About.me – az én digitális névjegykártyám

Újabb technikai újdonsággal bővült a blog: készítettem egy about.me profilt, ami nem más, mint egy digitális névjegykártya, ami egy igényes, percek alatt összedobható oldalon összefogja azokat az információkat, amiket meg szeretnénk osztani magunkról.

Én kifejezetten a blogra helyeztem a hangsúlyt, de a bemutatkozás, az érdeklődési körök és a szociális média oldalak mellett teljes szakmai életút is megadható, publikációk listája csatolható a névjegyhez, így az informálistól a professzionálisig, a címszavastól a teljes szakmai önéletrajzig mindenféle bemutatkozó profil készíthető.

Ami pedig engem végképp meggyőzött, az az volt, hogy az about.me profil a WordPresszel is együttműködik, és a digitális névjegykártya egy widget segítségével könnyen beágyazható a blog oldalsávjába is. Régóta szerettem volna egy kis bemutatkozót varázsolni oda, és azokat a blogokat is mindig áhitattal néztem, ahol csinos kis ikonok vezetnek rögtön az oldalsávból vagy a fejlécből a különböző szociális média oldalakra. Az újdonsült about.me profilom pedig pontosan ezt tudja.

Ezen kívül vannak olyan további funkciói (csoportok kialakítása, emberek követése), amiket még én sem derítettem fel, de aki kíváncsi, böngéssze értük az about.me oldalát.

Az oldalsávban pedig ezen kívül is rendezkedtem kicsit, a NaNaWriMós plecsnik átkerültek a bemutatkozó menübe, kilerültek viszont a legutóbbi hozzászólások, és egyéb apróságok.

Hogy tetszik nektek az új oldalsáv?

Reklámok

Így blogolok én – 3. rész – Ezt használom a blogoláshoz

Az Így blogolok én cikksorozatomban már írtam arról, hogy milyen eszközöket és módszereket használok a blogoláshoz, de azóta eltelt egy kis idő, talán változott is néhány dolog, ezért amikor a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n a blogger házifeladatok keretében feltette a kérdést, hogy mit használunk a blogoláshoz, arra gondoltam, újra áttekintem, bővítem, rendszerezem a listát.

A blogoláshoz használt eszközeim:

  • iPad – Döntő többségében táblagépről blogolok, hiszen általában otthon írok (és olvasok, böngészek), esténként és hétvégenként, és ez a legkényelmesebb eszköz, amim van, és szinte mindent elérek róla, amit laptopról vagy asztali számítógépről is.
  • iPhone – Amikor nincs nálam az iPadem vagy nem tudom kényelmesen előkapni, például buszon vagy buszmegállóban, akkor a telefon a legnagyobb segítségem, ha le akarok jegyezni egy ötletet, rápillanatani a statisztikáimra vagy válaszolni a kommentekre.
  • MacBook – Ahhoz a néhány dologhoz, amit az iPad nem tud (például a Facebook nem engedi a dokumentumait szerkeszteni mobil böngészőből), a férjem MacBookját szoktam elragadni. (Igen, egy mozgó Apple Store vagyunk.)
  • Határidőnapló – A gyűrűs kalendáriumomnak is van blogos részlege, bár az ide feljegyzett ötleteket minél hamarabb igyekszem gépre vinni, nehogy elkallódjanak, a határidőnapló heti tervezőjében pedig jelölöm a fontosabb dátumokat, mint például a blogszülinap vagy a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} dátumok.
  • Fülhallgató – Az évek során, amikor nagyon szűk élettéren osztoztunk a férjemmel, meg kellett tanulnom úgy is elvonulni, privát teret és privát időt teremteni, hogy ez nem járt fizikai távolsággal. A fülhallgató és a zene ennek nélkülözhetetlen kelléke lett, és bár ma már bőven van olyan ajtónk, amit magunkra zárhatunk az otthonunkban, de közösségi tereken, nyilvános helyeken, tömegközlekedésen még mindif nagyon hasznos eszköz, és valójában már helytől függetlenül is a kreatív folyamatom részévé vált, hogy így határolom le magam a külvilágtól.

