Így blogolok én – 3. rész – Ezt használom a blogoláshoz

Az Így blogolok én cikksorozatomban már írtam arról, hogy milyen eszközöket és módszereket használok a blogoláshoz, de azóta eltelt egy kis idő, talán változott is néhány dolog, ezért amikor a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n a blogger házifeladatok keretében feltette a kérdést, hogy mit használunk a blogoláshoz, arra gondoltam, újra áttekintem, bővítem, rendszerezem a listát.

A blogoláshoz használt eszközeim:

  • iPad – Döntő többségében táblagépről blogolok, hiszen általában otthon írok (és olvasok, böngészek), esténként és hétvégenként, és ez a legkényelmesebb eszköz, amim van, és szinte mindent elérek róla, amit laptopról vagy asztali számítógépről is.
  • iPhone – Amikor nincs nálam az iPadem vagy nem tudom kényelmesen előkapni, például buszon vagy buszmegállóban, akkor a telefon a legnagyobb segítségem, ha le akarok jegyezni egy ötletet, rápillanatani a statisztikáimra vagy válaszolni a kommentekre.
  • MacBook – Ahhoz a néhány dologhoz, amit az iPad nem tud (például a Facebook nem engedi a dokumentumait szerkeszteni mobil böngészőből), a férjem MacBookját szoktam elragadni. (Igen, egy mozgó Apple Store vagyunk.)
  • Határidőnapló – A gyűrűs kalendáriumomnak is van blogos részlege, bár az ide feljegyzett ötleteket minél hamarabb igyekszem gépre vinni, nehogy elkallódjanak, a határidőnapló heti tervezőjében pedig jelölöm a fontosabb dátumokat, mint például a blogszülinap vagy a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} dátumok.
  • Fülhallgató – Az évek során, amikor nagyon szűk élettéren osztoztunk a férjemmel, meg kellett tanulnom úgy is elvonulni, privát teret és privát időt teremteni, hogy ez nem járt fizikai távolsággal. A fülhallgató és a zene ennek nélkülözhetetlen kelléke lett, és bár ma már bőven van olyan ajtónk, amit magunkra zárhatunk az otthonunkban, de közösségi tereken, nyilvános helyeken, tömegközlekedésen még mindif nagyon hasznos eszköz, és valójában már helytől függetlenül is a kreatív folyamatom részévé vált, hogy így határolom le magam a külvilágtól.

A blogoláshoz közvetlenül használt alkalmazásaim:

  • WordPress – A WordPress mobil alkalmazást tudom használni telefonról és táblagépről is, és szinte teljesértékűen tudom vele kezelni a blogot.
  • Notes – Az iOS beépített jegyzettömb alkalmazása egy egyszerű kis holmi, ami ömlesztve, időrendben tartalmazza a jegyzeteket, szinkronizálva a különböző eszközök (iPhone, iPad) között. Rendszerezésre nem alkalmas, de ha gyorsan fel szeretnék jegyezni egy ötletet vagy vázlatot, a Notes legkézenfekvőbb megoldás.
  • Pages – A cikkek vázlatait és a hozzájuk kapcsolódó jegyzeteket szövegszerkesztőben gyűjtöm és rendszerezem addig, amíg nem válnak véglegessé és publikálhatóvá (vagy beütemezhetővé) a blogon.
  • NumbersDóri blogtervező táblázatát már ajánlottam korábban, ennek egy változatát használom azóta én is az ötleteim feljegyzésére, időbeli ütemezésére, és annak követésére, a cikkeim milyen állapotban vannak épp (ötlet, vázlat, beütemezett vagy közzétett bejegyzés).
  • Spotify – Ha már a fülhallgatót feljegyeztem a blogolás nélkülözhetetlen kellékeként, akkor hozzáteszem a Spotify zenetárat is, aminek segítségével a kedvenc zenéimet gyűjtöm és hallgatom írás közben (is).

