Ha a környezeted a probléma

Másból is olyan heves ellenérzéseket vált ki az a reklám, ami azt mondja, hogy “még egy barátnőkkel töltött délutánon is problémát okozhat a súlyod”? Számomra a reklám üzenete inkább az, hogy még egy barátnőkkel töltött délutánon is problémát okozhatnak a barátnőid – bár nem nevezném barátnőnek azokat, akik kuncogva három számmal kisebb ruhát adnak be a próbafülkébe a gömbölyded lánynak.

Erről Jack Canfield sikertanácsai jutottak eszembe, amik azt hangsúlyozzák, milyen fontos, hogy “válogatósak” legyünk az emberi kapcsolatainkban, és negatív, fanyalgó, lehúzó, energianyelő emberek helyett pozitív kapcsolatokkal bástyázzuk körül magunkat.

Néhány tipp Jack Canfield: A siker alapelvei 25. – Iratkozzunk ki a “hát nem borzasztó?!…” klubból… c. fejezetéből:

  • Járjunk olyan helyekre, ahol sikeres emberekkel találkoznatunk. Csatlakozzunk szakmai szervezetekhez vagy vezetői klubokhoz, végezzünk önkéntes munkát, járjunk olyan tanfolyamokra és összejövetelekre, amiknek a vezetői már elérték azt, amit mi is el szeretnénk érni. (Én a hétvégén megyek Via kreatív időgazdálkodás tanfolyamára!)
  • Tanulmányozzuk a sikeres emberek életét, és ismerjük fel, hogy ők sem szuperhősök, hanem olyan átlagemberek, akik hasonló problémákkal küzdöttek meg, mint mi.
  • Készítsünk listát a minket körülvevő emberekről, akikkel nap mint nap érintkezünk, és a listán + és – jelekkel jelöljük, kik lelkesítenek, derítenek föl, adnak erőt minden nap, és kik húznak le, fintorognak és okoznak rossz élményeket. A negatív emberek társaságát kerüljük, ha pedig úgy látjuk, hogy kirajzolódik valamiféle tendencia (például a munkahelyünkön szinte kizárólag negatív emberek vesznek körül), kezdjünk el gondolkodni és cselekedni annak érdekében, hogy az egész csoportot lecseréljük – nézzünk új munkahely után!
  • Bújjunk a sikeres emberek bőrébe! Próbáljuk ki azokat a dolgokat, amiket ők csinálnak, olvassuk ugyanazt, mint ők, gondolkodjunk az ő fejükkel. Ami bevált, tartsuk meg – ami nem, hagyjuk el, és próbálkozzunk egy másik sikeres példakép taktikájával, amíg meg nem találjuk a hozzánk illőt!

Te hogyan szűröd ki a negatív emberek társaságát?

Pityergős reklám

Megígértem, hogy nem lesznek hozzáfűzés nélküli bejegyzések a blogon, és a crosspostolásra sem szeretnék rászokni, de tegnap rátaláltam Papp Gini blogján ezt a reklámot, és nem hogy meghatódtam, de taknyosra bőgtem magam minden alkalommal, amikor megnéztem, úgyhogy úgy döntöttem, ti is megérdemlitek ugyanezt.

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi boldogságtervem tapasztalatai #2

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása.

Közös élmények

Tegnap részt vettem életem első lánybúcsúján. Gondolom, mint minden hasonló esemény, ez is a top secret kategóriába tartozik, így az este későbbi részeire boruljon csak jótékony homály, de talán megoszthatom az este első mozzanatát, amikor egy beszélgetőkörben a menyasszony összes jelen lévő barátnője – akik gyakran nem ismerték egymást, hiszen a menyasszony más-más baráti társaságaiból kerültek ki – elmondott egy személyes emléket a menyasszonyról, aki egy hasonló személyes emlékkel válaszolt a barátnőről. Ez elgondolkodtatott arról, milyen különleges dolog is olyan emberek között lenni, akikkel közös élményeken osztozunk – különleges, de nem könnyű, a hozzám hasonló szobanövény jelleműeknek legalábbis biztosan nem. A menyasszonyunk azonban egy igazi közösségteremtő, élménykerítő központi személyiség, aki köré mindig nyüzsgő társaság gyűlik. Igazi áldás ez a hozzám hasonlóak számára, hogy vannak ilyen közösségi embereink, “élmény-idegenvezetőink”, akikbe fogódzkodhatunk, hiszen ők megteremtik számunkra azt a közeget, amibe nekünk néha még becsöppenni is nehéz, nem hogy magunknak létrehozni. Jó, ha felismerjük az ilyen kincseket az életünkben, és legalább néhanapján hagyjuk nekik, hogy előcsaljanak minket a barlangunkból!