A blogoláshoz közvetlenül használt alkalmazásaim:

  • WordPress – A WordPress mobil alkalmazást tudom használni telefonról és táblagépről is, és szinte teljesértékűen tudom vele kezelni a blogot.
  • Notes – Az iOS beépített jegyzettömb alkalmazása egy egyszerű kis holmi, ami ömlesztve, időrendben tartalmazza a jegyzeteket, szinkronizálva a különböző eszközök (iPhone, iPad) között. Rendszerezésre nem alkalmas, de ha gyorsan fel szeretnék jegyezni egy ötletet vagy vázlatot, a Notes legkézenfekvőbb megoldás.
  • Pages – A cikkek vázlatait és a hozzájuk kapcsolódó jegyzeteket szövegszerkesztőben gyűjtöm és rendszerezem addig, amíg nem válnak véglegessé és publikálhatóvá (vagy beütemezhetővé) a blogon.
  • NumbersDóri blogtervező táblázatát már ajánlottam korábban, ennek egy változatát használom azóta én is az ötleteim feljegyzésére, időbeli ütemezésére, és annak követésére, a cikkeim milyen állapotban vannak épp (ötlet, vázlat, beütemezett vagy közzétett bejegyzés).
  • Spotify – Ha már a fülhallgatót feljegyeztem a blogolás nélkülözhetetlen kellékeként, akkor hozzáteszem a Spotify zenetárat is, aminek segítségével a kedvenc zenéimet gyűjtöm és hallgatom írás közben (is).

A blogoláshoz használt egyéb alkalmazásaim:

  • Tumblr – A Tumblr nemcsak egy időnyelő feketelyuk a számomra, bár nem tagadom, hogy ha szeretnék csak céltalanul bambulni egy kicsit, általában a Tumblr-re navigálok. Cserébe viszont a Kincsesfüzet tumblr oldala egy olyan képgyűjteményt ad, ami tükrözi az ízlésemet, és ahol egy kis görgetés mindig találok egy jó illusztrációt a cikkeimhez. A bejegyzések illusztrálását nagyon fontosnak tartom, viszont mielőtt még kialakítottam magamnak ezt a mindig kéznél lévő illusztrációtárat, nagyon sok időt pocsékoltam el arra, hogy a Google-ben, gyötrelmesen kiizzadt keresőkifejezések mentén próbáltam találni egy úgy-ahogy odaillő képet a cikkeimhez.
  • Twitter – A Twitter oldalamat két célra is használom: hogy automatikusan megosszam a cikkeimet, és hogy inspiráció és források után böngésszek. A Twitter használatom még nem túl profi, de remélem, hogy a jövőben tudom majd fejleszteni magam ezen a téren is, és az olvasáson valamint a passzív megosztáson túl építő, aktív tweeteket is tudok majd megosztani.
  • Facebook – A Kincsesfüzet Facebook oldalán szintén automatikusan megjelennek a blog friss bejegyzései, ezen kívül bár a Facebook nem a legotthonosabb közegem, igyekszem jelen lenni olyan csoportokban, amik kapcsolódnak a blogoláshoz.
  • Instagram – Az Instagram fiókom egy meglehetősen személyes felület, mégis a blogom szerves részének tekintem, mivel nemcsak az állandó internetes jelenlétem elsődleges színtere, de ez a felület segít leginkább, hogy megtartsam azt a pozitív szemléletet, azt a hálás és derűs fókuszt, amit a küldetésemnek tekintek itt a blogon és “odakint” az életemben is.

Ti hogyan blogoltok?

Blogger házi – így változott meg az életem, mióta blogot írok

Hogyan változott meg az életed, mióta blogot írsz? – Ezt a kérdést megint csak Suz’n tette fel a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében a Facebookon, és amikor elkezdtem gondolkodni a válaszon, hamar rájöttem, hogy ez talán az egyik legbonyolultabb kérdés, amivel mostanság szembesülnöm kellett.

A Kincsesfüzet története ugyanis egyben a gyászmunkám története is.

