{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Így tervezek én

Ó de régen adós vagyok már egy becsületes bullet journal cikkel!… No, ez nem az lesz.

De ha már az őszre visszatérő {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás aktuális témája a tervezés, megpróbálok egy kis betekintő kitekintést adni, hogy milyen rendszerek, ötletek, alapelvek inspirálták azt, ahogy most tervezek.


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


A hónap bloggere: a VKP keretein belül havonta egy alkalommal egy önként jelentkező blogger adja a témát. Ezt a témát Évától, az Anyu tervez blog szerzőjétől kaptuk.

Róla és a blogról: “Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)” – Éva, Anyu tervez


Bullet Journal

Ryder Carroll rendszere, a bullet journal az egyik fő ihletforrásom a tervezésnél. Ezer éve igyekszem rászánni magam annak a bizonyos első bullet journalos cikkemnek az átírására / lecserélésére, mert mókás, mennyire félreértettem első nekifutásra a bullet journal rendszert. Minden esetre az, amit első pillantásra hittem a bullet journalról, az, amit később megtanultam róla, és amit hozzágyűjtöttem a nagyvilágból, azóta is szépen tovább él, folyamatosan változó formában: örülök, hogy van egy olyan naplóval kombinált tervezőm, amit egy üres füzetbe, az első tollvonástól az utolsóig magamnak gondolhatok ki.

Valójában apró, mégis alapvető gondolatbeli változást hozott nálam a “bullet”-ekben, felsorolásokban való gondolkodás is: rendezettebbek, jobban átláthatóak lettek a feljegyzéseim, mióta mindent felsorolás-jelleggel vetek papírra, néhány jól körülhatárolt típus alá szedve.

GTD (Getting Things Done) metódusa

Ahogy már írtam róla, a rendszert, amit David Allen azonos című könyvében ír le, valószínűleg még egy jó ideig nem fogom tudni egészében alkalmazni, de máris rengeteg apróság szivárgott át belőle a hétköznapjaimba, például a kontextus szerint szétválogatott, állandóan futó (tehát nem napi, heti vagy havi) teendőlisták.

Logbook

Austin Kleonnak erről az ötletéről először Dóri blogján olvastam. Az alapgondolat az, hogy terjengős naplóbejegyzések helyett céltudatosan, vázlatosan jegyezzük fel egy-egy nap eseményét. A célja az, hogy akárcsak a hajónaplók (“logbook”-ok), megmutassák, mennyit haladtunk, mit tettünk aznap.

Ahogy írtam fent, a napi bejegyzéseim – ha és amikor épp vannak – nem tartalmaznak napi teendőket, helyettük viszont igyekszem legalább efféle logbook, vázlatos hajónapló stílusban lejegyezni ezt-azt arról, ami aznap történt.

Pomodoro

A pomodoro módszer – amiről szintén Dórinál olvastam először – nem annyira tervező mint inkább a hatékonyságot, a fókuszált figyelem állapotát segítő módszer (és miután az államvizsgára való kétségbeesett tanulásban életet mentett, mostanában mégsem jeleskedem benne), mégis azért említem, mert jól együtt tud működni a GTD kontextus-függő teendőlistáival, és igyekszem – kisebb-nagyobb sikerrel – minél nagyobb gyakorisággal ilyen hatékony blokkokat, tematikus “hórukkokat” elhelyezni az időmben. Ilyen lehet például 25 perc ruhaszortírozás, 25 perc hot-spot takarítás, 25 perc virtuális szortírozás, vagy épp ahogy ez a cikk is íródott: 25 perc fókuszált írás.

Don’t Break the Chain

Sajnos azok a napok egy időre legalábbis leáldoztak, amikor valóban nap nap után szakadatlanul hűséges voltam bizonyos alapvető fogadalmaimhoz. Most azon vagyok, hogy újra visszahozzam ezeket a legalapvetőbb fogadalmaimat a mindennapjaimba, amik nem sokat változtak azóta, hogy először kitűztem őket: a mindennapos hot-spot takarítást, a mindennapos jógát és a mindennapos írást.

Heti tervező

Kara Benz (Boho Berry) bullet journal stílusa mindig kedves marad a számomra, hiszen ő volt az első inspirációm (neki köszönhetem azt is, hogy olyan csodálatosan félreértelmeztem kezdetben a bullet journal mibenlétét :)), kezdetben szinte csak őt másoltam, ő volt az én “kályhám”, és persze azóta is sokat tanultam tőle, de ma már szinte csak a heti tervezőimben érhető tetten közvetlenül a keze nyoma.

Calendex

Eddy Hope módszeréről, a calendexről (ami a calendar, azaz naptár és az index, azaz szószedet szerelemgyereke) szintén Boho Berrynél hallottam. A módszer lényege, hogy olyan áttekintő naptárakban (mint például az éves áttekintő), ahol nincs elegendő hely, hogy szöveges bejegyzéseket vigyünk fel egy naphoz, pláne nem többet is, az áttekintő naptárt mintegy szószedetnek, gyorshivatkozásnak használjuk, csak oldalszámokat tüntetünk fel benne, míg a bővebb tartalmat az indexelt lapon helyezzük el.

Bár érdekesnek, de számomra érdektelennek tartottam ezt a módszert egészen addig, amíg praktikus okokból át nem költöztem egy A6-os méretű tervezőbe. Itt, ahol már sokkal kardinálisabb kérdés volt a helytakarékosság, mint egy A5-ös naplóban, aho “táncolni is lehetett”, rögtön ráhangolódtam a calendex stílusra.

