Boldogságterv #5 – Hárman utazunk a buszon: én, a férjem és Isten

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem és havi témák segítségével igyekszem elmélkedni a boldogságról és az élet dolgairól. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt találjátok

Az októberi témám a “spiritualitás a gyakorlatban”, pontosabban az ima, mint egy gyakorlatias spirituális tevékenység becsempészése a mindennapjaimba. A hit témakörét eredetileg az adventi időszakra tartogattam, de az ima kérdése két olvasmány nyomán is megihletett a közelmúltban, és más dolgok is közrejátszottak abban, hogy előre hozzam mostanra a témát.

Hárman utazunk a buszon: én, a férjem és Isten

Amikor rájöttem, hogy az új lakóhelyünk miatt a napi ingázási időm csaknem három órára nő, rögtön eldöntöttem, hogy ezt a hirtelen jött, újszerű holtidőt valamilyen építő módon kell kitöltenem.

Eleve nagy ajándéknak tartom azt, hogy reggel és este is a férjemmel együtt utazom: míg eddig csak alva láttam reggelente, amikor kiosontam a szobából, most együtt kelünk az ébresztő hangjára, együtt készülődünk, együtt megyünk ki a buszra, együtt utazunk egy jókora szakaszon oda és vissza, és együtt érünk haza este. Ezen kívül a napokban rácsodálkoztam magunkra, hogy hiába vagyunk lassan tíz éve együtt, még mindig olyanok vagyunk, mint a friss szerelmesek: sustorgunk, összebújunk, megcirógatjuk egymást, kéz a kézben utazunk. Most, hogy az együtt töltött időnk drasztikusan megnőtt az ingázással, egy kicsit fel is pezsdültünk, és méginkább fókuszba került nálam az, hogy mennyire jó összhangban vagyunk.

Annyira viszont már nem új a kapcsolatunk, hogy napi három órát csiviteléssel ki tudjunk (vagy akarjunk) tölteni minden nap (meglepő, de egy idő után még nekem is elapad a beszélőkém), és nem is a teljes vonalon utazunk együtt, így a három órát nemcsak az egymással töltött minőségi idő foglalja le. Állandó társam továbbra is a Kindle ebook olvasóm és a telefonom, rajta a zenéimmel és a mobil internet kapcsolattal. Így utazás közben olvashatok könyvet, böngészhetem a netet (például a konferenciai beszédeket), írhatok cikket, vagy csak hallgathatom a zenét és elmélkedhetek kifelé meredve az ablakon. (Tömött buszon, ahol legfeljebb az ajtónak szorítva van egy zsebkendőnyi állóhelyem, úgyis csak ez utóbbi lehetőségem van.)

Más szóval, napi három óra ingázás remek alkalom arra, hogy minőségi időt töltsek el önmagammal, a férjemmel és Istennel.

A zene gyümölcse az ima

Teréz anya egyszerű útjának első lépése szerint “a csend gyümölcse az ima”. Gondolkodtam a csend értelmezésén ebben az egyszerű képletben, és arra jutottam, hogy a hangtalanságnál fontosabb a belső csendesség: az elhatárolódás a mindennapi gondokat, teendőket, kérdéseket körüldongó gondolatoktól, eltávolodás a nyüzsgéstől, ami akár belül van, akár kívülről körbevesz.

Az októberi témám másik “védőszentje”, Marla Cilley (a “FlyLady”) is leírja a könyvében, hogy az ő mindennapos reggeli áhitatának, Istennel töltött minőségi idejének a szerves része a zene. Chris Baty, a novemberi regényíró kihívás guruja pedig azt tanácsolja, hogy aki el akar mélyedni (az alkotás folyamatában), de nem tudja magára zárni az ajtót és kirekeszteni a külvilágot, az tegyen fel egy fülhallgatót (akár zenével vagy anélkül), mert ez nemcsak fizikailag és lelkileg határolja el a külvilágtól, de egyértelmű üzenet is arról, hogy “most nem vagyok itt”, és önmagában is felér egy “ne zavarj!” táblával.

