Dióhéjban #14


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Az első emlékem…

… az, hogy a nagypapámmal építőkockákból tornyot építünk. Ami egészen pontosan úgy nézett ki, hogy a nagypapám tornyot épített, én pedig ledöntöttem. 

Fogalmam sincs, miért, de valahogy biztos vagyok benne, hogy ez egy igazi emlék (nem olyasmi, amit elmeséltek és én elképzeltem, összeraktam a fényképek és más emlékek alapján), és abban is, hogy ez az első. 


Most ti jöttök! Nektek mi az első emléketek? (Ha nem tudjátok biztosan, akkor megoszthattok egy /vagy több :)/ korai emléket is.)

Reklámok

Dióhéjban #12


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Van olyan dal, amit éjjel-nappal tudnál hallgatni?

Számomra mindig van ilyen – és mindig más. Mióta a hétvégén megnéztük a Djano elszabadult, szó szerint nonstop az I Got a Name-et hallgatom. A buszmegállóban, a buszon, itthon, a munkahelyemen… Kész szerencse, hogy egyedül vagyok az irodában, mert valakit már egészen biztosan kiüldöztem volna a világból ezzel a szokásommal, hogy napi 8-10 órára végtelen lejátszásra állítok egy dalt. 

(Emlékszik valaki az Így jártam anyátokkal c. sorozatból Marshall autós magnójára? :P)

Dióhéjban #11


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Tudom, tudom, szörnyen röstellem, hogy leült mostanában a blog – röpke közvélemény kutatást tartottam magam körül, és mindenki egyetértett abban, hogy ezen a hétvégén zombik gyülekezete voltunk, akik nem alkalmasak semmilyen értelmes tevékenységre… Talán a lehűléssel együtt visszatér majd a produktivitásom is. (Úgy legyen, úgy legyen.)

Addig is egy újabb aprócska kérdést hoztam. 


Velük élek egy fedél alatt: …

… Talán senkinek nem okozok meglepetést: ők Peti, a férjem, és Dió, a kiskutyánk.  

Peti szinte vallásos igyekezettel üldözi a szociális médiát, menekül a fényképezőgép elől és tagadja meg a megjelenéseket, így szerintem még hetvenéves korában is az esküvői fotóival kell őt bemutatnom. Minden esetre itt vannak ők, ők az én csapatom:

Kép

Most ti jöttök!

Dióhéjban #10


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Tudjátok, mekkora rajongója lettem a Don’t Break the Chain fogadalmaknak. Lassan itt az év közepe: lassan fél éve nem szakítottam meg a láncot, és minden nap szánok 15 percet magamra (valamire, amit szeretek, ami szórakoztat, felvidít, kikapcsol), 15 percet írok, és 5 percet takarítok tűzoltás gyanánt. Vannak más fogadalmaim is, mint például hogy minden nap írok naplót, még ha csak egy-egy mondatot is – ezt jó két és fél hónapja tartom. 

Persze mindig akadnak kevésbé sikeres fogadalmaim is, olyanok, amik fellobbannak aztán eltűnnek – mint az, hogy rendszeresen sportolok, minden nap tanulok nyelvet vagy több gyümölcsöt eszem. De ezek miatt sem bánkódom igazán. Egy jó fogadalomból vagy egy jó szokás lesz – vagy egy jó próbálkozás. 

Ahogy Marla Cilley, a FlyLady program szülőanyja mindig hangoztatja: nem kell tökéletesnek lennie. Egy fogadalom nem mindent vagy semmit játék. Ha egyszer felsültem vele, hát annyi baj legyen. Senki nem tart vissza, hogy egy hét, egy hónap vagy egy év múlva újrakezdjem és ezúttal jobban csináljam. Így voltam a hot-spot takarítással is. Fellelkesültem, megfogadtam, csináltam, felsültem, abbahagytam. Újrakezdtem, egy kicsit jobban csináltam, egy kicsit tovább bírtam, aztán abbahagytam. Időről időre újra kezdtem. Aztán, ki tudja, hányadik nekifutásra, rutin lett belőle. Ha elsőre elkönyvelem, hogy ez nem ment és soha nem is fog menni, most nem virítanának olyan büszkén a kis ikszek a naptáramban. 

