Hogyan indítsak blogot? – Az első lépések

Nemrég a családunk egy kedves tagja tanácsot kért tőlem: blogot indítana, hogyan fogjon hozzá? A blogírással kapcsolatban ugyan már írtam egy kétrészes, hosszú cikket, de megpróbálom még néhány tanáccsal megtoldani, egészen a kezdetekig visszanyúlva.

Miről írjak?

Ha valaki blogot akar írni, nem árt, ha van mondandója. Ha egy téma specialistája (szakmai vagy lelkes amatőr szinten), a téma eleve adott, de akinek nincs kifejezett küldetése, az is belekezdhet egy blog írásába.

Ahogy a művelődéstörténet professzorunk megfogalmazta: az értelmiség munkája az, hogy értő módon gondolkodjon, és gondolkodása eredményét megossza másokkal. Ennek remek formája a blogolás – persze nemcsak filozófiáról vagy politikáról lehet a társadalom számára hasznosan írni. Akárhogy is, a blog sem más, mint egy elmélkedési folyamat végterméke, így arról érdemes írni, ami körül a gondolataink forognak, amiről szívesen beszélünk, amiről akár órákig is tudnánk társalogni.

A témakör behatárolása

Mielőtt nekifogtam a blogom írásának, hogy biztos lehessek benne, jól határoltam be a témakört, és hosszú távon is hűséges tudok majd maradni hozzá, végeztem egy kis tesztet. Ezt mindenkinek jó szívvel ajánlom, ha egy blog indítása előtt áll, mert a bizonyosság megszerzése mellett az első hetek munkáját is megkönnyíthetjük.

A tanácsom tehát egyszerű: fogj egy papírt vagy nyiss egy dokumentumot, és kezdd el listázni azokat a cikkeket, amikkel indítani fogod a blogot. Nem kell megírnod a cikkeket, de írd fel a címüket, és legalább pár szóban vázold fel a tartalmukat. Gyűjts össze legalább 15-20 cikkötletet.

Ezzel nemcsak az első néhány heted munkáját könnyítetted meg, hanem nagyjából behatároltad a témakörödet. Előfordulhat, hogy valamiről, amit a blogod egyik fő témájának szántál, egyetlen konkrét cikk ötlet sem jut eszedbe (én így jártam a művészetekkel…). Az is lehet, hogy kiderül, hogy van egy témád, ami túlragyogja a többit. Ebben az esetben megfontolandó, hogy egy általános (pl. életmód) blog helyett egy tematikus blogot szánj inkább a témádnak (pl. receptek, háziállatok, stb.).

Persze idővel formálódhat a témakör és a koncepció (ahogy én igyekszem személyesebb tartalommal is feltölteni a blogot, amit eredetileg egyáltalán nem terveztem), de túl nagy változás nem várható, és nem is fair az olvasótáboroddal szemben.

A blog neve

Én azt tartom jónak, ha a blog neve megegyezik a webcímének a szövegével, egyszerűen azért, mert így az olvasóknak csak egy nevet kell megjegyezniük. Hiába Kincsesfüzet a blog fantázianeve, ha az olvasóknak azt kell észben tartaniuk, hogy a mytreasurebox.hu címre kell kattintaniuk az eléréshez. Szintén nem árt leellenőriznünk, hogy a kitalált fantázianevünket nem foglalta-e már le valaki – részemről még a példának használt mytreasurebox.hu címre is rákerestem.

Mielőtt a Kincsesfüzetet indítottam, a blog várható jellegének, tartalmának körvonalazása után fogtam egy lapot, és elkezdtem rá válogatás és mérlegelés nélkül felírni minden névötletet, ami csak eszembe jutott. Volt köztük magyar, angol, rövid, hosszú, frappáns, mókás, egyszerű, ostoba is. Mikor úgy éreztem, olyan hosszú lett a listám, hogy ebből már egészen biztosan tudok választani, először kihúzogattam a vállalhatatlan tételeket, majd ami megmaradt, elkezdtem méregetni, ízlelgetni, és persze beírni a keresőbe, hogy teszteljem az egyediségét.

