{Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Megunhatatlan film

Az eheti VKP kihívás témája a legkedvesebb, megunhatatlan filmélményünk – amit balga módon már ellőttem nemrég. De úgy döntöttem, mivel a Macskafogó tényleg messzemenően a legkedvesebb filmem, amit akárhányszor képes vagyok újranézni, ezért nem keresek második helyezetteket, inkább írok róla bővebben.

20140610-185402-68042609.jpg

Gyerekkorom nagy kedvence volt, még akkor is, ha a politikai helyzetről, amiben született, vajmi keveset tudtam. Mégis megfogott és lenyűgözött a két nagyhatalom, a hatalmaskodó, harácsoló és erőszakos macskák, és az örök elnyomott, bujkálni kényszerülő, mindig leleményes és életre való egerek örök harca, ami átitatja a mindennapi életet, és megjelenik a komikusan monumentális összeütközésektől az olyan szívszorító, apró hétköznapi helyzetekig, amikor a kis macskalányt megbüntetik a szülei, mert egerekkel barátkozik.

A rajzfilm, akár gyerekszemmel, akár felnőttként nézzük, egy remekül megírt és képernyőre vitt, izgalmas és rétegelt, akciódús kémsztori, hihetetlenül fantáziadús látványvilággal, megunhatatlan humorral, és szerethető, élettel teli karakterekkel, akik közt megtalálható a magának való hős, az ellenállást vezető fáradt, bölcs veterán, a normák nélküli zsoldosok, akik mindig a pénz oldalán állnak, a kegyetlenkedő kiskirály, a maffiavezér, aki soha nem piszkolja be a kezét, az öreg tudós, aki az életét adja a tudományért, az esetlen másodhegedűs, aki a maga ügyetlen módján is hőssé emelkedik – és még olyan sokan mások, akik olyan remek karakterisztikával bírnak, hogy bármelyik hollywoodi filmremekből előléphettek volna.

Amiben viszont, különösen így, felnőtt fejjel, a film egyik legnagyobb értékét látom, az a végső üzenete (és vigyázat, szemérmetlenül spoilerezni fogok). Ugyanis bár a történet mindvégig a titokzatos, végső megoldást jelentő fegyver megszerzéséért illetve elpusztításáért vívott küzdelemről szól a két nagyhatalom, a macskák és az egerek között, amikor a fegyvert végül bevetik, kiderül, hogy a végső megoldást nem az ellenség elpusztítása jelenti – hanem a szeretet. Ezt az üzenetet még hangsúlyosabbá teszi a film politikai háttere, hiszen az akkor már letűnőben lévő hidegháborús időszakban két egyáltalán nem fiktív nagyhatalom szó szerint kivont atomfegyverekkel állt szemben egymással. De azt hiszem, akkor és azóta is, kortól és korszaktól függetlenül is érdemes befogadni ezt az üzenetet.

Összefoglalva és ismét: a Macskafogó számomra egy megunhatatlan filmklasszikus, amit bármikor képes vagyok újranézni és élvezni, és mindenkinek a legjobb szívvel ajánlom, mert élvezetes, tartalmas és értékes darab.

20140713-222359-80639771.jpg

A többi résztvevő írásait itt olvashatjátok.

Képzeld el, hogy nincs Mennyország

Kutakodtam a régi zenei kedvenceim között, és rátaláltam erre a Perfect Circle dalra, ami John Lennon legendás Imagine-jének a feldolgozása. (Az eredetit néhány magyar dalszöveg fordítással itt is megnézhetitek.)

A dal mondandójáról, és különösen erről a borongós feldolgozásról eszembe jutott valami, amit Peti a vallásokról mondott egyszer.

Tudod, mi bosszant a vallásokban? Az, hogy az emberek szükségét érzik, hogy különböző meséket találjanak ki, mert a józan észre nem hallgatnak, muszáj valamivel megetetni őket, aztán összevesznek azon, hogy melyik mese az igazság. Ahelyett, hogy őszintén megmondanák: gyerekek, fogalmunk sincs, mi van ezután a földi élet után. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy csak ez van nekünk, hát mi lenne, ha egyszerűen csak békén hagynánk egymást?

Az én boldogságtervem – júniusi tapasztalatok, nyári szünet és új kezdetek

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Júniusi témám az egészség volt

A te egészséghónapod az én egészséghónapom is

Soha meg nem unható anekdota és szállóige származott abból, amikor a kedvesemmel még épp csak udvarolni kezdtünk egymásnak, és egyszer romantikusan azt akarta mondani: ami az enyém, az a tiéd is – de valahogy ez a lágyan eldünnyögött mondat hagyta el az ajkait: ami a tiéd, az az enyém is!

Az egészséghónapommal kapcsolatban viszont valóban így jártunk. – Annyira örülök, hogy csatlakoztál az egészséghónapomhoz! – mondtam a kedvesnek, miután sokadszorra is együtt pattantunk biciklire, hogy átkerekezzük a várost. Erre büszkén felszegte a fejét, és némi sértődöttséggel azt felete: – Vagy inkább te csatlakoztál az én egészséghónapomhoz!

Akárhogy is, ez a hónap remekül szintetizálta több korábbi havi témám tartalmát – egyszerre mozdított ki, szorított rendszerességre, adott állandó randilehetőséget, persze az egészséges életmódra törekvés mellett.