Korábban sokat szorongtam az elbukott fogadalmak miatt – mindegyik egy új kudarc volt a listán. Ma már egyre inkább úgy tudok gondolni rájuk, mint egy újabb sikerre: megint rászántam magam, hogy kipróbáljak valami újat, hogy tegyek valami hasznosat – ha egyszer, hát egyszer, ha csak egy hétig, hát csak egy hétig. Az is valami – minden új fogadalomnak van valami kis haszna. 

A legújabb fogadalmam…

… pedig az, hogy megpróbálom felszámolni a rendetlenséget, ami a “lomi-szobánkat” uralja (ez az a szoba, ahová a beköltözéskor beszórtuk a bontatlan dobozokat, ruhás zsákokat, azzal, hogy “hamarosan” úgyis kipakolunk – aztán a hamarosanból már több mint fél év lett), ezért megfogadtam, hogy mostantól minden szabadnapomon legalább 10 percet foglalkozom a kisszoba rendbetételével.

Most ti jöttök! Mi a ti legújabb fogadalmatok?

(Valamint itt is nagyon köszönöm a sok levelet, amit a blog közelgő születésnapja alkalmából írtatok – továbbra is várom szeretettel a visszajelzéseiteket, és persze minden levélíró részt vesz majd a blogszülinapi ajádéksorsolásban! ;))

Dióhéjban #9


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Úgy tartja a mondás, hogy olyan idős vagy, amilyennek érzed magad. Ugyanúgy, ahogy a saját szemünkben tűnhet matuzsálemnek egy húszéves (hát persze, ha mi még csak tizenévesek vagyunk!) vagy tacskónak egy ötvenéves (nyolcvan év távlatából? hát mi másnak tűnne!), magunkat is érezhetjük ősöregnek, bármilyen fiatalok is vagyunk, ha rácsodálkozunk, hogy milyen fiatalok is hozzánk képest azok a bizonyos mai fiatalok. (Hallottam már tizenéveseket is egy nyugdíjas nosztalgikus szólamait meghazudtoló módon azt sóhajtani, hogy ezek a mai fiatalok, bezzeg amikor én voltam gyerek!) 


Mikor érzed magad igazán öregnek?

Én akkor, amikor rádöbbenek, hogy a cégnél a kis könyvelőinknek (nem gyerekek, hanem felnőtt ifjak, képesített könyvelők!) fogalmuk sincs, miről beszélek, amikor kultikus reklámokból idézek szállóigéket…

Dióhéjban #8


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban
Micsoda hét!… Akartam mondani, hogy nem is értem, hogyan szívhatta le ennyire az energiáimat ez a hét, de aztán eszembe jutott, hogy egy szakdolgozat védéssel kezdődött – ami, ha nem is féltem miatta, azért mégiscsak egy szakdolgozat védés volt. 

A mai kérdésem: Hogy állsz a délutáni alvással?

Bár nem vagyok olyan, mint a nagypapám, akinél a napi rutin része volt egy óra ebéd utáni alvás a “Jó ebédhez szól a nóta” c. rádióműsor hangjaira, de én sem állok hadilábon a délutáni alvással. Néha munka után hazaérve (bár az már inkább este, mint délután) elterülök, jobb esetben magamra borítok egy takarót, vagy még azt sem, csak eldőlök egy sarokban, mint egy lisztes zsák, durmolok pár órát, és este még lehet lelni némi hasznomat. Hétvégén is vannak hasonló elborulásaim – engem nem zavar a napszak vagy a fény, egész kényelmesen alszom napsütésben egy korai órában is. És a mai nap is ilyen volt – sőt, nemcsak hogy ledőltem pár órára, de a férjem szörnyülködésére még takarót is húztam magamra a nagy melegben: amellett, hogy már megállapítottuk, mekkora különbségek vannak a hőérzékelésünkben, ha fáradt vagyok, a takaró alá bújás már önmagában is pihentet kicsit, hát meg ha durmolással is társul!

Ti hogy álltok ezzel? Tudtok délután, nap közben aludni, vagy csak éjszaka?

Dióhéjban #7


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Mindenekelőtt egy örömteli hír: megajándékoztam magamat (meg a blogot) még egy kis önállósággal, és most már kincsesfuzet.hu cím alatt futunk tovább.

Erről jutott eszembe a mai kérdésem:

Mi az az apró luxus, amiért hajlandó vagy fizetni a mindennapokban?