Így használom a határidőnaplómat

Bővebb kifejtést érdemelne, de csupán címszavakban, ebből áll tehát a DIY határidőnaplóm:

  • havi tervezők, amiket egészen novemberig előkészítettem, hogy a jövőbeli eseményeket is fel tudjam jelezni, calendex stílusban
  • heti tervező, ami a heti beosztásomat (a találkozóimat és hatáidős teendőimet) tartalmazza, valamint egy mini figyelőt, amin a legfontosabb szokásimat követem
  • napi oldalak, amik logbook stílusban egyfajta gyorsnaplóként szolgálnak, de ide jegyzem fel a felmerülő jövőbeli események bővebb kifejtését is, amiket aztán a havi tervezőkben indexelek
  • teendőlisták, amiken kontextus szerint (például “otthon”, “online”, “Sopronban”) gyűjtöm a feladatokat

[Heti tervező napi loggal]

[Heti tervező calendex hivatkozásokkal]

[Havi tervező / jövőtervező calendex hivatkozásokkal]

Így osztom be az időmet

Szeptemberre kicsit fellélegezhetek, és a(z egyébként általában átkómázott) hétvégéken kívül is marad időm, amit újra érdemben beoszthatok, ezért érdemes ismét időbeosztásról beszélni.

Mivel nincs nagyon sok találkozóm, amikkel különösebben zsonglőrködnöm kellene, és az életem nem igényel különösebb mobilitást, rugalmasságot vagy folyamatos ugrásra kész állapotot, ezért számomra a pomodoro módszer, a tematikus (kontextus-függő) időblokkok, a fókuszált figyelemnek ezek az elkülönített szeletei azok, amik igazán passzolnak.

Ha tehát egy hosszabb (fél-egy órás vagy hosszabb) szabad időblokk áll előttem (és rá tudom szánni magam, hogy ne az aktuális sorozatom előtti nyáladzó elnyúlással töltsem ki), akkor egyszerűen elindítom az időzítőmet, és kontextus-függően kitöltöm feladatokkal az adott időblokkot.

[Látványos pomodoro blokkok a Forest alkalmazásban]

Nos, ahogy láthatjátok, sejthetitek és be is vallottam fent, az életem nem igényel kifejezett cipőkalanas tervezést, így a leghatékonyabb tervezési praktikákat talán nem tőlem fogjátok ellesni, de remélem, azért sikerült hasznos vagy legalábbis érdekes ötleteket mutatnom.

Ha mások tippjeire is kíváncsiak vagytok, feltétlenül kattintsatok tovább és nézzétek meg a többiek cikkeit is:

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Ha ezután csak 5 blogot olvashatnék

Az eheti VKP kihívás témája a következő: ha ezután csak 5 blogot olvashatnék, azok a következők volnának…

Ez a téma nagy fejvakargatást váltott ki belőlem, majd hamar rájöttem, miért: az az öt blog, amit akkor is olvasni akarnék, ha a mást nem is olvashatnék az interneten, olyan blogok sorából kerülne ki, amiket nem online magazinokként olvasok, hanem baráti alapon – személyes jellegükből adódóan viszont nem fogom itt megosztani őket.

Ezért kis csalással megfordítom inkább a kérdést: melyik az az öt “online magazin”, amit először lapozok fel a “virtuális standon”, a blogfeedemben? (Bár, mea culpa, az utóbbi időben egyiket sem lapozgattam túl gyakran… remélem, meg tudnak bocsátani és még visszavárják eltévelyedett olvasójukat!)


Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


Amikor a blogfeedem “virtuális standján” járok, a következő blogokat lapozom fel először:

Boho Berry

Kara blogja a bullet journallal együtt jött nagy szerelem, de nemcsak a bullet journalos témák vonzanak vissza hozzá, személyiségfejlesztéssel, önképzéssel, szervezéssel, napirenddel és blogolással kapcsolatos témái is nagyon izgalmasak, és a blogját nagyon kedves, közvetlen, pozitív hangulat hatja át.

Daily Dorothy

Dóri blogját már nem egyszer ajánlottam, színes témái, kellemes minimalista stílusa, gyönyörű képei, érdekes cikkei visznek vissza hozzá.

Love Taza

Naomi blogja Dóriéhoz hasonlóan olyan oldal, amiben már csak gyönyörködni is jó. Képeiből melegség, vidámság, végtelen derű árad, de az őszinte és gyakran nagyonis személyes írásai elárulják, hogy az élet nem csak kirakat és vattacukor: a derű nem arra szolgál, hogy elfedje a valóságot, hanem hogy segítsen lépést tartani vele.

Pillecukor

Szilvi blogját nem azért tartom a kedvenceim közt, mert ő a VKP kihívás ötletgazdája és koordinátora, hanem mert nagyon sok praktikus és érdekes hétköznapi hasznosságot oszt meg, emellett pedig – ahogy több rovata, például a hétfői traccsparti vagy a hétköznapok apró örömeit gyűjtő cikksorozata is megerősíti –, közvetlen, barátságos, csacsogó hangulatú blog, ahol egyszerűen jó lenni.

Urban:Eve

Via blogja volt számomra az első “nagy blog”, amit olvastam, emellett rengeteget tanultam tőle, a női lét kérdéseinek nagyon széles körét fedi le, az apró-cseprőktől a szívszorítóakon át a tabukig. Ez az az online magazin, amire akkor is szívesen előfizetnék, ha holnaptól csak az újságos standokon lenne hozzáférhető.

A többiek kedvenceit itt találjátok:

A hónap kedvencei #9 – Január – Bájos apróságok

Januárban igyekeztem visszatérni a blogfeedem olvasásához – amit egyébként még mindig lavinaként borítanak el az olvasatlan bejegyzések, de nem akarom ezzel elbliccelni, megosztom néhány januárban olvasott kedvencemet… és lehet, hogy egy hónap múlva felbukkan még pár januári dátum.