Rengeteg szál vezetett el odáig, hogy elkezdtem blogolni itt, a Kincsesfüzeten, és nem kevés jelentősége volt benne annak, hogy az írás már gyerekkorom óta az álmom, vágyam, szenvedélyem, ahogy annak sem, amint már írtam, hogy Szalay Ádám Sikerkód tanfolyama erőteljesen irányba állított és segített visszanyerni a hitemet, hogy lehetek sikeres íróként is. Ezek talán sokkal egyértelműbb, egzaktabb előzményei, okai voltak annak, hogy megszületett a blogom, mint azok az élmények és felismerések, amik a gyászomból születtek. (Vagy csak azokkal nehezebb szembenézni, ezért nem kerültek még fel eddig arra a hivatalos listára, ami a blogom megszületését indukálta.)

Akárhogy is, a Kincsesfüzet alig több mint fél évvel édesanyám halála után született meg, és a bloggerként eltöltött időszakomat, a bloggerként megélt változásokat lehetetlen nem úgy vizsgálni, mint a gyászidőszakomban történt változásokat.

Mi motivált a gyászban arra, hogy blogolni kezdjek?

  • Édesanyám is mindig író akart lenni, de nyugdíjas korára tartogatta ezt az álmát – csakhogy a nyugdíjas évei sosem jöttek el. Ez ráébresztett, hogy nem halogathatom az álmaimat, hanem bele kell vágnom, ott, ahol vagyok, úgy, ahogy épp tudok.
  • Rádöbbentem, mennyire az ő árnyékában éltem mindig, és szembesültem vele, hogy ki kell lépnem ebből az árnyékból. El kell hinnem azt, hogy bár nagyszerű asszony volt, de egyszerűen máshogy volt nagyszerű, mint én. Nem mérhetem minden eredményemet, minden célomat, álmomat és tehetségemet hozzá, és nem hihetem azt, hogy ha neki nem sikerült, akkor nekem sem fog, hiszen ő olyan nagyszerű volt.
  • Megtapasztaltam, hogy ha nem is mindig, minden percben és minden helyzetben, de nagyon sokszor lehetőségem van dönteni arról, hogy boldognak akarom-e érezni magam, hogy az örömöt, a hálát, a reménykedést választom-e az elkeseredéssel szemben – és elköteleztem magam, hogy amikor csak tudom, az előbbieket választom.

Blogolás

Miben változtam az elmúlt években?

  • Megtaláltam a saját utamat az írásban, és elkezdtem dolgozni azért az álomért, amit régóta csak tologattam és halogattam.
  • Íróként (bloggerként) kezdtem gondolni magamra, és egyre bátrabban prezentálom magam így, az interneten és személyesen egyaránt.
  • Sokkal tudatosabban foglalkoztam önmagam fejlesztésével.
  • Rengeteget tanultam és tapasztaltam a háláról.
  • Összeszedettebb lettem, és a dolgaim sokkal inkább egy irányba mutatnak: több helyen vagyok jelen az interneten és több mindennel foglalkozok, de van egy vezérfonal, amihez mindent igazítok.
  • Ugyanakkor bátrabban vagyok szétszórt, bátrabban kapok bele dolgokba, megengedőbb vagyok magammal szemben, ha a szeszélyeimről van szó, mert tudom, hogy abból is profitálni fogok, ami csak két hétig érdekel.
  • Éberebb lettem a személyes történeteimre, arra, hogy milyen fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni a saját megpróbáltatásaink tanulságát.
  • Megváltozott a viszonyom a boldogsággal is. Már tudom, hogy a boldogság nem valami véletlen dolog, ebből következően pedig nem kell bocsánatkérően rejtegetnem, hanem tudom, hogy munka és odafigyelés eredménye, amit jogom és kötelességem is olyan teljesen megélni, ahogy csak tudom.
  • Megváltozott a viszonyom a kudarcaimmal és a nehéz időszakaimmal is. Elnézőbb és türelmesebb vagyok magammal szemben, lejjebb adtam a maximalizmusomból, már tudom, hogy egy kudarctól nem ér véget a világ, a nehézségek pedig más perspektívába kerültek.