Nekem sok ilyenem van – a felnőttlétben az egyik kedvencem az, hogy (ésszel és mértékkel persze) megengedhetek magamnak rendszeres, apró luxusokat. Az is kellett ehhez, hogy változzon a hozzáállásom önmagamhoz és a pénzhez: sokáig voltam kuporgató, zsugori típus, de már megtanultam megajándékozni magam, megengedőnek lenni és megadni magamnak azt az élményt, hogy itt és most éljek át egy kis fényűzést, ahelyett, hogy forintonként próbálnék félretenni a nyugdíjas éveimre, amikor talán sokkal többet fog jelenteni az az emlék, hogy kényelmesen, jól, örömmel éltem.

Sok apróság van, amikért olykor-olykor fizetek. Egy zacskó gumicukor, egy fagylalt, csinos holmik a határidőnaplómhoz, egy ékszer, egy kényeztető kozmetikum, egy könyv, egy mozijegy, egy alkalmazás az AppStore-ból, stb. És vannak olyanok is, amikért rendszeresen fizetek egy kicsit vagy egy kis pluszt, hogy kényelmesebb legyen tőlük az életem. Például az, hogy ételfutárnál fizetünk elő az ebédre, a Spotify előfizetésem, hogy mindig hozzáférjek a zenéimhez, vagy az, amit a blogra költök – domainre, névjegykártyára. Ezek olyasmik, amik nélkül meg tudnék lenni – mégis örülök, hogy megengedem magamnak, ha megengedhetem.

Most ti jöttök!

Dióhéjban #6


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Előre szólok, hogy a hétvége nagyobbik részét a nagyvilágban töltöm, a kisebbiket meg a hétfői szakdolgozat védésemre való felkészüléssel, így holnap még biztosan lesz bejegyzés (most ütemeztem be :)), utána viszont lehet, hogy eltűnök kicsit… vagy lehet, hogy észre sem veszitek a távollétem – majd meglátjuk, be tudok-e jelentkezni. :) 

Addig is adok egy jól csámcsogható témát, amin hosszan lehet elmélkedni – remélem, nem fekszi meg senki gyomrát. 

Aggódom amiatt, hogy…

… addig totyorgok, halogatok, bizonytalankodok, kapaszkodok és racionalizálok, míg elrohannak az évek és sosem lesz merszem rálépni arra az útra, amire szeretnék. 

Most ti jöttök!

Dióhéjban #5


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban


Mi az aktuális olvasmányod?

Gretchen Rubin Boldogságtervét és Farkas Lívia Ennél zöldebbjét még korábban kezdtem újraolvasni, ezek most félúton pihennek, és éppen aktuálisan George R. R. Martin A tűz és jég dala sorozatának a Kardok vihara c. kötetét olvasom. (Valami misztikus összefüggés lehet aközött, hogy amikor a Trónok harcát vetíti az HBO, mindig kedvem támad továbbhaladni a könyvsorozattal. :P Még ha mindig a sorozat mögött lemaradva kullogok is vele.)

Dióhéjban #4


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

Ma egy egészen apró témát hoztam.
Nézz körbe magad körül, és sorolj fel 5 dolgot, amin megakad a szemed!

  1. Fejhallgató – ez a kanapé sarkán hömbölög, pillanatnyilag használaton kívül.
  2. Pedálgép – nem, nem egy stréber manó a szoba sarkában, hanem a szegény ember szobabiciklije, egy könnyen hordozható kis jószág, ami szinte csak egy pedálpárból áll, és a kanapé szélén vagy egy széken ülve hajtható lábbal. 
  3. A mobil gardrób üres doboza – múlt héten raktam össze (egyes egyedül!) a mobil gardróbunkat (ami meg a szegény ember szekrénysora), és, nos, nem kellene, hogy a doboza még mindig a nappali sarkában foglalja a helyet… de ott van. :)
  4. Orchideák – túl sok helyet foglaltak a konyhaablakban, így átköltöztek a nappali padlójára, átadva a helyüket egy magányos cserép bazsalikomnak a konyhapulton. De szemmel láthatóan nem rázta meg őket a költözés, továbbra is gyönyörűen virágoznak.
  5. Szárító – ami a vihar elől menekült be a teraszról a nappaliba, és már rég le lehetett volna szedni… de nem tettem. :)