Eltelt egy új hónap, és ezúttal már egy picikével több időm és figyelmem volt blogokat olvasgatni is.
Daily Dorothy: Miért pont a Bloglovin?
Bár nem júniusi cikk, de mindenek előtt szeretném megosztani veletek Dóri cikkét a Bloglovinról. Hogy miért? Azért, mert mindig csak hánykódom a blogolvasó alkalmazások között, de Dóri cikkének a nyomán adtam egy új esélyt a Bloglovin alkalmazásnak, és nagyon nagy segítségnek bizonyult a havi kedvenceim összegyűjtésében is, így arra gondoltam, utólag megérdemli az ajánlást.
Mi ez? A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.
Love Taza: taza’s nyc guide: urban living!
Naomi Davis blogján szinte mindig találok valami kincset – most is. Ebben a maratoni hosszúságú cikkében azzal kapcsolatban osztja meg a tapasztalatait, hogy hogyan tudják megoldani most már három kisgyerekkel a városi életet egy kis lakásban. Ír például arról, hogyan lehet leküzdeni a “csak albérlet, nem fog örökké tartani, ezért inkább be sem költözöm igazán” szindrómát, és még rengeteg más érdekes személyes élményt, természetesen egy halom saját fotóval. Ahogy már megszokhatta, aki ismeri Naomi blogját: csak a fotókért is érdemes átkattintani.
Család az ötödiken: {Vigyázz, kész, posztolj!} – Meg lehet-e élni a blogolásból?
A legutóbbi VKP témát én sajnos kihagytam, de a többiek cikkei közt így is maradt bőven csemegézni való, és érdemes is, mert a téma is az: meg lehet-e élni a blogolásból?
Nem olvastam el mindenkiét, de A család az ötödiken és a Kicsi a rakás blogok szerzőjének, Barbarának a cikkét hozom el nektek, mert egy jól összeszedett, esszenciális kis javaslatot tesz arra, hogyan lehet alkalmassá tenni egy blogot arra, hogy pénzt lehessen keresni vele.
Urban:Eve: Az én városom kincsei – Mutasd meg & fedezd fel!
Via ezúttal is megcsillogtatta egyik legnagyobb fegyverét: a közösségteremtő erejét. Ezúttal arra hívta fel az olvasóit, hogy a blogján korábban bemutatott Google MyMaps szolgáltatással készítsenek személyes térképeket a saját városukról és azokat osszák meg egymással, hátha hasznos lesz valakinek az olvasók közül, aki épp oda készül nyaralni vagy költözni.
Én is válaszoltam a felhívásra, és készítettem egy térképet Sopronról, ami be is került Via válogatásába – úgyis itt a VOLT Fesztivál, de a turistákat is nagyon szívesen várja a térképem. Kezdetnek a legtipikusabb belvárosi sétaútvonalat osztottam meg, amihez valószínűleg minden vendégemnek volt már szerencséje, aki városnézést kért, de csak egy délutánja volt. :) Aztán a térképet igyekeztem érdekességekkel, látványosságokkal, hasznosságokkal bővíteni – nem is én lennék, ha nem osztottam volna meg a kutyabarát parkokat és az állatgyógyszertárat is. :)
Kattintsatok át ti is, böngésszétek a többiek térképeit, és ha van kedvetek, hozzatok létre sajátot – hátha valakinek kincset jelent!
Love Taza: happy father’s day!
Még egy Love Taza cikk, de a látszat csal: nem az apák napja miatt hoztam el. Hanem egy kicsit a VKP-s témához is kapcsolódóan azért, mert ebben a cikkében Naomi megosztja, hogy míg ő otthon volt a gyerekekkel, a férje, Josh és ő közösen munkálkodtak azon most már több mint öt éve, hogy fejlesszék a bloghoz kapcsolódó kis családi vállalkozásukat, és végre eljött a pillanat, hogy Josh is felmondhatott a munkahelyén és főállásban vele dolgozhat otthonról, ahol a vállalkozás mellett most már ketten nevelik otthon a három kis manót.
Tudom, hogy szokásunk kifulladásig ismételgetni, hogy a magyar helyzet így, a magyar helyzet úgy, és igen, egészen biztos vagyok benne, hogy nem ugyanaz bloggernek, vállalkozónak, anyának, apának, dolgozó nőnek, dolgozó férfinak lenni New Yorkban és Magyarországon. De én akkor is szeretem inkább bíztatásnak, lélekemelő jelzésnek venni az ilyen történeteket.
Már az egész Egyesült Államokban szabadon házasodhatnak az azonos nemű párok, éljen, éljen. Amikor a térképre nézek és látom, hogy a világnak közel felén-harmadán már minden embernek adott ez az emberi jog, arra gondolok, hogy milyen izgalmas korban élünk. Nagyjából ilyen lehetett, amikor elterjedt az, hogy már a feketéket is teljes értékű emberi lénynek kezdték tekinteni, vagy hogy a nők is kaptak szavazati jogot és beiratkozhattak a felsőoktatásba. Bár persze ezek közül egyik sem teljesen lejátszott kérdés még, és mindegyikkel kapcsolatban sok a beszélgetni való, társadalmak és egyének szintjén is.
Akik a melegházasság oldalán szeretnének egy kicsit talpraesettebben érvelni, azoknak nagyon jó szívvel ajánlom Eszter cikkét, amiben lényegretörően és éleslátóan fogalmazza meg a válaszokat a legtipikusabb ellenoldali érvekre, mint például hogy “miért érdekeljen ez engem, ha heteró vagyok?” vagy “akkor legközelebb már kecskével is lehet?”.
Olvassátok szeretettel az én kedvenceimet, és ha van kedvetek, osszátok meg a tieiteket!
Kincsesfüzet 