A hónap kedvencei #3

Adós maradtam az áprilisi kedvenceimmel, de most pótolom.


A hónap kedvencei rovatban az elmúlt időszakban más blogokon talált érdekes olvasmányokból mazsolázok. A rovat korábbi cikkeit a hónap kedvencei címke alatt olvashatjátok.


Áprilisban nem sokat kalandoztam új blogok felé, így külön blogajánlót nem írok már, Dóri, Szilvi, Via és Naomi blogjáról is írtam már ajánlót. Jöjjenek tehát a kedvenc cikkeim!

Daily Dorothy – Mitől indul jól a napom?

Dóri ezúttal a reggeli rutinjáról és a reggelt megkönnyítő apróságokról írt a tőle megszokott könnyed stílusban. 

“Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom azokat a reggeleket, amikor az ébresztő óra csörgésére válaszul az az első gondolatod: “csak még 10 percet hadd aludjak“. Nos, ha nem is indul így minden reggelem, azért megesik. És általában meg is adom magamnak azt a plusz 10 percet. Ha lejárt, akkor viszont nincs mese, kelni kell, de higgyétek el, nem is olyan nehéz :)”

Pillecukor blog – Instant zabpehely-mix rohanós reggelekre

Dóri cikkével kéz a kézben Szilvi zabpehely-mixes bejegyzése meghozta a kedvemet ahhoz, hogy minden nap reggelizzek. Azóta már saját zabpehely-mixet is tartok készenlétben, sőt már joghurtból is feltankoltam, hogy még tartalmasabb legyen a nap első étkezése (muszáj is, mert van, hogy a nap második étkezéséhez este hatkor jutok el…), és micsoda különbség! Köszönöm, Szilvi és Dóri!

“Elsőként úgy gondoltam, hogy egy reggeli randevúra invitálom a zabpelyhes zacsit, aztán majd később jöhet a haladó szint, azaz a sütés, főzés ezzel az alapanyaggal :) Azt tudni kell rólam, hogy a gyorsan elkészíthető (nem szeretek sokat pepecselni), de ugyanakkor ízletes reggelik híve vagyok, s eddig bizony nem fordítottam sok figyelmet arra, hogy valamennyire egészséges is legyen.”


Love Taza – The 3 Biggest Things I’ve Learned to Make Motherhood Easier With 3

Ebben a hónapban valahogy csőstül jönnek velem szembe a babás témák, és nem a legjobb fajtából. Túl sok olyan cikk talált el, amik iskolapéldái voltak annak a szomorú jelenségnek, hogy egy nőnek egy nő a legnagyobb ellensége… Hihetetlen, mennyire gyökeres reflexünk az, hogy ha nőként egy nővel találkozunk, rögtön támadási pontot keressünk rajta. 
Ezért, bár nem egy világraszóló téma, de elhoztam Naomi Davis egy cikkét, ami a három legfontosabb dolgot szögezi le, amit három lurkó nevelése mellett megtanult, ezek pedig címszavakban: fogadd el a segítséget, utasítsd el a trollkodást és tarts szünetet. 

“motherhood is full and blessed and beautiful and i’ll say that until i’m blue in the face, but not every moment is that way. “

Urban:Eve – Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

Via cikke, amiben felkutatta az olyan gyerekkori kincseket, mint az első házi feladatos noteszei és határidőnaplói, olyan lavinát indított el, amiről még fogtok hallani itt a blogon.

“Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni – általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… (…) Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.”

Reklámok

Mormon péntek – NieNie: A mennyország itt van

A mormon péntek rovat (az angol gyakorlással együtt) megsínylette a vizsgaidőszakot. De azért hoztam mára egy inspiráló videót, blog- és könyvajánlót egy fantasztikus mormon anyukától, akinek a blogját most már Tazáéval együtt rendszeresen olvasom. Ő Stephanie Nielson, NieNie, aki 2008-ban túlélt egy repülőgép balesetet, amelyben a teste több mint 80%-a megégett. Az, hogy memoárját négy évvel később “Heaven is Here” (“A mennyország itt van”) címmel adta ki, már önmagában sokat elmond róla, és arról, miért érdemes megismerni őt és olvasni az írásait.

A könyv ajánló videóját elhoztam, és nagy vonalakban lefordítom azok kedvéért, akik nem értenek angolul – elnézést az átugrott vagy elnagyolt részekért, de úgy érzem, a pontos fordításnál fontosabb, hogy megosszam ezt az üzenetet.

“Nagyon-nagyon boldog életem volt, nem is álmodhattam volna jobbat. Négy kicsi gyerekem volt, egy csodálatos férjem, és egy boldog kutyám, Jimmy. Mind boldogok voltunk, egészségesek, áldottak, és nem is vágyhattunk többre. Minden este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy olyan áldott vagyok és annyira hálás lehetek az életemért. Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.

Aztán 2008 augusztusában a nagyszülőknél hagytam a gyerekeket, hogy repülőre üljek és a férjemmel egy napra átugorjunk a férjem családjának birtokára. A repülőnk azonban lezuhant és lángokba borult, én pedig kis híján meghaltam a tűzben. Négy hónapig voltam kómában. Azután pedig azt gondoltam, hogy soha nem lesz már olyan boldog az életem, mint volt. Nem hittem, hogy valaha is újra boldog lehetek. Az életem borzalmas volt. A testem több mint 80%-a megégett, beleértve az arcomat is. A gyerekeim féltek tőlem. A fájdalom állandó volt és elviselhetetlen, nem tudtam még csak felülni sem az ágyban, vagy bármihez kezdeni magammal.

De aztán, egy éjjel, amikor a kórházban feküdtem, nyugalom árasztott el. Tudtam, hogy nehéz és fájdalmas lesz, és talán soha többé nem leszek gyönyörű. De élni fogok. Anya lehetek a gyermekeim számára, érezhetem a virágok illatát, a kedvenc ételeimet ehetem, megcsókolhatom a férjemet. Egy nap újra jógázhatok, ebédet készíthetek, a hála és a béke érzésével ébredhetek reggel, akárcsak régen, fájdalom nélkül. Az élet megváltozik, de ugyanolyan csodás lesz.

Úgyhogy megírtam ezt a könyvet. Megírtam, hogy reményt és inspirációt adjak az embereknek. Megírtam, hogy emlékeztessem Jane-t, hogy az élet változik, de ez nem mindig jelent rosszat. Megírtam, hogy emlékeztessem Ollie-t, hogy az édesanyja sosem adta fel, akkor sem, amikor annyira szerette volna, mert ő mindennél fontosabb volt a számomra. Nicholasnak írtam, hogy tudja, Isten egyenként szeret mindannyiunkat és terve van valamennyiünk számára. Claire-nek írtam, hogy tudja, még ha máshogy nézünk is ki, ugyanúgy szerethetünk és szerethetnek minket, mert a család kötelékei fontosabbak, mint az élet dolgai. És azért írtam, hogy elmondjam, léteznek csodák, mert a testünket Isten a képére teremtette.

A nevem Stephanie Nielson, és még mindig én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.” (Stephanie Nielson)