A blogoláshoz használt egyéb alkalmazásaim:

  • Tumblr – A Tumblr nemcsak egy időnyelő feketelyuk a számomra, bár nem tagadom, hogy ha szeretnék csak céltalanul bambulni egy kicsit, általában a Tumblr-re navigálok. Cserébe viszont a Kincsesfüzet tumblr oldala egy olyan képgyűjteményt ad, ami tükrözi az ízlésemet, és ahol egy kis görgetés mindig találok egy jó illusztrációt a cikkeimhez. A bejegyzések illusztrálását nagyon fontosnak tartom, viszont mielőtt még kialakítottam magamnak ezt a mindig kéznél lévő illusztrációtárat, nagyon sok időt pocsékoltam el arra, hogy a Google-ben, gyötrelmesen kiizzadt keresőkifejezések mentén próbáltam találni egy úgy-ahogy odaillő képet a cikkeimhez.
  • Twitter – A Twitter oldalamat két célra is használom: hogy automatikusan megosszam a cikkeimet, és hogy inspiráció és források után böngésszek. A Twitter használatom még nem túl profi, de remélem, hogy a jövőben tudom majd fejleszteni magam ezen a téren is, és az olvasáson valamint a passzív megosztáson túl építő, aktív tweeteket is tudok majd megosztani.
  • Facebook – A Kincsesfüzet Facebook oldalán szintén automatikusan megjelennek a blog friss bejegyzései, ezen kívül bár a Facebook nem a legotthonosabb közegem, igyekszem jelen lenni olyan csoportokban, amik kapcsolódnak a blogoláshoz.
  • Instagram – Az Instagram fiókom egy meglehetősen személyes felület, mégis a blogom szerves részének tekintem, mivel nemcsak az állandó internetes jelenlétem elsődleges színtere, de ez a felület segít leginkább, hogy megtartsam azt a pozitív szemléletet, azt a hálás és derűs fókuszt, amit a küldetésemnek tekintek itt a blogon és “odakint” az életemben is.

Ti hogyan blogoltok?

Blogger házi – így változott meg az életem, mióta blogot írok

Hogyan változott meg az életed, mióta blogot írsz? – Ezt a kérdést megint csak Suz’n tette fel a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében a Facebookon, és amikor elkezdtem gondolkodni a válaszon, hamar rájöttem, hogy ez talán az egyik legbonyolultabb kérdés, amivel mostanság szembesülnöm kellett.

A Kincsesfüzet története ugyanis egyben a gyászmunkám története is.

Rengeteg szál vezetett el odáig, hogy elkezdtem blogolni itt, a Kincsesfüzeten, és nem kevés jelentősége volt benne annak, hogy az írás már gyerekkorom óta az álmom, vágyam, szenvedélyem, ahogy annak sem, amint már írtam, hogy Szalay Ádám Sikerkód tanfolyama erőteljesen irányba állított és segített visszanyerni a hitemet, hogy lehetek sikeres íróként is. Ezek talán sokkal egyértelműbb, egzaktabb előzményei, okai voltak annak, hogy megszületett a blogom, mint azok az élmények és felismerések, amik a gyászomból születtek. (Vagy csak azokkal nehezebb szembenézni, ezért nem kerültek még fel eddig arra a hivatalos listára, ami a blogom megszületését indukálta.)

Akárhogy is, a Kincsesfüzet alig több mint fél évvel édesanyám halála után született meg, és a bloggerként eltöltött időszakomat, a bloggerként megélt változásokat lehetetlen nem úgy vizsgálni, mint a gyászidőszakomban történt változásokat.

Mi motivált a gyászban arra, hogy blogolni kezdjek?