Ajánló: magyar blogszféra felmérés 2014

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének egyik tagja, Szabó Árpád (az Árpádblog szerzője) még tavaly indított útjára egy kérdőívet a csoportban a blogolási szokásokról, amit én is kitöltöttem, de azután el is feledkeztem róla. Most azonban megszületett az eredmény, és nagyon meglepődtem, milyen profi elemzést kerekített belőle Árpád, nemcsak formailag, de tartalmilag is összeszedett, izgalmas képet mutat a magyar blogszféráról, legalábbis arról a (nem is olyan kis) szeletéről, akik részt vettek a felmérésben.

Akit édekelnek a kutatás eredményei, kattintson Árpád blogjára és töltse le, böngéssze át a jelentést és gazdagodjon!

2015/01/img_0859.jpg

Blogger házi – a 10 legjobb dolog a blogolásban

Mi a tíz legjobb dolog a blogolásban? – Ezt a kérdést Facebookon tette fel a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének adminisztrátora, Suz’n, akitől a csoport tagjai időről időre “blogger házi feladatokat” kapnak, amik a blogoláshoz, a csoport életéhez, egymás támogatásához kapcsolódnak. Ez az első alkalom, hogy teljesítek egy ilyen házi feladatot, de remélem, hogy nem az utolsó – majd igyekszem. :)

Számomra tehát ez a 10 legjobb dolog a blogolásban:

#1 Sikerélményt ad – Akár egy cikk befejezésének vagy publikálásának élményét nézzük, akár egy komment olvasását, vagy az érzést, amikor meglódul az olvasottsági statiszika (és vele együtt a szívverésünk is), a blogolás mindig tartogat valami sikerélményt a számomra.

#2 Edzésben tart – Írok, olvasok, kutatok, szerkesztek, tervezek, rendszerezek, figyelek, témás keresek, akárhogy is, nem hagyja ellustulni az agyamat, edzésben tartja a szellemi és nyelvi képességeimet.

#3 Mindig van mit tenni – Soha nem fenyeget az a veszély, hogy magamba roskadva azt kérdezem: hát most mit kezdjek magammal?… (Oké, persze megesik az ilyesmi, de azokon a napokon úgysem tudok hasznosabbat tenni annál, mint hogy a fejemre húzok egy takarót és kialszom magam.) Akár buzgok a tettvágytól, akár csak annyi erőm van, hogy lomhán végigpörgessem a tumblr vagy a teitter falamat, mindig tudok találni olyan teendőt, ami hasznos a blognak.

#4 Segít definiálni önmagam – Ki vagyok én? Mit akarok és merre tartok?… Ijesztő kérdések, és mindig van az életnek olyan területe, ahol szembe kell nézni velük, de sokat segít, ha ott van a háttérben minél több olyan terület, ahol pontosan tudjuk ezekre a kérdésekre a választ. Például számomra az, hogy író vagyok, blogger vagyok, és egyre jobb akarok lenni abban, amit csinálok.

2015/01/img_0853.jpg

#5 Segít rendszerezni az életem – Kevesebbet csapongok, kevesebbet lötyögök, mióta itt van számomra a blog. Határidőim vannak, céljaim és terveim, a dolgok hajlamosabbak egy irányba mutatni, mert van mihez szervezni, van mihez igazítani őket.

#6 Mindig tanulok valamit – A blogolás folyamatos tanulásra késztet. Nemcsak a technikai háttérrel, a marketinggel, az írással kapcsolatban tanulok, de a tartalmak felkutatása során mindenféle területről jönnek szembe velem olyan cikkek, hírek, előadások, amik segítenek szélesíteni a látásmódom és gazdagítani a tudásom.

#7 Kapcsolatban tart – Introvertált típus vagyok, aki hajlamos úgy elmerülni a munkájában, a hobbijában, hogy az emberi kapcsolatait a nullára redukálja. De mivel a blogolás óhatatlanul is szociális tevékenység, soha nem vágom el magam a külvilágtól, akármennyire is elmerülök benne.