A zene számomra is jó partner az ellazulásban, elmélyülésben, akár csend van körülöttem, akár zaj, és egy emberektől zsúfolt buszon nagy segítséget jelent az elhatárolódásban is.

Az ima gyümölcse a hit

Az imában számomra az egyik legnagyobb kihívást az ima formátuma jelenti – egészen pontosan az, ha elkezdek töprengeni az ima formátumán. Írtam már, hogy praktikus megközelítésben az ima nem más, mint a hálaadásnak, a célkitűzésnek, a sugallat igényenek és a terhek elengedésének szavakba szedett formája, méghozzá a sikeres kívánság jellemzőivel: azzal a tudattal, hogy a kéréseink célba értek és már csak idő kérdése, hogy a megfelelő pillanatban és a megfelelő formában a válaszok eltaláljanak hozzánk. Ugyanakkor arról is elmélkedtem már, hogy sokkal könnyebb ahhoz imádkozni, aminek arcot tudunk adni – viszont itt esem folyton a racionalitás csapdájába, hiszen egy részről könnyebb egy személyhez címezni az imáimat, de minél többet gondolkodom rajta, létezhet-e valójában ilyen személy, annál kevésbé hiszek benne. Ez egy róka fogta csuka helyzet a számomra.

Teréz anya egyszerű útjának következő lépése viszont elgondolkodtatott ebben az ügyben is. Eszerint “az ima gyümölcse a hit”. – Az ima gyümölcse a hit, nem pedig fordítva. Tehát annak, hogy tovább lépjünk az egyszerű ösvényen (amelynek a végén egyébként nem Isten áll, hanem a béke), nem feltétele a hit. Ha pedig ez így van, akkor az Istenről alkotott véleményemnek tulajdonképpen semmi dolga nincs az imáimmal.

Az imákhoz (és egyben Istenhez) való viszonyomat egyébként sokáig meghatározta, hogy hiába kaptam vallásos oktatást, a családomban nem volt olyan valódi hívő, aki valódi párbeszédet folytatott volna Istennel. Megtanultam, hogy evés előtt magunkban elmormoljuk az Édesjézus-légyvendégünk kezdetű mondókát, elalvás előtt pedig az Énistenem-jóistenem-lecsukódik-máraszemem kezdetűt, és miután kötelező volt a részvétel a vasárnapi miséken, az ott elhangzó verseket is jól ismertem, de ebben ki is merült az imákról szerzett tapasztalatom. Most már tudom, hogy később az évek során másféle imákat is megtanultam, még ha akkor nem is imáknak hívtam őket, hanem meditációnak, de ahogy most látom, szinte mindegy is a terminológia: hogy vizualizációval küldjük el a kéréseinket az Univerzum felé, hogy a tudatalattink megszemélyesített képviselőin keresztül szólítjuk meg a Kollektív Tudattalant, vagy imádkozunk Istenhez. Az egymással helyettesíthető kifejezések végső soron ugyanazt takarják: a személyes mondandónkkal megszólítunk valamit, ami hatalmasabb nálunk.

A terminológia tehát szinte lényegtelen bizonyos szempontból, de lényeges abból a szempontból, hogy nem árt megtalálni azt a formát, ami a legjobban illik hozzánk, ami a leginkább megkönnyíti számunkra ezt a megszólítást. Sok helyen tanultam már sokféle meditációt, és mindegyik nagyon hasznos volt, egyenként és együtt is sokkal messzebbre vittek, mint az, hogy álmomból felriasztva is el tudom mondani a Miatyánkot. Mégis, valahogy egyik sem illett hozzám egészen.

Bár szigorúan véve a mormonok nem keresztények (még ha annak is vallják magukat), a keresztényi gyökerekhez kapcsolódó első igazi imákat tőlük tanultam. Ezek a tört magyarsággal beszélő fiúk voltak az elsők, akik a társaságomban, a fülem hallatára hangosan is kimondva úgy szólították meg Istent, hogy valóban hittek benne, hogy Isten hallgatja őket. Még a hívő keresztény ismerőseim sem mondtak soha személyes imákat a jelenlétemben hangosan, tehát lényegében soha nem hallottam azelőtt senkit Istennel beszélgetni. Ez pedig, a hitvilágomtól függetlenül egy meghatározó élmény volt a számomra. Olyannyira, hogy amíg a tanult meditációs technikák önmagukban továbbra is idegenül hatnak, addig a mormon fiúktól tanult imakezdő és imazáró formulákat egészen természetesen tudom alkalmazni.