  • Édesanyám is mindig író akart lenni, de nyugdíjas korára tartogatta ezt az álmát – csakhogy a nyugdíjas évei sosem jöttek el. Ez ráébresztett, hogy nem halogathatom az álmaimat, hanem bele kell vágnom, ott, ahol vagyok, úgy, ahogy épp tudok.
  • Rádöbbentem, mennyire az ő árnyékában éltem mindig, és szembesültem vele, hogy ki kell lépnem ebből az árnyékból. El kell hinnem azt, hogy bár nagyszerű asszony volt, de egyszerűen máshogy volt nagyszerű, mint én. Nem mérhetem minden eredményemet, minden célomat, álmomat és tehetségemet hozzá, és nem hihetem azt, hogy ha neki nem sikerült, akkor nekem sem fog, hiszen ő olyan nagyszerű volt.
  • Megtapasztaltam, hogy ha nem is mindig, minden percben és minden helyzetben, de nagyon sokszor lehetőségem van dönteni arról, hogy boldognak akarom-e érezni magam, hogy az örömöt, a hálát, a reménykedést választom-e az elkeseredéssel szemben – és elköteleztem magam, hogy amikor csak tudom, az előbbieket választom.

Blogolás

Miben változtam az elmúlt években?

  • Megtaláltam a saját utamat az írásban, és elkezdtem dolgozni azért az álomért, amit régóta csak tologattam és halogattam.
  • Íróként (bloggerként) kezdtem gondolni magamra, és egyre bátrabban prezentálom magam így, az interneten és személyesen egyaránt.
  • Sokkal tudatosabban foglalkoztam önmagam fejlesztésével.
  • Rengeteget tanultam és tapasztaltam a háláról.
  • Összeszedettebb lettem, és a dolgaim sokkal inkább egy irányba mutatnak: több helyen vagyok jelen az interneten és több mindennel foglalkozok, de van egy vezérfonal, amihez mindent igazítok.
  • Ugyanakkor bátrabban vagyok szétszórt, bátrabban kapok bele dolgokba, megengedőbb vagyok magammal szemben, ha a szeszélyeimről van szó, mert tudom, hogy abból is profitálni fogok, ami csak két hétig érdekel.
  • Éberebb lettem a személyes történeteimre, arra, hogy milyen fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni a saját megpróbáltatásaink tanulságát.
  • Megváltozott a viszonyom a boldogsággal is. Már tudom, hogy a boldogság nem valami véletlen dolog, ebből következően pedig nem kell bocsánatkérően rejtegetnem, hanem tudom, hogy munka és odafigyelés eredménye, amit jogom és kötelességem is olyan teljesen megélni, ahogy csak tudom.
  • Megváltozott a viszonyom a kudarcaimmal és a nehéz időszakaimmal is. Elnézőbb és türelmesebb vagyok magammal szemben, lejjebb adtam a maximalizmusomból, már tudom, hogy egy kudarctól nem ér véget a világ, a nehézségek pedig más perspektívába kerültek.

Blogger házi – a 10 legjobb dolog a blogolásban

Mi a tíz legjobb dolog a blogolásban? – Ezt a kérdést Facebookon tette fel a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n, akitől a csoport tagjai időről időre “blogger házi feladatokat” kapnak, amik a blogoláshoz, a csoport életéhez, egymás támogatásához kapcsolódnak. Ez az első alkalom, hogy teljesítek egy ilyen házi feladatot, de remélem, hogy nem az utolsó – majd igyekszem. :)

Számomra tehát ez a 10 legjobb dolog a blogolásban:

#1 Sikerélményt ad – Akár egy cikk befejezésének vagy publikálásának élményét nézzük, akár egy komment olvasását, vagy az érzést, amikor meglódul az olvasottsági statiszika (és vele együtt a szívverésünk is), a blogolás mindig tartogat valami sikerélményt a számomra.

#2 Edzésben tart – Írok, olvasok, kutatok, szerkesztek, tervezek, rendszerezek, figyelek, témás keresek, akárhogy is, nem hagyja ellustulni az agyamat, edzésben tartja a szellemi és nyelvi képességeimet.