#8 Fejleszti a személyiségemet – Amikor megfogalmaztam azt az irányelvet, hogy pozitív hangulatú blogot fogok vezetni, még nem is sejtettem, milyen erős hatással lesz ez a személyiségemre. Miután a blogolás átszövi az életem minden területét és folyamatosan ott motozik a tudatom szegletében, állandó emlékeztető a számomra, hogy a pozitív hozzáállást válasszam, a jót keressem, igyekezzek kedves és derűs maradni. Kiderült, hogy az, hogy a blogon elköteleztem magam a pozitív szemlélet mellett, magával hozta azt is, hogy a blogon kívül is minduntalan visszatérek erre a kijelölt ösvényre.

#9 Bárki belevághat – Mondhatnánk, hogy ez inkább hátrány, mint előny, de én nem így látom. Természetesen, a megszülető és nyilvánosságra kerülő írások színvonala így elég vegyes. (Nem mintha például a kiadók által szűrt könyvesbolti kínálatban nem lenne az.) Egyszer egy barátom azt mondta, hogy egy olyan kor felé tartunk, ahol mindenki, aki olvas, ír is. Ez a gondolat mélyen beette magát a fejembe, nagyon megragadott, és nagyon jó iránynak tartom azt, hogy az önkifejezésnek ez a formája, az írás, ami számomra mindig olyan fontos volt, ne csak egy szerencsés, szűk elit kiváltsága legyen, és a könyvkiadás vagy az újságírás világán kívül csak az asztalfiókokra és a magánlevelekre szorítkozzon, hanem olyasmi legyen, ami elérhető mindenki számára.

#10 Ingyen van – Ahogy írtam, a blogolásba bárki belevághat: az anyagi lehetőségektől függetlenül is. Nem kell kiadóknál kilincselni, önrészt vagy tagdíjat fizetni, hanem ingyen hozzáférhetőek a lehetőségek mindenki számára. Persze vannak fizetős lehetőségek is, de amennyire én látom, azokat egyáltalán nem kötelező igénybe venni a boldoguláshoz, az ingyenes berkeken belül is tökéletesen lehet boldogulni.

Szerintet mi a legjobb a blogolásban?

Minden hónap első bejegyzése 2014

Megkezdve az év végi összefoglalók (várhatóan nem túl hosszú) sorát itt a blogon, kikerestem minden hónap első bejegyzését. (Ez egy meme, én is máshol találtam az ötletet, ha tetszik, vigyétek nyugotan és gyűjtsétek össze ti is, nálatok mivel indult egy-egy hónap a blogon.)

/home/wpcom/public_html/wp-content/blogs.dir/632/38546006/files/2014/12/img_0805.jpg

Január: Cselezd ki a rossz szokásokat! – Gretchen Rubin néhány tippjét hoztam el arról, hogy hogyan lehet magunkat kicselezve könnyebbé tenni, hogy felhagyjunk a rossz szokásokkal.

Február: Pityergős reklám – Megosztottam a Budweiser pityergős lovacskás reklámját

Március: Hálás hétfő #85 – Hálás voltam Ditta barátnőm egészségéért és az új munkahelyemért is (ez volt az első munkanapom az új helyen), és még néhány világi apróságért.

Április: Tudtátok, hogy…? – A grafológiáról – Bemutattam nektek a grafológusomat, beavattalak titeket néhány izgalmas ténybe a grafológiával kapcsolatban, és beharangoztam a készülő grafológia rovatunkat.

Május: Mormon péntek – Elesni és felállni – Dieter F. Uchtdorf gondolatait osztottam meg a kudarcról és a kudarcokból való felállásról.

Június: Grafológia rovat – Kérdezd a grafológust! – A grafológia rovaton belül arra bíztattalak titeket, hogy kérdezzetek bátran a grafológusomtól, Hegedüs Renitől.

Július: Kedvenc holmik – Egy gyűrű mind fölött – Ebben a cikkemben a jegygyűrűinkről írtam egy keveset.

Augusztus: Isten arcai – George R. R. Martin nagysikerű regényének hét istene nyomán az istenképről elmélkedtem.

Szeptember: Hálás hétfő #112 – Hálás voltam Petiért, Dióért, a finom ételekért, a meleg ruháért és más dolgokért.

Október: Boldogságterv #4 – Október: Ora et labora – Az októberi boldogságtervem beharangozójában arról írtam, hogy kalkuttai Teréz anya, és Marla Cilley, a Fly Lady szerint is mennyire jól megfér egymás mellett a munka és az imádság.