Persze, ahogy írtam, sokszor a 22-es csapdájába esek, ha elkezdek töprengeni rajta, helyes-e, szabad-e, értelmes-e valakinek, aki nem hisz Isten személyében, úgy kezdi az imádságait, hogy megszólítja Istent. De amellett, hogy ez sem más, mint bármelyik meditáció-indító technika, amit tanultam (egy formula, egy rituálé, ami segít a megfelelő tudatállapotba helyezkedni), Teréz anya által is igazolva érzem magam: nem a hit gyümölcse az ima, hanem az ima gyümölcse a hit – tehát nem az ima feltétele a hit, hanem a hit feltétele az ima.

Ti mit gondoltok az imáról?

Reklámok

NaNoWriMo – Készülj, mindjárt itt a november!

Már csak két hét és kezdődik a november, és vele együtt a minden évben visszatérő nagy kaland: a regényíró hónap, a NaNoWriMo.

Tavaly is írtam már (még ha nem is lett újraírásra és publikálásra érdemes a végeredmény), de idén az átláthatóság jegyében regisztráltam is az oldalon, így az előrehaladásom követhető lesz, a profilomat itt találjátok: nagytimi58.

Aki szeretne belevágni, de bátortalan, ötlettelen, vagy nem is tudja, hogyan fogjon hozzá, az olvassa el a tavalyi cikkeimet a témában:
Novemberi regényíró kihívás (1. rész)
Novemberi regényíró kihívás (2. rész)
Novemberi regényíró kihívás – vágj bele!

Aki bíztatásra, támogatásra, társaságra vágyik, az látogassa meg a magyar régió fórumát:
NaNoWriMo.org / Magyar Régiós Fórum

Én már nagyon várom a novembert – és ti?

Hogyan írjak regényt? – Munkamódszert keresek

És mééég mindig a regényírás a téma a blogon. Látszik, hogy bolygat a téma. Mégpedig azért bolygat, mert nem találom a sikerre vivő munkamódszeremet.

Stephen King szerint ne rágódjunk sokat a témán és a cselekményen, hiszen az élet sem sokat rágódik az ilyesmin. Csak indítsunk el egy történetet, írjunk meg egy első vázlatot zárt ajtók mögött, majd egy ideális olvasóval konzultálva írjuk újra.

Randy Ingermanson szerint vegyünk egy bármilyen egyszerű alapötletet, szerkesszük nagy körültekintéssel egy átfogó vázlattá a cselekményt, és maga a történet ezután szinte már megírja magát.

Chris Baty szerint csak tűzzünk ki egy napi penzumot, tartsuk mozgásban a szószámlálót, és a többivel ráérünk később foglalkozni.

Ti megtaláltátok már az ideális munkamódszereteket, amivel nagy projekteken rágjátok át magatokat? Hogyan találtatok rá?

Novemberi regényíró kihívás – vágj bele!

Már csak egy nap van hátra a novemberi regényíró kihívás, a NaNoWriMo kezdetéig.

Mivel töltsd az utolsó napodat a kihívás előtt?

– Ellenőrizd le, megvan-e minden kelléked! A legfontosabb, hogy legyen eszközöd, amivel írsz, és módszered a szavak számlálására. A többi kellékről (A Toll, a totem, a jegyzetfüzet, a két szentírás, stb.) írtam a NaNoWriMo cikkem első részében.
– Bizonyosodj meg róla, hogy a napirendedben elhelyezted az írás periódusait!
– Öleld meg a családtagjaidat, biztosítsd őket a szeretetedről, és mondd el, mennyire sokat jelent a számodra, hogy támogatni fognak a kihívás során!
– Legyen otthon kávéd, teád, csokoládéd, vagy bármilyen más serkentő szer, amiben hiszel, és nem nyírja ki a szívedet a hónap végére!
– Tankolj fel rágcsából!
– Ha nem hiszel a csapvízben, gondoskodj róla, hogy elegendő folyadék álljon rendelkezésedre!
– Mosogass el és tegyél be egy mosást! Komolyan, később még hálás leszel ezért.
– Aludd ki magad!

