Az én boldogságtervem – májusi tapasztalatok, júniusi fogadalmak

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Májusi témám a kapcsolataim ápolása volt. Rossz hír, hogy kevesebbet írtam a témáról a hónapban – jó hír, hogy ez azért történt, mert a szombatjaimat zömében társaságban töltöttem. :)

Viszont ironikus módon a kapcsolatápoló hónapom utolsó napjaiban, amikor igyekeztem kirángatni magam a szobám falai közül, rátaláltam az alábbi TED beszédre.

Susan Cain: A befelé fordulás ereje

Kicsit hosszú, de elgondolkodtató, szórakoztató, és magyar felirat is választható hozzá, érdemes meghallgatni.

Nagy vonalakban arról beszél, hogy a társadalmunk, ahol a mindenkit ismerő kisközösségekből ki kell lépnünk az idegenektől hemzsegő világba és ott bizonyítani az értékünket, arra kényszerít mindenkit, hogy kifelé forduló, extrovertált módon fejezzük ki magunkat, ilyen a kor ideálja. Pedig a társadalom mintegy fele-harmada természeténél fogva befelé forduló, introvertált alkat, azaz akkor van elemében, akkor él igazán, akkor lehet önmaga, és akkor a leghasznosabb a társadalom számára, ha maga lehet, ha csendes, zárt környezetet biztosítunk a számukra. Susan Cain beszéde arra bíztat, hogy vizsgáljuk meg magunkat: vajon mi három ember közül abba az egybe tartozunk-e, aki csak igazodni akar a normákhoz és mímeli, hogy a pezsgő társasági élet középpontjában érzi magát a legjobban, esetleg tudja magáról, hogy befelé forduló és a saját belső világában érzi magát leginkább itthon, csak szégyelli, mert azt tanulta, hogy ez a kevésbé értékes viselkedés?

Mit mondjak, megszólítva érzem magam.

Ettől függetlenül sem bánom, hogy a kapcsolataimnak szenteltem ezt a hónapot, és tudom, hogy továbbra is dolgoznom kell azon, hogy ne hagyjam eltávolodni magamtól azokat, akik fontosak a számomra, de jól jött ez a megerősítés, hogy semmivel sem vagyok kevésbé értékes attól, hogy a természetes közegem nem a nyüzsgő társaságban van.

Június – Fő az egészség!

A május, részben a vizsgaidőszak, a munka, a családi dolgok okozta stressz miatt, lelkileg és fizikailag is megterhelő volt a számomra. Legsötétebb mélypontjaimon az elmém egy nagyon csúnya játékot kezdett játszani velem: elkezdett változatos víziókat vetíteni arról, hogy hányféleképpen omolhat össze az egészségem, és még az anyukám halála utáni időből ismerős ádáz halálfélelmem is vissza-visszatért.

A következő mondás jutott eszembe, ami barátom, a Google szerint tibeti eredetű: “ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre”. Úgyhogy végre rászántam magam a régóta halogatott havi fogadalomra: fókuszba helyezem az egészségemet.

Fő az egészség! – A júniusi fogadalmaim:

  • Eszem-iszom – Nos, szerencsére egy-két éve már kilábaltam abból az időszakból, amikor szó szerint is fogadalmam kellett hogy legyen figyelni arra, hogy egyáltalán egyek és igyak. Most már csak az étrendem minőségén kell dolgoznom.
  • Szeresd a doktorbácsit! – A rendszeres kontroll, a szűrés, a megelőzés nem a barátom, de még a szükséges orvosi kezeléseket is halogatom. Az olyan praktikumokon túl, mint hogy jól jönne egy fogtömés, szeretnék kicsit barátibb viszonyba kerülni az egészségüggyel.
  • Mozdulj meg! – Itt sajog, ott roszog, amott feszül, és még nem vagyok harminc… A sportot tekintve nem ragadtatom magam semmilyen nagy célkitűzésre, mert akkor alig várom majd, hogy véget érjen a június, kipipálhassam és végre valahára elfelejthessem a heti x edzést. Igyekszem kicsiben kezdeni és keresni a mozgás lehetőségét a mindennapjaimban.

Csacsogd ki!

Ami a mozgást illeti, már konkrét célkitűzésem is van, és mivel az átláthatóság fontosságáról már írtam, arra gondoltam, megbízlak titeket, hogy tartsatok szemmel.

Mivel a telefonom az egyik kedvenc játékszerem, le is töltöttem rá a Nike futóalkalmazását, aminek segítségével rögzíteni és tweetelni tudom majd az edzéseimet.

