Az én boldogságtervem – Szeptember: kezdés és újrakezdés #3

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját hétvégenként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt hét nem volt lendületes, a kezdés és újrakezdés hangulatától átitatott, lelkesítő időszak. Esős volt, egy kicsit nyűgös, és nagyon egy helyben toporgós.

Aztán hét közben kaptam egy hírlevelet a Pinteresttől.

“Egy évvel ezelőtt világra jött a kisfiam.” – Írja a levélben Ben Silbermann. – “Az első napjától kezdve gyűjtöm azokat a mókás dolgokat, amiket majd együtt csinálhatunk, akár most rögtön, míg még kicsi, és később, amikor nagyobb lesz. Tudom, hogy sokan vagytok így. A Pinteresten gyűjtitek a kívánságlistátokat, a terveiteket a vakációhoz, ötleteket az álomotthonotokhoz, és más dolgokat, amiket most vagy a jövőben akartok megtenni.”

Nos, a hangulat nem mindig adott és az energia nem mindig elég arra, hogy a kezdés és az újrakezdés jegyében nekilóduljunk és megváltsuk a világot, megváltoztassuk az életünket. De addig is, amíg elvonulnak az esős, nyűgös napok, amikor legszívesebben csak bekucorodnánk a sarokba és nem csinálnánk semmi mást, mint bambulnánk és böködnénk a táblagépünket, ezt az időt is tudjuk a lehető leghasznosabban tölteni. Ha máshogy nem, a Pinterest előtt gubbasztva és gyűjtve az álmokat. Én most álomotthont tervezek, nyugalmas kuckókkal, barátságos konyhával, lélekemelő fürdőszobával, ihlető dolgozósarokkal, és valamikor a jövőben egy mosolygós gyerekszobával. Még nem látom pontosan, hogyan fog odáig vezetni az út, de addig is, amíg rájövünk, mi legyen a következő lépés, igyekszem életben tartani az álmot, ha mással nem, egy kis “böködéssel”.

Ti vezetitek valahol az álmaitok gyűjteményét?

Hogyan kezdj neki? – A siker húszparancsolata

Jack Canfield: A siker alapelvei c. könyvében 64 alapelvet sorol fel, amelyek együttes alkalmazása elvezet a sikerhez. Nos, 64 alapelv… az rengeteg. Az ember alig tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá.

Éppen ezért az író a könyv végén ad egy kis segítséget, milyen sorrendben milyen lépésekkel induljunk el a siker felé.