Ha csak most találtál rá a kihívásra és arra gondolsz, milyen kár, hogy így elkéstél, talán majd jövőre…

… akkor van egy jó hírem: nem késtél el! Tökéletesen időben vagy, hiszen a kihívás november elsején kezdődik.

A legfontosabb, amit tenned kell: határozd el, hogy képes vagy rá, hogy megírj egy regényt egy hónap alatt, és ezt meg is fogod tenni most, 2012. novemberében. Ez azt jelenti, hogy elhatározod, hogy naponta átlagosan papírra/képernyőre vetsz 1667 szót egy hónapon át.

Ez szinte az egyetlen dolog, amit meg kell tenned, hiszen akár hiszed, akár nem, ez már elegendő ahhoz, hogy teljesítsd a kihívást. De azért adok egy gyorslitát, amivel megkönnyítheted az indulást:

– Gondold át, hogy milyen tevékenységekről tudsz lemondani egy hónapon át a kihívás javára! (A tévénézés, olvasás, internetezés idejének megnyirbálása a legkézenfekvőbb, utána jöhet a többi!)
– Helyezd el a napirendedben az írást!
– Gondoskodj íróeszközről és szószámlálóról!
– Tankolj fel serkentő szerekből (kávé, tea, csokoládé) és rágcsából!
– Pihenj!

De még mindig fogalmam sincs, hogy miről írjak!

Na és? Emlékszel? No plot? No problem! – Nincs cselekmény? Nincs gond!

Ha van egy hozzávetőleges képed a történetedről – miről fog szólni, milyen világban, milyen időben játszódik, milyen lesz a stílusa, hangulata, kik a szereplőid -, akkor szuperhős vagy. Ha ebből csak egy-kettőről van fogalmad, az is több, mint csodálatos.

Ha abszolút a nullán állsz és azt sem tudod, hogyan fogj hozzá, próbálok adni pár ötletet az induláshoz.
– Kapcsolj valami zenét. Hunyd le a szemed, hagyd, hogy csapongjanak a gondolataid, és várd, hogy megjelenjen valamiféle kép a szemed előtt. Mi ez a kép? Egy virágos rét? Egy harcmező? A gyerekkorod egy részlete? A világűr? – Akármi is az, kezdj el írni erről!
– Emelj le egy könyvet a polcról (a kedvenc regényedet vagy egy véletlenszerű kötetet, mindegy), csapd fel valahol, és bökj rá egy mondatra. Ez lesz a kezdőmondatod – voilá, elkezdtél egy regényt! Írd tovább, a többi pedig majd kialakul.
– Nézd meg valamelyik videómegosztó portálon egy film vagy sorozat előzetesét, amit nem ismersz, vagy egy rajongók által készített zenés videót erről, és próbáld meg kitalálni, miről szól a történet! Biztosíthatlak, hogy olyan messze fogsz állni a valóságtól, hogy a plágium vádja nélkül nyugodtan elkezdhetsz dolgozni ezen a történeten úgy, mint a saját ötleteden.
– Álmodtál valami izgalmasat mostanában? Kezdj el írni erről!
– Alkalmazd a laterális gondolkodásnál leírt regényötlet gyakorlatot!

Jelentkezz be!

Bármikor nekivághatsz az egy hónapos regényíró kihívásnak, hiszen ez a verseny önmagad legyőzéséről szól. De ha olyan szerencsés vagy, hogy novemberben vállalkozol rá, ne szalaszd el a lehetőséget, és csatlakozz a közösséghez!