A futóalkalmazás persze kicsit nagyképű választás a részemről, mivel futni, na azt nem fogok. Voltak már próbálkozásaim a kocogással, és – egyelőre legalábbis – nem az én világom. De ha már gyógytestnevelés vizsgával zártam a főiskolai féléveimet, legalább megtanultam, hogy a futás élettanilag kiváltható valamivel hosszabb idejű sétával is. Ez lesz az én sportom!

A következőket tűztem ki célul a hónapra:

  • hétvégénként legalább egyszer hosszabb sétára indulok
  • hétköznaponként legalább kétszer nem a lehető leggyorsabb útvonalon, hanem jelentős kerülővel közlekedek

Nem világrengető, olimpikoni célkitűzések, de számomra kihívást jelentenek.

Kövessetek twitteren és kérjetek számon!

Reklámok

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Az áprilist a külső-belső fényem visszaszerzésének szentelem, miután a március kicsit megtépázott.

A mosoly-kísérlet

A kommunikáció tanárom javasolt nekünk egyszer egy kísérletet: bármilyen ügyintézés, problémamegoldás, kérés, és úgy általában, bármilyen kommunikáció során néhány napig mosolyogjunk, és figyeljük meg, mennyivel sikeresebbek vagyunk.

A mosoly nálam egyébként is bevett szokás, ha emberekkel beszélek – elgondolkodtató, mennyire meg lehet döbbenteni a szolgáltatókat azzal, hogy egy “köszönöm, szép napot!” + mosolygás kombóval köszönök el -, de a héten igyekeztem még többet mosolyogni, csak a magam kedvéért is, azaz akkor is, ha csak magam voltam.

Egyébként önmagamban mosolyogni elég bizarr érzés. Rájöttem viszont, ha kellemetlenül érzem magam a magányos mosolygás miatt, az is elég, ha belülről hagyom magam felderülni, az arcomat pedig ellazítom, hagyva, hogy a szemem környéke érezhetően kisimuljon, az arcom, az állkapcsom ellazuljon. Remélem, szépít. :)

Smink és átláthatóság

Az átláthatóságról már írtam, azaz arról, hogy azzal motiváljuk magunkat egy cél megvalósítására, hogy beszámolunk róla olyanoknak, akik előtt nem akarunk megfutamodni.

Nos, mit mondjak, megvan az előnye annak, hogy a velem egy irodában ülő munkatársam is olvassa a blogot. Innen is ölelést és köszönetet küldök Katának, aki reggelente jelentőségteljes pillantással némán ellenőrzi, hogy elblicceltem-e a reggeli sminkelést. :)

Feküdj le időben!

Nem is olyan nehezen kivitelezhető apróság, de a korábban tévézéssel, internetezéssel, semmittevéssel töltött utolsó egy-két órámat lefekvés előtt mostanában alvással töltöm. Egyszerűen kiszámolom, mikor kell lefeküdnöm, hogy nyolc órát aludjak, míg megszólal az ébresztő, és akkor magamra húzom a takarót és alszom.

A csábítás a dologban ott van, hogy attól az ébren – bár koránt sem hasznosan – töltött órától még picit hosszabbnak tűnik a nap, és megadja azt az érzést, hogy több időm van. Az is kísértést jelent, hogy a kedvesem ilyenkor még egy ideig ébren van és tévézik mellettem az ágyban (megteheti, hiszen ő egy órával később kel, és később is ér haza a munkahelyéről).

De miután eldöntöttem, hogy a lefekvésem idejét ahhoz fogom kötni, hogy elegendő alvás jusson egy éjszakára, meglepően könnyen le tudtam mondani erről a látszólagos időhúzásról.

Via tippjei a feltöltődésre

Via az évek alatt rengeteg szuper ötletet gyűjtött össze blogján a feltöltődésre, csodálom őt, amiért ennyire mestere a hétköznapokból való kilépésnek.

A “titkos napsütés” vagy “titkos mosoly” gondolata hatására (például hogy vegyünk vidám színű bugyit vagy fessük ragyogóra a lábkörmeinket a téli zokni alatt) például napsárgára festtettem a körmeimet, így a hónapban nem is annyira titkos módon tüntetek a tavaszért és a tavaszi vidámságért.