  1. Vállaljunk százszázalékos felelősséget az életünkért! – Hagyjunk fel a panaszkodással. Fogadjuk el, hogy az eseményeken nem, de a reakciónkon minden esetben változtathatunk, így minden eredményünkért felelősek vagyunk.
  2. Határozzuk meg az életcélunkat! – Kutassuk fel, mi az, ami örömet okoz nekünk, ami hajt belülről, amihez a szenvedélyünk fűz, amiben igazán otthon vagyunk és jók vagyunk.
  3. Tűzzünk ki konkrét és megvalósítható célokat!
  4. Bontsuk céljainkat konkrét feladatokra és rendeljünk a feladatokhoz határidőket!
  5. Rendeljünk céljainkhoz pozitív megerősítéseket! – A pozitív megerősítések céljaink jövőbeli megvalósulását fogalmazzák meg jelenidőben, és rendszeres ismétlésük segít leküzdeni a célunk felé vezető utat nehezítő tudatalatti gátlásokat.
  6. Mindennap képzeljük magunk elé, vizualizáljuk, hogy céljaink már megvalósultak!
  7. Ha tudunk, szervezzünk magunknak támogató csoportot, akik ötleteikkel és együttműködésükkel segítenek minket.
  8. Mindennap tegyünk valamit a céljaink megvalósulásáért!
  9. Legyünk készek áldozatot is hozni a céljainkért!
  10. Legyünk készek kérni! – Céljainkat általában nem tudjuk minden segítség nélkül elérni, de ez így természetes. Ezért tanuljunk meg úgy kérni, hogy az elutasítást nem kudarcként fogjuk fel, hanem egy természetes, átléphető lépcsőfoknak, ami a megérdemelt segítség megszerzéséhez vezet.
  11. Kérjünk visszajelzést, vegyük figyelembe a tanácsokat és építsük be az életünkbe!
  12. Képezzük magunkat! – Mérjük fel gyengyeségeinket és hiányosságainkat, és folyamatosan dolgozzunk ezek felszámolásán!
  13. Válasszunk ki egy hasznos szokást, ami a céljaink felé visz, és szánjunk rá három hónapot, hogy a mindennapjaink természetes részévé tegyük!
  14. Szerezzünk be egy motivációs hanganyagot, és hallgassuk mindennap!
  15. Tervezzük meg a vakációnkat! – Ne felejtsünk el időt szánni a pihenésre, kikapcsolódásra, hogy megelőzzük a kiégést!
  16. Iratkozzunk be egy személyiségfejlesztő tanfolyamra! – Ütemezzük ezt be a következő fél évre!
  17. Tartsunk lomtalanítást a minket körülvevő tényezők és emberek között! – Ismerjük fel azokat a negatív hatásokat, amik távolabb visznek minket a céljainktól és váljunk meg tőlük!
  18. Keressünk egy mentort! – Keressünk valakit, aki ugyanazon a területen tevékenykedik, mint ahol mi szeretnénk, és elérte azt, amit mi tűztünk ki célul! Ha tudunk, tanuljunk tőle személyesen! Ha nem, figyeljük meg a tevékenységét és lessünk el szakmai tippeket, trükköket!
  19. Vegyük kézbe pénzügyeinket! – Csökkentsük a kiadásainkat, és keressük a módját, hogyan tehetünk szert magasabb jövedelemre a főállásunkban és plusz jövedelemre a főállásunkon kívül!
  20. Adakozzunk! – Időnk és pénzünk egy részét ajánljuk fel jótékony célokra!

Flow – A tökéletes élmény elérése a gyakorlatban

Csíkszentmihályi Mihály elméletét a flow, a tökéletes élmény kapcsán már leírtam vicces formában, az Így jártam anyátokkal c. sorozat csábítója, Barney Stinson példáján keresztül, de a figyelem-gyakorlat kapcsán Katival szóba került, ezért most elhoztam a tökéletes élmény definícióját, és azt, hogyan érhetjük el a mindennapokban.

Csíkszentmihályi Mihály könyvében rengeteg, az életből vett példával támasztja alá, hogy az áramlatnak vagy flownak nevezett tökéletes élményt akkor érhetjük el, ha az életünkben megtaláljuk a célok, a cselekvés és a szenvedély egységét, azaz ha cselekvéseinket olyan céloknak rendeljük alá, amik felé a szemvedélyünk hajt.

Szerinte a következő elemekből épül fel a flow élmény:

  1. “A felkészültséget kívánó feladat” – A flow élmény többnyire akkor következik be, ha suabályozott és célirányos feladatokat végzünk, és olyan feladatot tűzünk ki magunk elé, ami erőfeszítést, energiabefektetést igényel.
  2. “A cselekvés és a figyelem eggyéolvadása” – Ez az a kompetens állapot, amikor képességeinket tökéletesen ki tudjuk használni a tevékenységünkhöz, és a cselekvésünk, hozzáértésünknek köszönhetően olyan természetes, hogy nem igényel kifejezett figyelmet, hanem spontán megtörténik.
  3. “Világos célok” – Akkor érhetünk el áramlatélményt, ha nem bizonytalanul a sötétben tapogatózunk abban a kérdésben, hogy vajon mit is szeretnénk elérni valójában, hanem pontosan kitűztük magunk elé a céljainkat.
  4. “Folyamatos visszacsatolás” – A célok mellett az előrehaladással kapcsolatban is pontosan látnunk kell, mérhetővé kell tennünk, hogyan haladunk.
  5. “A feladatra való összpontosítás” – Ezen a ponton kapcsolódik szorosan a figyelem-gyakorlatoknoz az áramlatélmény, hiszen feltétele a szellemi-lelki szempontból is pihentető, felemelő osztatlan figyelem, az ittre és mostra, az adott cselekvésre való összpontosítás, ami kellemes mellékhatásként kizárja a múltbéli sérelmeinken vagy a jövőbeli félelmeinken való rágódás lehetőségét.
  6. “A kontroll paradoxona” – Ez a tétel kimondja azt, hogy a tökéletes élmény eléréséhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból és kockázatot vállalnunk, ugyanakkor éreznünk kell, hogy biztonságban vagyunk, mert tökéletesen befolyásolni tudjuk, az uralmunk alatt tudjuk tartani az események végkimenetelét.
  7. “Az Én-tudat elvesztése” – Tulajdonképpen ez is egyfajta paradoxon, hiszen hiába végezzük a tevékenységünket a személyes céljaink alá rendezve, az adott cselekvés annyira leköt minket, hogy – a feladatra való összpontosítás segítségével – tökéletesen kizárjuk az aggódó, tépelődő, önmarcangoló egónkat.
  8. “Az idő átalakulása” – A tökéletes élmény jellemzője az is, hogy a feladatban való feloldódással megszűnik az idő múlására való koncentrálásunk, és elveszítjük az időérzékünket, illetve az időt nem külső tényezőkhöz, hanem a feladat ritmusához igazítjuk.

