Az angol kaland – Welcome and sorry for my English!

[PLEASE SCROLL DOWN for English version]

Jól sejtitek ha sejtitek: nagy ugrásra szántam el magam. (Nem sok utánagondolással, ami azt illeti, úgyhogy meglátjuk, mi sül ki belőle.)

Évek óta fontolgatom, rágom, tologatom, hogy esetleg kétnyelvűvé tegyem a blogom, de mindig féltem. Jó, hát elpötyögök angolul, egyre jobban boldogulok, ahogy telnek az évek, de mégis hogy jövök én ahhoz, hogy angolul próbáljak írni?

De aztán ahogy egyre többet mozgok nemzetközi vizeken, ahogy már nemcsak olvasok és videókat nézek, de (elsősorban a bullet journal közösségben) angolul írok kommenteket és facebook bejegyzéseket (amik hosszban gyakran már bőven meghaladják azokat a bejegyzéseket, amiket a kezdet kezdetén ide a blogra írtam), ahogy Instagramon már szinte csak angolul osztok meg (hiszen többen követnek külföldről, mint itthon), rájöttem, hogy akár jogosultnak érzem magam, akár nem – máris mindennapos az, hogy angolul osztom meg a gondolataimat, a véleményemet, az ötleteimet, az érzéseimet.

Akkor miért ne merném megugrani azt, ami olyan régóta minden évben szerepel a jövő évi vágyaim listáján, és adjam meg az engedélyt magamnak, hogy, még ha helyenként esetlenül, mókásan vagy fülsértően hibásan is, de végre a Kincsesfüzeten is írjak angolul is?

Persze semmiképp nem szeretném ha ez a rendes posztjaim rovására menne (amik, valljuk be, nem sorakoztak olyan sűrűn mostanában – így talán ebből a szempontból is most van a legkevésbé fájdalmas lehetőség erre a kísérletre), lehet, hogy továbbra is lesznek csak magyar nyelvű bejegyzéseim… és az is lehet, hogy pár hónap múlva már csak kínosan nevetgélni fogunk ezen a próbálkozáson.

De remélem, nem így lesz – remélem, hogy a Kincsesfüzettől nem elvesz, hanem hozzátesz az, ha egy kicsit kinyílok, ha egy kicsit kiterjesztem a csápjaimat.

Ti mit gondoltok?

welcome-en-1


Welcome and sorry for my English!

If you don’t know me: I’m Timi from Hungary, and I’ve been writing this blog since 2012. The name Kincsesfüzet means “a treasury book”, and my intention with this blog is to collect all my treasures here – everything I find useful, inspiring or wise.

I longed for writing my blog in English and Hungarian side by side since a while, but I never dared. I learned English for two years in high school and I feel way not qualified enough to share my thoughs, opinions, advice and feelings in English.

Back in last December, I started my bullet journal journey and became the part of an amazing international community. During this last year I didn’t only recieve many encouraging comments (along with other non-native English speakers) to share anyway, even if our English is flawy, but I realized I AM already sharing my thoughs, opinions, advice and feelings in English every day, in always longer posts and comments on Facebook, and my Instagram is already English only (since I have more English-speaking followers than Hungarians and I naturally started to share my photos with English commentary).

So – with a lot of anxiousness – I decided to give it a try and start to share my posts here in both Hungarian and English. I’m not pretty sure how will it work out, maybe I’ll still have Hungarian only posts too (I want to give a boost, a fresh breeze to my blog, no way to make it harder for myself to write), and I can really just hope that I can keep up with this, but why not try, right?

Corrections and advices are welcome, but please be patient with me. I’m doing my best, but I’m pretty sure that often with laughable results or grammar crimes. :)

This is it for now, but stay tuned, my first Hungarian & English post is already in queue.

Reklámok

Így tanul nyelveket Lomb Kató

Lomb Kató tolmács és fordító jobbára autodidakta módon képezte ki magát tizenhat nyelv ismeretére. Így tanulok nyelveket című könyvében megosztja élményeit, kezdeti tapasztalatait, azt, hogyan bélyegezték nyelvi antitálentumnak, hogyan hajtotta mégis a nyelvek megfejtendő világa felé az érdeklődés, hogyan fedezte fel és tökéletesítette nyelvtanulási módszerét. Könyve emellett magával ragadó korképet fest a világháborúkat követő időszakról Magyarországon, bepillantást nyújt a tolmács szakma történetébe, és a nyelvészet elméleti kérdéseit emészthető, színes módon mutatja be.

1970-ben íródott könyve helyenként megmosolyogtató módon szembesít azzal, hogy egy-két emberöltővel ezelőtt még milyen szűkösen álltak rendelkezésre azok a technikai eszközök, amelyeket ma sokkal jobban meg kellene becsülnünk és ki kellene használnunk a nyelvtanulásban, alapelvei viszont olyan időtlen gondolatok, amelyek mentén ma is nyugodtan elindulhatunk, ha bele szeretnénk vágni egy idegen nyelv tanulásába.

Kulcs a nyelvekhez

Lomb Kató nélkülözhetetlen kulcsként nevezi meg a motivációt, amely egy adott nyelv tanulására serkent minket. Számára nem volt ez más, mint az a rejtvényfejtés, kódfejtés, amelyet szórakoztató játékként fogott fel egy új nyelv felfedezése során. De aki nem érez ilyen olthatatlan vágyat maguk a nyelvek iránt, az sem marad motiváció nélkül. Engem az eszperantó nyelv közel felsőfokú elsajátítására például egy szerelem vitt rá egy eszperantista fiúval, az angol nyelv felé pedig, amelyet azóta társalgási szinten elsajátítottam, egy szeretett sci-fi sorozat indított el, amihez csak angolul fértem hozzá.

Lomb Kató előtt az előző század derekán még csak az antikváriumok és a könyvtárak álltak nyitva, számunkra viszont már itt van az internet kiapadhatatlan forrása, ahol egészen biztos vagyok benne, hogy bárki találhat bármely nyelven olyan olvasnivalót, amely érdeklődést kelt benne és viszi előre a nyelvtanulás útján, nem is beszélve az egyéb lehetőségekről. De a technika csodáiról majd később írok, előbb igyekszem Lomb Kató nyomán végigvenni a nyelvtanuláshoz nyújtott tanácsait.

Az érdeklődés, a motiváció mellett egy másik fontos tényezőként jelölte meg azt, hogy elsősorban ne steril és mesterkélt nyelvkönyvi környezetből próbáljunk elsajátítani egy nyelvet, hanem az első pillanattól vessük magunkat a mély vízbe, és az anyanyelvi irodalom környezetéből, kontextusból tanuljunk. Ez fáradságos munka, viszont megadja a kódfejtés sikerélményét, az aha-élmények eufóriáját, amely maradandóbbá teszi az önerőből szerzett tudást, mint ha készen kapott frázisokat és szójegyzékeket ismételgetve próbálnánk mechanikusan memorizálni a nyelvet.

Bővebben…