November: Oriflame #15 – Kedvencek – Megosztottam néhány kedvenc Oriflame termékemet az aktuális katalógusból

December: Hálás hétfő #125 és szolgálati közlemény – Mindenek előtt hálás voltam azért, hogy Tisza Gabi interjút készített velem a Női Erő-Tér 2015-ös projektjéhez, meg persze a sikeres NaNoWriMo teljesítésért és még rengeteg dologért.

Itt a szeptember: búcsú és újrakezdés a blogon – Boldogságterv #1

Holnap kezdetét veszi a szeptember. Új hónap, új évszak, új iskolaév, új szemeszter (remélem, egy jó időre az utolsó), új félév a kapcsolatunkban (az utolsó egyjegyű év vége felé tartunk – márciusban lesz tíz éve, hogy együtt vagyunk), és egyéb új-ságok is várnak ránk.

Tudom, hogy van, akit melankóliával töltenek el az első csípős reggelek és az útnak induló fecskék, de engem most az új időszak inkább feltölt és lelkesít. Ezért arra gondoltam, ez pont megfelő időszak lenne, hogy a blogolásban is változásokat vezessek be.

Újraindul a boldogságterv!

A tavalyi boldogságtervem nemcsak a blogon volt népszerű rovat, de az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam rajta, mennyi mindent köszönhetek a boldogságtervem havi témáinak, mennyit változtam, fejlődtem a hatásukra. Ezért, bár a boldogságterv az egyik legmacerásabb, legmelósabb vállalkozásom volt a blog történetében, mégis arra jutottam, hogy nem halogatom tovább, engedek a hívásnak és nekifogok újra!

Nem egészen követem majd Gretchen Rubin nyomdokait, aki havi témák és havi fogadalmak mentén fejlődött a saját boldogságtervében, hiszen úgy figyeltem meg magamon, hogy a havi fogadalmaimat néha csak kiizzadtam a hónap elején, hogy mégis szerepeljen valami a tervben, de a valódi kincsekre, az igazi értékekre a hónap során, tapasztalatok és tanulságok formájában bukkantam. Ezért én csak havi témákat jelök ki, amiket a figyelmem középpontjába helyezek, ha pedig a hónap során valamilyen fogadalmam születik, arról (és annak betartásáról, gyakorlati próbájáról) ugyanúgy beszámolok majd, mint a megfogalmazott tanulságokról, megélt tapasztalatokról és a fellelt tudásanyagokról is.

Ha van kedvetek, a kommentekben segíthettek ötletelni, milyen témákat helyezzek fókuszba az elkövetkező hónapokban!

Az eddigi témák ezek voltak:
2013. január: És lőn rend (cikkek itt és itt)
2013. február: Légy szerelmes! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. március: Lendülj munkába! (cikkek itt, itt és itt)
2013. április: Ragyogj! (cikkek itt, itt és itt)
2013. május: Ápold a kapcsolatokat! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. június: Fő az egészség! (cikkek itt, itt, itt és itt)
2013. szeptember: Kezdés és újrakezdés (cikkek itt, itt és itt)

Bezár a Kincses Timi :) blog

Aki követi, már észrevehette, hogy régóta nem tettem fel bejegyzést a másik blogomra, amit azért indítottam, hogy megosszam azokat a falatnyi személyes gondolataimat, élményeimet, amik szeretném ha fennmaradnának, de nem akartam szétzilálni a Kincsesfüzetet ezekkel a mindennapi morzsákkal. Azonban úgy fest, mégsincs energiám két blogot is vezetni párhuzamosan, a Kincsesfüzetet viszont mindenképp szeretném fenntartani és előrevinni. A férjem is ezzel vigasztalt: nem baj, kicsim, egy embernek egy blog elég. Úgyhogy a Kincsesfüzet marad, a Kincses Timi :) búcsúzik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna továbbra is igényem rá, hogy a nagy ívű gondolatmeneteim mellett a hétköznapom morzsáit is megosszam és megőrizzem, ezért azon leszek, hogy ezt valamilyen formában áttereljem ide a Kincsesfüzetre.