Most pedig következzenek azok a lépések, amiket már illusztráltam, és amik a legegyszerűbb hétköznapi cselekvést is átalakíthatjuk úgy, hogy azáltal áramlatélményt hozzunk létre.

“A folyamat lényeges lépései:

  • (a) tűzzünk ki egy általános célt és annyi kisebb célt ezen belül, amennyi reálisan megvalósítható;
  • (b) találjunk módot arra, hogy a kiválasztott célhoz képest mérhessük haladásunkat;
  • (c) összpontosítsunk arra, amit éppen csinálunk, és egyre finomítsunk a tevékenység adta lehetőségeken;
  • (d) fejlesszük ki az ahhoz szükséges készségeket, hogy fel tudjuk használni az elérhető lehetőségeket; és végül
  • (e) ha a tevékenység kezd unalmas lenni, emeljük meg a tétet.”

Összefoglalva: mérhető célok + összontosítás + folyamatos fejlődés + kihívások = tökéletes élmény

30 dolog, amit… – tanuljunk meg újra vágyni!

Már adtam tippeket bakancslista írásához, most itt egy másik gyakorlat Jack Canfield: A siker alapelvei című könyvéből. Az író tanácsa szerint azért érdemes nekilátnunk egy ilyen lista összeírásának, mert ha kitartóan kérdezgetjük magunktól, hogy “mit szeretnék?”, “és még mit szeretnék?”, “na és mit szeretnék még?”, akkor egyrészt a felületes vágyakon túljutva eljuthatunk a valódi énünket jellemző értékekig, másrészt újra kifejleszthetjük magunkban azt a képességünket, amiről a társadalom valószínűleg sikerrel lenevelt minket felnőtt korunkra: hogy tisztában legyünk azzal, mire vágyunk, és vágyainkat szem előtt tartva éljünk.

Kezdjünk tehát neki és kérdezgessük magunkat, vagy kérjük meg valakit, aki kitartóan kérdezget minket arról, hogy mit szeretnénk, mindaddig, míg fel nem tudjuk tölteni maradéktalanul az alábbi három listát:

  • 30 dolog, amit meg szeretnénk tenni, mielőtt meghalunk
  • 30 dolog, amit a birtokunkban szeretnénk tudni, mielőtt meghalunk
  • 30 dolog, amiben ki akarjuk próbálni magunkat, mielőtt meghalunk

A te listádon mik szerepelnének?

Gondolat-nagytakarítás – Akarom, nem akarom

Először Bakos Kornél villámolvasás tanfolyamán, majd agykontroll tanfolyamon tanultam a gondolat-nagytakarítás módszeréről. A dolog lényege az, hogy fésüljük át és figyeljük tudatosan gondolatainkat, szavainkat, majd kitartóan gyomláljuk ki közülük azokat, amelyek gátolnak, mérgeznek, hátráltatnak, lehúznak, megkeserítenek minket.

Talán úgy tűnik, hogy ez csak fölösleges játék a megfogalmazással, pepecselés a szavakkal, de én úgy tapasztaltam, néha nem is tudjuk, mennyire mérgez minket egy gondolat, egészen addig, míg figyelmet nem fordítunk rá, hogy átformáljuk.