Isten áldja a Facebookot!

Ha okosan használjuk őket, a közösségi oldalak nagy segítségünkre lehetnek abban, hogy összetartsunk vagy összehozzunk egy csapatot – hogy mást ne mondjak, a tegnapi lánybúcsúnk is a Facebookon szerveződött -, hogy az érdeklődési körünknek megfelelő társakra találjunk, de abban is, hogy előbányásszuk a barátaink és rokonaink elfelejtett születésnapjainak dátumát. Az időnyelő tevékenységek helyett használjuk jóra ezeket az eszközöket!

Az élmény négy fázisa

A héten olvastam Gretchen Rubin cikkét arról, hogyan határozza meg az élményszerzés négy fázisát, ezek pedig a következők:

  • Felkészülés – A körülmények megteremtése mellett lelki felkészülést is jelent a közelgő eseményre. Beszélni kell róla, a mindennapok köztudatában tartani, hogy mindenki érezze a levegőben a közeledtét.
  • Átélés – Teljesen átadni magunkat a pillanatnak, anélkül, hogy az eszünk másfele járna, hogy közben mással is foglalkoznánk, hogy csak fél szívvel lennénk ott.
  • Megosztás – Az élmény közössé tétele azáltal, hogy megosztjuk másokkal, bevonunk másokat is az átélésébe.
  • Visszatekintés – Az élmény feldolgozása, továbbélése azáltal, hogy megemlékezünk róla, felemlegetjük, e-mailt írunk vagy fotót küldünk róla, stb.

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása.

A megfelelő alkalom

Tegnap volt a névnapom, aminek alkalmából olyan ismerőseim is jelentkeztek, még ha csak pár soros e-mailben vagy néhány szavas Facebook üzenetben is, akikkel ritkán tartom a kapcsolatot. Számomra mindig nehézkes a régi, ellangyosodott vagy teljesen kihűlt kapcsolatok felélénkítése, mivel általában kíséri egy jó adag bűntudat, amiért hagytam magunkat így eltávolodni, és még egy jó adag feszengés, hiszen olyan régen váltottunk szót utoljára, mit is mondhatnánk most? De a névnapi üdvözleteim jó ötletet adtak, hogy egy-egy ilyen alkalom nagyon jó lehetőség, mondhatni ürügy, hogy minimális feszengéssel újra felvegyük egy hónapokkal vagy évekkel ezelőtt félbeszakadt társalgás fonalát.

Tartsd szem előtt!

Ahogy év elején a napi rutinjaimban is nélkülözhetetlen segítséget nyújtott az, hogy kifüggesztettem a rutinok listáját több helyen is, ahol jellemzően szem előtt vannak (a mosogató fölött, a fürdőszoba tükör mellett, és a munkahelyemen a monitor mellett), úgy a fontosabb kapcsolataink ébren tartásában is segíthet, ha írunk egy listát azokról, akikkel rendszeres kapcsolatban szeretnénk maradni, és jól látható helyre kifüggesztjük magunknak. Így ha napjában egyszer-kétszer rápillantunk a nevek listájára, hamarabb eszünkbe juthat, hogy “tényleg, fel kéne hívnom!… írhatnék neki egy e-mailt… küldök egy sms-t…”.

Öröknaptár

A naptárakkal valahogy nehezen jövök ki. Ha meg is szeretem őket időről időre, ha lelkesen fel is jegyzem az időpontokat, a jeles napokat, a fordulókat, jó eséllyel akkor sem fogom átvezetni őket a következő évi naptárba… már ha lesz következő évi naptáram, és nem ősz végén jut eszembe, hogy ó, idén nem is vettem naptárt. Arra gondoltam, kihúzhatnám a naptár-kérdés méregfogát azzal, hogy készítek egy öröknaptárt, amit nem szükséges cserélnem évente, hanem állandóan előttem maradhat, és emlékeztethet a fontos közelgő dátumokra.