Daily Dorothy: Bájos kerámiák 

Lassan kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy Dóri blogját folyamatosan az “egyszerű” és “kicsi” jelzőkkel illetem, de mit tehetnék? Ami mindig visszavisz hozzá, az, hogy egészen apró témákhoz – mint egy ajánló, egy recept vagy egy tuti tipp – nyúl és úgy találja meg bennük és mutatja meg a szépséget vagy a praktikumot, hogy egyszerűen könnyebb lesz a szívem csupán attól, hogy ránézek egy-egy bejegyzésére.

Pillecukor: Monday Chit Chat 

És ha már kicsinységek, Szilvinél újraindult a rendszeres beszélgetőrovat, amit sokan nagyon szerettünk. Nem napi, hanem heti gyakorisággal lehet nála összegyűlni egy kis csacsogásra apró témákról.

Pretty Prints & Papers: Lettering with Colored Pencils 

Jessica a Pretty Prints & Papers blogon pedig arról osztott meg egy kis segédletet, hogyan lehet csinos színátmenetes feliratokat készíteni színes ceruza segítségével. (Amit naná hogy ki kellett próbálnom. :))

A hónap kedvencei - Január

Boho Berry: My Bullet Journal Planning Routine 

Kara blogját lelkesen bújom, mióta csak elragadott a bullet journal őrület, de a tervező rutinját nemcsak annak érdemes átlapozni, aki bullet journalt használ, hanem bárkinek, aki valamilyen módon – akár írott terv nélkül – szeretné a mindennapjai részévé tenni, hogy fél szemét a kisebb és nagyobb tervein tartja.

Nektek mik voltak a kedvenceitek januárban?

Így őrizd meg a hónap emlékeit

Közeledik a hónap vége, és már egy ideje szeretném megosztani veletek az alábbi tippeket az emlékek megőrzéséről – nem is jöhetne jobb alkalom. :)

Így őrizd meg a hónap emlékeit

Egy hónap egy mondatban

Dóri osztotta meg korábban Rona Keller fényképész ötletét, hogy az elmúlt hónapra visszatekintve egy mondatban, néhány jellemző szóban foglald össze az elmúlt időszakodat, akár egy jellemző képet is választhatsz hozzá a hónap során készültekből.

Ahogy Dórinál is felmerült a kommentek közt, lehetetlenül nehéznek tűnhet egy egész hónapot egy mondatba összesűríteni. De ahogy korábban már írtam róla, egy időszakra visszatekintve nemhogy az egyes emlékeket, de az egyes napokat is nagyon nehéz elcsípni.

Most talán úgy tűnhet, lehetetlen az elmúlt néhány hetet néhány szóba összesűríteni, de ha néhány hónappal, egy fél évvel, egy évvel visszanyúlunk az emlékezetünkbe, egy elmúlt szeptemberről, májusról vagy januárról jó, ha annyit fel tudunk idézni, hogy “stresszes volt”, vagy “milyen lelkesen készültem az esküvőre!”, vagy “akkoriban sokat találkoztam a barátaimmal”.

Ennél részletesebben ritkán tudunk leírni régebben elmúlt hónapokat, időszakokat. Nem lehetetlen tehát, hogy megtaláljuk a fókuszpontot az elmúlt hetekben. Talán segíthet a kérdés: mire fogok emlékezni ebből az időszakból egy év múlva?

A hónap emlékei

Aki mégis egy kicsivel többet szeretne, annak jó segítője lehet “a hónap emlékei” ötlet, amivel először Kara (Boho Berry) oldalán találkoztam.

Ezek az oldalak néhány kis rajzos emlékeztetőben, egy-egy mondatos feljegyzésekben őrzik meg a hónap emlékeit. Ezt az oldalt feltölthetjük folyamatosan, de a hónap végén visszatekintve is.

A hónap emlékei

De persze kombinálható is a két ötlet: én a bullet journalomban vezetem a hónap emlékeit, de biztosan maradni fog egy kis hely az oldal alján, ami pont alkalmas helyet ad egy egymondatos visszatekintésnek is.

Ti hogyan őrzitek meg a hónap emlékeit?

Hónap kedvencei #8 – Horgolás, bezzegelés és lányos anyukák

És végre valahára, ezúttal nem maradok adós a hónap kedvenceivel. Horgolás, bezzegelés és lányos anyukák – ezek a bejegyzések voltak a kedvenceim szeptemberben.

A hónap kedvencei – Szeptember

Daily Dorothy – Csináld magad! Horgolt kosár

Dóri ezúttal is megnyert magának egy egyszerű kis témával, a horgolt kosárkája pedig visszahozta a kézimunkás kedvemet. Ugyan egyelőre csak egy bögremelegítőig jutottam (amivel annyira nem vagyok elégedett, hogy nem is mutogatom :P), de hosszú még az ősz és a tél, a kosárka pedig mindig elkél a háztartásban. :)


Mi ez? A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Love Taza – E and Me

Naomi arról osztott meg bájos képeket, hogyan öltözött össze ő és óvodáskorú kislánya, Eleanor – a bejegyzésben azonban valami (számomra) sokkal érdekesebb dologról írt. Megosztotta ugyanis a gondolatait ezzel a ritka eseménnyel kapcsolatban (azzal, hogy Eleanornak kedve támadt szoknyát venni, holott leginkább slamposan és fiúsan szeret öltözni), és hogy lányos anyukaként mennyit tanul önmagáról, amikor nagy önuralmába kerül nem kritizálni, sőt, támogatni a kislányát abban, hogy úgy legyen lányos, ahogy Eleanornak jólesik, nem pedig úgy, ahogy Naominak a legjobban tetszik.