Egyébként akkora olvasótáborral, mint az övé, nem csoda, hogy minden bejegyzésével “telibe talál” valakit, akinek éppen akkor pontosan arra volt szüksége, amiről írt – ezen a héten én is a szerencsés telitalálatok közt voltam. Tankolj! – Hogyan töltődj fel, ha kimerültél? című cikkében ismét remekül rendszerezve gyűjtött ötleteket, hogyan nyerhetjük vissza energiáinkat, ha csak egy percünk, csak öt percünk, csak fél óránk, csak egy óránk van. Olvassátok el!

Ti hogyan szerzitek vissza a ragyogásotokat, ha kicsit megkoptatok?

Ez vagyok én

Végre valahára megérkeztek a névjegykártyáim, amiket a Könyvműhely.hu-n kitöltött kérdőívért kaptam ajándékba, és a Névjegykártyaműhely.hu készítette el nekem. A posta ugyan kicsit megtréfált minket, de a Névjegykártyaműhelyben nagyon segítőkészek voltak, és végül eljutottak hozzám a várva várt kártyáim. Köszönöm!

20121011-175419.jpg

Amikor a kártyák terveit készítettem, fejtörést okozott, hogy vajon mit írjak rájuk. Mi az amit meg szeretnék mutatni magamból: ezzel foglalkozom, erre vagyok büszke, ebben szeretnék előbbre jutni. El kellett gondolkodnom a titulosomon is: ez vagyok én, ez a dolgom a világban.

Eszembe jutott Szalay Ádám tanácsa a Sikerkód tanfolyamról: ha el akarsz köteleződni valami iránt, tedd átláthatóvá magad, és tégy egy olyan lépést, ami rákényszerít, hogy már ne futamodhass meg egykönnyen. Ádám elmesélte, hogy a tanfolyam emelt szintű változatánál, a Platinumnál számukra az volt ez a lépés, hogy elkezdték árulni a jegyeket – ez valóban egy olyan lépés, ami nem nagyon ad lehetőséget visszatáncolásra.

Nos, tudom, hogy egy csomag névjegykártya még nem ekkora jelentőségű elköteleződés. Mégis, a gondolat, hogy hamarosan több tucat ember zsebében fog ott lapulni az ígéretem, hogy elköteleződöm a Kincsesfüzet mellett, vállalom, hogy motiválni, inspirálni akarom az embereket és segíteni nekik boldogabbá válni, valahogy elkomolyít, de jó érzéssel is tölt el egyben.

Motivációs csoport

Bár sikerünk kulcsa elsősorban magunkban van, a hozzáállásunkban, a hitünkben, a megtett erőfeszítéseinkben, mégis nagyon sok múlik a minket körülvevő embereken is. Egy negatív, mérgező közeg visszahúz minket, míg ugyanilyen sokat segíthet céljaink elérésében, ha segítő, motiváló, pozitív emberekkel vesszük körül magunkat.

Gyűjtsünk magunk köré motivációs csoportot!

Gyűjtsünk össze néhány olyan embert (lehet akár csak egy is), akik osztozni szeretnének a sikerért megtett erőfeszítésekben. Ügyeljünk, hogy olyan emberek legyenek, akik hajlandóak elkötelezni magukat a pozitív szemlélet mellett, és persze ugyanezt várjuk el magunktól is. Motivációs csoportot keresünk, nem pedig panasz- és pletyka klubot szeretnénk alapítani.

Mit tehetnek egy motivációs csoport tagjai egymásért?
Bővebben…

Tedd átláthatóvá magad – indíts blogot!

A minap az egyik kedves ismerősöm elhatározta: futóblogot indít, hogy nyomonkövethetővé tegye fejlődését, és arra ösztönözze az internetes ismerőseit, hogy motivációt küldjenek neki, így segítve célja elérését.

Erről rögtön a Szalay Ádám Sikerkód tanfolyamán hallottak jutottak eszembe: tedd átláthatóvá magad! Hozd nyilvánosságra céljaidat, tedd láthatóvá és ellenőrizhetővé őket, így motiválva magad, hogy küzdj értük. Hiszen sokkal könnyebb elmismásolni egy ígéretet, ha csak magunknak vallottuk be, mint ha sokan tudnak róla.

Átláthatóvá teheted magad úgy, hogy írsz a céljaidról a Facebook oldaladra, mesélsz róla a családodnak, a barátaidnak, a munkatársaidnak. De a blog indítása is remek ötlet, hiszen könnyű támogató-ellenőrző közösséget gyűjteni, a blog-forma lehetővé teszi, hogy az eredményeid átláthatóak és jól dokumentáltak legyenek, és akár még más számára is hasznos forrást tudsz kialakítani.

Tehát az ötlet: ha el akarsz érni egy célt, indíts hozzá blogot!