Ajándékötletek

Az, hogy nem tartom észben a közelgő ünnepeket, azt is jelenti, hogy az utolsó pillanatokban szaladgálok az ajándékokért, és hadd ne mondjam, nem így születnek a felejthetetlen ajándékok. Pinteresten már elkezdtem ajándékötleteket gyűjteni, de persze ugyanúgy alkalmas erre egy jegyzetfüzet, a határidőnaplónk, vagy az öröknaptár utolsó lapja, hogy amikor ötleteink támadnak (akár személyre szabott, akár olyan, aminek még nem látjuk a gazdáját), feljegyezzük, és legközelebb időben tudjunk gondoskodni a jó ajándékokról, vagy ha kapkodni kell is, legalább legyen egy ötletes lista, amihez nyúlhatunk.

20130504-103253.jpg

Születés-fesztivál

Az egyik barátom közölte: idén nem születésnapja lesz, hanem születés-fesztiválja, egy héten át tartó ünnepségsorozat, amely során változatos módokon fogja a szerettei, barátai körében ünnepelni, hogy ő a világon van. Azon túl, hogy ez a bolondos ötlet nekem is megtetszett, eszembe juttatta, hogy mennyire nem fordítok figyelmet a saját ünnepeimre. És tegyük most félre azt az álszerénységet, hogy minket inkább a környezetünknek illik ünnepelnie, mert arra gondoltam, nekem magamnak is, de a szeretteim ünnepeihez való hozzáállásomnak is jót tenne, ha megtanulnám jobban átélni, kiélvezni a saját ünnepeimet.

Ti hogyan készültök a családi ünnepekre?

Az én boldogságtervem – májusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Lassan a végéhez közeledik ez a csodás április. Ebben a hónapban a külső-belső ragyogásom visszaszerzését tűztem ki célul. Hűséges olvasóm és éles szemű munkatársam, Kata, aki az íróasztal túloldaláról tart lelkiismeretes megfigyelés alatt, tudna példákat hozni arról is, amikor nem volt annyira ragyogó ez a hónap, de azt hiszem, hogy ő is egyetérthet velem, hogy közel sem kerültem olyan mélypontokra, mint márciusban. Nagy sétákat tettem, a ragyogó tavaszi napsütésben újra felfedeztem a világot magam körül, igyekeztem mosolyogni zuhanyozás közben, minden nap kisminkeltem magam, még fodrászhoz is eljutottam, újra kísérletezni kezdtem a meditációval, és ismerkedni az imával. Sőt, voilá, most, hogy nem erőltettem annyira, a nagy projektjeim is nekilendültek.

Májusra szinte kínálja magát az emberi kapcsolatok témája – a május a családunkban a véget nem érő családi ünnepek időszaka (születésnap születésnap hátán, néhány névnappal tűzdelve), ráadásul három évnyi közös küzdelem és izgalom után ezen a hétvégén töltöttük el az utolsó konzultációnkat az évfolyamtársaimmal a főiskolán, köztük pedig új barátokra is akadtam, akiket nem szeretnék szem elől veszíteni. Ami a szociális kapcsolatokat illeti, nem vagyok szerencsés jellemmel és jó szokásokkal megáldva – míg a húgom, apukám és az ő családja könnyen tartja, ápolja vagy épp melegíti fel minden gond nélkül a családi, baráti, ismerősi kötelékeket, addig nekem még a csekély számú közeli kapcsolatom ápolása is gondot jelent. (Ezúton is hálámat fejezem ki és ölelést küldök azoknak a barátaimnak, ha erre járnak és olvasnak, akik akkor sem hagynak el vagy ábrándulnak ki belőlem, ha hetekig vagy hónapokig egy e-mailt sem vagyok képes dobni nekik…)

Ápold a kapcsolatokat! – A májusi fogadalmaim

  • Adj életjelet! – Kissé nevetségesnek tűnhet, de valóban előfordul, hogy ha nem vezetek listát azokról az emberekről, akik felé legalább időről időre illene egy életjelet eleresztenem, a legközelebbi kapcsolataim is egy cseppnyi távolság hatására teljesen hallgataggá válnak. E-mail, telefon, sms, facebook, stb. – élnem kell ezekkel az eszközökkel, hogy ébren tartsam a kötelékeimet.
  • Figyelj az ünnepnapokra! – Ahogy írtam, a közeljövőben várható jópár ilyen esmény, beleértve a saját, a húgom, a kedvesem és a barátnőm születésnapját, és én nem vagyok túl jó abban, hogy megadjam a módját ezeknek az eseményeknek. Ideje fejlődnöm ezen a téren is.
  • Mozdulj ki! – Bizony, visszatérő fogadalmam, mert gyengeségem az otthonülés, de bármilyen meglepő is, a négy fal között kevesebb emberrel találkozni, mint odakint.