Eszter’s offtopic – Fals jólmegmondás: az igazi nőnek nincs műkörme, régen a házasságok az égben köttettek, a gyerek meg a szabadban játszott!

Eszter ebben a bejegyzésben egy olyan témáról írt, ami engem is sokszor piszkál (és van is egy millió éve halogatott bejegyzésem talonban a témáról – ami, gondolom, nem fog már elkészülni ennyi idő után), ez pedig a bezzegelés témája. A bezzeg az én időmben az egyik legtipikusabb példája annak, amikor valamit (vagy valakit) lesöprünk és értéktelennek minősítünk – csak azért, mert más, mint ahogy megszoktuk, ahogy mi képzelnénk vagy ahogy nekünk tetszenek.

(A téma egyébként nagyon kellemesen rezonált bennem Taza gondolataival arról, hogy hagynia kell a kislányát a saját módján önmagának lenni – hiszen attól még, hogy nem úgy lányos, ahogy szerinte lányos egy lány, hogy nem pont olyan, ahogy ő elképzelte, hogy milyen lesz, amikor majd kislánya lesz, attól még ugyanúgy értékes és csodálatos. Sőt, épp attól olyan értéks és csodálatos.)

Olvassátok őket szeretettel, és ha van kedvetek, osszátok meg velem a ti kedvenceiteket az elmúlt időszakból!

A hónap kedvencei #7 – Sportcipős különkiadás

Az augusztus kedvencei bejegyzéssel adós maradtam – nem zárom ki, hogy a szeptemberi kedvencekkel együtt pótolom –, addig is viszont hoztam egy tematikus válogatást, mert úgy tűnik, most hirtelen mindenhol téma lett a sport, és olvastam néhány egyszerű, hétköznapi és őszinte cikket a témában. Megosztom veletek is, inspirálódjatok – hátha valaki a süppesztő nagy nyári melegek után új őszi szokásként a kültéri sportokhoz szeretne közelebb kerülni.

Sportcipő

Talk Talk Buttercup: How to compliment someone who is losing weight

Bogca arról írt, hogyan (ne) dicsérjünk olyanokat, akik az elmúlt időszakban nagyobb súlyfeleslegtől szabadultak meg, vagy más nagyobb változásokon mentek át. Mert még ha a legnagyobb jóindulattal hangzik is el, a “nézd csak, most már van is valami formád!” nem túl burkoltan jelzi azt, hogy “bezzeg eddig egy formátlannak, ormótlannak láttalak”.

NieNie Dialogues: Simple Steps

Stephanie azzal kapcsolatban osztotta meg az emlékeit, milyen nehéz volt visszatérnie a sporthoz a balesete után: hogy milyen fájdalmas élmény volt szembesülni azzal, hogy a teste már nem képes azokra a dolgokra, amik korábban természetesek és örömteliek voltak a számára.

Daily Dorothy: Futás kezdőknek

Dóri pedig a futással kapcsolatban írt egy szuper-szuper kezdőknek szóló programról és az élményeiről kezdő futóként. Mivel számomra mindig mumus volt a sportnak ez a formája (még mindig az), jó volt olvasni egy olyan élménybeszámolót, ami pontosan reflektál az érzéseimre.


Olvassátok őket szeretettel! Valamint ne feledkezzetek el róla, hogy a hírlevél feliratkozóknak őszindító ebook jár, ami pont az őszi szokásokkal, új szokások bevezetésével foglalkozik. Érdemes lecsapni a lehetőségre, mert már csak záros határideig lesz elérhető – októberre már valami mást tervezek.


IRATKOZZ FEL A HÍRLEVÉLRE!


{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Egy blogposzt születése


A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.


  

Az eheti VKP témája, egy blogposzt születésének bemutatása nagy izgalommal töltött el. Bár már sokféleképp feldolgoztam a témát – miért blogolok, hogyan született a blog, mi az alapvető kelléktáram, milyen a munkamódszerem –, de mindig nagy örömmel fogok neki újra, és igyekszem ezúttal megint egy másfajta szemszögből bepillantást nyújtani a kulisszák mögé. 

  

Az ötlettől a publikálásig

Egy cikk születése… *dobpergés*… egy ötlet születésével kezdődik. Az ötlet néha megtalál, néha viszont magamnak kell keresnem. Van, hogy a rendszeres rovatokból indulok ki, vagy kapott témákkal dolgozom (mint például a VKP kereteiben), de a gyakoribb az, hogy egy hétköznapi élményből (valami elgondolkodtat, valami megérint, valami megnevettet, valami felbosszant) születik ötlet. Gyakran merül fel bennem egy beszélgetés során – akár egy személyes beszélgetés során a férjemmel vagy a barátaimmal, munkatársaimmal, egy virtuális beszélgetés egy blog kommentjei közt vagy itt, a Kincsesfüzeten, vagy akár a saját magammal folytatott, papírra vetett belső monológok közben –, hogy “hm, erről írhatnék a blogon!”. Néha egy cikk széljegyzeteiből, kivágott részeiből születik önálló téma. 

Hogy hogyan jegyezzem fel a témákat, sokáig nagy fejtörést okozott. Még mindig hánykódnak ötleteim lapszéleken, a filofaxom hátuljában, a telefonom vagy az iPadem jegyzettömb alkalmazásában vagy a havi írós dokumentumomban, de nagy előrelépés volt, amikor Dóri blogtervező táblázatát kibővítettem egy új lappal, ahol egymás alá ömlesztve egy háromoszlopos táblázatban gyűjtöm az ide-oda lefickantott ötleteket. Itt helyet kap a témakör, amibe az ötlet sorolható (ajánló, házasság, fandom, stb.), az ötlet rövid leírása és a téma hosszabb, egy-két mondatos kifejtése, hogy ha egy hónap múlva beleolvasok, akkor is képet kapjak arról, mit is akartam kezdeni pontosan az adott ötlettel. Ez az új fül egyben tehermentesítette is a blogtervező táblázatot, ahová a naptárba most már tényleg csak azokat az ötleteket írom be a rendszeres rovatok mellé, amik kész vagy ígéretes félkész formában vannak. 