Hogyan tovább?

Fél év telt el a saját boldogságtervem megkezdése óta. Az elkövetkező heteimnek önmagukban is meglesz a tematikája, és ez, valamint az, hogy a júniusom váratlanul egy lépcsővel feljebb emelte a boldogságtervemet azzal, hogy egyfajta összegző hónappá vált, elérkezettnek mutatta az időt, hogy elgondolkodjak: vajon változatlan formában akarom-e folytatni a boldogságtervemet?

Bár Gretchen Rubin boldogságterve kifejezetten a fogadalmakról szólt, úgy figyeltem meg, én nem bánok jól velük. Megpróbálom előre kiötleni őket, aztán egy részükkel nem is foglalkozom, cserébe viszont újakat találok helyettük. Számomra a boldogságterv inkább a tapasztalatokat hozta előtérbe. Ezért úgy döntöttem, a jövőben nem tűzök ki havi fogadalmakat, csak havi témákat, és azok mentén fogom gyűjteni, rendezni a megfigyeléseimet és felfedezéseimet – ahogy igazából eddig is tettem.

Tartok egy kis nyári szünetet is a boldogságtervemben – nem teljes leállassal, mert választok témát, amiről igyekszem is rendszeresen írni, viszont a havi időszakot kitolom majdnem két hónaposra, szeptember elejéig, hiszen már így is picit belecsúsztam a júliusba, az esküvőm miatt pedig az előttem álló jó másfél hónap egy időszaknak tűnik, nem tudom őket lélekben elválasztani egymástól.

A nyaram témája: a béke

Nem a világbéke, hanem az én személyes belső békém. Nem véletlen a témaválasztás, hiszen ismerem a viselkedésemet nyomás alatt, a maximalizmusomat és a kontroll-függésemet, és határozottan a hasznomra fog válni, ha az elkövetkező időszakban tudatosan gyakorlom majd az elengedést, a megengedést, a megnyugvást, a jelen pillanatba helyezkedést, és minden hasonló dolgot.

Ez egy különleges időszak – élvezd!

A nosztalgia egy olyan különös érzés, ami visszarepít minket a múltba, és utólag megmutatja, milyen boldogok is voltunk akkor – pedig gyakran abban az időszakban fel sem ismertük, meg sem éltük a boldogságot. A valódi elégedettség, boldogság állapota a jelen idejű nosztalgia, amikor itt és most felismerjük, hogy ez az időszak különleges.

Igyekszem tudatosítani magamban ezt az esküvőmre készüléssel kapcsolatban, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva milyen nosztalgikusan fogok mesélni arról, amikor először felpróbáltam a ruhámat, amikor Rita barátnőm megtalálta nekem a tökéletes esküvői cipőt, amikor a kedvessel együtt megterveztük a meghívónkat, vagy amikor éjszakába nyúlóan listát írtam e-mailben a barátnőimnek arról, mi az, ami megvan, és mi az, ami hátravan. Milyen csodálatos is lenne, ha már most hagynám, hogy elragadjon ez a csodás, könnyes nosztalgia, ami tökéletesre festi az események sorát, és nem aggódnék csip-csup dolgokon! Ha évek múlva nem fogok már emlékezni rá, vagy csak nevetni fogok rajta, miért kellene olyan tragikus módon aggódnom miatta most?

Ennek tudatosításában segíthet az, ha visszapörgetitek életetek korábbi eseményeit, és sorra veszitek azokat, amiken feleslegesen aggódtatok, és amik miatt nyugodtan átélhettetek volna már akkor is afféle “jelen idejű nosztalgiát”, ha nem hagyjátok a fejetekre nőni a rövid életű, bosszantó apróságokat. De azért legyetek óvatosak, ne hagyjátok, hogy a visszájára forduljon, és bűntudattal, bánattal töltsön el ez a gyakorlat! Én így szoktam járni azokkal a csodás hónapokkal, amikor a kedves még tanult, én dolgoztam, és minden délben eljött hozzám, hogy együtt ebédeljünk a munkahelyem melletti menüs étteremben, ahol a pincérek már ismerősként fogadtak és gyertyát gyújtottak nekünk. Miért veszekedtem vele akkor olyan sokat a házimunka és a pénz miatt? Miért futott ki minden második-harmadik beszélgetésünk arra, hogy miért nem kéri meg a kezemet végre? Sajnálom azokat a hónapokat. Viszont miattuk sokkal jobban megbecsülöm minden randevúnkat, és nagyon figyelek rá, hogy sose torkolljanak veszekedésbe.

Nektek mi a júliusi témátok?

Pozitív gondolkodás Teréz anya módra

“Sosem vennék részt háborúellenes nagygyűlésen. Ha a békéért tüntettek, hívjatok csak nyugodtan!” (Teréz anya)

Gondoljuk meg, hányszor fogalmazzuk meg félelmeinket céljaink helyett, rossz érzéseinket vágyaink helyett. Figyeljük tudatosan gondolatainkat és szavainkat, és egy kis gyakorlással ugyanúgy meggyökeresíthetjük a pozitív fordulatokat szókincsünkben és gondolatvilágunkban, ahogy a negatív fordulatokhoz hozzászoktunk. Ez át fogja formálni belső képeinket, hatással lesz hangulatunkra és azokra a dolgokra is, amelyeket magunkhoz vonzunk és megteremtünk magunknak.