A szeptember témája: Hagyj nyomot!

A fentiek szellemében az újraindult boldogságtervem első havi témájának azt az igényt jelölöm ki, hogy nyomot hagyjak magam után. Igyekszem majd ezen a téren elmélkedni, fejlődni, kísérletezni és ötletelni, és szívesen fogadok tippeket, véleményeket, gondolatokat is. Azon leszek, hogy hetente hozzak új bejegyzést a rovat keretében, de ez majd még elválik.

Addig is energikus, újdonságokban gazdag, szép szeptembert kívánok mindenkinek!

Blogszülinap – 2 éves a Kincsesfüzet

Ismét elérkezett egy évforduló: ma két éves a Kincsesfüzet blog. (Boldog születésnapot, kicsi! :))

Egy évvel ezelőtt, a Kincsesfüzet első születésnapjára írt cikkemben olvashattatok róla, milyen csinos statisztikákkal büszkélkedhetek. A Kincsesfüzet első éve a nyüzsgésről és a növekedésről szólt. Az elmúlt egy évem tele volt eseménnyel és változással (néha csak kapkodom a fejem és alig akarom elhinni, mennyi minden történik körülöttem), a blog életében viszont ez az év a stagnálás és a vissza-visszaesés időszaka volt. Őszintén szólva, néhányszor megfordult a fejemben, hogy talán itt volna az ideje, hogy – forradalmi ötletek és látványos eredmények híján – felhagyjak a dologgal.

De ilyenkor blogger idolom, Via szavai jutnak az eszembe: mindenkinél eljön az a pont, amikor úgy érzi, talán jobb lenne kiszállni. Aki ennek ellenére is folytatja, az lesz az a “piszok mázlista” a végén, akinek “bezzeg összejött”, mert “szerencséje volt”. Ezért addig is, amíg be nem indul újra a pezsgés, egyszerűen csak csendes hálával gondolok erre az időszakra (az esőre a szivárvány előtt), hogy utólag elmondhassam: ez volt az az különleges időszak, amikor csatlakoztam a piszok mázlisták klubjához.

Úgyhogy ne aggódjatok – én még maradok. :) Remélem, maradtok ti is.

Továbbra is követhettek az alábbi platformokon:

Blog: kincsesfuzet.hu (kincsesfuzet.wordpress.com)
Instagram: @timi_kincsesfuzet
Tumblr: kincsesfuzet.tumblr.com
Facebook: facebook.com/kincsesfuzet
Twitter: @nagytimi85
Moly: @nagytimi85
Pinterest: pinterest.com/nagytimi85

Ha szeretnétek valami apróságot adni blogszülinapi ajándékként, meséljetek valakinek a blogomról, küldjétek el a linkjét e-mailben, vagy osszátok meg Facebookon! :)

Születésnapi #selfie

“A selfie fantasztikus lehetőség arra, hogy megszokd a saját arcképedet, és úgy mutasd meg magad — elsősorban saját magadnak –, ahogy valójában kinézel. […] Csillagpor & genetikai lottó, ükpapák és nagymamák tökéletes egyvelege. Nézd csak meg jól, mert nem lesz többet még egy pontosan ilyen tükörképe senkinek. Nem telik el idő, és elkezded megszeretni a látványt…” (Farkas Lívia, Urban:Eve)

Via “készíts önarcképet!” kihívása óta egyszerűen nem tudok leállni a selfie-kel, nagyon rákaptam, hogy megörökítsem és megmutassam: ilyen vagyok most.

És mivel ma van a születésnapom (woo-hoo!), ez kimondottan ráirányította a figyelmemet, milyen jó lesz majd egyszer, hogy most megörökítettem ezt az arcot.

Úgyhogy ennek örömére kaptok egy nagy adag selfie-t tőlem – ilyen voltam 28 évesen. :)

20140531-085219-31939734.jpg

(A képek forrása az instagramomon: @timi_kincsesfuzet)

Egyébként elnézést, tudom, hogy kicsit leült most a blog, talán szellemileg is elért a tavaszi fáradtság… Igyekszem újra lendületbe jönni, addig is pötyögtetek ezt-azt, néhány életképet és gondolatot a személyes blogomon. Jó olvasgatást, és selfie-re, blogra fel – örökítsétek meg a jelent az utókornak!