Lássunk két jellegzetes példát, amiken talán sikerül megmutatnom, hogy mennyire nem mindegy és valójában mennyire nem könnyű ez az apró átfogalmazás, mégis mennyire fontos.

Ez a két mérgező mondat és gondolat pedig a “kell” és a “nem tudom”.

Kell vagy akarom?

Túl sokszor érezzük azt, hogy valamit kell, muszáj, nincs más választásunk, mint megtenni. Pedig ha utánagondolunk, az esetek szinte száz százalékában van másik választásunk – csak nagyon könnyű dönteni az egyik és a másik lehetőség között, nagyon könnyű dönteni arról, hogy mit akarunk. Épp ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy mi döntöttünk, és valójában pontosan azt csináljuk, amit akarunk. Kézenfekvőbb a körülmények áldozatának beállítani magunkat és panaszkodni. Pedig amint felhagyunk a panaszkodással, rögtön könnyebbé válik a teher, amit cipelünk. Mert az út, akármennyire is magunk választottuk, néha bizony göröngyös, sáros, iszapos, sziklás, meredek, cudar. De segít menni rajta előre, ha észben tartjuk, hogy mi választottuk, méghozzá azért, mert pontosan tudjuk, hová akarunk eljutni rajta.

Például.
Nem kell bemennem hétfőnként dolgozni. Be akarok menni hétfőnként dolgozni, mert szeretem, ha van pénzem megvenni dolgokat, amik kényelmesebbé teszik az életemet, és szívesebben választom ezt ahelyett, hogy mondjuk fognám a pereputtyomat és egy busszal nekiindulnék a világnak, hogy utcazenészként éljek.
Nem kell letennem a vizsgáimat. Le akarom tenni a vizsgáimat, hogy diplomát szerezzek.
Nem kell elmosogatnom este. El akarok mosogatni, mert jobban szeretek tiszta tányérból enni, és azt is szeretem, ha nem nől a fejemre a dolog, nem büdösödik a konyha és nem kell egy órán át a mosogató mellett állnom, hogy mindennel meglegyek.

Sorolhatnám még – de inkább soroljátok fel ti magatoknak, mi az, amiről eddig úgy éreztétek, kell, pedig valójában ti akarjátok!

Ha egy pontnál elértek oda, hogy nem kell, hanem akarom azért mert… mert… ömm…, és sehogy sem juttok dűlőre, akárhogy gondolkodtok is, akkor ideje elkezdeni megvizsgálni az alternatívákat.

Nem tudom vagy nem akarom?

A “kell” édes testvére a “nem tudom”, amit szintén a kelleténél többször használunk. A “nem tudom” egy remek kifogás arra, hogy miért is nem indulunk el egy göröngyös, sáros, cudar úton arra, amerre akarunk. A “nem vagyok képes rá” a valóságban gyakran inkább csak azt jelenti, hogy “nem vagyok képes rá egyedül”, vagy “nem tudom, hogyan kell”, vagy “félek tőle” – vagy egyszerűen csak “szeretném, de annyira azért mégsem akarom“.

Ha valamivel kapcsolatban úgy érzed, hogy nem tudod megtenni, egyszerűen nem vagy képes rá, csak mondd ki, határozottan: én ezt nem akarom és nem is fogom megtenni.

Két eshetőség van.

Előfordulhat, hogy rögtön megnyugszol a gondolattól. Jé, én ezt tényleg nem akarom. Remek. Akkor már csak azt kell megfogalmaznod, mi az, amit akarsz helyette?