Be kell vallanom, a Kincsesfüzet név nem volt szerelem első látásra. Kicsit snassznak tartottam, semmi motiváló nem volt benne, és angol nevet terveztem választani. De valahogy erre esett a választásom, egyedi is volt (különösen hogy a szókapcsolat helyes írásmódja kincses füzet), és idővel nagyon hozzám nőtt.

Tehát: a blog neve nem kell, hogy tökéletes legyen, elég, ha megfelelő – lelket úgyis a tartalomtól fog kapni.

Ugorj fejest!

Van témád, konkrét ötleteid és blogneved. Keress egy blogszolgáltatót, regisztrálj, és vágj bele! Írj egy üdvözlő postot, játssz kicsit a megjelenéssel, aztán mihamarabb válassz egy cikket a listádról és írd meg!

Ti hogyan indítottátok el a blogotokat?

Blogvilág számokban, optimista szemmel

Tegnap olvastam egy kis statisztikai összefoglalót a Goldenblog oldalán Uzsonna mellé: blogvilág számokban címmel.

A blogokban rejlő pénzkereseti lehetőségekről szomorúan így ír a cikk:

Nagy remények

A 2011-es adatok szerint az emberek 61 százaléka jövedelemkiegészítés céljával kezd blogolni.

…és a szomorú tények

A blogging.org szerint viszont az amerikai bloggerek 81 százaléka soha nem keres 100 dollárt sem a tevékenységével. Ez itt a realitásokkal szembesülő szomorú szmájli helye – bár természetesen lehet törekedni arra is, hogy a maradék 19 százalékba kerüljünk, ahol szép számban vannak olyanok, akiknek a megélhetésüket jelenti a blogolás. Vagy lehet egyszerűen azért is blogolni, mert blogolni jó.

Tudjátok mit? Fussunk ennek neki még egyszer.

Gondolja át mindenki, a környezetében hányan blogolnak, milyen bloggereket ismer. (Szándékosan nem azt írom, hogy milyen blogokat olvas, hiszen a rendszeresen olvasott oldalak jó eséllyel már nagyobb arányban kerülnek ki az ismert, sikerre vitt sztorik sorából, így torzítják a kis házi statisztikánkat és elbizonytalanítanak a küldetésünkben. Ne a dobogósokat vizsgáljuk, hanem azokat, akik velünk egy sorból indulnak a dobogóért!)

A fenti statisztika szerint tehát tíz kezdő bloggerből kettő, ötből egy pénzt fog keresni a blogírásból. Sőt miután a tízből négy, ötből kettő eleve nem pénzkereseti célokkal vág neki a kalandnak, minden kettő csalódott indulóra, jut egy, aki sikerre viszi a blogját, sőt “jó eséllyel” (ez a “szép számmal”, nem könnyen számszerűsíthető fogalom párja) nemcsak hogy plusz pénzhez jut, de megél a blogjából.

Tudom, hogy támadható, hogy az amerikai kutatás eredményei mennyire vannak köszönőviszonyban a hazai blogszférával, de én nem erre akarom felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy egy puszta szám, egy puszta tény (vagy vélt tény) mennyire más fénybe kerül, ha csak egy kicsit optimistábban újra nekifutunk megvizsgálni.

Mert lehet “szomorú tényként” is hivatkozni rá, ami megsavanyítja az uzsonnánk ízét, de engem személy szerint felvillanyozott a gondolat, hogy mindössze négy általam ismert kezdő bloggernél kell ügyesebbnek, kitartóbbnak, szervezettebbnek, tehetségesebbnek, elszántabbnak lennem, és máris bent vagyok a nyerő “mindössze 19 százalékban”.

És bár annyira nem kerek szám, hogy külön bejegyzést szánjak neki, de ha már így alakult, hogy tegnap megint sok nullát csíptem el a számlálón, ma pedig a statisztikákról írok, ez úton szeretném megköszönni nektek az immár összesen 70000 kattintást a Kincsesfüzet lapjain!

Kincsesfüzet