Írói kihívások – A laterális gondolkodás

Írtam nemrég a Blogger irományok “láncblogoló kihívás” kapcsán, ahol adott címhez kell bejegyzést írni, hogy mennyire szeretek kihívásra írni. Kihívás alatt értek bármilyen határidős felhívást, ahol kulcsszavak, vagy bármilyen kötött elem mentén kell alkotni. Ilyen még a NaNoWriMo, a regényíró hónap is, bár ott a mennyiségen túl más kikötés nincsen, viszont sok ötletet ad a könyv és a csapatfórum is, hogy milyen kulcsszavas technikákkal lehet munkára hívni a kreativitásunkat, ha mélypontra kerültünk az alkotásban.

Rájöttem, hogy azért szeretem ezeket a kihívásokat, mert a laterális gondolkodás tökéletes példái. A laterális gondolkodás gyakorlatai megszokott dolgok váratlan kombinációjával zökkentik ki a gondolkodást a bejáratott mederből és terelik olyan útra, amire egyébként soha nem jutott volna el. A váratlannak, a járatlan útnak ez a szédítő újdonsága az, ami felpezsdít és energiával tölt fel.

Reklámok

Blogger irományok projekt – Nincsenek kezdetek

Beléptem egy blogger projektbe, sőt az a megtiszteltetés ért, hogy én nyithattam meg a közös blogot.

A projekt lényege, hogy egyfajta “láncblogolással” a soron következő író a bejegyzése végén megadja a következő bejegyzés címét és íróját. Más megkötést nem ad a kiírás: mindenki a saját stílusában és műfajában alkot.

Szeretem ezeket a laza együttműködésen alapuló közösségi alkotásokat, és az írói kihívásokat is, amikben azt szeretem a leginkább, hogy az ember nem várt helyekre juthat el azáltal, hogy kívülről, független forrásból kapja az inspiráció egy részét. Így amikor megláttam a kiírást, rögtön úgy éreztem, ez nekem tetszeni fog.

A közösség teljesen nyitott, bárki csatlakozhat. Bővebb információt a projekt menetéről és a csatlakozásról itt olvashattok.

Projektindító cikkemet pedig az alábbi linken olvashatjátok el:

NINCSENEK KEZDETEK

“Nincsenek kezdetek. Nincsen első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely ennek a történetnek vagy általában egy történetnek az egyetlen lehetséges kiindulópontja lehetne.” – Ezekkel a szavakkal indítja el kedvenc könyvem, a Korbács meséjének folyását az író, Clive Barker.

Tovább a cikkhez