Én például nemrég úgy éreztem, hogy képtelen vagyok a tavaszi-nyári időszakban egyszerre végigcsinálni a zárógyakorlatomat, a diplomaírást, a diplomavédést, az államvizsgát, az esküvőszervezést, mindezt persze a munka és az írás mellett. Amellett, hogy egyébként valószínűleg képes lennék rá, inkább átfogalmaztam a dolgot. Nem akarom mindezt egyszerre végigcsinálni. Nem akarom, hogy a stressz megkeserítse az esküvőmre való készülődést, amit csak egyszer élhetek át az életben (ha minden a tervek szerint alakul persze), nem akarom, hogy mindez az egészségem és a kapcsolatom rovására menjen. Hogy mit akarok helyette? Egy évvel halasztani a diplomaírást és az államvizsgázást. Helyt akarok állni a munkában, időben megcsinálni a zárógyakorlatot az óvodában, rendszeresen írni, boldog nyüzsgéssel tölteni az esküvői készülődést, és egy évvel később átvenni a diplomámat, amire már az asszonynevem lesz nyomtatva, amire titkon mindig is vágytam, mióta elsőéves egyetemistaként megismerkedtem a kedvesemmel.

A másik lehetőség az, hogy amint kimondod, hogy “én ezt nem akarom”, rögtön kényelmetlenül kezded magad érezni. Lehet, hogy azonnal felkiált benned egy riadt hangocska: “de, de, de, dehogynem akarom!”. Az is lehet, hogy arra gondolsz: oké, én ezt nem akarom, de kell. Az utóbbi esetben már tudod, hová kell visszalapoznod. Ami az első esetet illeti, ez remek dolog – de ettől még persze nem száll fel rögtön a köd, nem világosodsz meg azonnal, hogy mi is a teendőd pontosan. Az, ami miatt úgy érezted, hogy nem vagy képes rá, továbbra is ott fog állni az utadban, de már megvan benned az erő, hogy tudd, át akarsz jutni rajta, mert abba az irányba akarsz menni, csak még nem egészen találtad ki, hogyan. Nem baj. Kezdj el dolgozni rajta. Egyedül nem fog menni? Kérj segítséget. Képzetlen vagy? Keress egy tanfolyamot. Túl drága? Készíts költségvetést, mondj le dolgokról és/vagy keress több pénzt. Félsz? Lépj túl rajta. Nem érsz rá? Szakíts időt.

A világ nem lesz illatos és rózsaszínű attól, hogy tudod, mit akarsz. Az út, ami a célodhoz vezet, nem lesz simább. De könnyebb lesz elindulni és végigmenni rajta.

Fogalmazd át!

Remélem, sikerült megmutatnom, hogy ez tulajdonképpen csak játék a szavakkal – egy nagyon komoly, és nagyon nehéz játék a szavakkal.

Kezdd el játszani. Vedd észre, vagy gondold át és keresd szánt szándékkal, hogy milyen dolgokra mondod azt, hogy “kell” vagy “nem tudom”, és mondd ki helyettük, hogy “akarom” vagy “nem akarom”. Ha kell, mondd ki sokszor egymás után, egészen addig, míg legalább közel annyira bizonyos leszel abban, amit mondasz, mint amennyire bizonyosan érezted, hogy úgy mész hétfőnként dolgozni, mint akinek pisztolyt fognak a tarkójához, vagy hogyha az életed múlna rajta, akkor sem tudnád letenni a nyelvvizsgát.

Nos?

Mi az, amiről azt hitted, kell, de rájöttél, hogy akarod?
Mi az, amiről azt hitted, nem tudod, de rájöttél, hogy nem akarod? Mit akarsz helyette?
Ha mégis akarod, mi áll az utadban, és hogyan foghatnál neki, hogy legyőzd az akadályt?

A sikeres kívánság

Az agykontroll elvei szerint a sikeres kívánságnak három alapszabálya van: vágyj rá, higyj benne és várd el! – Tudd, hogy mit akarsz és fűtsön iránta valódi belső szenvedély, igazi vágyakozás. Hidd el, hogy a vágyad teljesülni fog, nem számít, milyen úton-módon, de a kívánságod tárgya eljut hozzád. És ezt várd is el, légy felkészült az érkezésére, készítsd elő az életedet és a dolgaidat úgy, hogy gond nélkül fogadni tudd, amikor megérkezik.