– Regisztrálj a NaNoWriMo oldalán!
– Hozd létre a regényedet! (Ha még semmi ötleted nincs a témát vagy a címet illetően, ne búsulj. Legyen a regényed címe “az én fantasztikus regényem” – bármikor megváltoztathatod.)
– Időnként frissítsd a szavak számát!
– Az adataidnál állítsd be régióként Magyarországot!
– Köszönj be a magyar fórumra!
– Ha mégsem fogadod meg a tanácsomat a korai lefekvésről, akkor nézz be az online Kick-off bulira 31-én este!

Az idei évben nyugati szomszédunk, Ausztria kihívta a magyar csapatot egy barátságos szóháborúra, amelynek lényege, hogy a kihívás lezárultával összemérik a két csapat egy főre eső szószámát. Gyarapítsd te is az ország érdemeit minden egyes leírt szavaddal!

A hosszú hétvége

Különösen szerencsés ez az év, hiszen a regényíró kihívás időszaka négy szabadnappal indul. Négy szabadnap! Ez az írók Kánaánja! Használd ki, és írj-írj-írj! A napi átlag 1667 szó, ezzel teljesíthető a kihívás, de igyekezz meghaladni ezt az első napokban. Sőt, a harmadik hétre ajánlott 6000 szavas titkos fegyvert is bevetheted rögtön az elején, hogy elképzelhetetlen előnnyel indulj. Később még hálás leszel ezért, talán hálásabb, mint egy pár tiszta zokniért.

Vágj bele!

Bárki képes rá, hogy egy zsáknyi kifogást találjon, hogy most éppen miért nem alkalmas az idő. Ahogy, akár hiszed, akár nem, bárki képes arra is, hogy elhatározást tegyen, nekivágjon a nagy kalandnak, és egy hónap alatt megírjon egy 50000 szavas regényt. Bárki. Te is. Vágj bele!

Novemberi regényíró kihívás (2. rész)

Nemrég írtam a novemberi regényíró kihívásról. Remélhetőleg felcsigáztam néhányak érdeklődését, akik már nagy izgalommal várják, hogy megkezdődjön a november és belevethessék magukat az élvezetekbe.

Nos, nézzük is, hogy nagyjából mire számíthatunk a novemberi kaland során.

Első hét – harsonák harsognak és angyalok kórusa énekel

Az első hét első napján csendesen állsz egy üres papír vagy képernyő látképe előtt. Az a csodákatos ebben, hogy valamennyi író, akit csodálsz és szeretsz, így kezdi el. Felemelő érzés, nem igaz?

Aztán jönnek a fantasztikus elsők: az első mondat, az első bekezdés, az első mentés.

Az első hét egy rendkívül ihletett, termékeny időszak. Ragadd meg a hangulatát, lovagold meg a hullámokat. Ha elkap a lendület és kicsit túlléped a napi 1667 szavas átlagod, ne bándd. Hidd el, később még hálás leszel ezért.

Bővebben…

Novemberi regényíró kihívás (1. rész)

Közeleg a november, ami több mint tíz éve a Nemzeti (mára Nemzetközi) Regényíró Mozgalom Hónapja, eredeti nevén NaNoWriMo – National Novel Writing Month. A mozgalom 1999-ben alakult, vezéregyénisége Chris Baty, akinek No Plot, No Problem! (Nincs cselekmény? Nincs gond!) című könyve magában foglalja a kihívás lényegét, amely köré összetartó közösség, izgalmas események és a minden év novemberében nekilóduló kollektív regényírási láz épült. A mozgalomnak van magyar ága is, így nem kell angolul érteni vagy Amerikában élni, hogy az ember bekapcsolódhasson a kihívásba és részt vehessen az eseményeken.

A feladat egyszerű: írj egy regényt egy hónap alatt. Sőt a feladat még ennél is egyszerűbb: írj 1667 szót minden nap. (A végeredmény a harmincadik napon egy 50000 szavas regény lesz.)

Ha a feladat ilyen magától értetődő, miről is szól akkor egy egész könyv? Miért van szükség a mozgalomra? – Nos, próblj meg naponta leírni 1667 szót, harminc napon át, minden áldott nap… és megtudod.

Bővebben…