Kincses Timi :) – A másik blog, avagy személyes feljegyzéseim a világnak

Már biztosan észrevettétek, mennyire bolygat mostanában a naplóírás, a személyes feljegyzések készítésének témája, hiszen több cikket is írtam róla.

Stephanie Nielson, aki blogjával (ami a nagymamáknak és nagynéniknek szóló online családi jelentés akart lenni, majd hatalmas tömegeket inspiráló személyes eposszá vált) a legjobb példa rá, hogy érdemes személyes naplót vezetni, mert soha nem tudhatjuk, mi lesz az a bizonyos nyom, amit érdemes volt magunk után hagyni, az a jel, amit az univerzumba küldtünk – csak hogy kedvenc Steve Jobsom szavaival éljek. (“I want to put a ding in the universe!”) Tehát, mint tudjátok, nagyon motiváltnak éreztem magam, hogy hagyjak magam után személyes feljegyzéseket – de nagyon nehezen találtam meg a formát és a hangot.

Stephanie Nielsontól kaptam azt a tanácsot is, hogy mindenki szabadon kísérletezzen és keresgéljen, amíg meg nem találja azt a módot, ami számára a legmegfelelőbb. Hogy ez egy vonalas füzet, egy álomszép bőrkötéses napló, egy fotóalbum, aminek a margójára megjegyzéseket vezet, egy scrapbook, egy dokumentum a számítógépünkön, egy blog, egy videócsatorna, vagy bármi más módja annak, hogy nyomot hagyjunk a gondolatainkról, érzéseinkről és az életünk eseményeiről, az teljesen mindegy – a lényeg, hogy a forma motiváljon minket arra, hogy szívesen megtartsuk ezt a szokást.

Én többféle formával is próbálkoztam az elmúlt időszakban. Az utolsó probléma, amit nem tudtam sehogy sem kiküszöbölni, az az, hogy egyszerűen nem találtam a közös hangot azokkal, akiknek ez a napló szólna. Nem tudtam közvetlenül szólni azokhoz, akik még meg sem születtek, nem tudtam, mit és hogyan mondjak el nekik. Kitartóan és becsületesen vezettem a naplómat, de éreztem, hogy ez még nem az igazi.

Aztán eszembe jutott, hogy én is indíthatnék személyes blogot, akárcsak Stephanie. Több aggodalmam is volt ezzel kapcsolatban, és amikor megosztottam az ötletet Petivel, aki minden erejével igyekszik kerülni a nyilvánosságot, még több aggály merült fel.

  • Vajon így megtalálom a hangom?
  • Nem lesz ez egy újabb füstbe ment projekt?
  • Vajon ugyanazt akarom elmondani a világnak, mint amit az utódaimnak?
  • Vajon lesz ebből konfliktusom Petivel?
  • Nem fogja elvenni az energiáimat a Kincsesfüzettől?

Petivel két hét próbaidőt adtunk a blognak, hogy eldönthessem, jól érzem-e ott magam, látom-e hasznát, nem gátolja-e a munkámat a Kincsesfüzettel, és nem bántja-e Peti érzéseit. Az új blog minden próbán átment – könnyedén megtaláltam vele a közös hangot, jól együttműködik a Kincsesfüzettel, és még a szigorú slágerbizottság (Peti) is jóváhagyta. Sőt, megláttam benne még annak a lehetőségét is, amire régóta vágyom, de a Kincsesfüzet hosszú és fajsúlyos cikkeivel nem tudtam volna megvalósítani: párhuzamosan két nyelven is blogolhatok, gyakorolva az angol tudásomat.

Ezért nincs más hátra, mint előre: mostantól a Kincsesfüzet minden igyekezetem szerint inspiráló és tartalmas cikkei mellett a legapróbb és legbugyutább hétköznapi dolgaimról is olvashattok itt:

KINCSES TIMI – SZEMÉLYES FELJEGYZÉSEIM A VILÁGNAK

20140408-192011.jpg