Hogy mikor melyik témával foglalkozom, leginkább hangulatfüggő. Ritkán esik meg, hogy ha törik, ha szakad alapon ráveszem magam, hogy megírjak egy cikket, inkább tetszés szerint válogatok köztük: amihez kedvet, ihletet érzek, azt veszem elő. Legtöbbször a friss ötletekkel foglalkozom, amik egy, legfeljebb két héttel korábban születtek, mert könnyebben találok kapcsolatot egy új ötlettel. A blogtervező táblázatba is felülre írom a friss ötleteket, a régebbieket pedig hagyom lecsúszni, mert a jobb cikkeket és a jobb írói élményeket úgyis a friss ötletek adják, ha nem foglalkozom egy ötlettel akkor, amikor friss, úgyis egyre kevesebb eséllyel lesz belőle cikk, akkor pedig már jobb, ha a látóteremben sem foglalja fölöslegesen a helyet.

Van, hogy azon kapom magam, hogy egy ötlethez tartozó cikket már fejben fogalmazok, ilyenkor általában nem vacakolok vázlatokkal, hanem azonnal a végleges verzió megalkotásába dobom be magam. Máskor nem születik meg ilyen könnyen egy cikk: még ha van is képem arról, hogy mi a mondandóm, nehezen áll össze a váz vagy a vázhoz nehezen gyűlik a tartalom. Vagy egyszerűen fogalmam sincs, hogyan fogjak neki. Ezekre az esetekre egy külön szekciót tartok fenn a havi dokumentumomban Kincsesfüzet vázlatok címmel. Itt kötetlenül és mindenféle igényesség nélkül, címszavakkal, töredék mondatokkal és belső monológokkal kezdem felderíteni, mi is kaphatna helyet a cikkben és milyen formában, szerkezetben.

Hogy mulassatok kicsit, megosztok néhány gyöngyszemet ennek a cikknek a vázlatából.

“Oké, ott van az ötlet, valahogy ráveszem magam, hogy foglalkozzak vele. Néha rögtön írom, néha vázlatolom. Havi doksi, nanós tapasztalatok, sok duma, kis igényesség. Ez is egy ilyen vázlat. Ja, amúgy ebből a vázlatból is lehetne egy kiragadott példa a cikkben. Heló, olvasók.”

“Hát ez így elég lapos, valamit még kéne írni ide.” 

“Mennyi időn belül születik meg? Hát, jobb, ha minél gyorsabban. Mostanában szinte csak hétvégente írok (na basszus, most épp pont nem, boldog keddet!). Na mindegy, nagy általánosságban hétvégén. És jobb, ha minél hamarabb, jobb, ha az adott hét friss ötleteiből gazdálkodom, mert egy régebbi ötlet már sokkal kisebb eséllyel cikkeződik. (Jah, cikkeződik, gratulálok.)”

“Mennyi idő megírni egy cikket? (…) Meh. Mittudomén.”

“Na, kezd lassan összeállni.”

Ha a fejemben körvonalazódott a cikk, már lineárisan írok, az elejétől a végéig dolgozom ki a témát, nem ugrálok részek és bekezdések között. Miután a vázlatból egy, vagy legfeljebb két-három nekifutásra megszületett a cikk, átolvasom, apróbb javításokat eszközlök, illusztrációt keresek hozzá a Tumblr gyűjteményemből, bemásolom a WordPress alkalmazásba és beidőzítem. 

A cikkeimnek sajnos nem túl sok utóéletet biztosítok: közvetlen a megjelenésük után Facebookon megosztom őket a személyes oldalamon és egy-két csoportban, de ezen kívül sok törődést már nem kapnak. Ez egy olyan terület, ahol úgy érzem, fejlődnöm kell.


Hétfőtől vasárnapig

A munkamódszerem folyamatosan változik, alakul, idomul. A napi tizenöt perc írást továbbra is tartom, de mivel időközben elköteleztem magam a mindennapos naplóírás mellett is, ezért a tizenöt percet gyakran erre használom fel. 

Bevezettem viszont egy új írói szekciót az időbeosztásomba, amit “blogger műszak”-nak becézek, és azt a célkitűzést takarja, hogy a szabadnapjaimon napi 4 órát töltsek el a bloggal (írással, ötleteléssel, kutatással, művelődéssel, stb.), mintha ez lenne a hétvégi másodállásom. Nagy vonalakban az a felismerés ihlette ezt az új próbálkozást, hogy nem várhatom el, hogy az írás egyszer a főállásommá váljon, ha még csak másodállásként sem vagyok hajlandó tekinteni rá, egy álláshoz járó munkafegyelemmel és fix időbeosztással, azzal a ténnyel, hogy akkor is fel kell kelni, fel kell öltözni, nekifogni és eltölteni vele az adott napi munkaidőt, ha aznap a legkevésbé sem érzem ihletettnek magam, stb. 