#3 Mindig van mit tenni – Soha nem fenyeget az a veszély, hogy magamba roskadva azt kérdezem: hát most mit kezdjek magammal?… (Oké, persze megesik az ilyesmi, de azokon a napokon úgysem tudok hasznosabbat tenni annál, mint hogy a fejemre húzok egy takarót és kialszom magam.) Akár buzgok a tettvágytól, akár csak annyi erőm van, hogy lomhán végigpörgessem a tumblr vagy a teitter falamat, mindig tudok találni olyan teendőt, ami hasznos a blognak.

#4 Segít definiálni önmagam – Ki vagyok én? Mit akarok és merre tartok?… Ijesztő kérdések, és mindig van az életnek olyan területe, ahol szembe kell nézni velük, de sokat segít, ha ott van a háttérben minél több olyan terület, ahol pontosan tudjuk ezekre a kérdésekre a választ. Például számomra az, hogy író vagyok, blogger vagyok, és egyre jobb akarok lenni abban, amit csinálok.

2015/01/img_0853.jpg

#5 Segít rendszerezni az életem – Kevesebbet csapongok, kevesebbet lötyögök, mióta itt van számomra a blog. Határidőim vannak, céljaim és terveim, a dolgok hajlamosabbak egy irányba mutatni, mert van mihez szervezni, van mihez igazítani őket.

#6 Mindig tanulok valamit – A blogolás folyamatos tanulásra késztet. Nemcsak a technikai háttérrel, a marketinggel, az írással kapcsolatban tanulok, de a tartalmak felkutatása során mindenféle területről jönnek szembe velem olyan cikkek, hírek, előadások, amik segítenek szélesíteni a látásmódom és gazdagítani a tudásom.

#7 Kapcsolatban tart – Introvertált típus vagyok, aki hajlamos úgy elmerülni a munkájában, a hobbijában, hogy az emberi kapcsolatait a nullára redukálja. De mivel a blogolás óhatatlanul is szociális tevékenység, soha nem vágom el magam a külvilágtól, akármennyire is elmerülök benne.

#8 Fejleszti a személyiségemet – Amikor megfogalmaztam azt az irányelvet, hogy pozitív hangulatú blogot fogok vezetni, még nem is sejtettem, milyen erős hatással lesz ez a személyiségemre. Miután a blogolás átszövi az életem minden területét és folyamatosan ott motozik a tudatom szegletében, állandó emlékeztető a számomra, hogy a pozitív hozzáállást válasszam, a jót keressem, igyekezzek kedves és derűs maradni. Kiderült, hogy az, hogy a blogon elköteleztem magam a pozitív szemlélet mellett, magával hozta azt is, hogy a blogon kívül is minduntalan visszatérek erre a kijelölt ösvényre.

#9 Bárki belevághat – Mondhatnánk, hogy ez inkább hátrány, mint előny, de én nem így látom. Természetesen, a megszülető és nyilvánosságra kerülő írások színvonala így elég vegyes. (Nem mintha például a kiadók által szűrt könyvesbolti kínálatban nem lenne az.) Egyszer egy barátom azt mondta, hogy egy olyan kor felé tartunk, ahol mindenki, aki olvas, ír is. Ez a gondolat mélyen beette magát a fejembe, nagyon megragadott, és nagyon jó iránynak tartom azt, hogy az önkifejezésnek ez a formája, az írás, ami számomra mindig olyan fontos volt, ne csak egy szerencsés, szűk elit kiváltsága legyen, és a könyvkiadás vagy az újságírás világán kívül csak az asztalfiókokra és a magánlevelekre szorítkozzon, hanem olyasmi legyen, ami elérhető mindenki számára.

#10 Ingyen van – Ahogy írtam, a blogolásba bárki belevághat: az anyagi lehetőségektől függetlenül is. Nem kell kiadóknál kilincselni, önrészt vagy tagdíjat fizetni, hanem ingyen hozzáférhetőek a lehetőségek mindenki számára. Persze vannak fizetős lehetőségek is, de amennyire én látom, azokat egyáltalán nem kötelező igénybe venni a boldoguláshoz, az ingyenes berkeken belül is tökéletesen lehet boldogulni.

Szerintet mi a legjobb a blogolásban?