Rhonda Byrne megfogalmazása szerint úgy rendelj az Univerzumtól, ahogy egy webáruházból is rendelsz. Miután elküldted a rendelést, nincs már felőle semmi kétséged, hogy a várt dolog záros határidőn belül meg fog érkezni hozzád. Nem érdekel, pontosan milyen úton, nem akarod tudni, hogy ki és milyen módon dolgozik azon, hogy eljusson hozzád, de attól még, hogy nem látod, ahogy a futárszolgálat dolgozói éppen pakolják egyik autóból a másikba a csomagot, még biztosan tudod, hogy úton van. Nem mondod azt, hogy majd csinálok neki helyet, ha megérkezett, mert akkor a biztos, ha már a kezemben van, hanem mindent előkészítesz, hogy amikor megérkezik a várt küldemény, rögtön elhelyezhesd az életedben. Bekapcsolva hagyod a telefonod, füleled a csengőt, hogy ha megkapod a jelet, lépni tudj. Nem képzeled azt, hogy nem kell kimásznod a karosszékedből és egyszer csak ott terem majd melletted a szobádban, hanem akár a postáig is hajlandó vagy elmenni érte.

Megfogalmazod a kívánságod és leadod a megrendelést. Vágysz rá és izgalommal várod, hogy megérkezzen. Hiszel benne és biztosan tudod, hogy úton van feléd. Elvárod az érkezését, felkészülsz rá, és figyeled a jeleket. Végül pedig megkapod, amit kívántál.

Te tudsz így gondolni a kívánságaidra?

Tervezd meg 2013-at!

Szalay Ádám riporter és motivációs tréner alábbi soraival még karácsony előtt találkoztam a Sikerkód Facebook oldalán:

Sokan mesélik nekem, milyen hatalmas elánnal készülnek a karácsonyra, hogy mennyit tervezgetnek – menüt és ajándékokat – hogy minden tökéletesen sikerüljön majd. És ez is fontos, természetesen. De én ilyenkor csendben meg szoktam őket arról is kérdezni, vajon 2013 megtervezésére mennyi időt és energiát szántak? Persze, csak azért, hogy az is jól sikerüljön majd.

Ti hogy álltok 2013 megtervezésével?

Ha visszalapoztok a Kincsesfüzetben, kaptok egy kis segítséget:

Az én életemben több jeles esemény is lesz a jövő évben (például az esküvőnk), amik önmagukban is elég célt és teendőt adnak nekem, emellett pedig, ahogy tudjátok már, a fejlődésemen a saját boldogságtervemmel szeretnék dolgozni. A januári témát már kiválasztottam, de nem szeretnék pletykálni, amíg a konkrét fogadalmakat ki nem ötlöttem hozzá.

Nektek mik a terveitek, céljaitok 2013-ra?

Készül a boldogságterv

Változatlanul gondolkodom a jövő évi boldogságtervem kérdésén. Hogy egy kicsit konkretizáljam a tervezést, elhoztam néhány fontos részletet Gretchen Rubin könyvéből, amelyek konkrét segítséget adnak a saját személyre szabott boldogságterv összeállításához.

Gretchen Rubin boldogságterve tulajdonképpen a tizenkét hónapos fogadalom-táblázat köré épül, amely minden hónapra egy-egy témát és több fogadalmat jelöl ki, amelyek apró, hétköznapi lépésekkel őt személy szerint közelebb viszik az ő boldogságához.

A fogadalmak jellege miatt, betekintésként és ötletadóként elhoztam Gretchen első negyedéves fogadalomtervét.

Január – Növeld az energiád! (ÉLETERŐ)
– Feküdj le korábban!
– Mozogj rendszeresen!
– Dobd ki, rámold el, rendezd át!
– Oldj meg egy kínos ügyet!
– Légy energikusabb!

Február – Gondolj a szerelemre! (HÁZASSÁG)
– Ne zsörtölődj!
– Ne várj dicséretet, se elismerést!
– Vitázz okosan!
– Semmi siránkozás!
– Mutasd ki a szereteted!

Március – Törj magasabbra! (MUNKA)
– Indíts blogot!
– Mulass a kudarcokon!
– Kérj segítséget!
– Dolgozz gyorsan és jól!
– Örülj most!