Az új heti beosztásom a blog szempontjából tehát nagyjából úgy fest, hogy hétfőtől péntekig ötletelek, feljegyzem az eszembe ötlő témákat, foglalkozom az olyan fix rovatokkal, mint például a Hálás hétfő vagy az újonnan született Dióhéjban, és ha belefér, a napi 15 perc írásból is szánok valamennyit a blogra. Péntek esténként előre felkészülök a hétvégi blogger műszakra: átfutom a hét friss ötleteit, a virtuális és papíros lapszéli legyzeteket összegyűjtöm a blogtervező táblázatba, amelyik ötletekhez csak címszavakat írtam fel, ott próbálok néhány mondatnyi kifejtést hozzáfűzni, és az adott hét friss és az előző hét még érdekes témái mellé felírok még néhány ötletet, hogy mivel tudnám kitölteni a napi 4 órás blogger műszakot a blog érdekében (például TED videók böngészése blog, írás, marketing témában, hogy művelődjek, Photoshop ecsetszettek és betűtípusok keresése, hogy több és jobb saját képet tudjak tenni a blogra, marketing ötletelés, stb.). 


Szombaton és vasárnap
aztán reggel, amint tudom, ráveszem magam, hogy legalább egy rövid etappal nekifogjak a blogger műszaknak. Fogom az időzítőmet, beállítom 4 órára, és elindítom a visszaszámlálást. Amíg a bloggal – cikkekkel vagy a bloghoz kapcsolódó témákkal – foglalkozom, az óra pörög, ha nem, akkor befagyasztom a visszaszámlálást. Megjegyzem, hogy elég szigorú vagyok magammal ebben az ügyben, mivel egy átlagos munkahelyen beleszámít a munkaidőbe, amíg kimegyünk a mosdóba vagy elfogyasztjuk a tízórainkat, de nálam nem, így a 4 órás blogger műszakom általában jócskán túlnyúlik a 4 órán, néha pedig addig húzom az időt, míg végül kitölti a napot. De nem bánom – szívesen foglalkozom a bloggal a szabadidőmben, és büszkévé tesz az, hogy egyre komolyabban és tudatosabban állok hozzá ehhez a munkához.

A többi VKP-s blog kulisszatitkait itt olvashatjátok:

Ha pedig valamire még kíváncsiak vagytok a Kincsesfüzettel és a munkámmal kapcsolatban, kérdezzetek bátran!

A hónap kedvencei #3

Adós maradtam az áprilisi kedvenceimmel, de most pótolom.


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Áprilisban nem sokat kalandoztam új blogok felé, így külön blogajánlót nem írok már, Dóri, Szilvi, Via és Naomi blogjáról is írtam már ajánlót. Jöjjenek tehát a kedvenc cikkeim!

Daily Dorothy – Mitől indul jól a napom?

Dóri ezúttal a reggeli rutinjáról és a reggelt megkönnyítő apróságokról írt a tőle megszokott könnyed stílusban. 

“Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom azokat a reggeleket, amikor az ébresztő óra csörgésére válaszul az az első gondolatod: “csak még 10 percet hadd aludjak“. Nos, ha nem is indul így minden reggelem, azért megesik. És általában meg is adom magamnak azt a plusz 10 percet. Ha lejárt, akkor viszont nincs mese, kelni kell, de higgyétek el, nem is olyan nehéz :)”

Pillecukor blog – Instant zabpehely-mix rohanós reggelekre

Dóri cikkével kéz a kézben Szilvi zabpehely-mixes bejegyzése meghozta a kedvemet ahhoz, hogy minden nap reggelizzek. Azóta már saját zabpehely-mixet is tartok készenlétben, sőt már joghurtból is feltankoltam, hogy még tartalmasabb legyen a nap első étkezése (muszáj is, mert van, hogy a nap második étkezéséhez este hatkor jutok el…), és micsoda különbség! Köszönöm, Szilvi és Dóri!

“Elsőként úgy gondoltam, hogy egy reggeli randevúra invitálom a zabpelyhes zacsit, aztán majd később jöhet a haladó szint, azaz a sütés, főzés ezzel az alapanyaggal :) Azt tudni kell rólam, hogy a gyorsan elkészíthető (nem szeretek sokat pepecselni), de ugyanakkor ízletes reggelik híve vagyok, s eddig bizony nem fordítottam sok figyelmet arra, hogy valamennyire egészséges is legyen.”


Love Taza – The 3 Biggest Things I’ve Learned to Make Motherhood Easier With 3

Ebben a hónapban valahogy csőstül jönnek velem szembe a babás témák, és nem a legjobb fajtából. Túl sok olyan cikk talált el, amik iskolapéldái voltak annak a szomorú jelenségnek, hogy egy nőnek egy nő a legnagyobb ellensége… Hihetetlen, mennyire gyökeres reflexünk az, hogy ha nőként egy nővel találkozunk, rögtön támadási pontot keressünk rajta. 
Ezért, bár nem egy világraszóló téma, de elhoztam Naomi Davis egy cikkét, ami a három legfontosabb dolgot szögezi le, amit három lurkó nevelése mellett megtanult, ezek pedig címszavakban: fogadd el a segítséget, utasítsd el a trollkodást és tarts szünetet. 

“motherhood is full and blessed and beautiful and i’ll say that until i’m blue in the face, but not every moment is that way. “

Urban:Eve – Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

Via cikke, amiben felkutatta az olyan gyerekkori kincseket, mint az első házi feladatos noteszei és határidőnaplói, olyan lavinát indított el, amiről még fogtok hallani itt a blogon.

“Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni – általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… (…) Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.”

A hónap kedvencei #1

A Magyar Bloggerek Közösségében merült fel az ötlet Facebookon, hogy hónap végén emlékezzünk meg a hónap kedvenc cikkeiről, amiket más blogokon olvastunk. Ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, bár én elég kevés blogot olvasok rendszeresen, de talán így is találtok hasznos csemegét az olvasmányaim között.