Ti hogyan tartjátok ébren az emberi kapcsolataitokat?

Mormon péntek – Kicsiségek és közösségek

“Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket!” (Máté evangéliuma)

“A sötétség nem tudja kiűzni a sötétséget – csak a fényesség képes erre. A gyűlölet sem tud gyűlöletet kiűzni – csak a szeretet képes rá.” (Martin Luther King)

Ez a két idézet és a hozzájuk kapcsolódó gondolatok voltak a tegnapi mormon angol óra lelki üzenetei, én mégsem az ellenségekről szeretnék most írni, hanem azokról az emberekről, akik jók hozzánk.

A Blog Action Day alkalmából, szintén a gyász kapcsán írtam arról, hogy milyen súlyuk van az apró jótetteknek. Ezekhez hasonló csekélység volt az is, hogy tegnap, miután tudattam a mormon fiúkkal, hogy szomorú vagyok, és nem is tudok végig maradni az órán, rám bízták a döntést, hogy a szokásostól eltérően az óra elején tartsák-e a lelki üzenetet, hogy én is meghallgathassam. Ez nagyon kedves volt tőlük, és megerősített abban, hogy jól tettem, hogy még ha csak az óra felén-harmadán tudtam is ott lenni, elmentem hozzájuk egy kicsit feltöltődni lelkileg.

Azt mondtam, azokról az emberekről akarok írni, akik jók hozzánk. Nem barátot írtam.

Ami a barátokat illeti, kevés közeli barátom van, és még kevesebb olyan barátom, aki fizikailag is közel van hozzám, mondjuk egy régióban. Én a családnak nem arra az ágára ütöttem, apukám családjára, akik könnyen kötnek új ismeretségeket, remekül ápolják vagy könnyedén melegítik fel újra a barátságaikat. Néha aggodalommal vagy szomorúsággal tölt el, hogy én sokkal inkább magamnak való vagyok, hogy kevés ember áll hozzám igazán közel, a távolabbi ismerősökkel pedig nem tudom olyan könnyeden kezelni a kapcsolatomat, ahogy például a húgom elhív szórakozni egy hónapok-évek óta nem látott ismerőst.

Időről időre mégis elsodródok egy-egy találkozóra vagy közösségbe, ahová nem kötődöm mély gyökerekkel – mint egy baráthoz -, mégis otthon lehetek köztük.

Talán vannak az olvasóim közt olyanok, akik nem is igazán értik ezt – a húgom például, ha olvas, egészen biztosan értetlenül néz most. De azokat, akik velem járnak egy cipőben, arra bíztatom, hogy adjuk fel a maximalizmusunkat a barátságokkal szemben is, és adjunk több megbecsülést azoknak az ad-hoc, laza kapcsolatoknak, amelyekben egyszerűen jó emberek vesznek körbe minket, akik mély barátság nélkül is azon vannak, hogy egy picit jobbá, egy picit mosolygósabbá tegyék a napunkat.

Ez úton is köszönöm a mormon fiúknak, hogy mindig megnevettetnek, és köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul egy-egy mosollyal vagy mosolyogtatással a lelkem épségéhez.

Téged ki mosolyogtatott meg ma?

A Tron filmek üzenete

Az egyik kedves barátom azt a feladatot állította elém, hogy ha már olyan ügyesen becsempésztem a blogba a Kelly Family iránti rajongásomat, próbáljam ki, vajon a Tron filmekről tudok-e a blog témájába illő cikket írni. Én pedig nem mondhatok erre mást, mint Barney Stinson, a legcéltudatosabb sorozathős, akit ismerek: eeeeeelfogadom a kihívást!

Szögezzük le rögtön az elején, hogy ez nem egy teljességre törekvő filmajánló vagy filmkritika, és mivel nem számítok sem kifejezett szakértőnek, sem ínyencnek a filmek területén, nem is vállalom, hogy egy hihetetlen mély értelmű művészfilmet tárok a publikum elé. Az 1982-es Tron és a 2010-es Tron Legacy filmek olyan szórakoztató mozik, amik nekem tetszettek, már csak sci-fi voltuk miatt is, és megpróbálok kiragadni belőlük néhány elgondolkodtató momentumot.

Bővebben…