Ezen kívül még két fontos része van a boldogságtervnek, amelyekkel nem havi bontásban foglalkozott, hanem általános érvényűen fogalmazta meg őket. Ezek: az ő személyre szabott tizenkét parancsolata (pl. viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!, tedd meg most!, vagy ne méricskélj!), valamint a felnőttség titkai – olyan dolgok, amiket Gretchen a felnőtté válása során megtanult (pl. segítséget kérni szabad, nem kell mindenhez tökéletesen értened, vagy hogy a legtöbb kosz lejön szappannal és vízzel)

Hogy megkönnyítsük magunk számára a terv elkészítést, az írónő szerint érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket, amelyek segíthetnek rávilágítani, mely területeken kell dolgoznunk és milyen irányba érdemes elindulnunk – miben kell fejlődnünk és hogyan tehetjük ezt jól, mi az, ami már most is működik a számunkra.

Gretchen irányadó kérdései:
– Mitől érzed jól magad? Mi az a tevékenység, amit szórakoztatónak, megnyugtatónak, lelkesítőnek találsz?
– Mitől érzed rosszul magad? Mi okoz haragot, bosszúságot, unalmat, csalódottságot, szorongást az életedben?
– Van valami, amit nem érzel helyénvalónak az életedben? Szeretnél munkát, családi állapotot, lakóhelyet vagy valami egyebet változtatni? Megfelelsz a magadról alkotott elvárásoknak? Érvényesül az életedben az értékrended?
– Mi teremti meg a fejlődés légkörét az életedben? Életed melyik elemében találod meg a haladást, a tanulást, a kihívást, a javulást és a tökéletesedő tudást?

Újévi fogadalom – az én boldogságtervem

Közeledik az év vége – az újévi fogadalmak ideje. Rendben van, igaz, annyira még nincs a nyakunkon. De ami a fogadalmakat illeti, van, aki hirtelen elhatározásból teszi őket, és van, aki alaposabban készül rájuk. Ha van egyáltalán újévi fogadalmam, akkor én inkább az utóbbi kategóriába tartozom (mint általában is – a hirtelen döntések helyett a tervezgetés embere vagyok), ezért úgy gondoltam, nem olyan korai felvetni ezt a témát.

Nemrég kezdtem újra forgatni Gretchen Rubin: Boldogságterv című könyvét, amiről futólag már írtam. Ez a könyv az írónő egy évét meséli el, amikor Gretchen “megpróbált reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni.” De hogy mit is jelent ez?

Gretchen Rubin, író és két gyermekes családanya, egyszer csak rájött, hogy az egyébként elégedett élete sokkal boldogabb is lehetne, ha odafigyelne egészen apró hétköznapi dolgokra és picinyke változtatásokat tenne az életében. Újévi fogadalmaként azt tűzte ki maga elé, hogy egy éven át minden hónapra kijelöl egy témát az életéből – a férjével való kapcsolatát, anyai szerepét, az anyagiakat, a szórakozást, stb. -, és az adott témát érintő havi fogadalmak segítségével megpróbál “úgy változtatni az életén, hogy közben semmi sem változik”, “a saját konyhájában boldogabbnak lenni”.

Ez sikerült is neki, sőt boldogság-misszióját azóta is folytatja, és mindenkit arra bíztat, hogy készítse el a saját, személyre szabott boldogságtervét, hiszen minden ember más, mindenki mástól lesz egy kicsit boldogabb, így minden fogadalom más. Ehhez letölthető formulákat is ad honlapján annak, aki igényli – de természetesen a személyes boldogságterv bármikor és bármilyen formában elkezdhető.

Arra gondoltam, az én újévi fogadalmam is ez lesz: 2013-ban én is elkezdem a saját boldogságtervemet. Minden hónapra kijelölök egy témát (nem egész évre előre, mindig csak a soron következő hónapra – ötletem több is van, és szerintem érezni fogom, mire szeretnék fókuszálni aktuálisan), amivel kapcsolatban fogadalmakat tűzök ki, és általában is megpróbálom egy kicsit a figyelmem középpontjába helyezni. Úgy gondolom, ez nemcsak nekem lesz hasznos, hanem nektek, a blogom olvasóinak is. Gretchen egy egész könyvet írt meg a tapasztalatairól – minden bizonnyal nekem is sikerül majd itt képernyőre vetnem néhány hasznos gondolatot.

Ti életetek mely területei közül válogatnátok? És milyen fogadalmakat tennétek?