mert nagyon vágytam egy ilyen darabra.

Nem sokkal később a Deichmann cipőüzlet gyerekosztályán rá is találtam! (Ja igen, jellemzően a gyerekosztályon vásárolom a cipőimet.) Tökéletes darab volt, nem az a hosszú, karcsú fazon, mint általában, hanem egy kicsit bucibb, ráadásul gumis kiképzése miatt tökéletesen rásimult a furcsa formájú praclimra. Imádtam, boldogan hordtam egy tavaszon, nyáron és őszön át. Strapabíró, kényelmes jószág volt, amiben bármeddig el tudtam gyalogolni, és úgy tűnt, bármeddig el is jön velem.

Mígnem egy szörnyű, szörnyű napon… arra értem haza, hogy a kölyökkutyám szétcincálta a balerinámat. Ez volt az első és egyetlen cipő, amit valaha is tönkretett, de ez persze nem vigasztalt meg. Szomorúan mondtam Petinek, hogy kellett volna vennem egy tartalékot is, ha már rátaláltam egy ilyen különleges darabra – persze már késő bánat volt.

Viszont, már tudtam, hogy létezik az én lábamra illő balerina, így a következő tavasszal még eltökéltebben vágtam neki, hogy találjak egyet. A Deichmannban pedig hihetetlen módon egyet fizet, kettőt vihet akcióval vártak, amiben a tavalyi kollekciótól akartak szabadulni – a polcon pedig ott várt rám ugyanaz a balerina, és mindkét utolsó darab az én méretemben volt. Le is vettem mindkettőt a polcról – bár Peti azt hitte, viccelek, de ha már egyszer megbántam, hogy nem vettem tartalékot, amikor lehetőségem volt rá, megmondtam, hogy még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát.

Mivel mementóként elraktam a megrágott darabot is, így jelenleg három párt őrzök ebből a csoda kis balerinából, ami mindig emlékeztet, hogy sohasem lehetetlen kérés egy tökéletesen hozzánk illőt találni (párkeresőknek is ajánlom a szívükbe vésni a gondolatot), és az elszalasztott lehetőségeket sem kell túl komolyan venni, mert lehet, hogy hamarosan sokszorosan térnek vissza.

A fenti kép egyébként akkor készült, amikor Rita barátnőm esküvőjére indultunk. :)

Nektek van olyan holmitok, amit mintha csak nektek találtak volna ki?

Reklámok

Mormon péntek – Praktikus tanácsok

Peti egyszer csípősen megjegyezte, hogy a mormon egyház legnagyobb előnye, hogy modern. Erről az jutott eszembe, amikor a barátaimmal arról beszélgettünk, hogy a Biblia állítólag még mindig a leghasznosabb dolog, amit az ember a sivatagba magával vihet túlélő kézikönyvként, hiszen az Ószövetség élvetviteli tanácsai a sivatagi vándorlásban való boldogulásra íródtak. A mormonok kiáltványai, ajánlásai és kézikönyvei között pedig valóban sok hasznos tanácsot találunk a mai hétköznapokra, amik az egészséges, nyugodt, boldog életet támogatják, ezekből igyekeztem készíteni egy kis gyűjteményt.

