Dióhéjban #15


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban

A napokban volt egy lidércnyomásos éjszakám. (Via egyik blogbejegyzése alatt a kommentek közt szereztem anno tudomást róla, hogy ez egy létező és viszonylag gyakori jelenség: alvási paralízis vagy népi nevén lidércnyomás, ami ébredéskor vagy elalváskor jelentkezik, és az okozza, hogy az agy már vagy még éber, de a test még vagy már béna. Nem kellemes élmény: fizikailag kimerítő, emellett nagyon ijesztő átélni azt, hogy tudatában vagyok annak, hogy nem mozognak a végtagjaim, nem nyílik ki a szemem, és még a légzésem ritmusát sem tudom befolyásolni. És mint kiderült, jó beszélni róla, mert sokan nem is tudják, hogy ez a viszonylag gyakori és önmagában még egyáltalán nem veszélyes jelenség kínozza őket.) Ennek kapcsán kezdtem gondolkodni azon, hogy mennyire sajátos a viszonyom az alvással.

Gyerekként és fiatalként sokáig szorongásos rohamok törtek rám éjszakánként, a gyászfolyamataim pedig mindig rémálmokkal voltak tele – nagymamám halála után szomorúakat, nagypapám halála után erőszakosakat, anyukám halála után apokaliptikusakat álmodtam –, “békeidőben” pedig gyakran alvajárok, beszélek és mókás dolgokat művelek álmomban, valamint rengeteg kalandos álmom van, amikre nagyon gyakran és nagyon élénken és részletesen emlékszem.

Ti szoktatok emlékezni az álmaitokra?

Tévhit, hogy van, aki álmodik és van, aki nem. Mindenki álmodik – csak nem mindenki emlékszik rá, vagy nem egyforma gyakorisággal, részletességgel. Veletek mi a helyzet?

Reklámok

Dióhéjban #8


A Dióhéjban egy olyan egymondatos napló projekt, ami rövidke kérdésekkel, témaindítókkal segít megragadni és megőrizni a hétköznapok apró emlékeit. A kérdésekre én is válaszolok, és ha van kedvetek, válaszoljatok ti is a kommentek között! A rovat cikkeit a dióhéjban címke alatt olvashatjátok.


diohejban
Micsoda hét!… Akartam mondani, hogy nem is értem, hogyan szívhatta le ennyire az energiáimat ez a hét, de aztán eszembe jutott, hogy egy szakdolgozat védéssel kezdődött – ami, ha nem is féltem miatta, azért mégiscsak egy szakdolgozat védés volt. 

A mai kérdésem: Hogy állsz a délutáni alvással?

Bár nem vagyok olyan, mint a nagypapám, akinél a napi rutin része volt egy óra ebéd utáni alvás a “Jó ebédhez szól a nóta” c. rádióműsor hangjaira, de én sem állok hadilábon a délutáni alvással. Néha munka után hazaérve (bár az már inkább este, mint délután) elterülök, jobb esetben magamra borítok egy takarót, vagy még azt sem, csak eldőlök egy sarokban, mint egy lisztes zsák, durmolok pár órát, és este még lehet lelni némi hasznomat. Hétvégén is vannak hasonló elborulásaim – engem nem zavar a napszak vagy a fény, egész kényelmesen alszom napsütésben egy korai órában is. És a mai nap is ilyen volt – sőt, nemcsak hogy ledőltem pár órára, de a férjem szörnyülködésére még takarót is húztam magamra a nagy melegben: amellett, hogy már megállapítottuk, mekkora különbségek vannak a hőérzékelésünkben, ha fáradt vagyok, a takaró alá bújás már önmagában is pihentet kicsit, hát meg ha durmolással is társul!

Ti hogy álltok ezzel? Tudtok délután, nap közben aludni, vagy csak éjszaka?

Az alvásciklusom és én

A hétvégén írtam arról, hogy áttértem a korábban kelésre. Nem könnyű ez nekem, mivel, ahogy szintén írtam, több mint húsz éve már pontban 6.00-kor kelek – egy ilyen stabil ritmust nem könnyű felborítani.

Erről eszembe jutott, hogy írjak kicsit az alvásciklusokkal kapcsolatos tapasztalataimról.

A meditáció kapcsán már írtam a tudatszintekről, az éber állapottól egészen a mélyalvásig. Alvás közben a könnyű alvás és a mélyalvás szintjei váltogatják egymást.

Néhány évvel ezelőtt kezdtem el alvásciklusos ébresztő órával aludni. Ez a telefonra letölthető alkalmazás, a Sleep Cycle annyit tesz, hogy miközben az ágyban magam mellett tartom a telefont, alvás közben a mozgásomon keresztül figyeli az alvásom ritmusát – most épp mozdulatlanul fekszem mélyalvásban, vagy mocorgok és forgolódok egy könnyebb, felületesebb alvásciklusban? Az alkalmazás egy beállított legkésőbbi időpont (pl. 6.00 vagy az újabb szokásaim szerint 5.30) előtti 15-30 percben akkor kezd el finoman zenélni, amikor érzi, hogy felületesebben alszom, forgolódok, az ébrenlét határán vagyok. Így ahelyett, hogy kirántana a mélyalvásból, finoman kivezet az éber állapotba. Ez öt-tíz perceket ad hozzá a reggelemhez, mivel nem úgy ébredek, mint akit fejbe kólintottak, hanem szinte úgy, mintha magamtól ébredtem volna fel.

Az alkalmazás lehetővé teszi azt is, hogy utólag egy grafikonon megnézhessem, hogyan telt az éjszakám, mikor voltak nyugodt, mélyalvással töltött időszakaim, és mikor forgolódtam, mocorogtam, egyensúlyoztam az alvás és ébrenlét határán. Ezáltal nagyon érdekes jelenségre figyeltem fel.