DailyDorothy – A könyv nem szent

Dóri blogja viszonylag fiatal, de az első perctől megszerettem. A friss, könnyed stílus, amit a blog kinézete sugall, a cikkeiben is megvan. Hétköznapi témákról ír, mint az olvasmányélményeiről, a kézműves projektjeiről vagy receptekről, a cikkei könnyen emészthetőek, igényesek, és mindig van bennük olyan egyedi gondolat, ami miatt úgy érzem, hogy érdemes volt elolvasni, nemcsak egy ezerszer olvasott sablont kaptam, bármilyen hétköznapi témához nyúl is. Dóri emellett gyönyörű saját fotókkal illusztrálja a bejegyzéseit, és néha ír a fotózással kapcsolatos tapasztalatairól, tippjeiről is.

Korábban már jóízűt értekeztünk vele arról, hogy a (papírra nyomtatott) könyv nem szent, a könyvolvasó pedig nem szentségtörés. A most választott cikke pedig ezt a témát ötvözi egy maroknyi izgalmas fotóprojekt kulisszáinak megosztásával.

A könyv nem szent – Hogyan tettem tönkre egyet?

“Ha pedig egy könyv tartalma értéktelenné válik a szemünkben, akkor miért ne használhatnánk fel arra, hogy valami olyat készítünk, amit viszont annak tartunk?! Egy szó mint száz, tönkretettem egy könyvet azért, hogy jó fotókat készíthessek. És abszolút nem bántam meg.”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


Urban:Eve – Ennél zöldebb könyvklub

Via blogjáról, az Urban:Eve életmód blogról már többször zengtem ódákat, de akit elkerült volna, annak a kedvéért leírom, hogy minden lánynak, nőnek, asszonynak ajánlom Via blogját, bármely korosztályból, mivel a női hétköznapok témáinak igen széles skálájával foglalkozik és ad tanácsot, ötletet vagy lelki segélyt szinte bármilyen témában, ami egy nőt érdekelhet. (Amire pedig nem találni választ a blogján, azt nyugodt szívvel meg lehet tőle kérdezni hozzászólásban, e-mailben vagy tumblr-en, mert Via levelesládája és szíve mindig nyitva áll az olvasói felé.) Via a könyvéről is írtam már, ahogy a könyvklub beharangozójáról is hoztam ajánlót, de nem tudom megállni, hogy az Ennél zöldebb könyvklub sorozat első része ne kerüljön fel a kedvenc cikkeim listájára is ebben a hónapban.

A könyvklubhoz egyébként egy kihívás is tartozik a Molyon, ami a blogbejegyzésektől függetlenül arra bíztat, hogy az év első felében olvassuk el együtt Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét, és fejezetenként legalább egy gyakorlatot végezzünk el.

Mihez kezdjek? – Ennél Zöldebb Könyvklub 1.

“Azt tapasztalom (a könyv megjelenése óta pedig különösen ki vagyok erre hegyezve), hogy nagyon sokan azért nem indulnak el, mert gyűjtögetnek. Célokat, álmokat, információt, aztán mindezeket fejben összerendezik, és azt mondják: ó, hát ez még mindig nem elég jó terv, majd ha teljesen tökéletesre kitaláltam, akkor majd elkezdem. (…) Persze az egész mögött egy dolog van: a félelem. (…) Azt kérem csak, hogy tedd meg a kezdő lépést. Fedezd fel, hogy milyen is lehetne. Nem most kell eldöntened, hogy arra mész-e.”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


LoveTaza – Nursing

Naomi Davis egy mormon mami blogger, aki New Yorkban él a férjével és három kisgyermekével. Főállású anyuka, blogger és amatőr fotós, a cikkei pedig jórészt a családi élet dolgairól szólnak. A gyermekeiről és a családi életükről készült képekből, a megosztott momentumokból és gondolatokból csak úgy árad a szeretet és az életöröm, ezért szeretem akkor is böngészni a blogját, ha olvasni nincs kedvem, de már a képei is hihetetlenül feltöltenek.

Naomi harmadik kis manója Karácsony előtt született, és ennek apropóján az egyik nemrégiben íródott cikke a szoptatásról szól. De hogy mivel is érdemelte ki ezt a kiemelt helyet itt az ajánlómban egy ilyen témájú cikk, amikor nemcsak hogy nem szoptatok, de még a baba-téma is roppant távol áll tőlem (itt a blogon és odakint az életben egyaránt)?

Naomi blogjában, az írásaiban, a képeiben és a gondolataiban azt szeretem igazán, hogy nem tagadja meg a rossz élményeket, de mindig igyekszik tudatosan a jókra fókuszálni. Nagyon jó példája ennek a látásmódnak ez a cikk, amiben közvetlenül és őszintén ír arról, hogy mik voltak számára az anyaság nehézségei, és hogy ennek fényében mennyire hálás azért, ami viszont más nők számára nehézség, számára pedig könnyed és örömteli élmény, ez pedig a szoptatás.

Naomiban azt kedvelem még, hogy bár mormon mami blogger, nem ez az első gondolatom róla, hanem egyszerűen az, hogy egy belevaló, életvidám, trendi New York-i nő. Így tetszett az is, ahogy a divattippjeit osztja meg a kismamákkal, és ugyanilyen könnyed és őszinte módon ír arról, hogy bár nagyon fontos neki a visszafogott megjelenés és viselkedés, milyen mókás élményeket sikerült szereznie a nyilvános szoptatás során.

Nursing

“for example, i’m not one of those lucky ladies who blinks and suddenly is pregnant, or has had birth experiences i have all loved. when someone starts talking about how “…and then i was pregnant with twins and we weren’t even trying!” or, “and then i pushed once after my water broke 5 minutes beforehand and there was my baby!” i try to make myself feel better by telling myself, “well naomi, you’re basically a milk maid, so at least you have that!” so i know it can be hard to talk about or listen to others talk about these sorts things. but acknowledging everyone has her own trials and that nursing is different for everyone, i’d love to share a few of my own experiences and things i’ve learned along the way in case they might be helpful for anyone else!”