  • Tiszteld a tested! – A test a lélek temploma, és ehhez illő tisztelet jár neki. Tartsd fitten, tápláld, öltöztesd méltó módon, ne becstelenítsd meg.
  • Étkezz egészségesen! – Étkezz kiegyensúlyozottan (fogyassz bőven gyümölcsöt, zöldséget, gabonákat, tejtermékeket, tojást, mértékkel húst), ne igyál alkoholt, ne dohányozz, kerüld a koffeint, és mindent, ami káros a szervezetedre.
  • Böjtölj! – A böjt valamilyen formában ma is szinte minden életmód programban felbukkan, például gyümölcsnap vagy léböjt formájában. A mormon hagyományban többes szerepe van: a két étkezés idejére tartott teljes böjtöt (sem étel, sem ital) mindig valamilyen céllal tartják (például egy beteg gyógyulásáért, egyfajta felajánlott meditációként), a böjt ideje a lelki elvonulás ideje is (így célszerűen egy szabadnapon tartják, és különböző programok szervezése helyett olvasással, lelki elmélyedéssel, elmélkedéssel töltik), a kihagyott étkezésekkel megspórolt pénzt pedig jótékony célokra ajánlják fel. Tehát a “böjtölj” tanács egyszerre foglalja magában, hogy tarts tisztítókúrát, szakíts időt a lelki elvonulásra, és jótékonykodj, adakozz.
  • Teljesítsd ki a képességeidet! – A tehetségedet, az adottságaidat, a képességeidet azért kaptad, hogy élj velük. Keresd meg, miben vagy jó, és ne hagyd veszendőbe menni!
  • Kerüld az adósságot! – Ha teheted, ne keveredj adósságba, ha pedig már megtörtént a baj, törleszd olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Ne vegyél fel másra hitelt, mint egy szerény otthonra, a tanulmányaidra, vagy létfontosságú szükséglet fedezésére, ha máshogy nem megoldható. Minden mást előtakarékossággal finanszírozz.
  • Töltsd fel a kamrát! – Kicsi, ésszerű lépésekben, minden bevásárlásnál egy kicsit megtoldva a bevásárlólistát, apránként építs fel egy olyan élelmiszer tartalékot, amiből legalább három hónapig élhet a családod, ha valami váratlan esemény történik: például tartós betegség vagy a munkahely elvesztése.
  • Tervezz előre! – A napi feladataidtól a hosszú távú tervekig mindig legyen áttekintett, leírt céllistád és terved.
  • Tarts családi esteket! – Hetente szervezz családi esteket (ha nincs gyereked, akkor a pároddal, ha nincs párod, akkor a barátaiddal), amik közös programokkal segítenek növelni az összetartást a családban, csoportban. A családi estek témája lehet közös elmélkedés, tervezés (a pénzügyek, a heti menü, a közelgő ünnep, a családi nyaralás, vagy bármilyen családi téma közös megtervezése), játék, szórakozás, bemutató (pl. egy iskolai projekt bemutatója), közös zenélés, barkácsolás, vagy bármilyen közös tevékenység.
  • Adj mindenkinek egyenként is minőségi időt! – Amikor először olvastam, hogy “minden gyermekkel készítsen rendszeres interjút az egyik szülője”, elborzadtam a tervezett szülői vallatás gondolatára. De aztán felfedeztem, hogy egyik kedvenc mormon mami bloggerem, Naomi a bölcsődés korú gyerekeivel is rendszeresen szervez anya-lánya és anya-fia esteket, amikor csak kettesben mennek fagyizni, sütizni, rájöttem, hogy ez a megalapozása annak, hogy a későbbi években Naomi rendszeresen összeüljön a kamasz Eleanorral és Samsonnal, és egy süti, tea, kávé mellett elbeszélgessen velük arról, mi újság velük, mi bántja, aggasztja, foglalkoztatja őket mostanában. Ilyen személyre szóló minőségi idő például a randiest is a párunkkal.
  • Adj hálát és kérj! – Imádkozz, egyedül és a családoddal egyaránt! – A mormon ima felépítéséről már írtam: megszólítás, hála, kérés, lezárás. Attól függetlenül, hogy hiszünk-e Istenben, vagy hogy kinek címezzük pontosan a kéréseinket, hasznos szokás, ha mind egyedül, mind családilag szánunk egy kis időt arra rendszeresen, hogy hálát adjunk és kifejezzük a reményeinket, vágyainkat, kívánságainkat. Mostanában Petivel is egyre gyakrabban fordítunk rá figyelmet, hogy este a paplan alatt összebújva felsoroljunk néhány dolgot, ami jó volt aznap, és elmondjuk, miben reménykedünk, mit szeretnénk másnap vagy az elkövetkező időszakban.
  • Légy önellátó! – Minél inkább törekedj arra, hogy gondoskodj a saját szükségleteidről. Manapság a teljes önellátás elég valószínűtlen, de bárki megteheti, hogy kiskertet vagy balkonkertet ültet, megtermeli az ételei egy részét, megvarrja ruhái egy részét, maga újítja fel a bútorait vagy a lakását. Az újrahasznosítás és a természetközeli dolgok a reneszánszukat élik – a csináld magad tisztítószer, házi lekvár, otthoni csíráztatás, használt farmerből varrott ridikül nemcsak parktikus, de “trendi” is.
  • Tanulj! – A tudás az egyik legnagyobb érték, ezért soha ne hagyj fel a tanulással, művelődéssel, új ismeretek és képességek megszerzésével.
  • Tedd jobbá mások életét is! – Adj szeretetet, ne pletykálj, légy türelmes, önzetlen és nyíltszívű. És ha úgy érzed, valami működik az életedben (megtaláltad a hited, találtál egy jó módszert, trükköt, praktikát, egy jó receptet, vagy tudsz valamit, ami másnak hasznára lehet), azt oszd meg másokkal!

Hasznos kiadványok:
Családi kalauz
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – A családi pénzügyek
Készítsetek elő minden szükséges dolgot! – Házi raktározás

A smink, ami megmutatja az önbecsülésem

A havi fogadalmaim között szerepel a rendszeres smink, és Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek c. könyvében találtam egy ide illő kis részletet, ami rámutat, miért is kapott helyet ez a boldogságtervemben:

“Arménia meglehetősen fényűző életet él. Valaha az ENSZ Menekültügyi Bizottságának dolgozott. A nyolcvanas években El Salvadorba és Nicaraguába szólt a megbízatása, ahol közvetítő félként igyekezett meggyőzni a dzsungelben harcoló csapatokat a béketárgyalások fontosságáról. Minden báját és humorát bevetette, hogy jobb belátásra bírja a tábornokokat és a lázadókat. […]
– Arménia, […] mit jelent brazil nőnek lenni? […]
– Nos, én mindig megpróbálok csinosan, nőiesen kinézni, még a háborús zónákban vagy a közép-amerikai menekülttáborokban is. Még a legsúlyosabb tragédiák sem jogosítják fel az embert arra, hogy azzal tetézze mások nyomorúságát, hogy ő maga szörnyen néz ki. Ez az én filozófiám. Ezért festem ki magam, és ezért hordok ékszert még az őserdőben is – semmi extravagáns […]. Épp csak annyi, amennyi azt mutatja, hogy még nem vesztettem el az önbecsülésem.”