Egyetemista és főiskolás koromban mindig ragaszkodtam hozzá, hogy ha korábban kell kelnem, mert tanulnom kell az aznapi vizsgára vagy zárthelyi dolgozatra (hiszek a rövidtávú memória hatalmában…), akkor pontban 4.00-ra húzzam fel az órát. Nem fél négyre, nem fél ötre, nem ötre, hanem pontosan hajnali négy órára. Ez nem a tanulásra szánt idővel vagy az anyag mennyiségével volt összefüggésben, hanem egyszerűen két időpontot tudtam elképzelni a felkelésre: 6.00 vagy 4.00.

Mióta figyelem az alvásciklusaimat, rádöbbentem, hogy szinte kivéltel nélkül minden hajnalban négy órakor van egy kiugró tüske a diagramomban, egy aktív időszak, amikor egészen közel vagyok az ébrenléthez. Így valóban, 4.00-kor sokkal könnyebben ébredek, mint 3.45-kor vagy 4.15-kor.

Nem vagyok persze szakember, és utólag lehet vitatkozni rajta, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de én úgy gondolom, hogy volt valami ösztönös beleérzés abban, ahogy ragaszkodtam a négy órás ébresztőhöz.

Nektek volt már érdekes tapasztalatotok az alvással?

Ragyogj! – Az áprilisi boldogságtervem tapasztalatai #1

Gretchen Rubin Boldogságterve nyomán én is elhatároztam, hogy havi témák és fogadalmak segítségével megpróbálom apró lépésekben boldogabbá tenni az életem. Boldogságtervem naplóját általában szombatonként olvashatjátok, további bejegyzések a boldogságterv címke alatt.

Az áprilist a külső-belső fényem visszaszerzésének szentelem, miután a március kicsit megtépázott.

A mosoly-kísérlet

A kommunikáció tanárom javasolt nekünk egyszer egy kísérletet: bármilyen ügyintézés, problémamegoldás, kérés, és úgy általában, bármilyen kommunikáció során néhány napig mosolyogjunk, és figyeljük meg, mennyivel sikeresebbek vagyunk.

A mosoly nálam egyébként is bevett szokás, ha emberekkel beszélek – elgondolkodtató, mennyire meg lehet döbbenteni a szolgáltatókat azzal, hogy egy “köszönöm, szép napot!” + mosolygás kombóval köszönök el -, de a héten igyekeztem még többet mosolyogni, csak a magam kedvéért is, azaz akkor is, ha csak magam voltam.

Egyébként önmagamban mosolyogni elég bizarr érzés. Rájöttem viszont, ha kellemetlenül érzem magam a magányos mosolygás miatt, az is elég, ha belülről hagyom magam felderülni, az arcomat pedig ellazítom, hagyva, hogy a szemem környéke érezhetően kisimuljon, az arcom, az állkapcsom ellazuljon. Remélem, szépít. :)

Smink és átláthatóság

Az átláthatóságról már írtam, azaz arról, hogy azzal motiváljuk magunkat egy cél megvalósítására, hogy beszámolunk róla olyanoknak, akik előtt nem akarunk megfutamodni.

Nos, mit mondjak, megvan az előnye annak, hogy a velem egy irodában ülő munkatársam is olvassa a blogot. Innen is ölelést és köszönetet küldök Katának, aki reggelente jelentőségteljes pillantással némán ellenőrzi, hogy elblicceltem-e a reggeli sminkelést. :)

Feküdj le időben!

Nem is olyan nehezen kivitelezhető apróság, de a korábban tévézéssel, internetezéssel, semmittevéssel töltött utolsó egy-két órámat lefekvés előtt mostanában alvással töltöm. Egyszerűen kiszámolom, mikor kell lefeküdnöm, hogy nyolc órát aludjak, míg megszólal az ébresztő, és akkor magamra húzom a takarót és alszom.

A csábítás a dologban ott van, hogy attól az ébren – bár koránt sem hasznosan – töltött órától még picit hosszabbnak tűnik a nap, és megadja azt az érzést, hogy több időm van. Az is kísértést jelent, hogy a kedvesem ilyenkor még egy ideig ébren van és tévézik mellettem az ágyban (megteheti, hiszen ő egy órával később kel, és később is ér haza a munkahelyéről).

De miután eldöntöttem, hogy a lefekvésem idejét ahhoz fogom kötni, hogy elegendő alvás jusson egy éjszakára, meglepően könnyen le tudtam mondani erről a látszólagos időhúzásról.

Via tippjei a feltöltődésre

Via az évek alatt rengeteg szuper ötletet gyűjtött össze blogján a feltöltődésre, csodálom őt, amiért ennyire mestere a hétköznapokból való kilépésnek.

A “titkos napsütés” vagy “titkos mosoly” gondolata hatására (például hogy vegyünk vidám színű bugyit vagy fessük ragyogóra a lábkörmeinket a téli zokni alatt) például napsárgára festtettem a körmeimet, így a hónapban nem is annyira titkos módon tüntetek a tavaszért és a tavaszi vidámságért.

Egyébként akkora olvasótáborral, mint az övé, nem csoda, hogy minden bejegyzésével “telibe talál” valakit, akinek éppen akkor pontosan arra volt szüksége, amiről írt – ezen a héten én is a szerencsés telitalálatok közt voltam. Tankolj! – Hogyan töltődj fel, ha kimerültél? című cikkében ismét remekül rendszerezve gyűjtött ötleteket, hogyan nyerhetjük vissza energiáinkat, ha csak egy percünk, csak öt percünk, csak fél óránk, csak egy óránk van. Olvassátok el!

Ti hogyan szerzitek vissza a ragyogásotokat, ha kicsit megkoptatok?