A cikk többi részét itt olvashatjátok.


Pillecukor – Napzárta

Végezetül pedig, bár nem cikk, hanem rovat és nem is ebben a hónapban indult, mégis szeretném megosztani veletek a Pillecukor blog Napzárta rovatát.

Szilviről már írtam nektek ezen a héten, hiszen ő a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás gazdája, emellett pedig a Pillecukor életmód blog írója. Nemrégiben osztotta meg a blogján a gondolatait, érzéseit azzal kapcsolatban, hogy egy kritikus kommentelő troll módjára pellengérre állította a blog színvonala és ötlettelensége miatt.

Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem az, hogy nem csak arra van szükség – a blogvilágban és az életben sem –, hogy mindenki minden nap valami csodálatosat, forradalmit, világrengetőt alkosson. Az életünk nagyobbik része apró dolgokból áll, és bármennyire nem akarjuk ezt elismerni, az időnk nagyobbik részében mindannyian olyasmit teszünk, amit már millióan megtettek előttünk – legfeljebb egy kicsit másként, egy kicsit a magunk módján.

És ez nem tragédia – sőt. Ebben kell igazán nagyszerűnek lennünk, és paradox módon néha az a legnagyobb újítás, a legmerészebb ötlet, ha merünk olyan apróságokkal foglalkozni, amik fölött elsiklik az, aki csak a nagy dolgokat hajszolja.

Ennek pedig egy remek példája a Pillecukor blot Napzárta rovata, ami minden este megállásra késztet egy-egy egészen apró és hétköznapi dolog felett.

Napzárta

“Mi ez? A Napzárta egy olyan NAPI rovat, amely során minden este felteszek egy kérdést, amire vagy hosszan, vagy pedig röviden fogok válaszolni és ami a legjobb – és amit nagyon szeretnék -, hogy ti is beszállhattok, nagyon örülnék neki, ha ti is megválaszolnátok őket :) A rovat lényege, hogy megőrizzük azokat a pillanatokat, élményeket, érzelmeket, amik mellett sokszor elmegyünk, elfelejtjük, ha pedig valami rossz volt, akkor visszaolvasva még tanulhatunk is belőle :) Reményeim szerint ez megtanít a rendszerességre, hogy nyitott szemmel járjak a világban, s még akár jól is szórakozhatok/szórakozhatunk közben :)”

A rovat cikkeit itt olvashatjátok.


Nálatok mik voltak a hónap kedvencei? – Itt a Kincsesfüzeten, vagy máshol?

Boldogságterv #14 – A nem tervezett terv

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Általában nem vagyok az a típus, akinek a nagy volumenű évértékelés, tervezés és újratervezés együtt jár az újévvel, ez nálam inkább spontán módon szokta felütni a fejét a legváratlanabb időszakokban. Micsoda váratlan volt tehát, hogy idén pont újévkor fogott el ez a hangulat!… Úgyhogy ennek örömére úgy gondoltam, a január témája legyen az értékelés és tervezés, és az, hogy az életem szervezése, a tervek készítése hogyan vihet közelebb a boldogsághoz.

Cikkajánló: tervezz Viával és Dórival!

Kezdetnek ajánlanék két cikket, amik mostanában megmozgattak a tervezéssel kapcsolatban.

Így tervezem meg 2015-öt (Via, Urban:Eve) – Ebben a cikkben Via részletesen ír arról, hogyan fektetik le ők a férjével az üzleti és személyes céljaikat, hogyan vázolják fel a terveiket és hogyan osztják el azokat az elkövetkező időszakra.

Tervezd meg a blogbejegyzéseidet! – Letölthető tervezővel (Dóri, Daily Dorothy) – Dóri teljesen elkápráztatott ebben a cikkben, amikor bemutatta, ő hogyan tervezi előre a blogbejegyzéseit – akár egy évvel. A cím nem hazudik, elsősorban bloggereknek ajánlom, nekik viszont nagyon jó szívvel.

Tiszta lappal

Nem kifejezetten tervezőeszköz ugyan, de tavaly év elején belefutottam tumblr-en néhány olyan képbe, amik azt üzenték, hogy gondolj az évedre úgy, mint egy könyvre. Ma van az x-edik napja – hol tartasz benne vajon? A bevezetésnél, a fordulatoknál, a befejezésnél? Felpörgött már a történet vagy ideje volna valami csavart vinni bele, hogy izgalmas olvasmány legyen?

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2015/01/img_0827.jpg

Az év elején még csak legyintettem ezekre a bejegyzésekre, mondván, hogy ó, ugyan, minek izgulni azon, hogy még nem mutathatok fel semmit, ha az évem egy könyv lenne, még a tartalomjegyzéken és a köszönetnyilvánításon sem lennénk túl! Év közben aztán nagyon sokszor fejbekólintott, amikor megláttam a két- majd háromjegyű oldalszámokat, és amikor rádöbbentem, hogy bizony, az évem főhőse már nyakig elmerült a történetben, sőt, ideje volna, ha valami végcél és tanulság kezdene formálódni a szeme előtt.

Mivel tavaly ekkora hatással volt rám ez a véletlenszerűen fel-felbukkanó emlékeztető, arra gondoltam, idén megpróbálom önmagamnak feldobni, ha nem is minden nap, de időről időre a jelzést: ma lapoztam a 365 oldalas könyv x-edik lapjára – hol tartok most, hogyan alakult eddig a történet, mit szeretnék, merre menjen tovább? (Ezek a kis útjelzők a többi hétköznapi élményemmel együtt követhetők az Instagram fiókomra feliratkozva: @timi_kincsesfuzet)

Ti készítetek terveket 2015-re?